
Az új kategória térhódításától szóló írás először az Autó-Motor 1982/Ősz különszámában jelent meg.
A négykerék- - esetleg még több – meghajtású terepjáró autók
látványa az idősebb korosztályt az elmúlt világháború szomorú
eseményeire emlékezteti. Az akkor, az emberiség megtizedelését elősegítő
járművek a nagy világégés után feledésbe merültek. De csak addig, amíg
újra fel nem lángoltak a harcok a világ több pontján. A józanabb
gondolkodású autógyártók azonban egy idő után arra is rájöttek, hogy
mennyire célszerű akár a mező- vagy erdőgazdaságban használni egy olyan
autót, amely képes árkon-bokron, mocsárban vagy sziklás talajon is
biztonságosan közlekedni. És megindultak a tervezések.
A Steyr-Puch a sziklán. A kocsi igen nehéz akadályokat képes leküzdeni
Nem kétséges, hogy az amerikai Jeep mechanikus tulajdonságainak a
felülmúlására sokan törekednek. Egyre több autógyártó dob piacra olyan
luxuskivitelű kocsit, amely már semmiben sem emlékeztet a hajdani
járműre.
Itt is, ott is...
Itt van például a szovjet Niva. A togliattiak járműve igen jól
sikerült példány, és nyugaton egyike a legkelendőbb terepjáró autóknak. A
szocialista országokban a többi kitűnő szovjet terepjáró mellett, egyre
több autógyártó ismeri fel a lehetőségét annak, hogy milyen óriási
gazdasági haszna van az ilyen jellegű kocsiknak. Sok, nagyon sok
személyautó megy idő előtt tönkre azért, mert – más híján – kénytelen a
rossz úton is közlekedni. Aki már látta például a román ARO-10-et,
méltán mondhatja el róla, hogy kitűnő készítmény, noha messze van még
profi társaitól. Keleten és nyugaton, északon és délen, a szakemberek és
a felhasználók rájöttek arra, hogy ezek a járművek ma már egyes
területeken kifejezetten nélkülözhetetlenek.

Akár szánt is
A terepjárókkal kivágott fát lehet húzni, lehet árkokat, gödröket
ásni és még sorolhatnánk mi mindenre lehet használni. Sokan hobbiból
tartanak ilyen kocsit, noha egy-egy gyártmány ára bizony majd kétszerese
egy hasonló hengerűrtartalmú, nem terepjáró járműnek.
A japánok előretörése ebben a műfajban is
megkezdődött. A Suzuki például legutóbb egy olyan terepjárót készített,
amely fogyasztás tekintetében alaposan ráver az eddigiekre. A negyven
lóerős, nyolcszáz köbcentis motor igen nagy kátyúból képes a kocsit
kimozdítani, és csak nyolc-kilenc litert iszik száz kilométeren.
Természetesen vannak luxuskivitelűek, pompás, káprázatos járművek,
amelyekből már csak a fürdőszoba hiányzik. No de ez csak egyik-másik
példányra jellemző. A többség a szolidság, és főleg a megbízhatóság
jelképe.

Az idei nyáron ugrásszerűen megnőtt a terepjárók száma. Európa útjain
számos kocsit lehetett látni alaposan megrakodva úgy, hogy attól a
raktehertől egy szériaautó bizony a földre ült volna. Ám a terepjáróknak
meg se kottyant a rakomány súlya. Hogy létjogosultságuk van (lesz) e
kocsiknak, az nem kétséges.
Remélhetőleg csak békés célokra, de a háborós szolgálat is szép erény, ha jó ügyet szolgál...
Még fahordásra is alkalmas a terepjáró
Bíró Dalma összeállítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése