"Minden golyó nekünk talál"

Akkor, mikor javában dúlt az első világháború és a frissen bevetett amerikai gyalogság sok tízezres veszteséget szenvedett az első héten, az amerikai szenátus egy tagja megjegyzést tett arra, hogy miért kellett beavatkozni az európai háborúba. Nem meglepő módon egy cionista szenátor így válaszolt rá; mit számít, minden golyó (ami fehérek vérét ontja) nekünk talál. Mindegy melyik oldalon talál.

Ugyanez a helyzet Ukrajnában. A cionista buzi és zsidó kiállt a kijevi főtérre, de semmit sem tudtak elérni. Hiába lázították a népet, pénzelték az embereket, hívták a buzikat és a genetikai hulladékot a terekre, semmit sem tudtak elérni. Ahogy telt az idő, egyre több jobboldali szélsőséges keveredett bele a felfordulásba, és produkált eredményeket. Akkor még nem folyt a vér, de hogy ők hol is álltak valójában, azt bizonyította az, hogy a buzi boxolót jól lefújták poroltóval, és felszólították, hogy húzzon a fenébe.

A nyugat pedig elkezdte őket pénzzel támogatni, - de miért is? Semmi egyébért, csak azért, hogy kikaparják a később pozícióba tett zsidóiknak a gesztenyét. Ugyanaz a helyzet állt elő, mindegy, hogy ukrán rendőr, vagy ukrán nacionalista, minden golyó nekik talált. Jó lenne, ha rádöbbennének végre az ukránok, hogy miért is ontják egymás vérét. Ki lesz az egyedüli haszonélvező, ha sikerül megbuktatni a jelen hatalmat? Mert a nyugat attól a pillanattól kezdve csak a kedvenc pedofiljaival meg buzijaival fog leülni tárgyalni. Mit tehet majd az, aki akkor jön rá, hogy jól rászedték? Semmit. Jó esetben hazamehet a sebeit nyalogatni, rosszabb esetben visszamenően hálából jól lecsukják. Ismerős ez a történet, Horvátországban ugyan így folyt. A jobboldali, nacionalista erők kézbe vették a dolgot, és harcoltak, sikert sikerre halmoztak. Majd amikor már arról volt szó, ki lesz az új elnök, ki lesz aki megy tárgyalni külföldre, addigra már szín zsidó vezetés volt mindenhol, és a nyugat csak velük ült le tárgyalni. A harcot megjárt hazafiak meg névlegesen parádézhatnak micsoda jó harcosok voltak, a valóságban le vannak tojva.

Ezeknek az ukrán nacionalistáknak egyetlen esélyük lenne arra, hogy megoldást találjanak hosszú távra, és olyat, ami a legjobb lenne Ukrajna számára, - hogy most, a jelen nagyon kritikus pillanatban tárgyalni kezdenének Moszkvával. Most nagyon jó esélyekkel indulnának, akár ki is üthetnék a cionistákat a nyeregből. Ugyanis sem Klicskó, sem Jastenjuk nem mondhat magának semmilyen eredmény, nekik semmi közük a valódi helyzet kialakulásához, nem ők ellenőrzik a várost, a tereket. Ők csak pöffeszkedve vonulgatnak zsidó nyugati politikusokkal az oldalukon ide-oda, és nyomja őket a cion-média. Valójában bábok, bohócok csak, semmi egyebek. A zsidó szabálytalan előzés mintapéldái.

Most jött el a kibékülés, és a komoly tárgyalás pillanata: jól hátsón billentve a két buzikirályt, megegyezni, és befejezni a dolgokat, így is túl sokan haltak már meg. Mit léphetne a nyugat? Semmit. Mert ha most hirtelen mindenki hazamegy, az utcán nem maradna senki más, mint a külföldi férgek, őket meg már csak össze kell szedni. A kormány pedig nagyon komoly engedményeket tenne, akár megfelelő pozíciókat a nemzeti erőknek. Ha nem így lesz, akkor újra fehér ember fogja fehér ember vérét ontani a zsidó felforgatók kényére-kedvére. Ebből pedig nagyon elég volt az elmúlt században. Több tízmillió fehér mészárolta le egymást iszonyat harcokban és embert felemésztő körülmények között. Ennek legyen már vége, lássák már meg hol a valódi ellenség! Ott vigyorog a nyugati irodákban, politikai gyűléseken, a vezető posztokon. Onnan jó nem jöhet csak kizárólag rossz. Bármilyen szépre is festik le. Nem szabad bedőlni nekik.

Így és csak így lenne garantálható az ország egysége, megelőzve a nemzetiségi konfliktusokat, és egy elhúzódó polgárháborút.

Kemény Gábor