- A végrehajtás kitűnő üzlet! – Bűnös kapitalizmus! – A bárányok már nem sokáig hallgatnak -…De ki kell mondanunk végre: nem maga a végrehajtási eljárás az igazán bűnös dolog, – hanem a Rendszer maga, – mely az ilyen ügyek garmadáját, (félmilliót évente), gerjeszti. – A bűnös maga a kapitalizmus, és az ezt irányító hihetetlenül mohó pénzügyi tőke, – melynek hatalmát nem korlátozni, hanem megszüntetni kell! – Egyszer és mindenkorra…”
Tartalom: 1. Ennyi végrehajtó van ma az országban – 2. A végrehajtás kitünő üzlet – 3. Bűnös kapitalizmus – 4. A burzsuj pénze, a nép pénze – 5. Bűnös állam – 6. Ám a küzdelem csak most kezdődik -
1. Ennyi végrehajtó van ma az országban
Az
aktív önálló bírósági végrehajtók számáról különféle legendák és
szóbeszédek keringenek az emberek között. Volt szó már 500
végrehajtóról, de egyes információk akár 1000 aktívan tevékenykedő
végrehajtóról is szóltak.
Ezzel
szemben Schmidt Zoltán, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnökségi
titkára nemrégiben azt nyilatkozta, hogy, mindössze csak közel 200
végrehajtó van az országban.
Nos, mi erre vettük a fáradtságot és végigbogarásztuk a Végrehajtói Kamara honlapját (mbvk.hu),
– mely információi szerint az adatgyűjtésünk napján, 2013 május 14-én,
valóban csak közel 200, – pontosan: 194 önálló bírósági végrehajtó
tevékenykedett az országban.
Ez a szám csakis az aktív végrehajtókra vonatkozik, – akit helyettesítenek és nem aktív, azt nem számoltuk bele.
Alább tehát az aktív végrehajtók számát soroljuk fel, megyénkénti elosztásban:
- Budapest: 28
- Baranya: 9
- Bács-Kiskun: 8
- Békés: 7
- Borsod: 16.
- Csongrád: 9
- Fejér: 8
- Győr-Sopron: 9
- Hajdú-Bihar: 8
- Heves: 8
- Jász-Nagykun-Szolnok: 8
- Komárom-Esztergom: 8
- Nógrád: 5
- Pest: 15
- Somogy: 10
- Szabolcs: 14
- Tolna: 7
- Vas: 3
- Veszprém: 6
- Zala: 8
_________ +
Összesen: 194 aktív végrehajtó.
2. A végrehajtás kitűnő üzlet
De
talán önök is észrevették, ennek az első látásra korrektnek tűnő
információnak az alapvető hibáját: Ugyanis hihetetlenül kicsinek tűnik
ez a szám ahhoz társadalmi méretű bajhoz képest, mely végül a
közjegyzőnél, esetleg a bíróságon, ezt követően pedig a végrehajtóknál
csapódik le. És kilakoltatásokat, otthonvesztéseket okoz.
Nos éppen ezért gondoljuk mi azt, hogy ez mindössze csak a jéghegy csúcsa.
De
merüljünk le a jéghegy alá is. Kezdjük azzal, hogy mivel az önálló
bírósági végrehajtók, (bár tagadják), de cégszerűen működnek, mintegy
üzleti vállalkozásként, – ennek könnyen utána lehet nézni a tudakozókban
és a cégbejegyzésekben, – ezért tehát a végrehajtó sosem dolgozik
egyedül. És az alkalmazottainak a bérét is ki kell termelnie, a saját
nyereségén kívül. – (Mely
nyereség a KDNP frakcióvezetője, Harrach Péter szerint; nem ritkán
eléri a végrehajtási összeg 5-8, nem egyszer a 10 százalékát.)
El lehet képzelni, egy több 10 milliós, vagy akár 70-80-100 milliós összegű végrehajtásnál ez mekkora összeget jelenthet.
Erről már a HVG is cikkezett januárban.
Idézet: “2011-ben Szabó Máté alapjogi biztos azt állapította meg, hogy
az önálló bírósági végrehajtók munkadíja a rendelet szabályai szerint
számolva az ügy értékéhez képest akár aránytalanul magas is lehet, ami a
végrehajtási eljárások sikerét önmagukban befolyásolhatja. Erre
példaként egy 10 millió forintos, két adóst érintő tartozást említettek,
ahol a sikeres végrehajtáskor másfél millió forintnál is több a
végrehajtó díja…”
De,
ha elveszik egy átlagember kis házát is, mely 3-4-5 milliót ér, vagy,
ha nagyon sokat dolgozott érte, akkor 10-et, – de ebben az esetben is
300 ezertől 1 millióig terjedő összeget kereshet a kisember
otthonfosztásán csak a végrehajtó. (És, akkor még a bankról,
ügyvédekről, és egyéb pénzügyi léhűtőkről nem is beszéltünk). – De te
kisember! Mikor látsz ennyi pénzt egyben? – Mely nekik csak egyetlen
ügyből leesik. A te nyomorba döntésed árán.
És van végrehajtási ügy egy évben: 500 ezer!
Ezért
lehet találkozni olyan elnevezésekkel, mint például XY végrehajtó és
társa, – vagy fellelhetünk azonos vezetékneveket más és más körzetekben,
– melyek annak bizonyítékai, hogy nem egy végrehajtói iroda szó
szerint, családi vállalkozásként működik.
Na
és ott vannak még az alkalmazottak, s a személyzet: a közel 200
végrehajtónak lehet akár több végrehajtó segédje, adminisztrátora, de
még gépkocsivezetője, vagy akár biztonsági őre is. – Így hát, ha ezeket
összeadjuk, ki is jöhet a majd ezres létszám.
Lehet
persze ezt cáfolni, – azonban elég nehéz lesz. Sok adósnak és
otthonvédőnek vannak bizonyítékai a cégszerű, és nyereség orientált
működésre, (elvégre kapitalizmus van), – és szinte mindegyikük
találkozott már segédvégrehajtóval, adminisztrátorral, de még
gépkocsivezetővel és a nagyobb irodákat, végrehajtó válalkozásokat
időszakosan, vagy állandóan védő biztonságiakkal is.
Azonban
ez még mindig majdnem csak a jéghegy csúcsa. Azé a jéghegyé, mely szó
szerint meglékeli a magyar társadalmat, s az egész államot.
Mert
mindenki csak a végrehajtókról beszél, az ő köreikben elkövetett
visszaélésekről, és mára már úgy tűnik, mintha valahonnan felülről
kiosztották volna rájuk az ügyeletes rossz fiú szerepét, – amit ők jól,
rosszul, de eljátszanak. (Bár nem sajnáljuk őket ezért).
A
tények azonban valóban makacs dolgok. Mert a társadalom hatalmas bajai
itt csapódnak le, a végrehajtói irodák küszöbén, – de oda valahogyan el
is kellett jutnia minden egyes ügynek.
3. Bűnös kapitalizmus
Magukat
az adósokat mi nem hibáztatjuk, – bár van némi igazsága annak az
ellenérvnek is, mely azt mondja: “Senki nem tartott a devizahitelesek
egy részének a fejéhez pisztolyt, hogy hitelt vegyenek föl.” – Nekünk és
sok otthonvédőnek nincs és nem is volt sohasem devizahitelünk. Pusztán
csak a mélységes felháborodásunk az, mely az Otthonvédelem oldalára
terelt minket, – hiszen egy normális embert fel kell, hogy háborítsanak
egyes végrehajtási eljárások embertelenségei, az adósok halálba
kergetése, nyomorba döntése, családok szétszakítása.
De
ki kell mondanunk végre: nem maga a végrehajtási eljárás az igazán
bűnös dolog, – hanem a Rendszer maga, – mely az ilyen ügyek garmadáját,
(félmilliót évente), gerjeszti. – A bűnös maga a kapitalizmus, és az ezt
irányító hihetetlenül mohó pénzügyi tőke, – melynek hatalmát nem
korlátozni, hanem megszüntetni kell! – Egyszer és mindenkorra.
***
A
devizahiteleseknek pedig mindössze csak annyi a “bűnük,” hogy
hiszékenyek voltak, mert jobban akartak egy kicsit élni. – Például új
otthont szerettek volna, vagy kibővíteni a házukat, vagy új tetőt
felhúzni, központi fűtést, vagy egy rendes fürdőszobát, és még
sorolhatnánk.
A
számlaadósokat pedig még ennyi “bűn” sem terheli. – Hiszen, aki
önhibáján kívül már nem tudja fizetni az egyre magasabbá és magasabbá
váló (már sarcként is felfogható) rezsiköltségeket, – számlákat, – mert
munkanélküli lett, vagy lerokkant, vagy csak egyszerűen nem keres
eleget… – azt nem lehet hibáztatni egyetlen politikusnak sem. – Nem is
teszik igazából, és az út szélén sem hagyják őket. – Hanem egyszerűen
berúgják az árokba, hogy ne legyenek szem előtt.
4. A burzsuj pénze, a nép pénze
És
a még talpon maradt áldozatok, (devizahitelesek és számlaadósok),
fosztogatása tovább folyik. Akár a végletekig is, ha hagyják. – Mert
lényegében nekik kell eltartaniuk a bankárokat, a multikat, de magát az
államot is.
A
nép biztosítja a bankárok hihetetlenül magas életszínvonalát, az
elképesztő luxust, amiből még akkor is részük van, mikor az általuk
tönkre tett devizahitelesekről tanácskoznak, mint például a “Hitelezés 2013″ pénzügyi konferencián, – melyet a Hilton szállóban rendeztek meg május 8-án.
Bizony
a szálloda konyhája nem fukarkodik a földi jókkal, ha jól megfizetik.
Például ilyen választék állt az ételekből, szegény megfáradt bankárok
számára:
És,
hogyan lesz a nép értékéből a bankár pénze? Úgy, hogy megszerzi
trükkel, vagy erőszakkal. – Hiszen már Zola óta óta tudjuk, hogy; “A
Bank vagyona nem más, mint a hitel, s ha azok tömegestől bedőlnek, a
bank is a tönk szélére kerül.”
Ezt
nem engedheti meg a bankárkaszt, és a lakások elárverezéseivel
lényegében már a saját vagyonát menti és nem az adósét. – Mert az adós
otthona már akkor megszűnt a sajátja lenni, amikor ő először átlépte a
bank küszöbét.
A kapitalista bank nem teremt értéket. Csak elvesz, lefölöz, kifoszt. A saját gyarapodása érdekében.
De
a multik léhűtő tulajdonosai és menedzsmentjei sem különbek ezeknél. – A
mesés összegű nyereségek, osztalékok és vezetői fizetések mind-mind az
irreálisan magasra emelt számlákból, árakból és egyéb díjakból adódnak
össze, – vagyis megint csak a lakosság, az átlagemberek fizetik őket.
Állják luxus kiadásaikat.
Ha
kicsit keményebben akarunk fogalmazni, akkor bizony meg kell
állapítanunk, hogy mivel gyakorlatilag maga a nép fizeti a bankárokat és
a multikat, – akkor azok vagyona végeredményben a nép tulajdona. És már
csak idő kérdése, hogy mikor veszik az emberek a birtokukba jogos
tulajdonukat.
5. Bűnös állam
De
hát hogyan is kívánhatnánk bármiféle emberséges magatartást,
mértéktartást, erkölcsöt, a mesterségesen rokkanttá tett országunk
gazdasági és pénzügyi hatalmasságaitól, – ha maga az állam sem mutat
példát ebben.
A
magyarországi kapitalista állam, maga a legnagyobb fosztogató, és a
pénzügyi elvonásokkal, az egekig emelt adókkal nemcsak hogy hűbéresként
szolgálja urát a Pénzügyi Háttérhatalmat, – hanem bizony jócskán
önmagának is juttat, a már sarcként behajtott bevételekből. Nota bene: a
nép nyúzásából.
Mondhatnánk
itt példákat is számtalant, – a magánnyugdíjpénztárak kifosztásától
kezdve, – az üzemanyagok mesterségesen magasan tartott árán keresztül, –
az általános közfelháborodást okozott “trafikmutyiig”, – vagy a július elsején bevezetésre kerülő (és a magyar fuvarozókat lényegében teljesen tönkre tévő), E-útdíjig, - vagy a mindezekre a sátáni koronát feltévő, mélységesen embertelen és undorító ötletig, a “temetkezési mutyiig”.
Önmagát
már szinte nem is tudja felülmúlni ez a hihetetlenül emberidegen bűnös
állam, – a kegyetlenségben, fosztogatásban és erkölcstelenségben.
Mely
mostmár a saját kollaboránsait is lenyúlja, – azzal például, hogy
rájött, hogyan is veheti ki, a végrehajtók kezéből a magyar otthonok és
anyagi javak elárverezésnek a nyereségét.- Már az állam saját maga
árverez, a végrehajtási eljárás megkerülésével, – mégpedig a Nemzeti Adó
és Vámhivatal honlapján: https://arveres.nav.gov.hu/
– S amely oldalon tudunk olyan esetről, melyben magától a behajtó
cégektől vette át az adóhivatal az elárverezendő ingatlan, otthon
adatait.
***
És,
ha ez mindez nem lett volna elég, említsük meg néhány szóval mindezen
fent leírt folyamatoknak a hátterét. Mégpedig azt, hogy bizony gőzerővel
folyik az országban a pénzügyi gyarmatosítás, – melynek ötödik
hadoszlopaként funkcionálnak ennek az országos méretű fosztogatásnak az
összes szereplői; a multik, a bankok, a behajtók, a közjegyzők, a
végrehajtók, s maga az állam.
“A
tavaly kényszerértékesített ingatlanok fele volt lakás, a másik felét
mezőgazdasági területek, illetve gazdasági épületek adták” – nyilatkozta
nemrégiben Schmidt Zoltán, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara
elnökségi titkára.
Ez
is rávilágít arra, hogy az egyre akutabbá váló társadalmi és gazdasági
válságban, a pénzügyi gyarmatosítás immáron – ingatlan gyarmatosításba
fordul át, – ennek minden velejárójával egyetemben. – Vagyis; ha minden
így folytatódna tovább, – nem lenne többé magyar ember kezében egyetlen
otthon, egyetlen hold föld, egyetlen teherautó, egyetlen kisüzem, vagy
üzlet sem. A magyar nép a gyarmatosítás befejeztével, – csak rabszolga
lenne saját hazájában.
6. Ám a küzdelem csak most kezdődik
A
2012-es évben az ingatlan árveréseket követően 234 kilakoltatásra
került sor, a fennmaradó közel 1300 esetben az adósok önként hagyták el
otthonukat. – Önként. Szégyen… szégyen, hogy nem küzdöttek otthonukért,
hanem rútul és gyáván önként hagyták azt el.
Más
országokban; Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban, – de még
az Egyesült Királyságban is tíz, százezrek mozdulnak meg a pénzügyi,
végrehajtási és kilakoltatási válságok kapcsán. – Magyarországon
mindössze csak néhány száz otthonvédő ugrál, – és jár kilakoltatásról,
kilakoltatásra, szerte az országban.
Persze,
a magyar nehezen ébred, ezt tudjuk. – De, hamarosan eljön ennek az
ideje is, – ezt szintén tudjuk. – A társadalmi változás robbanásszerű
lesz, – hiszen, akár mint a lefojtott kazán, melyet szétvisz a
nagynyomású gőz, – ugyanígy a lefojtott társadalom is föl fog robbanni. –
Ez a rosszabbik variáció a társadalmi változások sorában, – mert
ilyenkor az események hosszú időre ellenőrizhetetlenné válnak. – A
bosszú és a megtorlás fogja motiválni a népet.
Ám
egyenlőre még mindig nincs akkora nyomor, még mindig nem feszülnek
annyira az indulatok, hogy ezeket a folyamatokat elindítsák. – Viszont a
kormányzat és maga a Rendszer fog gondoskodni róla,- hogy ez nemsokára
bekövetkezzék.
De addig is csak idézni tudunk a klasszikus pszicho-thrillerből: “A bárányok hallgatnak”. – De már nem sokáig.
Fort András – Szabad Riport Tudósító Iroda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése