Emlékezzünk Nagy Imrére! Ki is volt ő?

A fél zsidó Nagy Imre 1896 június 7-én született Kaposváron, kereskedelmi iskolát végzett "ami származásánál nem csoda" és lakatos mesterséget tanult. Az első világháború kezdetekor bevonul, majd orosz hadifogságba esik. Itt beáll a kommunista párt magyar csoportjába és belép a Vörös hadseregbe (hazaszerető "magyar"), ezen belül a CSEKA gyilkos pribékjei közé.

A pártagság mellet a Nagy Kelet szabadkőműves páholy tagja, melynek köze volt a cári család likvidálásához.

Az NKVD tagjaként végigjárja a ranglétrát ami egyszerű besúgásokkal kezdődik és gyilkosságok megtervezésével végződik.

Magyarországra 1944-es év vége felé érkezik ahol szintén folytatja a titkos jelentéseket. 1948-tól magyar parlament elnöke és innentől számtalan pozíciót tölt be kapcsolatai és párttagságának köszönhetően!

Az 1952-es év hozta meg neki az igazi sikert, az év elejétől begyűjtésért felelős miniszter és ugyanebben az évben miniszterelnök helyettes. A következő évben kinevezik miniszterelnöknek és majd 2 évig tölti be ezt a pozíciót.

A párton belüli hatalmi harcok miatt 1955-ben minden funkciójától megfosztják és kizárják a pártból.

Itt már érezhető volt, hogy változásokat kell véghezvinni és kialakult egy liberálisabb vonal akik "reformokat" akartak a kommunista párton belül. Nagy Imrét fajtársai a hátulról biztosították és kialakítottak egy igen jelentős politikai bázist. A külföldi összeesküvők (anyagi támogatók köztük Nelson A. Rockefeller) és hazai támogatóik,bérenceik először a a zsidó érdekeket szolgáló Petőfi Körben fogalmazták meg a "Nagy Imrét a vezetésbe" jelszót.

Ezek a népellenes erők 1956 októberében elérkezettnek tartották az időt ahhoz, hogy kieszközöljenek egy nagyobb tüntetés sorozatot, melynek az irányítása rövid időn belül kicsúszott a kezeik közül és egy szabadságharcba fordult át melynek kimenetelét ismerjük.

Nagy Imre itt ismét Magyarország miniszterelnöke az ideiglenes kormányban. Ő és cinkos társai tehetetlenül nézték a történteket és várták az események kimenetelét. Sorsuk akkor pecsételődött meg mikor a felkelők kijelentették, hogy nem ismerik el a jelenlegi kormányt (okt.30), majd később a Magyar Függetlenség című újság második számában a szabadságharcosok újabb állásfoglalást közöltek, és a koalíciós kormányt is teljes mértékben elutasították. Ezt a fegyveres egységek is elfogadták( Széna- tér, Corvin- köz.)

Egy nemzeti alapokon működő szocializmus igénye helyett nem akartak egy reform kommunistáktól hemzsegő új kormányt és ezzel Nagy Imre és társai sorsa megpecsételődött!.

A szabadságharc leverése után a Kádár kormány felelősségre vonja és halálra ítélik. Az ítéletet 1958 június 16-án hajtják végre.

ilyen a sorsa azoknak az embereknek akik az egész életüket hazugságokban élik és mások kárán szereznek előny.! Az Isteni erkölcsök megtagadásáért nem várt rá más jövő csak ez, mert ha lassan is de Isten malmai őrölnek és ő sosem ver bottal!

Alföldi Pál

Nagy Imre és a "koholt" vádak

A lázadó és esküszegő Nagy Imrét a demokratikus rendszer saját szentjének tekinti. Ez megmutatja a rendszer lényegét. Az esküszegés, árulás mindig is a legnagyobb bűnök közé tartozott, jól illik a buzulás, a határtalan korrupció és a hazugság világához. Az árulás és az áruló szentesítése alapvető értékek kiforgatásának művelete, a liberális elmebetegség sajátja.

Nagy Imrét a demokratikus rend mai képviselői szerint "koholt" vádak alapján végezték ki. Mintha nem is tett volna semmi rosszat. Ezzel szemben nyilvánvaló, hogy 56' a szadista zsidó szervezet, az AVO felszámolásának és a magyarországi cionista diktatúra megtörésének ideje volt. Az AVO-s rendszer olyan szégyenletes és nemzetellenes bűnöket követett el, amelyekhez hasonlót csak a 90-es évek utáni politikai elit tud felmutatni. Nagy Imre mint demokratikus reformer él a köztudatban, és a mai politikai vezetés erősíti ezt a képet, jóformán a glóriát is felteszik rá. Márpedig a demokratikus hitnek nincsenek szentjei, sem mártírjai, a hazugság már eleve itt kezdődik. Innentől a többi nem is lehet más, csak hazugság hazugság hátán. Nagy Imre ügynök volt, aki a kérdéses időszakban az AVO-ellenes erőkkel (a korabeli szovjet vezetés döntése és intézkedése tette lehetővé az AVO felszámolását és a népharag kialakulását, és ezt ő elárulta, szembefordult vele) szállt szembe, tehát cinkosává vált a cionistáknak, és elárulójává a nemzetének.

Azt se feledjük, hogy a demokratikus rendszer egyáltalán nem a cionista-ellenességéről híres, és hogy 56-ban a nyugati sajtó tele volt olyan hírekkel, hogy "Magyarországon megint kitört a fasizmus". Vagyis a nyugati rendszer keretei közt elképzelhetetlen lett volna egy 56-os leszámolás az AVO-val, mivel a sajátjaikat megvédték volna. Elképzelhető, hogy Nagy Imre azért is reménykedett a nyugati beavatkozásban, hogy megmentse a zsidó elit érdekeit. Mellesleg ha sikerülnek a tervei, jóval előbb megindult volna a magyar nemzeti vagyon kiárusítása, elrablása, a holokauszt-propaganda erősítése és a fajtalankodás reklámozása.

És azt se felejtsük el, hogy abban az időben Nagy Imre nem juthatott volna feljebb, ha besúgóként nem járul hozzá sok ember kivégzéséhez (az ÁVO-s korszak alatt); származását tekintve félzsidó, KGB-s múlttal (és Vologya fedőnévvel). Bizonyára érezte, hogy a tisztuló folyamatok következtében ő mindenképpen el fog tűnni, és próbálta menteni a menthetőt, azaz magát és fajtársait. Tiszta szerencse, hogy elbukott.

Újszászi István