ÉGI ÜZENETEK 2015. június 09. Mennyei Atya: Az második parancs elleni bűnök
Mennyei Atya: Drága
engesztelő Gyermekeim! Én, Mennyei Atyátok, mindenek Ura és
parancsolója nagy kegyességemben és irántatok érzett forró szeretetemben
állok elétek, hogy tanítsalak benneteket. Köszönöm, hogy erre a néhány
órára kiléptetek a világból, hogy hallhassátok élő szavaimat. Nem a
pihenést, a szakadatlan munkát vagy televíziózást választottátok, hanem
Engem. A 2. Parancsolat elleni bűnökről beszélek nektek. Ez a törvény
így szól: „Isten nevét hiába ne vegyed!”
A katolikus Egyház Katekizmusa kimondja: „Az Úr
neve szent. Ezért nem élhet vele vissza az ember. Emlékezetében
szeretetteljes imádás csendjével körülvéve kell őriznie. Csak akkor
szőheti szavai közé, ha áldani, dicsőíteni, dicsérni akarja a nevet. A
második parancsolat a visszaélést tiltja Isten nevével, vagyis tiltja
Isten, Jézus Krisztus, Szűz Mária és a szentek nevének helytelen
használatát.”
Isten neve a mélyen hívő ember szemében az Ő
szentségét, hatalmasságát fejezi ki és bizonyos Isten-félelmet ébreszt
benne, akár kimondja, akár hallja, akár olvassa ezt a nevet.
Természetesen Isten neve szeretetet és vágyat is kelt az illetőben. Aki
ilyesmit nem érez e név iránt, az nem tud hinni jelenlétében, mert
amilyen mértékben hisztek abban, hogy Mi, a háromszemélyű egy Isten
valóságosan jelen vagyunk köztetek, olyan mértékben támadnak e nemes
érzések szívetekben szent nevünk hallatára. Figyeljétek meg, Gyermekeim,
hogy azok a leghatékonyabb prédikációk és bibliai tanítások, melyekben
Jézus Krisztus nevét nagy tisztelettel és lángoló szeretettel ejtitek
ki.
Vizsgáljuk meg, milyen bűnök sértik a második parancsolatot! Az egyik ilyen bűn az Isten nevében tett ígéretek be nem tartása.
Ez azt jelenti, hogy valakinek ígértek valamit Isten nevében, de nem
teljesítitek. Ezzel visszaéltek Isten nevével, meghazudtoljátok Őt. Egy
életből vett példával illusztrálom ezt nektek. Egy hétköznap délelőtt
Zsuzsa és Ilonka, két templomba járó asszony találkoznak. Zsuzsi kiönti
szíve bánatát, hogy fia már rég elköltözött, összeismerkedett egy elvált
asszonnyal. Együtt élnek bűnös kapcsolatban. Mivel a nő nem kapott
otthon vallásos nevelést, a fia sem gyakorolja a szentmisére járást,
ebben az életformában nem is gyónhat, nem is áldozhat. Ilonka
végighallgatta és megígérte, hogy imádkozni fog a fiúért. Eszébe se
jutott, hogy mit ígért. Sajnos ez jellemző rá. Egy utcabeli barátnőjének
megígérte, hogy elmegy hozzá krumplit szedni, de mikor elérkezett az
idő, bejelentette aznapra vendégei lesznek. Bizony ott van a lelkén a
bűn, mert cserben hagyta a másikat. Ó, pedig mennyire hajtogatta, hogy
számíthatnak rá. – Igaz, hogy gyakran fáj a dereka, de Isten majd
segíteni fogja a munkában – mondogatta.
Gyermekeim! Az ilyen ígérgetős és visszakozó
emberek azért ajánlkoznak mindenre, hogy mások szemében jobbnak,
segítőkészebbnek mutatkozzanak. Pedig lejáratják magukat az emberek
előtt, mert megbízhatatlannak fogják tartani őket. Ha nem akarjátok
megsérteni ezt a parancsolatot, csak azt ígérjétek meg másnak, amit
teljesíteni is tudtok.
A második parancs ellen vét az is, aki feleslegesen
belefoglalja beszédjébe Isten nevét, de közben nem kér Tőle semmit, nem
hálálkodik Hozzá, nem dicsőíti, csak szavai közé keveri a nevét. Pl.
„Hova az Istenbe tettem ezt a seprűt?” „Így történt, ahogy mondom, Isten
bizony.” „Istenien áll ez a ruha rajtad!” Valaki hall egy meglepő
esetet és így kiált fel: „Jézus Mária!” Kérdezi az egyik ember a
másiktól: „Miért kapcsolták ki az áramot?” A válasz a következő: „Isten
tudja.” Sajnos teremtményeim beszéde telis-tele van a szent nevek
tiszteletlen, felesleges alkalmazásával. Ezek bocsánatos bűnnek
számítanak. Még a vallásukat buzgón gyakorló gyermekeim is beleesnek.
Tisztítsátok meg szavaitokat, hogy a kötelező tiszteletet mindig
megtartsátok Felém.
Ezeknél a súlyosabb vétségek a szitkozódások,
melyekbe a felfokozott indulat miatt Isten neve is belekeveredik. Tanúi
lehettek az olyan eseteknek, amikor valami nézeteltérés miatt az egyik
ember szidja a másikat, és dühében rosszat kíván neki, hogy „Isten
büntesse meg, betegítse meg, vegye el az életét.” Az ilyen szitkozódás
már felér az átkozódással. Ez a második parancs elleni halálos bűn.
A káromkodás,
mint súlyos bűn a legkeményebben áll szemben a második paranccsal. Ó,
mennyire fáj atyai Szívem, amikor hallom, hogy az emberek magukban vagy
hangosan gyűlölködő, kihívó, szemrehányó szavakat mondanak Ellenem.
Mindenért Engem hibáztatnak, és trágár szavak kíséretében meggyalázzák
szent Nevemet. Ezt teszik Jézus, a Szűzanya és a szentek nevével is. Az
is káromlás, mikor a szentségeket emlegetik tiszteletlenül, fölöslegesen
és gúnyolódva. Az is káromlásnak számít, mikor az Én nevemben más
vallásban élőket üldöznek, bántanak, gyűlölnek, megölnek. Az is
káromlás, amit a terrorista csoportok művelnek, kínozzák és kivégzik a
keresztényeket, mert nem követik az ő vallásukat. Az is káromlásnak
minősül, mikor egyesek Istenre és teológiai végzettségükre hivatkozva
eretneknek minősítik azokat, akik az Én igaz üzeneteim mellett kiállnak.
Ti, Kicsinyeim, ezeket a napokat élitek. Imádkozzatok az ilyen
rosszakaróitokért, mert Szent Szavaim hazugnak bélyegzése számukra
halálos bűn, Isten-káromlás.
Szintén súlyos bűnnek számít a második parancs ellen a hamis eskü.
A katekizmus megállapítja: „Esküdni annyit jelent, hogy Istent az
állított dolog tanújául hívjuk. Az isteni igazmondás segítségül hívása a
saját igazmondás zálogaként. Az eskü az Úr nevét kötelezi.” Csak nagy
és fontos dolgokban szabad esküdni. Pl. bírósági tárgyaláson vagy
házasságkötéskor. Aki Istenre esküszik, annak be kell tartania az
ígéreteit. Aki eskü alatt olyat ígér, amit nem akar betartani, vagy az
eskü alatti ígéretét nem tartja be, az esküszegő.
Az esküszegés súlyos tiszteletlenség Istennel szemben. Azok a
házaspárok, akik templomban esküdtek, majd elváltak, mind esküszegőnek
számítanak, mert függetlenül attól, hogy komoly indokuk volt a válásra,
ígéretüket nem váltották valóra. Esküszegésüket meg kell gyónniuk, mert
súlyos bűn. Feloldozást kapnak, ha további életüket tisztán élik.
Bűnbánatuk és Szent Fiam Vére lemossa lelküket, és tiszta lappal
indulhatnak.
Szintén halálos bűn a hamis eskü.
Egy fiatalember előre megfontolt, kegyetlenül végrehajtott gyilkosság
vádjával áll a bíróság előtt. Állítólag egy leányt erőszakolt és
gyilkolt meg éjszaka, ahogy a késői műszakból ment hazafelé az utcán. A
vádlott és ügyvédje hiába tiltakozik és próbálja bizonyítani az
ártatlanságot, az áldozat édesanyja és ügyvédje egy hamis tanút állít,
aki azt hazudja, hogy jelen volt és ezt a férfit látta, amikor letámadta
a lányt, aki segítségért kiáltozott. Nem tudott segíteni, mert az
illető begyömöszölte az autójába és elhajtott. A hamis eskü miatt a
teljesen ártatlan vádlottat életfogytiglanra ítélték. Később megtalálták
az igazi gyilkost és szabadon bocsátották. A hamis tanút, hamis eskü
miatt lezárták. A hamis eskü a legaljasabb, legembertelenebb bűnök közé
tartozik. Mióta áll a világ sok-sokezer ártatlan embert kivégeztek és
elítéltek hamis tanúság miatt.
Szent Fiam a Hegyi Beszédben így magyarázta az
összegyűlt seregnek a második parancsolatot és ebből is, ami az esküre
vonatkozik: „Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél
hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet. Én pedig azt mondom
nektek: Egyáltalán ne esküdjetek… A ti beszédetek legyen: az igen -
igen, a nem - nem. Ami ezen a földön van, a gonosztól való.” (Máté 5,
33-34,37)
Jézus szavait, Gyermekeim, úgy kell érteni, hogy
nem tiltja az esküt, ha komoly dologról van szó (pl. bírósági
tárgyalás), de jelentéktelen dologban ne esküdözzetek. Hányszor
elhangzik meggondolatlanul: „Esküszöm, hogy ezt az alakot láttam bemenni
az ÁBC-be… Esküszöm az élő Istenre, hogy Erzsi piros kosztümben ment az
osztálytalálkozóra… Esküszöm, hogy ma még semmit nem ettem… Isten a
tanúm, hogy megtanultam ezt a tételt, amit kihúztam, mégis kettest
kaptam…” Gyermekeim beszédje telis-tele van ilyen felesleges
esküdözésekkel. Az ilyen féle bűn is sérti a második parancsolatot, mint
bocsánatos bűn.
