Bukott államok a nagyhatalmak célkeresztjében

A gyenge államok összeomlásának geopolitikai kockázatai

Az elmúlt években, és különösen a 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta egyre több elemző ismeri fel, hogy a bukott államok súlyos biztonságpolitikai kockázatot jelentenek. Az összeomlás utáni anarchia és erőszakhullám menekültáradatot indíthat el, ami humanitárius katasztrófát okozhat. A bukott államokban szabadon tevékenykedhetnek a nemzetközi terrorista szervezetek és az egyéb bűnbandák. Jakub Grygiel, a Johns Hopkins University Kelet-Európa és Oroszország szakértője a The American Interest hasábjain megjelent elemzésében arra hívja fel a figyelmet, hogy ennél is súlyosabb következményekkel járhat, ha az összeomlás után kialakult hatalmi űr betöltéséért nagyhatalmi rivalizáció indul.

Az elmúlt években egyre több biztonságpolitikai szakértő figyelmeztet rá, hogy a globális geopolitikai stabilitásra és a biztonságra nem csak a nagyhatalmak közötti rivalizáció, hanem a bukott államok is komoly kihívást jelentenek. A közkeletű vélekedés szerint a terrorista szervezetek leginkább azokban a szegény országokban erősödnek meg, amelyek kormányai nem képesek ellenőrzésük alatt tartani az állam területét. Komoly geopolitikai kockázatot jelenthetnek az etnikai tisztogatások is: menekülthullám indulhat el, amely a környező országokat stabilitását is veszélyeztető humanitárius katasztrófát okozhat. Az elmúlt hónapokban elemzők tucatja figyelmeztetett rá, hogy Pakisztánban és Szomáliában az állam gyengesége miatt virágozhatnak a terrorista szervezetek, egyebek között az al-Kaida. Nem véletlen, hogy Az Egyesült Államok és a különböző nemzetközi szervezetek a 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta kiemelt figyelmet - és dollármilliárdokat - szentel a bukott államoknak.

Grygiel szerint azonban téves a bukott államokkal kapcsolatos legelterjedtebb nézetek ugyan valós problémákra világítanak rá, csak éppen a legfontosabb szempontot hagyják figyelmen kívül. Igaz ugyan, hogy a bukott államok a terrorizmus melegágyai és a humanitárius katasztrófák gyakori gócpontjai, ám ezeknél is súlyosabb kockázatot rejt magában a bukott államok fölötti befolyásért kitörő nagyhatalmi rivalizáció. Ha ugyanis egy állam megbukik, akkor űr, hatalmi vákuum keletkezik, amelyet előbb-utóbb betölt valaki. Geopolitikai szempontból rendkívüli kockázatot jelent, ha egy bukott államra több nagyhatalom is rá akarja tenni a kezét - figyelmeztet Grygiel.

A hidegháború vége óta kudarcot vallott államok leginkább a humanitárius katasztrófák és a terrorista szervezetek megerősödése miatt keltettek aggodalmat. A kétpólusú világrend megszűnésével, az Egyesült Államok és a Szovjetunió az egész világot két befolyási övezetre osztó szembenállásának végével a nagyhatalmak geopolitikai radarjáról lekerült államok egy része kormányozhatatlanná vált: ahogyan az Egyesült Államoknak illetve Oroszországnak nem állt érdekében befolyási övezetének felügyelete, a magukra hagyott gyenge államok a korrupció, a hatalmi csoportok közötti rivalizáció és az erőszak martalékaivá váltak. A nemzetközi anarchiával, ám az egyes államok viszonylagos stabilitásával járó hidegháborús évtizedeket a nemzetközi stabilitás és az egyes államok anarchiájának korszaka váltotta fel. Szomália, Ruanda, Haiti, Bosznia összeomlása után valóban inkább a menekültáradattól, az éhínségtől, a közbiztonság drasztikus romlásától és a szélsőséges szervezetek illetve a drogkartellek megerősödésétől kellett félni, és ezen esetekben ezért a liberális internacionalisták által szorgalmazott nemzetközi összefogásra, segélyprogramokra és békefenntartó missziókra volt szükség.

Ezek az államok azonban nem tekinthetők tipikus bukott államoknak - figyelmeztet Grygiel. Esetükben a bukás utáni anarchiát az okozta, hogy egyik nagyhatalomnak sem állt stratégiai érdekében beavatkoznia az összeomlás megakadályozása, vagy legalábbis a mielőbbi rendezés érdekében. A bukás veszélyével fenyegető, jelenleg ingatag államként számon tartott országok többségében - a természeti kincsekben gazdag afrikai és közép-ázsiai országokban, Indonéziában és Latin-Amerikában- egészen más a helyzet: ezek a térségek geopolitikai szempontból rendkívül fontosak. Ha valamelyik stratégiai szempontból lényeges állam összeomlik, akkor a nagyhatalmak biztosan nem fogják tétlenül nézni - vagy a nemzetközi szervezetekre bízni - a rendezést. Inkább megpróbálják kihasználni a lehetőséget befolyási övezetük növelésére és erősítésére, hiszen ha nem így tesznek, akkor valamelyik rivális nagyhatalom nyomul be a bukás utáni hatalmi vákuumba.

Mivel a geopolitikai szempontból stratégiai jelentőséggel bíró államok és régiók legalább két nagyhatalom számára fontosak, szinte elkerülhetetlen, hogy az ilyen államok összeomlása esetén nagyhatalmi rivalizáció tör ki. A befolyási övezetek kiterjesztése körüli vetélkedésnek Grygiel szerint három lehetséges kimenetele képzelhető el. Előfordulhat, hogy az egyik - stratégiai szempontból előnyösebb helyzetben lévő, vagy egyszerűen csak gyorsabban reagáló - nagyhatalom megszállja a bukott államot, és ebbe riválisa beletörődik. A másik lehetőség a bukott állam felosztása - ahogyan ez történt például Lengyelországgal a 18. század végén. Ha nem sikerül valamilyen módon békés eszközökkel dűlőre vinni a bukott államért folytatott versengést, akkor a rivalizáció akár a nagyhatalmak közötti háborús konfliktushoz is vezethet.

A bukott államok fölötti befolyásért folytatott küzdelem által kirobbantott nagyhatalmak közötti fegyveres konfliktus nem pusztán elvi lehetőség - jegyzi meg az amerikai elemző. Jelenleg is számos olyan bukott, vagy a bukás előtt álló ingatag állam létezik, amelyet több nagyhatalom is szeretne befolyási övezetének részeként tudni. A függetlenséget tavaly kiáltó Koszovó kapcsán az Egyesült Államok és Európa került szembe Oroszországgal és Szerbiával - ha a szerbek netán megtámadják Koszovót, akkor könnyen a nagyhatalmakat is érintő fegyveres konfliktus törhet  ki. A posztszovjet térség - különösen a Baltikum, Ukrajna és Grúzia - évek óta puskaporos hordónak számít: miközben a volt szovjet tagállamok törekszenek az észak-atlanti integrációra, Moszkva mindent megtesz befolyásának újbóli megerősítése érdekében. Ha valamelyik posztszovjet állam összeomlik és az elszabaduló anarchia közepette Kreml a térségen élő, az elmúlt években orosz állampolgárságot kapott lakosság védelme érdekében katonai beavatkozásra szánja el magát, mint ahogyan azt Grúziában tavaly már meg is tette, akkor könnyen a NATO-val találhatja magát szemben.

„Összességében kijelenthetjük, hogy számos olyan forgatókönyv létezik, amelyben egy bukott államért regionális vagy nagyhatalmi rivalizáció indulhat. Ezért érdemes lenne leporolni a bukott államokkal kapcsolatos bevett nézeteket, és komolyan átgondolni az összeomlás sajátosságait és lehetséges következményeit."

http://www.the-american-interest.com/article.cfm?piece=622