„Nem gondoltam volna, hogy megérem az időt, amikor ezek az emberbe kerülnek és lám, most arról beszélünk, hogy mikor és hogyan.”
Theodore
Berger, a Dél-Kalifornia Egyetem orvosbiológiai mérnöke már látja azt a
nem túl távoli napot, amikor a súlyos memória kieséssel küzdő betegeken
egy elektromos agyimplantátummal segíthet. Az Alzheimer-kórban és egyéb
hasonló betegségekben szenvedő vagy agyvérzésen átesett betegeknél a
neuronok működésében bekövetkezett változások megakadályozzák a hosszú
távú memóriák rögzítését. Berger két évtizede próbál olyan szilícium
chipeket kifejleszteni, amik utánozzák az egészséges neuronok működését,
azaz lehetővé teszik, hogy egy percnél régebbi ismeretekre is
emlékezzünk. A végcél, hogy ezeknek a chipeknek az agyba történő
beültetésével lehetővé tegye a hosszú távú emlékek tárolását.
„Régen
azt mondták, hogy őrült vagyok,” mondja Berger nevetve, azonban a
közelmúlt eredményeinek hatására az „őrült” jelzőt inkább az „úttörő”
kezdi felváltani kollégái körében.
Berger
kutatása még nem érkezett el az emberkísérletek stádiumához, azonban a
patkányokon és majmokon végzett tesztek azt mutatják, hogy az agyhoz
hozzákapcsolt chipek éppen úgy képesek továbbítani az információkat,
mint a neuronok.
„Nem
az egyes memóriákat tesszük az agyba, hanem a memóriák létrehozásának
képességét,” mondja. Egy tavalyi kísérlet során Berger csapata
bebizonyította, hogy segíteni tudtak a majmoknak előhívni hosszú távú
memóriáikat az agy egy bizonyos területéről.
Berger
rámutatott, hogy az orvostudomány egyes területein már most is
alkalmaznak idegimplantátumokat. Ma jelenleg 200,000 süket beteg használ
olyan készüléket, ami egyenesen a hallóidegeknek továbbítja az
információkat.
A
paralízisben szenvedő betegek pedig az agyukba ültetett elektródák
segítségével, a gondolataikkal tudják irányítani művégtagjaikat. A
szemészet területén pedig részleges sikereket értek el a műretinák
beültetésével.
Az
ismeretek helyreállítása nyilván kicsit nagyobb falat és Berger immár
35 évet töltött ennek kutatásával. „Tudjuk, hogy a hippokampusz alakítja
a rövidtávú memóriákat hosszú távúvá.” Amire a tudósok azonban eddig
nem tudtak rájönni, hogy hogyan is teszi ezt. Berger különböző
matematikai képleteket állított fel arra, hogy modellezze az elektromos
jelek útját a neuronok át és bebizonyította, hogy képletei fedik a
valóságot.
„Nem
kell tudnunk mindent elvégezni, amire az agy képes, de vajon képesek
lehetünk bizonyos dolgokat utánozni?” kérdezi. „Képesek lehetünk ezt úgy
modellezni, hogy azt egy eszközben rögzíthessük? El tudjuk érni, hogy
ez az eszköz működjön az agyon belül is? Ez a három kérdés készteti
kollégáimat arra, hogy őrültnek nevezzenek. Egyszerűen úgy gondolják,
hogy ez túl nehéz.”
Forrás: countdowntozerotime.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése