Bálint Zoltán: Merre tovább? (Mj Párttá alakulás csak annyit jelent, hogy tszm beavatkozott)

Kedves Harcostársak, Szimpatizánsok, Olvasók!

A kritikus tömeg, melyet annyit emlegettünk mostanában, egy lélektani határ. Nem pár száz, vagy pár ezer ember jelenlétét jelenti, hanem annyit, amennyit a jelen magyar társadalom még nem látott egyszerre utcára vonulni az elmúlt néhány évtizedben. Olyan létszám, aminek láttán a közönyös, a szkeptikus és a passzív is fellelkesül, és hite támad. Mert bizony egyelőre ők, a közönyösek és a szkeptikusok vannak többen, bármennyire is nem akarják ezt a forrófejűek észrevenni.
A forrófejűek úgy kommunikálnak, mintha az emberek tízezrei toporognának arra várva, hogy mikor mehetnek az utcára rendszerváltást csinálni. Ez egy téveszme, ami egyeseknél már rögeszmévé vált

Az emberek jelenleg, – nem kis részt a média elhallgatása, félretájékoztatása, és torzításai miatt- nem mennek nagy tömegben az utcára. Mi is azt hittük, jönni fognak, mert nagy a baj. Volt rá, csak a mi szervezésünkben, és csak idén, öt alkalom, mikor jöhettek volna. Csak a kifosztásban legsúlyosabban érintettek, a “devizahitelesek” vannak 560 000-en a Bankszövetség közlése szerint, és ebben még nincsenek benne az adóstársak, a kezesek, és az érintett családtagok. Ők azok, akik szó szerint a csőd, a teljes kifosztás szélén egyensúlyoznak.
De úgy tűnik, még nem érett meg az idő az efféle érdekérvényesítésre, mert még ők sem jöttek ki elegen. Még nincs ehhez elég hit az emberekben. Dolgozni kell rajta, hogy legyen. De nem mindegy, hogyan!

A forrófejűek nem értik meg, hogy ha olyasmit erőltetünk az emberekre, amit egyelőre nem akarnak, ellenséggé tesszük őket, és még annyien sem fognak mellénk állni, mint most. Nem a harcosokat fogják látni bennünk, hanem egy erőszakos csőcseléket, ami gátolja őket mindennapi normális életvitelükben. Még akkor is, ha már nincs nekik ilyen. A struccpolitika, az önbecsapás nagyon nagy kísértés tud lenni kritikus helyzetekben.

Nehéz azt eldönteni, mennyire múlik rajtunk, és mennyire múlik a körülményeken az, hogy milyen mértékben ébredeznek az emberek, és kezdik keresni a lehetséges utakat. Amit nekünk mindenképpen meg kell tenni, az a pozitív példa, és a vállalható alternatíva felmutatása. Semmiképpen sem az, hogy meggondolatlan cselekedetekkel vívjunk ki magunknak kétes értékű hírnevet, és ezzel elijesszük lehetséges szövetségeseinket.

Az október 20.-i autós vonulás figyelemfelkeltő vonulás volt, ami akár más is lehetett volna…ha az a volna nem lett volna. Persze, hogy más lett volna a helyzet 30-40 ezer résztvevő esetén, de mint tudjuk, ha a nagyinak kereke lett volna…
Ekkora autós vonulást nem láttak az emberek mostanában. Sőt, talán még egyáltalán nem. Ezzel is ismertebbek lettünk. Még több ember tudta meg, hogy létezünk.

És mit tehetünk ezután? Továbblépünk! Ez a háború egy információs háború, mert megfelelő mértékű támogatásunk akkor lesz, ha a torzítatlan információ elég sok emberhez eljut. Mondhatjuk, hogy ezen áll vagy bukik a dolog, mert a mai világot az információ áramlása mozgatja. Az elhallgatás is veszélyes fegyver ellenünk, de a rólunk megjelenő torzított információk még veszélyesebbek. A mostani autós vonulás hozzájárult ahhoz, hogy innentől kezdve nehezebb legyen a Mozgalom jelentőségét elbagatellizálni.

A következő sorok viszont főleg ahhoz az átlagosan öt-hatezer emberhez szólnak, akik olvassák a honlapon megjelenő írásokat, tehát vélelmezhetően érdeklődnek a Mozgalom ügyei iránt:

Emberek! Ha segíteni akarnak, nem elég a honlapot olvasgatni, Facebook-on lájkolgatni, megosztogatni! Ha segíteni akarnak nekünk, és ezzel önmaguknak is abban, hogy ebből az országból egy élhető helyet csináljuk a mostani kollektív elmeosztály helyett, akkor tevékenyen is részt kell venni a munkában.
Amit eddig láttak a Haza Nem Eladó Mozgalomtól, azt egy maroknyi ember vitte véghez. És ez nem túlzás! Szimpatizánsunk, elvi támogatónk sok van, és sokan jönnek a rendezvényeinkre is. De ehhez képest a háttérben zajló munkában részt vevő emberek száma bizony csekély.
Ők erőn felül, munka mellett, önköltségen, családjaik elől elrabolva a pénzt és az időt, próbálják elősegíteni, népszerűsíteni a Mozgalmat. És akkor nem is említettük magát Kásler Árpádot, akinek az élete ebben az évben már nem is szólt másról, mint a Mozgalomról, pedig neki is van családja, és saját élete. Nyilván ő is szívesebben foglalkozna velük szabad idejében, de nem élünk békeidőben, hogy nyugodtan hátradőlhessünk!

