Gondolatok a doni katasztrófa kapcsán

Egyesek szerint "nem kellett volna kiküldeni a 2. magyar hadsereget a Don-kanyarba elpusztulni", illetve nem kellett vona Hitlerrel szövetkezni Sztálin ellen.

Úgy gondolom, utólag nagyon könnyű okosnak lenni. A katonáink nem csupán a revízió politikai sikereit mentek megőrizni, hanem a bolsevizmus elpusztítása volt az igazi cél. A németeken és rajtunk kívül többek közt spanyolok, olaszok, és románok is jelen voltak a fronton. A pusztulásban igen nagy szerepe volt a technikai tényezőknek, mint időjárás, hadifelszerelés, utánpótlás. Nem róhatunk fel gyávaságot katonáinknak, mert ahol megvoltak a minimális feltételek - ott bátran helyt álltunk. Több katonát csak több utánpótlással, és jobb felszerelésekkel lehetett volna megmenteni, ami az akkori Magyarország és szerintem Németország képességeit is meghaladta. Leszámítva persze azokat, akik a felső politikai körökben szabotálták az adott, fennálló lehetőségek kihasználását.

Magyarországnak nem volt, és nem is lehetett volna jobb választása - mint részt venni. És örülök neki, hogy a végén sem követtük az olasz, és a román példát.

Ez a háború nem arról szólt, hogy annak az oldalára kell állni, aki éppen esélyesebb a győzelemre - ez annál sokkal több volt. Az egész világ sorsát döntötte el, és mi bár a vesztes oldalon álltunk, de a jó oldalon - és megtettük, amit meg tudtunk tenni.

Vajon volt értelme a véráldozatnak, ha oly sok százezren odavesztek a világháborúban, és végül az országunkat is elfoglalták? Volt értelme Muhinak, Mohácsnak, Budapest védelmének? Hiszen elfuthattunk volna, vagy egyszerűen csak meg sem kellett volna jelenni történelmi eseményeinken. Sokkal vékonyabb lenne a történelemkönyvünk, és a mi államtörténetünk is szólhatna a sorozatos árulásokról, és meghunyászkodásról. Talán többen lennénk számszerűen, de lennénk-e valójában valakik?

Most már más a helyzet. Vörös helyett kék szín van, és Európa összes nemzete az önpusztítás útját járja. Nincs "mi lett volna ha" - hanem csak tanuljunk a múltból, és ne hagyjuk soha többé, hogy a keresztény és fehér népek ősi ellensége újra több milliós áldozatokat követelő háborút provokáljon ki közöttünk. Már nincsenek emberanyag tartalékok, és nincsen idő arra hogy megtévesztésben éljenek egész nemzetek, egymás ellen hangolva.

Emlékezzünk az elesett katonákra, a sok felfoghatatlan szenvedésre amin keresztülmentek, és szögezzük le: volt értelme az áldozatuknak, és nem veszett ügyért harcoltak. Mert ez az ügy évszázadokkal ezelőtt, és most is ugyanaz: megvédeni az országot az idegen igától, és megőrizni önmagunkat olyannak, amilyenek voltunk - és amilyenek lenni akarunk.

Vésztői Gyula