2014. május 20., kedd

10 módszer az online szabadság korlátozására – Útban a globális Internet jogosítvány felé

Az elmúlt évek során egyértelművé vált, hogy az Internet a szabadságért folytatott harc egyik legfontosabb eszközévé vált, lehetővé téve az azonnali kommunikációt, a fontos információk többségi konszenzustól független megosztását, és a lehetőséget, hogy bárki létrehozhasson saját platformot.
Ezek a viszonyok egyre komolyabb kockázatnak számítanak a hatalmi elit számára, így komoly erőkkel küzdenek a jelenleg még létező szabadságok és lehetőségek korlátozásáért vagy megszüntetéséért.
Nézzük meg, mik a főbb támadási pontok:

1. Az online semlegesség vége

Az Egyesült Államok Szövetségi Kommunikációs Bizottsága (FCC) elfogadta azt a tervezetet, ami véget vethet az Internet semlegességének, mivel a szolgáltatók külön felárat kérhetnek az adatok gyorsabb továbbításáért, ami egyenes utat jelent a több osztályos világháló kiépülése felé és drasztikus változásokat hozhat.
A tervezet elfogadása azt eredményezheti, hogy az Internet is a televíziós kommunikáció sorsára juthat, ahol a nagy társaságok monopóliumot élveznek az információ felett és ezzel korlátozzák a fogyasztók választási lehetőségeit.
„A kisebb cégek, amelyek nem engedhetik meg maguknak a gyorsabb továbbítás költségeit, még nehezebb helyzetbe kerülnének a nagy riválisokkal szemben. Valószínűleg a fogyasztók is megéreznék ennek hatását, mert bizonyára sok cég rájuk hárítaná a megnövekedett költségeket,” írja a Washington Post.
Az elmúlt évek során többször írtunk az Internet v.2 bevezetésére irányuló tervekről, amelyeknek szintén az információ korlátozása a legfőbb célja.

2. A titkosszolgálatok tudatosan manipulálják az Internetet és dezinformációt terjesztenek

Az Edward Snowden által kiszivárogtatott dokumentumok megerősítették, hogy a nyugati titkosszolgálatok szándékosan dezinformációval árasztják el az Internetet, hogy tönkretegyék bizonyos célpontok szavahihetőségét.
Glenn Greenwald szerint ezzel a taktikával „irányítani, manipulálni és megrontani akarják a netes párbeszédeket, és természetesen beszivárogni ezekbe. Az eredmény az Internet integritásának aláásása”.

3. Az állam bértrollokat alkalmaz a közvélemény manipulálására

A kanadai CTV 2010-ben arról számolt be, hogy a kanadai kormány fizetett bizonyos cégeknek, hogy a webes fórumokon „korrigálják a téves információkat”.
Többek között a török, izraeli és kínai kormányok is hasonló programokat vezettek be, míg az amerikai légierő a HBGary biztonságtechnikai céget bízta meg, hogy nagymennyiségű hamis fiókot hozzon létre a közösségi oldalakon, saját propagandájuk terjesztésére és az Amerika ellenes retorika semlegesítésére.
A Raw Story arról írt, hogy a program célja „egyértelműen a közvélemény manipulálása volt a legfontosabb kérdésekben, mint például a hírek esetében,” hogy ezzel a „konszenzus látszatát keltsék”.

4. A főáramú oldalak sorra szüntetik meg a hozzászólás lehetőségét.

Bár egyelőre még viszonylag ritka a jelenség, egyre több főáramú oldal kapcsolja ki vagy korlátozza jelentősen a hozzászólás funkciót a cikkek alatt.
Több tanulmány is állítja, hogy a hozzászólások jelentős mértékben képesek befolyásolni a közvéleményt. A Popular Science például nemrég bejelentette, hogy megszünteti a hozzászólás lehetőségét az oldalán, hogy ezzel elhallgattassa a klímaszkeptikusokat. A BoingBoing.net hasonló utat követ. A New York Times is jelezte, hogy visszavesz a hozzászólási lehetőségekből, bizonyos cikkek alatt pedig kikapcsolja a funkciót.
A hozzászólások lekapcsolása egyértelműen része a hatalom tulajdonában lévő média törekvésének, hogy az emberek által elfogadott valóságot alakítani tudja és ezáltal mesterséges konszenzust hozzon létre az egyre erősödő és a szólás szabadságának legfőbb eszközeinek számító független média és az Internet jelentette erővel szemben.

5. „Kognitív beszivárgás”

2010-ben napvilágra került az a Fehérház által kezdeményezett program, aminek célja az összeesküvésekre specializálódott csoportokba való beszivárgás volt, hogy az ott közzétett félrevezető hozzászólásokkal aláássák ezeket. Cass Sunstein, az Obama kormány Információs és Szabályozási hivatalának vezetője állt a kezdeményezés élén, aki azóta is rendszeresen a program sikereiről számol be.
Sunstein rámutatott, hogy a kormány megbízottjai saját nevükben nem lennének képesek cáfolni az összeesküvés elméleteket, mert az emberek alapvetően nem bíznak bennük. Ehelyett inkább az államtól „független személyeket bíznak meg ezzel a feladattal”.
Sunstein azt javasolta, hogy „a kormány ügynökei (és szövetségesei, megbízottai) lépjenek be online chat szobákba, közösségi oldalakra, sőt a fizikai világban működő csoportokba is, és próbálják aláásni az éppen keringő összeesküvés elméletek hitelességét mindenféle kételyek elhintésével, ok-okozati érvekkel és politikai ellenlépések kockázatára vonatkozó célzásokkal.”

6. Megrendezett kibertámadások a világháló szigorúbb ellenőrzésének indoklásaként

Miközben az Internet védelmének ürügyén az Egyesült Államok folyamatosan hangoztatja a sok területet korlátozó kiberbiztonsági intézkedések szükségességét, ő maga állt a legtöbb eddigi nagy kibertámadás mögött.
Alex Jones és az alternatív média már 2010 szeptemberében Washingtonra és Tel-Avivra mutogatott a Stuxnet vírus kapcsán, miközben a CNN, az Economist és hasonló médiumok kigúnyolták a feltevést, alaptalan összeesküvésnek nevezve. Hónapokkal később azonban már a New York Times is arról írt, hogy „amerikai és izraeli titkosszolgálatok közösen fejlesztették ki a destruktív számítógép féregvírust, hogy ezzel szabotálják Irán atombomba építési erőfeszítéseit,” ezzel tulajdonképpen elismerve, hogy az „összeesküvés elmélet” igaz volt.
A Washington Post pedig arról számolt be, hogy az Egyesült Államok és Izrael volt felelős a Flame vírus kifejlesztéséért is.
A Stuxnet felbukkanását agresszív médiakampány kísérte, amelyben számos politikus követelte, hogy a kormány, Kína példájára, felhatalmazást kapjon „az Internet bizonyos részeinek háborús körülmények közötti lekapcsolására.”
Arról kevesebb szó esett, hogy Kína esetében az intézkedések az eltérő vélemények elfojtását célozzák és semmi közük a kiberbiztonsághoz.

7. A korrektség elve az Interneten

Az Internet semlegessége ellen folytatott harc közben a Szövetségi Kommunikációs Bizottság egy amolyan „korrektség elv” bevezetésén is dolgozik.
Tim Cavanaugh szerint a „Kritikus Információs Igények Több Piacos Felmérése” nevű kezdeményezés keretében a „médiahatóságok komoly és tolakodó vizsgálatnak vetnék alá a tartalomszolgáltatókat a munkájukkal és tartalmaikkal kapcsolatban,” ami az Interneten található politikainak minősített tartalmak felülről történő irányításához vezetne.
Bár a tanulmányt heves kritika fogadta és egyelőre úgy tűnik, az abban foglalt javaslat nem kerül bevezetésre, maga a tény, hogy a hatóságok ilyen programok bevetését szeretnék, mutatja, hogy a szólás szabadságát inkább csak megtűrik, mint elfogadják.

8. Az amerikai nemzetbiztonság Internet „kikapcsoló gombja”

Internet KillswitchAz elmúlt években többször felvetődött a kérdés, hogy az állam rendelkezik-e az Internet teljes vagy részleges lekapcsolását szolgáló eszközökkel és/vagy felhatalmazással. A Standard Operating Procedure 303 (SOP 303, magyarul Szabvány Működési Eljárás 303) felhatalmazza az amerikai Nemzetbiztonsági Minisztériumot (DHS), hogy vészhelyzet kihirdetése esetén felügyelje „a privát vezetéknélküli hálózatok lekapcsolását, helyi szinten, például egy adott alagút vagy híd területén, vagy az egész fővárosban.”
Amikor az Elektronikus Adatvédelmi Információs Központ további adatokat akart megtudni erről, a DHS azt állította, hogy nem talált egyéb részletet a programmal kapcsolatban.
A Fehérház pedig at FCC-t megalapító 1934-es törvényre hivatkozva azt állítja, hogy rendelkezik az Internet lekapcsolására feljogosító hatalommal. A törvényben az áll, hogy „szükséghelyzetben vagy katasztrófa illetve országos vészhelyzet esetén” az elnöknek „joga van bármilyen állomást vagy eszközt használni illetve irányítása alá vonni.”

9. Az új adók visszafogják a webes kommunikációt és értékesítéseket

A Wall Street Journal egyik cikke szerint új adók egész áradata veszélyezteti az Internetszabadságot és rámutat, hogy a törvényhozók intézkedései a webes adószabadság felszámolását célozzák.
A hatalmas kereskedelmi láncok lobbistái nyomást gyakorolnak a kongresszusra, hogy nagyobb hatalmat szerezzenek a hozzávetőleg 9600 helyi önkormányzatra az e-kereskedelem felett. Tervük része egy email adó is, ami komoly visszatartó erő lenne az online kommunikációval szemben.

10. SOPA, CISPA és az FBI webes hátsó ajtaja

A SOPA, CISPA és ACTA törvényjavaslatok a szerzői jogok védelmével próbálják igazolni az online szabadság elleni támadásokat.
Ezek mellett az FBI, egy 1994-es törvényt kihasználva próbál legális hátsó kapukat építeni valamennyi Internet és email szolgáltató és közösségi oldal rendszerébe, miközben megpróbálják elhitetni az emberekkel, hogy az online tevékenységek folyamatos megfigyelése és rögzítése teljesen normális eljárás, elérve, hogy egyre kevesebben emelik fel hangjukat az ilyen szabadságcsorbító törekvésekkel szemben.
Észtországban már digitális azonosítóval lehet szavazni.
Észtországban már digitális azonosítóval lehet szavazni az Interneten.

A cél

A felsorolt törekvések célja egyértelműen egy globális Internetazonosító-rendszer bevezetése, hogy a világhálót csak az állam által kibocsátott jogosítvánnyal lehessen igény bevenni. Egy ilyen rendszerrel az állam rendkívül egyszerűen megvonhatja a hozzáférést a „rosszalkodó” felhasználóktól, más szóval állami jóváhagyáshoz kötné az Internet használatát.
Időkjelei: A Bibliából tudjuk, hogy „az egész föld csodálni fogja a fenevadat [és] megadatik neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett” (Jelenések 13:3, 7), ehhez pedig szükséges, hogy minden kommunikációt irányítani tudjanak, hiszen Sátán is tisztában van a szavak és az Ige erejével.

Forrás: Infowars.com

http://idokjelei.hu/2014/05/10-modszer-az-online-szabadsag-korlatozasara-utban-a-globalis-internet-jogositvany-fele/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése