Mi szemnek – szájnak ingere
Oroszország
2014 és 2020 között 770 milliárd dollárt költ a hadsereg
fejlesztésére. A pénz elsősorban a jól menő olaj és gázkereskedelem
hasznából jön össze, és az oroszoknak nem kell sokat nézelődniük, ha
igazán ütőképes fegyvereket akarnak venni. Az ország hadiipara
szakadatlanul ontja magából az életképes konstrukciókat, és nincs olyan
terület, ahol ne lenne legalább egy csattanós válaszuk a nyugati
fejlesztésekre. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy 88 ország
vesz orosz fegyvereket. A kínálat egy részét válogattuk össze.
Orosz
katonák állnak a Topol-M típusú, interkontinentális ballisztikus
rakéták mellett a Győzelem napján megrendezett parádén. A 21,5 méter
hosszú, 1,9 méter átmérőjű rakéta 47 200 kilogramm súlyú, sebessége
eléri a 26 ezer kilométert óránként, 11 000 kilométeres hatótávolságban
200 méteres pontossággal találja el a célt. A három fokozatú, szilárd
hajtóanyagú rakéta akár hosszú időn keresztül is készenlétben tartható.
Indítása történhet közvetlen atomtalálatok ellen is biztosított
silóból, vagy egy, a terepakadályokat könnyedén leküzdő mobil
platformról is. Az orosz források szerint a rakéta képes kicselezni az
összes, ma fejlesztés alatt álló amerikai rakétavédelmi rendszert,
állítólag nemcsak csalitöltetek vetésére képes, de kitérő manővereket
is tehet. A rakéta ügyesen rejtőzködik: már a fellövést is nehéz
kiszúrni, és az akár atomtöltettel felszerelt csapásmérő fejek azt
követően is irány tudnak váltani, hogy elhagyták a hordozófokozatot. 78
van belőle rendszerben, újat már évek óta nem állítottak csatasorba,
váltótípusa az RSZ–24.
MiG-35-ös
repül a 2007-es Aero India légi parádé közönsége előtt, Bangalore-ban.
A 35-ös a MiG-29-es továbbfejlesztett változata, a hivatalos besorolás
szerint a 4++-os generációs vadászgépek közé tartozik. A típusból
eddig mindössze tíz darab készült, a tesztek mellett demonstrációs
célra is ezeket használják. A továbbfejlesztett fegyverrendszerek közül
leginkább azt a felderítő berendezést érdemes kiemelni, ami a földi
felderítőktől függetlenül is képes célpontok azonosítására. A
fejlesztések során az általános élettartam, így a géptest és a
hajtóművek megbízhatóságának növelése is fontos feladat volt. A 2007-es
bangalore-i bemutatkozás célja egyértelműen az volt, hogy az oroszok
rábírják Indiát a típus megvásárlására. A légi parádéra érkező gép 3
óra alatt ért oda Moszkvából, az út alatt légi utántöltésre, és
szuperszonikus repülésre is sort kerítettek. A hangsebesség
2,35-szörösére képes gép ezer kilométeres körben vethető be.
A 152
milliméteres ágyúval felszerelt, 2SZ19 Mszta–SZ nevű önjáró tarack
1989-ben állt szolgálatba. Percenként 6-8 alkalommal képes tüzelni, a
megfelelő töltetet akár 36 kilométer messzire is eljuttatja,
csúcssebessége 60 kilométer óránként. A 42 tonnás eszköz azonban nem
emiatt érdekes, hanem mert hat különböző üzemanyaggal is képes működni:
gázolajjal, különböző oktánszámú benzinekkel, kerozinnal, de akár
alkoholon is elköhög, ha kell. A szokványos lövedékek mellett,
lézervezérelt, nukleáris és az kommunikációs eszközöket megzavaró
töltetet is képes kilőni. Ez utóbbi 22 kilométer távolságig lőhető el,
és a becsapódás 700 méteres körzetében zavarja a 1,5 és a 120 megahertz
közötti frekvenciasávon működő híradástechnikai eszközöket.
A
Sztereguscsij korvett az orosz haditengerészet egyik legújabb
fejlesztése. A furcsán szögletes forma az alacsony észlelhetőséget
szolgálja, a hajót a mérete alapján a NATO ráadásul nem korvettként,
hanem fregattként kategorizálja. A Grisa hajóosztály leváltására
tervezett, 104,5 méter hosszú, 48 kilométeres óránkénti sebességre
képes, rakétákkal, torpedókkal és gépágyúkkal felszerelt korvett főleg
tengeralattjárók és felszíni hajók elleni bevetésre alkalmas, de
korlátozott támogatást nyújthat a partközelben harcoló szárazföldi
egységek számára is. Az első, négy hajóból álló adagot a szentpétervári
Szevernaja Verf hajógyár gyártja le, az első Sztereguscsij nevű hajó
2007 novemberében, a második, a Szobrazityelnij 2011 októberében kezdte
meg szolgálatát a Balti-tengeri flottában.
Az
oroszok válasza az Apache-ra 2009-re készült el, bár már 1972-ben
elkezdték a fejlesztését. A Havoc oroszosan túlméretezett, 30
milliméteres, 2,5 kilométeres hatótávolságú ágyúja mellett akár 66
rakétát is fel lehet rá szerelni. A gép korlátozottan
személyszállításra is alkalmas lehet, kis utasterében a személyzet
mellett hárman férnek el, ami leginkább egy lezuhant repülő
személyzetének kimentésére adhat lehetőséget. A helikopter maga 15-16
millió dollárba kerülhet, de a kiegészítő szolgáltatások nagyon
megdobhatják az árát. Irak 2012 októberében 4,2-5 milliárd értékű
fegyverbeszerzésről tárgyalt Oroszországgal. A csomagban SA–22-es
légvédelmi rendszereket és 30 Mi-28-ast kínáltak az oroszok.
A 4 500
tonna vízkiszorítású Gorskov-osztályú fregattok a világ óceánjain
képviselik majd Oroszország érdekeit. A 130 méter hosszú, 16 méter
széles hajókból 2015-ig húszat terveznek szolgálatba állítani. Fő
fegyverzete a 300 kilométeres hatótávolságú P-800-as robotrepülőgép
lesz, de emellett lövegek és torpedóvető csövek is helyet kaptak a
hajón. Az első fregattot 2010-benbocsátották vízre, rendszerbe állítása
2013-ban volt.
Az
Udmurtföldön gyártott 9M72 Iszkander rövid hatótávolságú, harcászati
kvázi-ballisztikus rakétarendszer fő feladata a hadszintéren belüli
ellenséges célok, rakétaindító állások, repülőtéren álló repülőgépek,
parancsnoki állások és kommunikációs csomópontok, polgári
infrastrukturális célpontok megsemmisítése. Két változata van, az orosz
hadsereg a 415 kilométeres hatótávval, 800 kilogramm hasznos
teherbírással rendelkező rakétákat használják, míg az exportra gyártott
típus csak 280 kilométer messze jut el, és csak 415 kilogrammnyi
terhet bír el. Az Iszkander a teljes röppályáján irányítható marad, még
a repülés végső szakaszában is képes radikális pályamódosításra,
illetve ál-robbanófejek vetésére.A repesz-robbanófej mellett páncéltörő
és bunker ellen bevethető változata is van, az orosz hadsereg pedig
10-50 kilotonnás nukleáris töltetet is tartozik hozzá.
A
Pancir-SZ1 jelű légvédelmi komplexum az egyik legjobb a saját
kategóriájában. A közepes hatótávolságú föld-levegő rakétákkal,
légelhárító ütegekkel, illetve érzékeny radarrendszerrel felszerelt
fegyver szinte minden típusú repülő cél leküzdésére képes. Repülő,
helikopter, drón vagy cirkálórakéta, a tengeri és légi alkalmazásra is
képes rendszernek nagyjából mindegy. A Pancir tizenkét rakétával kezd,
ezek mindegyike húsz kilométeres hatótávval rendelkezik, de nem ez a
legerősebb oldala. A lényeg ugyanis az a fázisvezérelt antenna, ami 360
fokos körben, 32 kilométeres távolságban akár húsz célpont követését
is lehetővé teszi.
A
Jaszeny osztályú atommeghajtású tengeralattjáró az amerikai hírszerzés
szerint a leghalkabb olyan tengeralattjáró, ami nem az USA hadseregében
szolgál. A hírek szerint csak 2015-ben áll majd rendszerbe, de ha ez
megtörténik, komoly veszélyt jelent majd mindenkire, aki nem úgy
gondolkodik, ahogy az orosz hadvezetés. A szuperhalk tengeralattjárón
32 darab cirkálórakéta fér majd el, és bár egy példány 1,2 milliárd
dollárba kerül, ez bőven belefér majd a mostanában meghirdetett, 770
milliárd dolláros fegyverkezési programba.
T-90-es
tankok vonulnak fel a Győzelem napján rendezett parádén, a Vörös
téren, Moszkvában. A T–72-es továbbfejlesztéséből született harckocsi
pillanatnyilag a legfejlettebb páncélos, amit az orosz hadsereg
használ, 125 milliméteres löveggel, hőkamerával, reaktív páncélzattal. A
tankhoz elektromágneses impulzussal működő fegyvert is fejlesztettek,
de ezt egyelőre nem állították aktív szolgálatba.
Az
SZ–400 Triumf légelhárító rendszer hatótávolsága majdnem kétszerese az
amerikai MIM-104 Patriotnak, érzékeny radarjának köszönhetően még a
legfejlettebb támadó gépek sincsenek teljes biztonságban. 2004-es
rendszerbeállítási próbák során a Triumf probléma nélkül leszedett egy
ballisztikus rakétát, bár egy évvel korábban akadtak gondok: az akkor
célba vett lopakodók kifogtak a rendszeren. Az S–400-as radarja akár
100 cél követésére is alkalmas, három különböző rakétájával pedig
mindenféle légi cél leküzdésére képes.
Vlagymir
Putyin orosz elnök sétál egy Szuhoj T-50-es előtt.A T–50-es, vagy
hivatalos nevén a PAK FA egy ötödik generációs, szuperszonikus
vadászbombázó, az orosz válasz az amerikai F–22 Raptor és az F–35
Lightning típusokra (ráadásul sokkal olcsóbb, alig tízmilliárdos
fejlesztési költségű válasz). A rendszerbeállítás 2015 környékén
várható, jelenleg három példány van gyártás alatt, először 2010
januárjában repült. Az első tíz gép után az orosz hadsereg további
hatvan megvásárlását tervezi. A típus becsült szolgálati ideje három
évtized.
No meg persze még válogathat a kedves vevő sok egyéb neki tetsző holmi közül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése