E hónap kezdetével megkezdődtek
az Európai Unió és az Egyesült Államok vámunióját jelentő transzatlanti
szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról a tárgyalások. Ez alatt a
'hivatalos' és 'nyilvános' tárgyalást kell érteni, hiszen ismert, hogy
az együttműködés részletei már évtizedekkel ezelőtt ki voltak dolgozva.
Ez a gazdasági megállapodás jelenti majd annak az Atlanti Uniónak az
alapjait, aminek katonai megalapozására jött létre az Észak-Atlanti
Szerződés. A nyugati ember kondicionáltsága pedig mostanra érte el azt a
szintet, hogy a gazdasági integrációval is nyilvánosan lehetett
előlépni.
Akkoriban
a NATO az oroszellenes és kommunistaellenes érzelmekre épülve jöhetett
létre - majd később a terrorizmusra hivatkozva maradhatott fent. Most
sincs ez másként; a transzatlanti gazdasági uniót a munkanélküliségre
hivatkozva csinálják meg, és ki tudja, a későbbiekben milyen botrányra
hivatkozva jelentik majd be a politikai uniót.
A
birodalmak mindig az erőtényezőre épülnek, stabilitásukat a gazdaság
egységesítése adja, továbbélésüket pedig a politikai szféra
egységesítése hivatott biztosítani. Így senkinek ne legyenek olyan
illúziói, hogy az erőtényezőre (NATO) épített egységes gazdaság
(transzatlanti gazdasági övezet) gyermeke egy szabad és demokratikus
politikai rendszer lesz.
Ezzel
létrejön - a méretét tekintve - a világ legnagyobb szabadkereskedelmi
övezete. A világ legnagyobb szabadkőműves piacát pedig a világ
legnagyobb szabadkőműves gazdaságának megmentésére hozzák létre. Az
amerikai gazdaság haldoklását csak egy valami tudja megakadályozni; ha
újabb és nagyobb piacot tudnak találni. Csakhogy, mostanra se a
'fejletlen országok', se a keleti országok nem tölthetik be a felvásárló
piac szerepét, mert előbbiek térségi hatalomként, utóbbiak
nagyhatalomként saját termelésüket vásárolják fel elsősorban, és azt
követően is inkább keresnek felvásárló piacot a saját exportnak,
minthogy alárendeltként a nyugati exportot vásárolnák fel. A világban
túltermelés van, a nyugati gazdaság zsugorodik, és az 'amerikai álom'
megmentésére újabb piacot kellett keresni. Ha már találni nem lehet a
piacot, hát csinálják. Emiatt lesz nemsokára transzatlanti
szabadkereskedelmi övezet, aminek létrehozását az idő sürgeti, mert a
termelés csökken, a gazdaság zsugorodik - piacra van szükség, nem
holnap, hanem ma.
Ez
az 'új piac' pedig Európa feláldozását jelenti. Érdemes megemlíteni,
hogy feláldozásában ugyanaz a hatalmi hierarchia jelenik meg, ami
működésében is. Nem az amerikai gazdaság lesz az áldozat, hogy az
európai gazdaságot megmentsék, hanem épp ellenkezőleg, Európát áldozzák
fel Amerika megmentésére. Elvégre az Egyesült Államok a történelem első
szabadkőműves állama, az Európai Unió csak a sokadik projekt. A sokadik
projekt pedig feláldozható az első 'remekmű' megmentése érdekében. Ez a
mentalitás határozza meg a transzatlanti szabadkőműves
szabadkereskedelmi egyezmény megkötését.
Ez
az áldozatmotívum nagyon is jellemző a szabadkőműves rendszerekre. Az
Európai Uniót, miután felélte az elmúlt rendszerek által kitermelt
jólétet, bővíteni kellett, és az újonnan bevont államokat feláldozták az
alapító országok megmentéséért. Egyszerű felvásárló piacok lettek,
saját gazdaság nélkül, melyeket az alapító országok biztosította
infúziózás tart életben. Most, hogy már gyakorlatilag egy ország
gazdasága tartja egyben az uniót (az is hanyatlóban van), az amerikai
gazdaság pedig szintén zsugorodik, mit tehetnének mást, mint összevonni a
kettőt, és egyiket feláldozni felvásárló piacnak, hogy a másik
termelése javulhasson.
Ezzel
szemben mi a hivatalos változat? Azt mondják, a transzatlanti
szabadkereskedelmi együttműködés beindulását követően az amerikai és az
európai gazdasági helyzet is javulni fog. Ahogy mondani szokás, ennek a
fele sem igaz. Nemhogy mindét fél helyzete javulna, de az egyiké sem
fog, mert ez az egyezmény épphogy elég lesz Amerika szinten tartására.
Hivatkoznak
még a munkanélküliségre is: azt mondják, az egyezménytől új
munkahelyeket remélnek. Holott egyértelmű, hogy a szabadkereskedelmi
egyezmény megkötését követően csak még kevesebb munkahely lesz. Ugyanis
azzal, hogy az európai és amerikai piacok közt megszűnnek a vámok, olyan
helyzet alakul ki, hogy a két piacot uraló monopóliumok egyazon piacért
fognak versenyre kelni. A versenynek pedig lesz egy nyertese és egy
vesztese: az egyik piac monopóliumai meg fognak szűnni, és a másik
kiterjeszti magát az új piacra.
Mit
jelent ez a gyakorlatban? A végletekig leegyszerűsítve azt, hogy egy
átmeneti bővülést követően az amerikai multik fel fogják zabálni az
európai multikat. Lesz egy átmeneti bővülés, és hallani fogunk a
foglalkoztatási mutatók javulásáról is - mert az európai multi
Amerikában, az amerikai multi pedig Európában fog terjeszkedni. Így
átmenetileg több munkahely lesz - de a tőkeerősebb multinacionális cég
végül kiüti a tőkeszegényebbet. A FED korlátlan pénznyomásával pedig
egyértelmű, hogy melyik fél lesz a tőkeszegényebb. Így a transzatlanti
szabadpiac kialakítása után lesz egy jókora piaci átrendeződés, aminek
az lesz a végkimenetele, hogy az európai multik csődbe mennek, az
amerikai multinacionális cégek pedig megszerzik a teljes európai piacot.
Az
előre meghatározott, polkorrekt kételkedési keretekkel ellentétben ez
nem csak a génmódosított termékek betörését fogja jelenteni, hanem azt,
hogy Európában tömegével fognak megszűnni a munkahelyek. Az európai
multik eltűnésével az amerikaiak nyomulnak be, de a tőkeerősebb cégeknek
már jóval kevesebb munkaerőre lesz szüksége. Ez magasabb
munkanélküliséget, alacsonyabb béreket - hosszú távon pedig egyre
növekvő társadalmi feszültséget, a közbiztonság további romlását
jelenti.
Ennek
van még egy, előre el nem gondolt következménye is. Európa
szabadkőműves vezetői az amerikai gazdaság megmentésével valamennyi
európai országot az indulati politizálás tárt karjaiba sodornak. Később
majd visítani fognak az Európában fellángoló bevándorló-ellenesség,
cigány-ellenesség, zsidó- meg ilyen-olyan ellenesség miatt, amit most
sem tudnak kordában tartani, mert egy természetes önvédelmi folyamat. Ez
egyben azt is előrevetíti, hogy a szabadkőműves kormány a már
megszokott módon, mégtöbb polkorrektséggel, és a buborékban folytatott
polkorrekt 'társadalmi haladást' biztosító erőszak-szervezetek
növelésével fog reagálni.
Mindezt
összegezve: mit is hoz nekünk a transzatlanti szabadkereskedelmi
övezet? Rövid távon romló megélhetési viszonyokat, romló közbiztonságot,
növekvő munkanélküliséget. Hosszú távon pedig Európában a
polkorrektséget biztosító, a társadalmi feszültségekre továbbra is
elfojtással reagáló rendőrállam jön létre, és minél tovább fogják
fenntartani ezt buborékot, később annál erőteljesebben fog lezajlani
egy európai méretű rasszista forradalom. A Nyugat profitorientált
vezetői a tárgyalási folyamat során - talán anélkül, hogy tudnának róla -
a közeljövő rasszista reneszánszát alapozzák meg.
Molnár István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése