A “fű” keserédes szagát hozza a nyugati “forradalmi szellő”

Jogi, társadalmi és gazdasági kísérlet a marihuánafogyasztás engedélyezése az amerikai Colorado államban. Az eredmény világszerte befolyásolhatja a viszonyt a cannabishoz. Rövid időre hírességgé emelték az egymás sarkát taposó tévéstábok Denverben Sean Azzaritit, az Irakot és Afganisztánt megjárt egykori tengerészgyalogost, aki 1937 óta az első amerikaiként legálisan vehetett rekreációs célra marihuánát az Egyesült Államokban. A poszttraumás stresszel küzdő veterán korábban is vásárolhatott orvosi marihuánát, és az arcát adta ahhoz a kampányhoz, amelynek eredményeképpen Colorado állam a 2012-es elnökválasztással egy időben tartott népszavazáson a fogyasztás teljes legalizálásáról döntött.
Az év első napján a 32 éves Azzariti 3,5 grammot vett a Bubba Kush márkanevű fűből, mellécsapott egy kis cannabistartalmú sütit, és 59,74 dollárt fizetett értük. Colorado a világ első helye, ahol állami szabályozás mellett legálisan forgalmazható a marihuána; saját célra hat tő vadkender termesztése 2013 elejétől lehetséges, az orvosi célú cannabist pedig 2000-ben szavazták meg, de ahhoz recept kellett. A füvezés Mekkájaként emlegetett Hollandiában formailag tiltott, csak a gyakorlatban megtűrt a marihuána, míg Uruguayban engedélyezték ugyan, de a termesztési és értékesítési rendszer még nem működik (HVG, 2013. december 21.). Az USA-ban Washington állam lehet a második, mert egy 2012-es referendumon ott is a legalizálás mellett álltak ki, de még folyik az engedélyeztetés, és az árusítás megindulására május-júniusig kell várni.
Furcsa jogi helyzet állt elő az USA-ban, az 1970-es kábítószer-ellenes törvény szövetségi szinten tiltja ugyanis a könnyűdrogokat. A washingtoni igazságügy-minisztérium azonban tavaly augusztusban közölte Coloradóval és Washingtonnal, hogy utat enged a kísérletnek, és eltekint a jogszabály alkalmazásától, ha nyolc feltétel teljesül. Többek között meg kell akadályozni, hogy fiatalkorúak fogyaszthassanak, hogy a cannabis átkerülhessen másik szövetségi államba, hogy a szervezett alvilág szerepet vállaljon az üzletben, s azt is el kell kerülni, hogy a füvezés közegészségügyi problémát okozzon, vagy az utakat ellepjék a betépett autósok. Fölmerült, hogy a washingtoni adminisztráció ugyanilyen türelmes lesz-e, ha Barack Obama után konzervatív elnök jön, mert hasonlóra már volt példa: a demokrata Jimmy Carter mandátumának vége felé, 1979-ben esély tűnt a lazításra, majd az 1980-ban győztes republikánus Ronald Reagan idején elindult a drogellenes háború, ami több száz milliárd dollár elköltése után is felemás eredménnyel járt.

Coloradóban ezért aprólékos szabályokat hoztak. A vásárlásnál mindenkinek igazolnia kell magát, az állam lakosai tranzakciónként legfeljebb egy uncia (28,35 gramm) marihuánát vehetnek – ez nagyjából 60 spanglira elég –, a más államból érkezők pedig ennek a negyedét. Az üzletbe akárhányszor vissza lehet térni, de egyszerre senkinél sem lehet egy unciánál több fű, nyolc uncia birtoklása fölött már 100 ezer dollár és három év börtön lehet a büntetés. A vásárláshoz minimum 21 évesnek kell lenni – az USA-ban ez a legális alkoholfogyasztás korhatára is, miközben a nagykorúságé 18 év. (Coloradóban 18 és 21 év között januártól pénzbüntetés jár a birtoklásért, korábban börtön is kiszabható volt.) Közterületen és középületben tilos füves cigit szívni vagy látható helyen marihuánát tartani, illetve másnak átadni – az otthon magányában viszont meg lehet osztani, de csak ingyen, szívességként –, és sehol sem szabad rágyújtani, ahol dohányozni is tiltott. Vásárolni kizárólag készpénzzel lehet, mert az elszámolási rendszer miatt államok közötti tranzakciót megvalósító hitelkártyás fizetés a szövetségi tilalomba ütközne. Az egyes önkormányzatok meghatározhatják, hogy a területükön hol lehet árulni marihuánát, és a szállodák éppúgy megtilthatják a vendégeiknek a fogyasztását, mint az ingatlantulajdonosok a bérlőiknek.
A cannabisboltok reggel nyolctól éjfélig tarthatnak nyitva, és külön kell tudniuk kiszolgálni a rekreációs vásárlókat és a recepttel érkezőket. Ez utóbbiak marihuánájában magasabb lehet a kábulatot hozó fő hatóanyag, a tetra-hidrocannabinol (THC) aránya. A csempészés megakadályozására a denveri repülőtérre nem szabad cannabist vinni, akinél mégis találnak, az 999 dolláros bírságra számíthat. Colorado híres a síparadicsomairól, ám azok szinte mindegyike a szövetségi erdőhatóság ellenőrzése alatt áll, ezért elvileg ott sem szabad füvezni. Más kérdés, hogy cannabist nem csak szemmel láthatóan, az előre sodortan darabonként tíz dollárért árult spanglik elfüstölésével lehet fogyasztani. Az üzletekben – azok egyelőre csak olyanok lehetnek Coloradóban, amelyeknek orvosi célra szolgáló cannabis árusítására van engedélyük – a dózis feltüntetésével sütiben, csokiban, mézben, jégkrémben is kapható, elérhető az e-cigarettához hasonló eszközökben a marihuána, és népszerűek a fűvel feldobott ételek receptjeit tartalmazó szakácskönyvek is.
A legalizálás ára a cannabis forgalmára kivetett 25 százalékos különadó, amit a legtöbb más termék után járó fogyasztási adón – a mértéke Coloradóban 2,9 százalék, amire az önkormányzatok is rátehetnek – felül kell fizetni. Colorado arra számít, hogy a rekreációs marihuána piaca az idén 578 millió dolláros lehet – az első nap értékesítése elérte az egymilliót, amikor az árak unciánként 200–400 dollár között mozogtak –, amiből 67 milliós adóbevétel születhet. A népszavazáson arról döntöttek, hogy a pénzt főleg iskolák és utak építésére használják.
A liberalizálás ellenzői azt hangoztatják, nehéz lesz megakadályozni, hogy a fiatalkorúak birtokába jusson a marihuána, Washington államban máris megnőtt a cannabis hatása alatt vezetők száma, és a könnyűdrog élettani hatásai károsak. A legalizálás védelmezői azzal vágnak vissza, hogy miközben az USA-ban évente ezrek halnak meg alkoholmérgezésben, marihuánatúladagolásban még senki sem hunyt el, a tiltással szemben a szabályozott piac előnyét pedig éppen a szesztilalom 1933-as feloldása mutatta meg.
Az 1920–1933 közti prohibíciónak – amely csak a szervezett alvilágot gazdagította – a coloradói kísérlet kapcsán sokat emlegetett megszüntetése az alkoholra kivetett adó révén alaposan megdobta a washingtoni költségvetés és a szövetségi államok bevételét, és sokan ezzel is érvelnek a marihuána teljes legalizálása mellett. Az USA 20 államában, valamint a fővárosban, Washingtonban lehet orvosi célra cannabist vásárolni – állítólag New York állam is ezt tervezi –, és a tapasztalatok szerint nem túl bonyolult recepthez jutni: a legutóbbi, 2011-es összesítés szerint ez évi 1,7 milliárd dolláros piac volt.
Coloradóra és Washingtonra figyel számos állam – például Alaszka, Arizona, Oregon és az orvosi cannabist 1996-ban elsőként engedélyező Kalifornia –, ahol már gyűjtik az aláírásokat, hogy az idei kongresszusi választásokkal egy időben referendumot tartsanak a legalizálásról. Még többen a 2016-os elnökválasztási évre készülnek, és ha a coloradói kísérlet beválik, előbb-utóbb az egész USA-ban szabaddá tehetik a füvezést. Ezt ígéri, hogy a Gallup közvélemény-kutató intézet tavaly októberben mért először biztos, 58 százalékos támogatottságot a marihuánafogyasztás törvényesítése mellett. A kérdést először 1969-ben, a szexuális forradalom mellett a kábítószerezésről is elhíresült hippikorszak idején tették fel – akkor 12 százalék akarta a legalizálást.
(HVG)

“…ha a coloradói kísérlet beválik, előbb-utóbb az egész USA-ban szabaddá tehetik a füvezést…”

-Ha pedig az egész USA…akkor bizony a “demokratikus világ” is rá fog ugrani a fűre! Aztán jöhetnek a keményebb drogok! Aztán a legkeményebbek!

Nyugat felől ilyenféle forradalmi változások várhatók!