Ez a munka annál könnyebb, gyorsabb és hatékonyabb, minél többen vállalnak részt belőle. A passzivitás, a “majd megoldja valaki” típusú gondolkodás ideje lejárt, mert ha ennyien maradunk, amennyien most vagyunk, annyit fogunk elérni, amennyit eddig. És ennél több kell! Félreértés ne essék, nem a Gellért-hegyet kell elhordani, és nem is a fél fizetésünket felajánlani havi szinten a Mozgalomnak. De rengeteg olyan kisebb feladat akad, ami kevés embernek nagy teher, de elosztva már egyáltalán nem az.

Úgyhogy az üzenet annyi mindenkinek, aki megfordul ezen a honlapon: Ha eredményt szeretne, ne csak várjon arra, hogy mi ezt majd szállítjuk, hanem tartson velünk, és segítse a munkánkat. Ha nem ért velünk egyet, módszereinket helyteleníti, azt is megértjük, de akkor kérjük, hogy ne is támadjon minket, ne romboljon, és ne okoskodjon, mert nem vagyunk rá kíváncsiak! Aki nem tud egyetérteni velünk, csinálja a dolgát úgy, és azokkal, akikkel jónak látja, vagy ne csinálja egyáltalán, de minket ne akarjon “megtéríteni”.
Kibicnek semmi sem drága, az ő jó tanácsaikra, szemrehányásaikra, reklamációikra nincs szükségünk, köszönjük, ezekkel tele van vele a padlás. Aki úgy érzi, vannak jó ötletei, javaslatai, van benne tetterő, az jöjjön, csatlakozzon hozzánk, és mutassa meg, mit tud! Akkor meghallgatjuk, megfontoljuk és ha használható ötletei vannak, fel is használjuk, de akkor se sértődjön meg, ha esetleg mégsem! A Mozgalom nem az egyéni akciókról szól, itt az a fontos, hogy a célunkhoz, az élhető Magyarországhoz közelebb kerüljünk! Ennek érdekében meg kell válogatnunk, mi az, ami hoz a “konyhára”, és mi az, ami visz onnan.

A Haza Nem Eladó Mozgalom a felvilágosult, felelős gondolkodású, és tenni is hajlandó emberek közössége kíván lenni. Aki ilyennek érzi magát, várjuk szeretettel, de a kibiceket, a huhogókat, a sértődőseket, a túlérzékenyeket kérjük, kíméljenek!

A “Kapcsolat” menüpont alatt megtalálhatók a megyei kapcsolattartók elérhetőségei, lehet keresni minket szinte már az összes megyében. Sehol sem a túl sok aktív tag jelenti a problémát, tehát nem kell félni a helyhiánytól!

Tudjuk, sokaknál kiverte a biztosítékot, hogy pártként folytatjuk de ez nem a mi hibánk, hanem azoké, akik miatt ma Magyarországon a becstelenség, és a politika szinonimákká váltak. Lehet utálni a pártokat, de akkor szavazni sem kell elmenni, a jelenlegi felhozatal egyik díszpinty társaságára sem. A rossz hír viszont az, hogy jelenleg bármit teszünk, igenis el fognak menni az emberek szavazni azokra a pártokra, akiket a listán találnak. Innentől kezdve pedig az egyetlen kérdés csak az, hogy mi ott leszünk-e, vagy nem.
Ráadásul a pártrendszert sem érdemes démonizálni, ahogy semmi mást sem, hiszen a dolgok nem önmaguktól feketék vagy fehérek, hanem az emberektől, akik művelik őket. A jelenlegi pártrendszer egyik legnagyobb “vívmánya”, hogy megutáltatta a tisztességes emberekkel a közéletet, a politikát, és ezzel az imposztorok bebiztosították helyüket a döntéshozói pozíciókban. Ennek véget kell vetni, és ma, a 21. század eleji Magyarországon nagyon úgy néz ki, ez nem fog menni a “pályán kívülről”.
Mi azért jöttünk létre, hogy pártként is az egységet, a tisztességes emberek közösségét hozzuk létre. Az, hogy a jelenleg regnáló garnitúrának ez nem jött össze, nem jelenti, hogy nekünk sem sikerülhet. Az emiatt nyugtalankodók gondoljanak bele, hogy ennek az országnak a Haza Nem Eladó Mozgalom Párt sokat ártani már nem tud, erről a jelenlegiek régen gondoskodtak. Használni viszont sokat használhat, ha ehhez megkapja a kellő támogatást.

Mindenki döntsön lelkiismerete, és józan belátása szerint, és aszerint cselekedjen! De nem árt igyekezni, mert sok időnk nem maradt! Valamerre el kell indulni végre, mert az úttalanságnál minden út csak jobb lehet!

http://kaslerarpad.hu/?p=5384#post-5384