Fizessünk-e a szervdonoroknak?

A szervadományozás etikai és orvosi dilemmái

A világ szinte minden országában egyre hosszabb a veseátültetésre várók listája. Az Egyesült Államokban évente több mint négyezren halnak meg donor hiányában. Pedig elvileg meg lehetne oldani, hogy kellő számú szerv álljon rendelkezésre. Nyomós közgazdasági és orvosi érvek szólnak amellett, hogy a donorok anyagi ellenszolgáltatás fejében is felajánlhassák fél veséjüket. Elfogadható-e erkölcsi szempontból, hogy a szegények pénzért mondjanak le szerveikről? - teszi fel a kérdést Virgina Postrel, a The Atlantic magazin kolumnistája, aki - ellenszolgáltatás nélkül - felajánlotta egyik veséjét egy barátjának.
Csak az Egyesült Államokban 80 000 ember vár veseátültetésre. A beültethető szervek száma azonban rendkívül csekély: tavaly mindössze 16 517-en kaptak új vesét - 10 000-en elhunyt személy szervét, a maradék közel 6000-en pedig elő donorét. Évente több mint 4000 várólistás beteg meghal, de a lista így is évről-évre nő, átlagosan 6000 fővel. A nagyvárosokban, ahol a várólisták a leghosszabbak, átlagosan akár 20 évet is kell várni egy-egy szervre. Orvosszakértői becslések szerint ráadásul további 80 000 vesére szoruló beteg nem is szerepel a listán.
A dialízisre szoruló betegek nem élhetnek teljes értékű életet. A heti háromszori, több órás művesekezelés ellenére is rendkívül kímélniük kell magukat, még a bevitt folyadék mennyiségét is korlátozniuk kell. De így is hatványozottan ki vannak téve a vérszegénység, az elhízás, a fertőzések és a magas vérnyomás kockázatának. „A dialízis nem javít a betegek állapotán, csak kitolja a haláluk időpontját." Azok a szerencsések, akik megérik, hogy elfogyjanak előlük a vesebeültetésre várakozók, vagy egy rokonuk lemond számukra a fél veséjéről, teljes életet élhetnek, csak a szervkilökődést gátló gyógyszert kell szedniük.
A vesebetegek problémái mégsem kapnak közel akkora figyelmet, mint az egyéb, hasonló súlyosságú betegségek, mint például az AIDS és a rák - írja Postrel. Ennek egyik oka talán az lehet, hogy a vesebetegek döntő többsége rossz életkörülmények között élő szegény. Pedig ha végre komolyan vennénk a problémát, lenne mód a hosszú várólista felszámolásával évi több ezer ember életét megmenteni.
Mindenekelőtt fokozni lehetne az elhunytak szerveinek felhasználását. Becslések szerint évente közel 7000 további vesetranszplantációra kerülhetne sor, ha minden potenciális donor ember szerveit felhasználnák. Ez nagyjából elég is lenne az új szükségek kielégítésére - a 80 000 fős lista belátható időn belüli felszámolásához azonban nem.
A hosszú, és sok beteg életét követelő várakozás csak akkor lenne lerövidíthető, ha több élő donor szervét ültetnék be. Ez már csak azért is jobb lenne a betegek szempontjából, mert az élő testből kivett vese jóval tovább használható, mint a halottakból kioperált. Orvosi szempontból a fél vese eltávolítása nem számít kockázatos beavatkozásnak, és a donor a műtét után teljes életet élhet.
Statisztikák szerint azonban kevesen hajlandók ismeretlenek felajánlani veséjüket. Sokan vannak viszont, akik habozás nélkül lemondanak róla, ha szerettük életét menthetik meg a szervadományozással. Az Egyesült Államok törvényei lehetővé teszik, hogy a várólistákat figyelmen kívül hagyva bárki felajánlja veséjét hozzátartozójának. Csakhogy sok betegen ez sem segít, hiszen még a vérrokonok között is kevés a potenciális donor. Ráadásul a vesebetegségek egy része öröklődik, ezért az egyenes ági családtagok gyakran szóba sem jöhetnek.
Sokan ezért úgy próbálják megoldani a nehézséget, hogy donort cserélnek: ha a veséjét felajánló rokon vagy ismerős szerve nem beültethető, akkor keresnek egy olyan rászorulót, akinek viszont megfelel a felajánlott vese, és cserébe az ő egyik rokonának veséjét ültetik be. Az ilyen cserét az amerikai törvények lehetővé teszik. Arra azonban semmi garancia nincs, hogy a beteg és a nem megfelelő donor talál egy olyan donor-beteg párost, amelynek mindkét tagja kompatibilis. Arról nem is beszélve, hogy a két transzplantációt egy időben kell végezni, nehogy valamelyik fél meggondolja magát - és ehhez egyszerre négy felszerelt műtő és team kell.
A vesecserével kapcsolatos problémák kiküszöbölése végett Garet Hil, akinek a kislánya is veseátültetésre szorult, létrehozta a Nemzeti Vese Nyilvántartás alapítványt. A szervezet lehetővé teszi, hogy minden nem megfelelő vércsoportú donorral rendelkező veseátültetésre váró beteg regisztráljon, és cserébe a felajánlott szervért, egy másik beteg hozzátartozójának veséjét kapja meg. Az adatbázisnak hála nem kell pontosan azonos vércsoportú beteg-donor párost találni a transzplantációhoz, így sokkal többen juthatnak gyorsan új veséhez, ami jelentősen csökkentheti a szervátültetésre várók listáját. Sajnos azonban a 80 000 vesebeteg közül csupán 15 000-nek van potenciális donora - a maradék 65 000 beteg be sem kerülhet a nyilvántartásba.
Az egyetlen megoldás az lenne - véli Postrel -, ha valamilyen ellenszolgáltatással serkentenénk az embereket, hogy idegenek számára is felajánlják veséjüket. H. Barry Jacobs virginiai orvos 1983-ban meg is próbálkozott a dologgal: veseközvetítő irodát szeretett volna nyitni. A fizetőképes veseátültetésre várók pénzért vásároltak volna vesét a többnyire szegény, gyakran a harmadik világból érkező donoroktól. Jacobs minden sikeres közvetítésből több ezer dollár jutalékot remélt. A kezdeményezés óriási felháborodást váltott ki, amelynek következtében 1984-ben törvényben tiltották meg a szervek anyagi ellenszolgáltatásért való felajánlását.
Postrel szerint azonban nincs semmi kivetnivaló abban, hogy valaki pénzért mond le veséjéről: hiszen a véradók is kapnak szerény (igaz, nem anyagi jellegű) ellenszolgáltatást, a sperma- és petesejt-donoroknak is fizetnek a klinikák, és a béranyasággal is tízezer dollárt lehet keresni.
A korlátozott vesekereskedelem egyik élharcosa Arthur Matas minnesotai sebész, az Amerikai Transzplantációs Sebészek Társaságának elnöke. Szerinte az állam a szervvásárlás tilalmával embereket küld a halálba. Matas olyan rendszer kialakítását szeretné, amelyben a donorok pénz ellenében lemondanak egyik veséjükről, és azt a hosszú várólista elején állók kapnák meg. Így ki lehetne zárni, hogy a gazdagok előnyt élvezzenek.
Azt még a vesedonorok anyagi ösztönzését szorgalmazók is elismerik, hogy minden bizonnyal főleg a szegények mondanának le egyik szervükről. Ebben azonban nem sok kivetnivalót látnak: mivel ellenszolgáltatás nélkül most is bárki felajánlhatja veséjét, ezért semmivel sem aggályosabb, ha a szegények eladják egyik veséjüket, mint az, hogy a veszélyes és egészségkárosító munkákat is főleg a rosszabb anyagi körülmények között élők vállalják.
A donorok anyagi támogatásával nem csak életet menthetnénk, de egyúttal jelentősen csökkenthetnénk a költségvetési kiadásokat. Matas számításai szerint akár 95 000 dollárt (17 millió forint) is kaphatna egy donor anélkül, hogy ez bármilyen többletköltséget jelente az államnak: átlagosan ugyanis ennyibe kerül a veseátültetésre várók dialízis-kezelése. A vese-várólista teljes felszámolása összesen 8 milliárd dollár közvetlen kiadáscsökkentéssel járna - és ebben még nincs benne a munkaképessé váló gyógyultak által befizetett adó (a dialízisre járó betegek alig 10 százaléka dolgozik.).
A Matas által is javasolt rendszer azt is biztosítaná, hogy a tehetős betegek ne külföldön próbáljanak veséhez jutni. Jelenleg ugyanis sokan a harmadik világban igyekeznek vesét venni, ami erkölcsi szempontból semmivel sem elfogadhatóbb, mint ha az Egyesült Államokban tennék, legálisan.
Postrel is elismeri, hogy a legjobb az lenne, ha az emberi altruizmust sikerülne annyira megerősíteni, hogy legyen elég jó szándékú ember, aki ingyen is lemondana fél veséjéről. De addig, amíg ezt elérjük, célszerű lenne akár a donorok anyagi ösztönzésével megmenteni a betegek életét.

http://www.theatlantic.com/doc/200907u/kidney-donation

Bukott államok a nagyhatalmak célkeresztjében

A gyenge államok összeomlásának geopolitikai kockázatai

Az elmúlt években, és különösen a 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta egyre több elemző ismeri fel, hogy a bukott államok súlyos biztonságpolitikai kockázatot jelentenek. Az összeomlás utáni anarchia és erőszakhullám menekültáradatot indíthat el, ami humanitárius katasztrófát okozhat. A bukott államokban szabadon tevékenykedhetnek a nemzetközi terrorista szervezetek és az egyéb bűnbandák. Jakub Grygiel, a Johns Hopkins University Kelet-Európa és Oroszország szakértője a The American Interest hasábjain megjelent elemzésében arra hívja fel a figyelmet, hogy ennél is súlyosabb következményekkel járhat, ha az összeomlás után kialakult hatalmi űr betöltéséért nagyhatalmi rivalizáció indul.

Az elmúlt években egyre több biztonságpolitikai szakértő figyelmeztet rá, hogy a globális geopolitikai stabilitásra és a biztonságra nem csak a nagyhatalmak közötti rivalizáció, hanem a bukott államok is komoly kihívást jelentenek. A közkeletű vélekedés szerint a terrorista szervezetek leginkább azokban a szegény országokban erősödnek meg, amelyek kormányai nem képesek ellenőrzésük alatt tartani az állam területét. Komoly geopolitikai kockázatot jelenthetnek az etnikai tisztogatások is: menekülthullám indulhat el, amely a környező országokat stabilitását is veszélyeztető humanitárius katasztrófát okozhat. Az elmúlt hónapokban elemzők tucatja figyelmeztetett rá, hogy Pakisztánban és Szomáliában az állam gyengesége miatt virágozhatnak a terrorista szervezetek, egyebek között az al-Kaida. Nem véletlen, hogy Az Egyesült Államok és a különböző nemzetközi szervezetek a 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta kiemelt figyelmet - és dollármilliárdokat - szentel a bukott államoknak.

Grygiel szerint azonban téves a bukott államokkal kapcsolatos legelterjedtebb nézetek ugyan valós problémákra világítanak rá, csak éppen a legfontosabb szempontot hagyják figyelmen kívül. Igaz ugyan, hogy a bukott államok a terrorizmus melegágyai és a humanitárius katasztrófák gyakori gócpontjai, ám ezeknél is súlyosabb kockázatot rejt magában a bukott államok fölötti befolyásért kitörő nagyhatalmi rivalizáció. Ha ugyanis egy állam megbukik, akkor űr, hatalmi vákuum keletkezik, amelyet előbb-utóbb betölt valaki. Geopolitikai szempontból rendkívüli kockázatot jelent, ha egy bukott államra több nagyhatalom is rá akarja tenni a kezét - figyelmeztet Grygiel.

A hidegháború vége óta kudarcot vallott államok leginkább a humanitárius katasztrófák és a terrorista szervezetek megerősödése miatt keltettek aggodalmat. A kétpólusú világrend megszűnésével, az Egyesült Államok és a Szovjetunió az egész világot két befolyási övezetre osztó szembenállásának végével a nagyhatalmak geopolitikai radarjáról lekerült államok egy része kormányozhatatlanná vált: ahogyan az Egyesült Államoknak illetve Oroszországnak nem állt érdekében befolyási övezetének felügyelete, a magukra hagyott gyenge államok a korrupció, a hatalmi csoportok közötti rivalizáció és az erőszak martalékaivá váltak. A nemzetközi anarchiával, ám az egyes államok viszonylagos stabilitásával járó hidegháborús évtizedeket a nemzetközi stabilitás és az egyes államok anarchiájának korszaka váltotta fel. Szomália, Ruanda, Haiti, Bosznia összeomlása után valóban inkább a menekültáradattól, az éhínségtől, a közbiztonság drasztikus romlásától és a szélsőséges szervezetek illetve a drogkartellek megerősödésétől kellett félni, és ezen esetekben ezért a liberális internacionalisták által szorgalmazott nemzetközi összefogásra, segélyprogramokra és békefenntartó missziókra volt szükség.

Ezek az államok azonban nem tekinthetők tipikus bukott államoknak - figyelmeztet Grygiel. Esetükben a bukás utáni anarchiát az okozta, hogy egyik nagyhatalomnak sem állt stratégiai érdekében beavatkoznia az összeomlás megakadályozása, vagy legalábbis a mielőbbi rendezés érdekében. A bukás veszélyével fenyegető, jelenleg ingatag államként számon tartott országok többségében - a természeti kincsekben gazdag afrikai és közép-ázsiai országokban, Indonéziában és Latin-Amerikában- egészen más a helyzet: ezek a térségek geopolitikai szempontból rendkívül fontosak. Ha valamelyik stratégiai szempontból lényeges állam összeomlik, akkor a nagyhatalmak biztosan nem fogják tétlenül nézni - vagy a nemzetközi szervezetekre bízni - a rendezést. Inkább megpróbálják kihasználni a lehetőséget befolyási övezetük növelésére és erősítésére, hiszen ha nem így tesznek, akkor valamelyik rivális nagyhatalom nyomul be a bukás utáni hatalmi vákuumba.

Mivel a geopolitikai szempontból stratégiai jelentőséggel bíró államok és régiók legalább két nagyhatalom számára fontosak, szinte elkerülhetetlen, hogy az ilyen államok összeomlása esetén nagyhatalmi rivalizáció tör ki. A befolyási övezetek kiterjesztése körüli vetélkedésnek Grygiel szerint három lehetséges kimenetele képzelhető el. Előfordulhat, hogy az egyik - stratégiai szempontból előnyösebb helyzetben lévő, vagy egyszerűen csak gyorsabban reagáló - nagyhatalom megszállja a bukott államot, és ebbe riválisa beletörődik. A másik lehetőség a bukott állam felosztása - ahogyan ez történt például Lengyelországgal a 18. század végén. Ha nem sikerül valamilyen módon békés eszközökkel dűlőre vinni a bukott államért folytatott versengést, akkor a rivalizáció akár a nagyhatalmak közötti háborús konfliktushoz is vezethet.

A bukott államok fölötti befolyásért folytatott küzdelem által kirobbantott nagyhatalmak közötti fegyveres konfliktus nem pusztán elvi lehetőség - jegyzi meg az amerikai elemző. Jelenleg is számos olyan bukott, vagy a bukás előtt álló ingatag állam létezik, amelyet több nagyhatalom is szeretne befolyási övezetének részeként tudni. A függetlenséget tavaly kiáltó Koszovó kapcsán az Egyesült Államok és Európa került szembe Oroszországgal és Szerbiával - ha a szerbek netán megtámadják Koszovót, akkor könnyen a nagyhatalmakat is érintő fegyveres konfliktus törhet  ki. A posztszovjet térség - különösen a Baltikum, Ukrajna és Grúzia - évek óta puskaporos hordónak számít: miközben a volt szovjet tagállamok törekszenek az észak-atlanti integrációra, Moszkva mindent megtesz befolyásának újbóli megerősítése érdekében. Ha valamelyik posztszovjet állam összeomlik és az elszabaduló anarchia közepette Kreml a térségen élő, az elmúlt években orosz állampolgárságot kapott lakosság védelme érdekében katonai beavatkozásra szánja el magát, mint ahogyan azt Grúziában tavaly már meg is tette, akkor könnyen a NATO-val találhatja magát szemben.

„Összességében kijelenthetjük, hogy számos olyan forgatókönyv létezik, amelyben egy bukott államért regionális vagy nagyhatalmi rivalizáció indulhat. Ezért érdemes lenne leporolni a bukott államokkal kapcsolatos bevett nézeteket, és komolyan átgondolni az összeomlás sajátosságait és lehetséges következményeit."

http://www.the-american-interest.com/article.cfm?piece=622

Kadarkúti Hétfői üzenetek - 34 -Mennyei Atya szavai a 10. parancsolatról

2009.06.29., Mennyei Atya: X.parancs: Felbarátod tulajdonát ne kívánd! 

Én: Édes Jézusom, szeretlek, tégy engem békéd eszközévé! Mennyei Atyám! Hálásan köszönjük, hogy Te, Ég és Föld Ura lehajolsz hozzánk kicsiny gyermekeidhez és tanítasz minket. Szentlélek Úristen! Jöjj, segíts, hogy a Mennyei Atya fenséges szavait akadály nélkül tudjam közvetíteni testvéreimnek.Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, Mennyei Atyátok, a ti Uratok, Istenetek, és eszközömön, Éván keresztül küldöm üzenetemet. Ma a X. parancsról szólok, mely így hangzik: „Felebarátod tulajdonát ne kívánd!” Ezt a parancsot így is lehetne mondani: Ne légy irigy!

1. Miből ered az irigység? Már egészen kicsiny gyermekkorotokban magatokat szeretitek legjobban. A 1 ½ - 2 éves gyermek kap egy szelet csokoládét, hiába kérik, nem akar adni belőle. Ha a kicsi ikrek mind a ketten kapnak 2 egyforma pettyes labdát, az egyiknek biztos mind a két pettyes labda kell. Veletek születik a birtoklási vágy, hogy minden a tiétek legyen. Van, akit ez felnőttkorában is végigkísér. Nem elég, hogy van fedél a feje fölött, hogy van mibe öltözködnie, hogy van betevő falatja, neki minden kell, ami a nála gazdagabbnak van. Tehát az irigység a birtoklási vágyból, a kapzsiságból ered.
2. Nézzük, hogyan viszonyulnak a társadalom különböző rétegei az irigységhez? A hajléktalanok és nagy nyomorban élők, a felső tízezer, és a közepes vagyoni helyzetben élők. Egy férfinek nagyon nehéz, szekánt felesége volt. Folyton elégedetlen volt vele, szidta-hordta, ráadásul volt egy barátja is, akit szeretett volna a férje helyébe tenni. A gyermekeik még tanultak. A családi ház az asszony nevén volt. Addig mesterkedett, míg az utcára űzte a férjét és odavette maga mellé a barátját, aki ügyesebb, talpraesettebb volt és jó fizetéssel rendelkezett. Szegény férjet kitették az állásából is, éppen nagy elbocsátások voltak az üzemben. Mint a többi hajléktalan, alkalmi munkákat vállalt, favágás itt-ott, ásás, újsághordás. De nem mindig volt munka. Azelőtt adminisztrátor volt, nem szokott hozzá a kemény munkához. Ahogy teltek a hónapok, egyre elkeseredettebb, elégedetlenebb lett. Ült a sétálóutca padján, és irigyelte a jólöltözött házaspárokat, ahogy feleségükkel karonfogva békésen sétálgatnak. Ahogy kószált, nézte az újonnan épülő családi házakat, a márkás autókat, motorokat. Az iskolabejárat előtt fájó szívvel, irigyen nézte, ahogy egy kisiskolás mosolyogva apja karjába repül és beül az autóba. A kirakat üvegén keresztül bekukucskált a kávéházakba, presszókba, éttermekbe, ahol jókedvűen ettek-ittak, szórakoztak az emberek, neki pedig korog a gyomra. Fájt neki az igazságtalanság, hogy sokaknak milyen jól megy, ő meg éhes, fázik és nincs hol laknia. Harag ébredt benne a felesége iránt és minden ember iránt, aki jobban él mint ő. A nagy nyomorúság, a szegénység egy olyan véglet, ami könnyen gyűlöletet és irigységet kelt az emberben.
   A másik példa egy jólszituált, gazdag családról szól, a Szabóékról. A férfi egy elektronikai műszereket gyártó jól menő cég vezetője. Tele vannak külföldi és hazai megrendelésekkel. Az asszony otthon van, nincs ráutalva, hogy dolgozzon valahol. Két háztartási alkalmazottja van, az egyik a nagy házat tartja rendben, a másik szakácsnő. Van külön egy kertészük is. A gyermekük 16 éves gimnazista. Nyáron luxusvilla vár rájuk a Balatonon. 2 autójuk van és beutazták már szinte az egész világot. A kívülállók szemében csodálatos ez az élet. De ha közelebbről megnézzük, nem úgy van. Az asszony nagyravágyó. Egy társaságban megismerkedtek egy milliomos házaspárral, akinek 3 üzemük működik hatalmas bevétellel, sok munkaerővel. Ez a férj a vezérigazgató. Az asszony tele van irigységgel e gazdagok iránt és férjében is elhinti ezt. Szinte kényszeríti, hogy nyisson új cégeket. Bele is fognak a gyarapodásba, nagy kölcsönöket vesznek fel, de belebuknak, tönkremennek, eladósodnak. A fiú közben a nagy zsebpénzével rossz társaságba keveredve rászokott a kábítószerre és alkoholra. Ezért a Szabó család lelkileg is tönkrement. A gazdagság és a vele járó kapzsiság fokozza az irigységet az emberekben.
   A harmadik család egyszerű, átlagos körülmények között él. Kerekeséknél 3 gyermek van: egy óvodás és két iskolás. Az apa postahivatalnok, az anya tanítónő. Önkormányzati lakásban laknak. Autóra, nyaralásra, külföldi utazásokra már nem jut. A 2 kis fizetésből máról holnapra élnek. A gyerekeket szeretettel nevelik. Ha jó idő van, a vasárnapi szentmise után kirándulni mennek a közeli erdőbe vagy a tóhoz. Van 3 biciklijük, öten rá is férnek. Öltözékük is egyszerű, tiszta. Megszokták, hogy a pénzt nagyon be kell osztani. Ezt a kis családot nem zavarja, hogy mások tehetősebbek, gazdagabbak. Kerekesék minden este letérdelnek a gyerekekkel a feszület alá, és hálát adnak Nekem, hogy fedél van a fejük fölött, hogy nem éheznek, hogy van ruhájuk, amit felvegyenek, és hogy van munkahelyük. Higgyétek el az egyszerűen élő emberek többsége nem irigy. A közepes vagyoni helyzetben lévő családok a leginkább mentesek ettől a bűntől. Általában így ahogy a 3 példa mutatja, de kivételek mindig vannak.
3. Gyermekeim, most nézzük meg, mi mindent lehet irigyelni! Hát a vagyont, a hatalmat, a sikert, a külső szépséget, az okosságot, a tehetséget és a Tőlem kapott lelki ajándékokat. Ezekből néhányat vegyünk szemügyre!
   Aki szorgalmasabb, ügyesebb, talpraesettebb az többre viszi, annak minden szükséges dologra jut és egy bizonyos vagyonra tesz szert. Aki elherdálja, elissza, elpazarolja a pénzt, aki nem szereti a munkát, az nyomorog. Ezek között az utóbbiak között vannak, akik irigységből rágalmazzák a tehetősebbeket, hogy úgy lopta össze a házát. Vagy pedig közülük egyesek meglopják a gazdagabbakat. Sőt betörnek hozzájuk, megölik és kirabolják őket az ékszerekért, a pénzért, a műkincsekért. Így vezet az irigység más bűnökhöz.
   A karrierista, hatalomra törő emberek irigyelik azt, aki vezető pozícióban van. Ítélkeznek felette és rágalmazzák. Így keveredik bele a X. parancs a VIII. parancsba. Mindezt azért teszik az irigy rágalmazók, mert a helyére pályáznak.
   A sikeres embereket is szokták irigyelni. Miben nyilvánul ez meg valakinél? Ha társaságban találkozik befutott, elismert, sikeres, tehetséges emberekkel vagy lát ilyeneket szerepelni a TV-ben, rögtön elönti a sárga irigység. Leszólja őket. Pl. biztos úgy vette meg pénzért a hírnevet, vagy jó összeköttetései vannak. Az a csinos igazgatónő biztos lefeküdt a vezérigazgatóval, azért emelték ki stb.. Ilyen epés megjegyzéseket csak az irigy emberek mondanak.
   Az égből való kegyelmeket  is szokták irigyelni. Hogy kinek adok valami karizmát, az Én döntöm el, a ti Uratok. Még csak nem is az érdemek alapján történik, hanem az Én akaratom és szeretetem irányítja ezt. A Szentlélek Isten különböző ajándékokat osztogat teremtményeknek, pl. ilyen a benső beszélgetés kegyelme, a prófétálás, a nyelveken beszélés, a gyógyítás, a hallás és látás kegyelme, a látomások és elragadtatások. Bizony vannak, akik irigyelik ezeket a természetfölötti ajándékokat. Egy megtörtént esetet mondok el nektek. Évám, az Én eszközöm, aki itt áll előttetek elmondta egy festőtársának, hogy Szent Fiam bensőleg már évek óta szól hozzá. Az illető így válaszolt: „Nem hiszem el, mert akkor hozzám is szólna. Hiszen én olyan jó vagyok.” Ez az a 13 abortuszos idős asszony, akiről már tanításunk közben említést tettünk. Imakönyvetekben fel vannak sorolva a Szentlélek elleni bűnök és közéjük tartozik ez is, aki irigyeli mástól Isten kegyelmét.
4. Az irigység, mint minden bűn következményekkel jár. Először is az irigykedő ember ellenszenves a többieknek. Szokták mondani tréfásan, hogy addig jó, míg irigyelnek, mert ez azért van, mert jól megy a sorod. Ha sajnálgatnak, akkor már baj van. De azért, ugye Gyermekeim, csak fáj az irigy szó? Bántó szavak az ilyesmik: Jó neked! Könnyű neked! Mázlista vagy! Miért éppen te? Miért nem én? Én is megérdemelném! Nincs igazság! Ugye Gyermekeim, ilyenkor rossz érzésetek támad? Szeretetlenséget éreztek felétek áradni.
   Másodszor az irigy embernek felelnie kell a túlvilágon a X. parancs megsértéséért. Mit gondoltok, mi lesz az első kérdésem hozzátok a halál percei után? Az, hogy mennyi szeretetet adtál. Az irigy emberben nincs igazi szeretet. Sugárzik belőle a rosszindulat, a düh, amiatt, hogy te különb vagy, gazdagabb vagy, jobb vagy, szebb vagy, okosabb vagy.
5. Hogyan lehet leküzdeni az irigységet magatokban?
   a.) Arra kell gondolni, hogy azok az anyagi javak, tulajdonságok, kegyelmek, amiket másoktól irigyeltek, Tőlem kapott ajándékok. Én senkit sem hagyok ki, mindenkibe ültetek valami értéket, ajándékot. Ezt meg kell keresni magadban és meg kell köszönni. Nem a másikét kell csodálni, hanem a magadét, ami benned van. Nincs szabályos arcod? Akkor jó alakod van. Kövér vagy? Akkor kiváló eszed van. Nem vagy művészi tehetség? Akkor remek vagy kertészkedésben stb..
   b.) A gazdagságot sincs értelme másoktól megkívánni, mert a földi élet csak átmeneti. Ha meghalsz, semmit sem vihetsz magaddal, csak a jócselekedeteidet, a szeretetet. Tehát a sok pénznek, ékszernek, autónak, luxusvillának csak addig van értelme, míg élsz és egészséges vagy. Míg tudod használni.
   c.) A tudást sem érdemes irigyelni, mert a legbriliánsabb tudós is kaphat agyvérzést, és gondolkodása lesüllyed a pólyás baba szintjére.
   
   

Szüntelenül kérjetek a Szentlélektől a jámborság ajándékát, hogy irtson ki a szívetekből minden irigységet és adjon helyére nagylelkűséget. Megáldalak benneteket az önzetlenség és nagylelkűség kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Az európai kis államok nyomorúsága

A cseh EU-elnökség keserű tanulságai

Ulrike Guérot, az Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) stratégiai elemzőközpont berlini irodájának igazgatója szerint a cseh EU-elnökség féléve bebizonyította, hogy a kis uniós államok nem alkalmasak az elnökséggel járó feladatok ellátásra. Svédország sem nagyobb Csehországnál, mégis nagy reményekkel és tervekkel vág neki a féléves elnökségnek - írja Guérot a Der Spiegelben. Az Unió jövője szempontjából is fontos lenne, hogy többet sikerüljön elérnie, mint a cseheknek.

Az Európai Uniónak a gazdasági válság miatt talán még a szokásosnál is fontosabb a gördülékeny ügymenet és az összehangolt és egységes külpolitika érvényesítése - véli Guérot. A cseh elnökség azonban minden szempontból kudarcnak tekinthető: a kelet-európai ország képtelen volt az EU függőben lévő ügyeinek előmozdítására. Cseh elemzők is kudarcként értékelték az elmúlt hat hónapot: Prága nagy várakozásokkal indult neki a hat hónapos soros elnökségnek, de a nagy tervekből semmi sem valósult meg. Csehország beletörődött, hogy kis állam, és a kishitűség miatt nem mert semmilyen komoly kezdeményezésbe fogni. Ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy Csehország elnöke az év elején az euroszkeptikus Václav Klaus volt, és az EU-elnökség idején bekövetkezett kormányválság sem tett jót a cseh vezetés hatékonyságának. A totális leégést csak azzal tudta elkerülni Csehország, hogy hosszas viták után végül május 6-án ratifikálta a Lisszaboni Szerződést.

De még ha a belpolitikai nehézségek nem nehezítették volna a csehek dolgát, akkor sem valószínű, hogy bármit elértek volna elnökségük alatt - jegyzi meg Guérot. Még egy erős cseh kormány sem lett volna képes elősegíteni az ukrán gázválság megoldását. Ha nincs gazdasági válság, aligha sikerülhetett volna rávennie az íreket a Lisszaboni Szerződés elfogadásáról szóló népszavazás megismétlésére.

Az Európai Unió egyre inkább fontos világpolitikai tényezővé válik, ezért nagyon fontos, hogy a soros elnökséget betöltő állam képes legyen az Unió számára is kulcsfontosságú kérdésekben egységet teremteni és képviselni a közösség érdekét. A cseh elnökség idején azonban minden fontos kérdésben - a gazdasági válság kezelésében, az ukrán-orosz gázvita megoldásában - az európai nagy-hatalmak, mindenekelőtt Franciaország és Németország játszott meghatározó szerepet, miközben a cseh elnökség alig hallatta a szavát. A gyenge EU-elnökség azért különösen kártékony, mert hozzájárulhat az Unió dezintegrálódásához és a nemzetállami törekvések megerősödéséhez - figyelmeztet Guérot. Pedig az EU új, a volt szovjet tagköztársaságokkal kötött partnerségi megállapodásai miatt és a NATO szerepének visszaszorulásával a korábbinál fontos lenne az Unió egységének megőrzése.

Mit várhatunk ezek után a svéd elnökségtől? - teszi fel a kérdést a berlini politológus.

A skandináv állam nagy reményekkel vette át az elnökséget, amelynek hat hónapja során rendkívül fontos, az Unió jövőjét is meghatározó kérdésekben kell előrelépni. Carl Bildt külügyminiszter többször kifejtette, hogy mindent el fog követni, hogy az Unió segítségével Moldávia és Grúzia jól működő demokráciává váljon. Fontos lenne az egyre súlyosabb politikai és gazdasági válsággal küzdő Kijev megsegítése is, hiszen Ukrajna összeomlása maga alá temetheti egész Kelet-Európát. A svéd elnökségnek előre kellene lépnie a volt szovjet államok európai integrációjának és Törökország EU-csatlakozásának ügyében is. A svédeknek mindent el kell követnie a Lisszaboni Szerződés írországi sikere érdekében. A referendum sikere esetén pedig el kell kezdenie az egységes európai külpolitika és elnöki pozíció alapintézményeinek megszervezését. Az elkövetkező félév fontos feladata lesz a transzatlanti kapcsolatok erősítése és a 2010 júniusára tervezett, az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti csúcstalálkozó előkészítése is. Guérot szerint geopolitikai szempontból elengedhetetlen lenne, hogy az EU mielőbb a közel-keleti rendezés megkerülhetetlen szereplőjévé nője ki magát. Közben persze nem szabad megfeledkezni a környezetvédelemről sem, amely ügynek az Unió mindig is élharcosa volt: a svéd elnökségnek oroszlánrészt kell vállalnia az év végén esedékes koppenhágai klímakonferencia megszervezésében. Még felsorolni is hosszú az elkövető a svédekre váró legfontosabb feladatokat.

Fél év múlva kiderül, hogy a kis Svédországnak mit sikerült teljesíteni a hosszú listából. Ha a csehek után a svédek is kudarcot vallanak, akkor félő, hogy Guérot-nak lesz igaza, és kétségessé válik, hogy van-e értelme a kis európai államokra bízni az Unió soros elnökségét.

http://www.spiegel.de/international/europe/0,1518,633226,00.html

Vonalkódok megfejtése

Tudtuk, hogy a vonalkódoknál nem a fekete vonalak a jelentősek, hanem a köztük lévő fehér mező? Milyen üzenetet közvetít a vonalkód? Útmutató a megfejtéshez.

A vonalkód története

Az első vonalkódot 1950-ben, Bernard Silver és Norman Joseph Woodland alakította ki, majd a terméket azonosító berendezés elkészítése következett. Az először alkalmazott technika problémásnak bizonyult, így végül lézert használó megoldással szabadalmaztatták találmányukat. Az első, gyakorlatban is alkalmazott vonalkódot 1973. április 3-án az IBM mutatta be. Az első termék, amit vonalkód alapján azonosítottak, egy Wrigleys rágógumi volt, - azóta is múzeumban őrzik. Napjainkban már nemcsak termékeket, hanem küldeményeket, hajókat, vagy repülés során feladott bőröndöket is elláthatnak vonalkóddal. A jövő termékkódja az apró RFID (rádiófrekvenciás azonosítás) címke lesz, de ez egyelőre még drága technológiának számít.


Megtévesztés, vagy pontosság és követhetőség?
A vonalkódok hajnalán a fogyasztók nehezen fogadták el az újítást. A technológia fejlődésével azonban a vonalkód általánossá és nélkülözhetetlenné vált, mivel használata csökkenti a papírmunkát, könnyen és pontosan azonosíthatóvá teszi a termékeket, sőt információt ad a gyártóról is. Burányi Zsófia a GS1 Magyarország munkatársa elmondta: a honlapjukon található funkció segítségével bármilyen vonalkód beazonosítható. Ha beírjuk a vonalak alatt található számsort, azonnal kiderül a kezünkben tartott termék eredete.


Vonalkód típusok

Több, eltérő hosszúságú számstruktúra is ismert. Ilyen például a GTIN-14, GTIN-8, GTIN-12, GTIN-13 (GTIN - Globális Kereskedelmi Áruazonosító Szám). Világszerte az utóbbi terjedt el hazánkban is ez használatos leginkább. A számsor elsőre logikátlannak tűnő rendszere értelmet nyer, ha szakértővel beszélgetünk a témáról. „A GTIN-13 számsor, és az azt feltüntető EAN-13-as vonalkód első három számjegye az ország azonosítója, Magyarország esetében ez 599, amit a GS1 nemzetközi irodája állapított meg”- árulja el Krázli Zoltán, a GS1 Magyarország vezető vonalkódszakértője. „Az ezt követő karakterek alkotják a cégprefixet, ami a vállalatról ad információt. Ezután jön a terméket azonosító árureferencia szám. Az utolsó karakter pedig az ellenőrző szám, ami egy matematikai képlettel számítható ki, és annak biztosítását szolgálja, hogy megfelelő legyen a kód felépítése.”


Leolvasók

A vonalkódleolvasó műszerek technológiájáról Miskolczi Zsoltot, a Computer és Vonalkódtechnika cégvezetőjét kérdeztük. A legújabb azonosító elv a képtechnika, ami a digitális fényképező elvén működik. Annak, hogy a pénztárnál nem működik megfelelően a leolvasó, több oka is lehet. Ilyen, ha hiányos, vagy rosszul van felhelyezve a vonalkód (például a régebbi Ráma kocka csomagolása esetén), vagy rossz a kontraszt.” A vonalkódok esetében nagyon fontos a kontraszt, hiszen az olvasó a fényvisszaverődés alapján dolgozik. A rossz háttér, vagy bármilyen nyomat a világos részben problémát okozhat.

Egy ismert hazai ásványvíz vonalkódja

A GS1 Magyarország munkatársa, Burányi Zsófia megjegyzi: „az áru származási helye nem mindig követhető vissza, mivel ha egy termék azonosítószám és vonalkód nélkül érkezik az országba, a nálunk kiadott azonosító szám automatikusan 599-es kezdetű lesz.” Tehát az ország azonosító nem minden esetben árulja el száz százalékosan a termék gyártási helyét, csak azt jelzik, hogy az azonosító számot melyik országban adták ki a termékre. Ennek ellenére, ha támogatni szeretnénk a magyar kereskedelmet, ajánlatos szemügyre venni a vonalkódot és keresni az 599-et.



További érdekességek

Mit tehetünk, ha nekünk lenne szükségünk vonalkódra? A vonalkód készítés alapvetően három lépésből áll. Először el kell dönteni, hol és mire használnánk a vonalkódot. Ha GS1 alapú vonalkódokat választunk (például: EAN-13, ITF-14, GS1-128) akár belső raktározási, akár kereskedelmi értékesítés vagy nyomonkövetés céljából, fel kell vennünk a kapcsolatot a GS1 Magyarországgal. Ők a kért igényeknek megfelelően kijelölnek egy számtartományt, amely segítségével, második lépésként meghatározható az azonosító szám. A harmadik lépés a vonalkód fizikai előállítása, ami kétféle módon lehetséges: előregyártott öntapadós matrica, vagy a gyártási folyamatba beépített vonalkód nyomtatásával”- mondta Krázli Zoltán.


Fontos tudni, hogy a vonalkódok tervezéséhez speciális program szükséges, előállításához sok esetben kifejezetten vonalkód nyomtatására kialakított nyomtató vásárlása javasolt.

Ország	Prefix
Ausztria	613
Anglia	500-509
Ausztrália	930-939
Ausztria	900-919
Belgium/ Luxemburg	540-549
Brazília	789-790
Bulgária	380
Ciprus	529
Csehország	859
Dánia	570-579
Dél-Afrika	600-601
Dél-Korea	880
USA/Kanada	000-139
Franciaország	300-379
Fülöp-szigetek	480
Görögország	520
Hollandia	870-879
Horvátország	385
India	890
Indonézia	899
Írország	539
Japán	450-459,490-499
Kína	690-695
Lengyelország	590
Magyarország	599
Malajzia	955
Németország	400-440
Norvégia	700-709
Olaszország	800-839
Oroszország	460-469
Románia	594
Spanyolország	840-849
Svájc	760-769
Svédország	730-739
Szlovákia	858
Szlovénia	383
Tajvan	471
Törökország	869
Ukrajna	482
Vietnam	893

Információk a GS1 Magyarországról

A piacgazdaság fejlődésének és bővülésének köszönhetően 1999-ben megalakult az EAN Magyarország Közhasznú Társaság, amely 2006-tól GS1 Magyarországként működött tovább. 2008-tól zárkörű részvénytársasággá alakultak, így végül GS1 MAGYARORSZÁG Globális Azonosító és Kommunikációs Rendszereket Működtető Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaság lett a nevük. A GS1 egy nemzetközi szervezet, amely globális szabványokkal foglalkozik, hogy fejlesszék az ellátási lánc hatékonyságát. 2005-ben jött létre ez a nemzetközi forma, az EAN (European Article Numbering Association) és azUCC (Uniform Code Council) egyesüléséből. Ennek a szervezetnek a kizárólagos képviselője ez a cég, melynek legismertebb tevékenysége a vonalkód azonosítás.

http://www.fogyasztok.hu/cikk/20090625/vonalkod_aru_azonositas_tudnivalok

Mi lesz az iraki kivonulás után?

A kurd–arab ellentét egy következő polgárháborút vetit előre

Július 18-án az észak-iraki kurd régióban új kőolaj-finomítót helyeztek üzembe, ami újabb bizonyítéka annak, hogy a térség az olajra támaszkodva akarja továbbfejleszteni az autonómiáját - figyelmeztet Andrew Lee Butters a Time magazinban. Iraki Kurdisztánnak eddig nem volt finomítója, s habár az országrész hatalmas olajtengeren úszik, ezen a téren Irak egyéb részeitől, Törökországtól vagy Irántól függött. Szaddám Huszein nem hagyta, hogy a kurd kisebbség bármiféle ellenőrzést gyakoroljon az olajforrások felett, ezért nem építettek egyetlen finomítót sem a régióban, sőt az olajvezetékek is elkerülték a kurd területeket, a hadsereg pedig Kirkukból, a legjelentősebb északi olajmező központjából a kurd lakosság legnagyobb részét kitelepítette, helyükre pedig arabokat költöztetett.
Szaddám bukása után azonban az autonóm kurd regionális kormány (KRK) független olajipart hozott létre Észak-Irakban. Új mezőket tártak fel és külföldi olajtársaságokkal kötöttek szerződéseket. A kormányon belül azonban felmerült a gyanú, hogy a KRK valójában a függetlenség érdekében fekteti le a gazdasági infrastruktúrát. Kurd tisztviselők viszont azzal vádolják Bagdadot, hogy az arab többség a dolgokat a saját előnyére próbálja meg elrendezni (a nemzeti olajtörvény kudarca, népszavazási kezdeményezés Kirkukról). Az ellenséges viszonyról mindennél többet mond, hogy Maszúd Barzáni KRK-elnök és Núri al-Maliki iraki miniszterelnök több mint egy éve nem találkozott egymással. Magas rangú tisztviselők állítják, hogy az arab-kurd viszony Szaddám óta nem volt ennyire rossz. A szunnita-síita erőszak mellett a kurd-arab vita válik Irak legaggasztóbb problémájává.
Az amerikai invázió óta az észak-iraki kurdok a szuverenitás számos elemét élvezik. Van saját parlamentjük és kormányuk, 80 ezer fős haderejük (pesmergák), saját határőrségük, területükre a bagdadi ellenőrzés alatt álló biztonsági erők nem tehetik be a lábukat. Jóllehet a kurdok óriási többsége függetlenedni akar Iraktól, a vezetőik óvatosan politizálnak, tisztában vannak a kockázatokkal. Kicsiny területüket olyan szomszédok veszik körül (Törökország, Szíria, Irán), amelyek jelentős kurd kisebbséggel rendelkeznek, s ellenségesek az Irakból kiszakadó független kurd állam gondolatával szemben. Miközben Irak többi része elmerült az erőszakban és a szekták közötti polgárháborúban, addig a kurdok viszonylag békében hajtották végre gazdaságfejlesztési terveiket, építettek egy nemzetközi repülőteret, szállodákat, vízerőműveket, s kötöttek olajszerződéseket. Jelzésértékű, hogy júniusban a gyengélkedő iraki olajipar miatt Bagdad engedélyezte, hogy kurd olaj kerüljön exportra Törökországba (jelenleg csak állami cégeknek van joguk olajat exportálni).
A kurdok türelmetlenek. Az iraki alkotmány értelmében a központi kormánynak népszavazást kellene rendeznie a kurdok által lakott négy észak-iraki kormányzóságban, hogy Bagdad vagy a KRK fennhatósága alá kívánnak-e tartozni. Ez előtt azonban helyre kellene állítani a Szaddám „arabizációs" politikája által okozott károkat, az arabokat el, a kurdokat pedig vissza kellene költöztetni. A kormány már többször is elnapolta a népszavazást 2007 óta azzal az indokkal, hogy a referendum új polgárháborút eredményezne a kurdok és az arabok között. Most azonban, hogy a központi kormány stabilizálódott, a kurd vezetők szerint Bagdad csak az időt húzza, arra vár, hogy az iraki hadsereg megerősödjön, az amerikaiak kivonuljanak, majd klasszikus módon oldja meg a kérdést: tankokkal. Nemrég kurd képviselők regionális alkotmánytervezetet nyújtottak be, amely felveti a határok és az olajforrások problémáját. Iraki tisztviselők szerint az alkotmány egyenlő lenne a kurd függetlenségi nyilatkozattal, de az alaptörvényt mindenképpen népszavazásra viszik.
A belpolitika is a konfrontáció irányába mutat. Kurdisztánban új politikai erő emelkedik fel, a Változás, mely komoly kihívója lehet Barzáni Kurdisztáni Demokratikus Pártjának és Dzsalál Talabáni iraki köztársasági elnök Kurdisztáni Hazafias Uniójának. Az új párt hevesen támadja a kormány korrupcióját és nepotizmusát. A pártok egyaránt a Bagdaddal szembeni kemény hang révén próbálnak híveket szerezni. Az araboknál hasonló a helyzet. Ahogy Maliki megerősíti hatalmát, az emberek pedig egyre elégedetlenebbek a kormányzási stílusával, úgy törekszik a miniszterelnök a kurdellenességével a háta mögött szunnita-síita egységet kovácsolni. Akárcsak Szaddám idején.
Ugyancsak a kurd kérdéssel foglalkozik Dan Senor, az iraki kormány egykori tanácsadója a The Wall Street Journalban. (http://online.wsj.com/article/SB1000142405297020394690457430213412519568...) Emlékeztet arra, hogy az Obama elnök és Maliki kormányfő közötti tárgyalásokon is előkerült ez a probléma. Szaddám a 80-as évek végén több tömeggyilkosságot hajtott végre saját kurdjai ellen. Az 1991-i öbölháború és Bagdad 2003. áprilisi eleste között az iraki kurdok félautonóm régióban élhettek. 2003 óta viszont kiteljesedett az autonómiájuk, az összes kulturális intézményüket ők ellenőrzik. Kirkukban szilárdan megvetették a lábukat, ami szerintük természetes és igazságos volt, hiszen Szaddám brutális „arabizációja" előtt Kirkuk kurd többségű város volt. Az átmeneti iraki alkotmány a kurdok fennhatóságát csak a Szaddám-rezsim bukása előtti kurd ellenőrzés alá eső területeken ismerte el. A végleges alkotmány továbblépett és Kirkuk kérdését népszavazás elé utalta. Most, hogy a szunnita-síita ellentét enyhülőben van, a kérdés egyre inkább előtérbe kerül.
Obama hivatalba lépése óta két tényező juttatta forrpontra a kurd-arab feszültséget. Az első az olaj. Még mindig nincs központi szénhidrogéntörvény. Az alkotmány idevágó cikkelyét a KRK és Bagdad különféleképp értelmezi. A kérdés fontosságára csak egy adalék: amikor a Maliki-kormány a 2009-es költségvetést készítette elő, az olajár 150 dollár körül járt, manapság ennek kb. a fele. Érthető, hogy az áresés valóságos pánikot eredményezett Bagdadban. A kurdok számára viszont az olajjal nyomást lehet gyakorolni a központi kormányra a nagyobb autonómia érdekében. Nem véletlen, hogy éppen Maliki washingtoni látogatása idején jelentették be, hogy a kurdok külföldi olajtársaságokkal kötöttek szerződést.
A második tényező a politika. Július végén a kurdok új parlamentet választottak, s noha Barzáni pártja győzött, a hagyományos pártkeretek változóban vannak. A kurd választók egyre inkább a kormány szemére vetik a korrupciót, a vezetők népszerűsége csökken. A függetlenség kártyájának kijátszása ilyen körülmények között helyreállíthatja a kurd vezetők megtépázott népszerűségét. Januárban egész Irakban általános választások lesznek, ezért a feszültség szítása Maliki érdeke is lehet, mert az arabok körében ez ugyancsak szavazatokat jelenthet.
Az amerikaiak várható távozása sem a tárgyalásos megoldás felé hat, hiszen mindkét fél úgy látja, ha az Egyesült Államok kivonul, nem lesz képes nyomást gyakorolni a békés rendezés érdekében. Félő, hogy Irak újabb polgárháborúja kibontakozásának lehetünk tanúi.

http://www.time.com/time/world/article/0,8599,1911998,00.html?xid=rss-topstories

Rejtélyes tárgyak múzeuma

Ha nem is vagyunk tisztában a tervező szándékával, a tervezés jeleit akkor is felismerhetjük.