Drága Gyermekeim! Lehet, hogy csodálkozni fogtok, de az is hiába veszi Isten nevét, aki megszokásból imádkozik.
Némelykor elnézlek benneteket, hogy imádkozásképpen csak, hogy
meglegyen a napi adag, gépiesen, minden odafigyelés nélkül eldaráljátok
imáitokat. Ha a „Miatyánk” alatt mindenféle napi dolgon jár az eszetek,
de ajkatok, nyelvetek mondja a szavakat, nem is sejtitek, hogy „Isten
nevét hiába veszitek”. Ne hallgassatok arra, aki azt mondja erre, hogy a
figyelmetlen imádkozás nem bűn. De igenis az, mert fájdalmat okoztok
Nekem azzal, hogy Rám sem gondoltok, míg kiejtitek a Nevemet. Hanem azt
kívánom tőletek, hogy szívből, mindeneteket beleadva szólítsatok meg
Engem! Ima közben érezzétek, hogy nem vagytok egyedül, hogy ott állok
előttetek és minden szavatokra figyelek. Kérjetek, hogy bocsássam meg
bűneiteket, hogy segítsek megjavulni nektek, hogy tanítsalak meg titeket
jól, helyesen imádkozni. A rózsafüzérek alatt többször meg kell állni
és elgondolkozni azon, hogy kivel is beszélsz tulajdonképpen? Ég és Föld
leghatalmasabb Urával, te a kis porszem. Kérj bocsánatot, ha el mertél
kalandozni világi gondolatok felé, és ezzel megrövidítettél Engem,
Uradat, Istenedet. Gondolkozz el azon, hogy rózsafüzér titkaiból milyen
sokat tanulhat a lelked! Képzeld bele magad Jézus élethelyzeteibe, légy
ott vele a helyszínen és ha ezt megteszed, tökéletesen és
tiszteletteljesen fogsz imádkozni.
Most egy megdöbbentő, misztikus képet mutatok
nektek. Elkísérnétek Engem, Atyátokat a Golgotára? …Köszönöm…. Már ott
is vagyunk. A pribékek végeztek a felszegeléssel. Ott fekszik egy
hatalmas kereszt és rajta óriás alakban Jézus Uratok felfeszítve.
Álljátok körbe és gondolatban boruljatok térdre. Bánjátok meg a második
parancs ellen elkövetett bűneiteket. Hirtelen több száz ember érkezik
fekete ruhában. Jézus mellett törpének látszanak. Nagyon zajosak:
szitkozódnak, ordítva káromkodnak,
vádolják Jézust életükért, mindenért. Hegyes lándzsa van a kezükben és
parancsra várnak. Megjelenik előttük egy nagyméretű, ijesztő torz alak,
szarvakkal a fején és belefúj a sípjába. Ő a Sátán. A káromkodók
becélozzák a Megváltó Szívét és belehajítják lándzsáikat. A Szent
Szívből bőségesen folyik a vér és víz, mint két áradó patak. Dolgukat
végezve eltakarodnak. Ezután két fekete csapat következik, a hamistanúk
és esküszegők, ők is feketében vannak és mindegyik vállán egy apró
gonosz démon ül, aki kezében hosszú nagy töviseket tart és vigyorogva
kínálja az embereknek. Ezek fogják a töviseket, felmásznak a
Keresztrefeszített óriás mellére és Szent Szívébe szúrják. Minden tövis
alól piros vér csorog. A következő csoport szürke ruhában érkezik apró
tövisekkel: ők, akik feleslegesen szövik át szavaikat Isten nevével.
Ezrével vannak. Felmásznak kezére, karjára, lábára és apró töviseikkel
szúró fájdalmat okoznak Jézusnak. Két csoportot látunk még. Az egyik
tagjai a mindenre esküdözők apró ostorokkal rohamozzák meg a szenvedő Jézus mellét, a másik csoport emberei világosabb ruhában vannak, ők a megszokásból imádkozók.
Kezükben most is ott van a rózsafüzér. Az Üdvözítő feje köré telepednek
és ahogy imádkoznak rózsafüzérük bele-beleakad a Szent Arc sebeibe,
felsértve a hegeket.
Ó, Gyermekeim! Segítsetek! Gyertek, húzzátok ki a
lándzsákat, húzzátok ki a nagy töviseket, kis töviseket és töröljétek le
a vérpatakokat, húzzátok ki a nagy szögeket, mert nagy dolog történik!
Eltűnt a kereszt és a hatalmas Jézus áll előttetek hófehér ruhában. Csak
szent Sebei ragyognak rajta. Lehajol, kezébe összegyűjt benneteket, és
szívére emel. Így szól: Köszönöm, hogy begyógyítottátok Sebeimet, azokat
is, amit a második parancsolat ellen vétők okoztak.
Szent Fiam és Én Atyátok egyszerre ketten áldunk meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése