Ciberteológus: miért nem lehet misekönyv helyett iPadet használni?

Antonio Spadaro, a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsának tagja, akit sokan csak ciberteológusként ismernek Ciberteológia című blogja miatt, kifejti, miért helytelen a nyomtatott misekönyv helyett különféle digitális eszközök segítségével misézni.

A Pápai Szent Kereszt Egyetem 2010-es, a Kléruskongregáció számára készült felmérései szerint ugyanis a papok 17,5 százaléka használta legalább naponta egyszer, és 36 százalékuk hetente egyszer az internetet a zsolozsma mondására. 

Antonio Spadaro jezsuita szerzetes, aki XVI. Benedek nevezett ki a Kultúra Pápai Tanácsa és a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa konzultorának, a Cyberteologia című blogján kifejti, hogy miért nem válthatják fel az iPadek, más tabletek és egyéb digitális eszközök a liturgia hagyományos könyveit. Írásával az új-zélandi püspöki kar nemrég kiadott rendelkezésére reagál, amely úgyszintén megtiltotta a digitális eszközök használatát a zsolozsmában, a misében és más liturgikus alkalmakon is. 

Mint a püspökök írják: minden vallásnak megvannak azok a szent könyvei, amelyeket csak a rítus céljaira rendeltek alá, és így a vallás szívében vannak. A katolikus hit sem kivétel. Így még tanulmányozás céljára kiválóan alkalmasak a digitális eszközökre feltett miseszövegek, liturgikus használatuk tiltott, mivel ezeket sok minden másra is használják a tulajdonosok: cikkeket olvasnak, videókat néznek rajta, megtekintik az e-mailjeiket. A digitális eszközök nincsenek speciálisan lefoglalva a liturgia céljaira, szemben a liturgikus könyvekkel. 

Spadaro blogjában kifejti, hogy miként változott meg a szent könyvek helyzete a digitális korban, amikor az olyan alkalmazásoknak köszönhetően, mint az iBreviary, a breviárium és a mise szövegei digitálisan is elérhetőek. A ciberteológus rámutat: a szent, liturgikus könyvek integráns részét képezik a keresztény közösség rituális ünneplésének, azaz szerepük van benne. Mégiscsak elképzelhetetlen, amint egy körmeneten egy monitort, vagy misében egy számítógépet, esetleg egy iPadet, mobiltelefont áldanak meg és incenzálnak ünnepélyesen. 

Hozzáteszi: a lap ,a papír a szöveg teste. a liturgia „az ellenállás bástyája” a tintában és lapokban megtestesülő szöveg eltüntetésével szemben. Végül Spadaro megjegyzi: a trentói zsinat felhasználta kora technológiáját a liturgia védelmében, amikor kijelentette, hogy a nyomtatás akkor még viszonylag új technikája felhanszálható, hogy az egész világos egységes liturgikus könyvek adassanak ki, és így valóban egyöntetű, egységes legyen a liturgia minden egyházmegyében és plébánián. 

Magyar Kurír (szg)

Az Eurázsiai Unió jövője

Augusztus elején Nyizsnyij Novgorod helyt adott egy az Eurázsiai Unió jövőjét tárgyaló nemzetközi konferenciának. „Nyilvános diplomácia és eurázsiai közeledés, támogatók és szkeptikusok”. Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Ukrajna, Azerbajdzsán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Moldova szakértői vitatták meg a korábbi Szovjetunió térsége integrációjának jelenleg útjában álló akadályokat. Az esemény szervezője a Gorcsakov Nyílt Diplomácia Alap volt.

A konferencia első ülésén az eurázsiai geopolitikai projekt földrajzi viszonyairól alakult ki heves vita. A javaslatok szerint a már megalakult „Eurázsiai hármas” szövetségét (Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország) ki kell terjeszteni újabb államokra - elsőként Ukrajnára, Tádzsikisztánra és Kirgizisztánra -, a jövőben pedig az új szövetségi rendszer magába foglal majd olyan országokat is, melyek nem voltak a Szovjetunió részei (például Törökország).

Azonban több szakértő is szkeptikusnak mutatkozott és hangsúlyozta, hogy az integrációs folyamat során fokozott óvatossággal kell eljárni. Elhangzott egy javaslat arra vonatkozóan, hogy az Eurázsiai Unióval együttműködő partnerek esetében vezessék be a társult tagságot, ami az Európai Unióban formálódó „többsebességű integráció” elképzeléséhez lenne hasonlatos.

Az Eurázsiai Unió politikai elhelyezkedése terén éles vita bontakozott ki. Valaki ugyanis felvetette, hogy az új szerveződés legyen része annak a bizonyos „Nagyobb Európának”, ami az Európai Uniót és Észak-Amerikát is magába foglalná.

Ezt a felvetést a résztvevők többsége nem támogatta. Elhangzott az is, hogy az Eurázsiai Uniót sokkal inkább egy szláv-türk uniónak kell tekinteni – de Lev Gumilev szovjet történész, etnológus és antropológus elképzelését a többség szintén nem támogatta. Ezért a megbeszélés politikára vonatkozó része azzal ért véget, hogy előbb szükség van a közös értékrend meghatározására, mely az Eurázsiai Unió tagjait egyesíteni tudja, függetlenül a tagállamok lakosságának vallási és etnikai hovatartozásától.

Felvetették a közös gazdasági térség létrehozásának gondolatát is, mely a Csendes-óceántól Kelet-Európáig húzódna és a tagállamok közti kereskedelem fokozását szolgálná. Több résztvevő is megjegyezte, hogy amint az Eurázsiai Unió gazdasági fejlődése elér egy bizonyos szintet, elkerülhetetlenül szükség lesz bizonyos fokú politikai egyesülésre.

A konferencia során megvitatásra kerültek az Eurázsiai Unióra reklám vonatkozásai is – elkerülhetetlen a tevékenységek nyilvános meghatározása, hogy az új szövetségi rendszer a jövőben csatlakozó államok számára is vonzó képet mutasson. Ennek során figyelembe vették a múlt tapasztalatait – úton-útfélen az Európai Unió által elért eredményekről beszélnek, sokkal kevesebbet tudni viszont a korábbi szovjet köztársaságok integrációja során elért eredményekről.

Nyilvánvaló, hogy az Eurázsiai Unió ideájának kommunikálásán végzett munka rendszerszintű és következetes kell legyen – nem csak a nagyközönséget kell vele megtalálni rendszeresen, hanem egyénileg kiválasztott csoportokat. Ezek közül legfontosabbak az integráció szempontjából esedékes tagállamok politikai elitjei és üzleti körei. Abban is egyetértés mutatkozott, hogy az elitekkel folytatott kommunikáció során nem csak a közigazgatásban működő posztszovjet elittel kell tárgyalni, hanem az elit teljes spektrumát figyelembe kell venni, beleértve a jelenleg hatalmon lévő elit ellen munkálkodó belső ellenzéket is.

Nem feledkeztek meg arról sem, hogy elsősorban a posztszovjet országok fiataljaival kell dolgozni. Ez abból a szempontból kritikus, hogy az Eurázsiai Unióról pozitív kép alakuljon ki, ami a közeljövőben majd meghatározza az országukról alkotott képet is. Mindezek nélkül értelmetlen lenne az Eurázsiai Unió hosszú távú integrációs folyamatát megkezdeni.

Más tevékenységek, mint a Nyizsnyij Novgorodban szervezett nemzetközi szakértői konferencia, mára esedékesek. Ennek során részleteiben is megvitatják majd az Eurázsiai Unió felépítésének folyamatát, ahogyan azt is, hogyan lehet az új felállást vonzóvá tenni a teljes posztszovjet térség számára.

Forrás: Oroszország Hangja

Juhász Iván

Van egy kis falu, ahol a kápolna falára fölfutott a repkény. A bejárati íven akkoriban ezek a szavak díszelegtek: A MEGFESZÍTETT KRISZTUST PRÉDIKÁLJUK. Egy egész generáció ideje alatt éppen ezt tették. A keresztre feszített Krisztust prédikálták. De változtak az idők. A repkény egyre nőtt, és eltakarta az első szavakat. Ekkor már csak ezt olvashatták a föliratból: KRISZTUST PRÉDIKÁLJUK. A következő generáció Krisztust prédikálta mint példaképet, mint ideális tanítót és a humanitárius szolgálat mintáját. Évek multán tovább növekedett a futónövény, és végül már csak ennyi maradt a föliratból: PRÉDIKÁL. Csak prédikálták a közgazdaságtant, a szociális evangéliumot, a könyvszemléket és ehhez hasonlókat. Vajon mi a megfeszített Krisztust prédikáljuk?

Aki nincs a Facebook-on már alapból „gyanús”

A Facebook mára olyannyira tolakodó és mindent átható erővé vált a társadalomban, hogy egyre több munkáltató, sőt egyes pszichológusok is úgy gondolják, hogy aki nem tagja egyetlen közösségi portálnak sem az alapból „gyanús”.

A német Der Taggspiegel odáig ment, hogy rámutatott, a közelmúlt két hírhedt lövöldözőjének, az amerikai James Holmes-nak és a norvég Anders Behring Breivik-nek legfontosabb közös jellemzője a Facebook tagság hiánya volt.

Egy kicsit megfoghatóbb szinten a Forbes.com arról ad hírt, hogy a humán erőforrás kollégák egyre inkább tartózkodnak olyan fiatal jelentkezők alkalmazásától, akik nem használják a Facebook-ot.

A munkaadók elsőszámú aggodalma, hogy a Facebook profil hiánya azt jelezheti, hogy az illető ellen olyan sok bejelentés érkezett, hogy fiókja felfüggesztésre került (mivel, mint tudjuk törölni nem lehet).

A Slate.com tanácsadó rovatának újságírója, Emily Yoffee, azt javasolja fiatal olvasóinak, hogy ne randizzanak senkivel, akinek nincs Facebook profilja.

„Ha elértél egy bizonyos kort és találkozol valakivel, akivel randizni szeretnél és az illetőnek nincs Facebook oldala, lehet, hogy nem is a valódi nevén mutatkozott be neked. Ez egy jelzés lehet, hogy vigyáznod kell,” írja.

Yoffee mellesleg megjegyzi, hogy tanácsa nem vonatkozik azokra az idősebb emberekre, akik már a közösségi oldalak térnyerése előtt is produktív tagjai voltak a társadalomnak.

A Slashdot technológiai hírportál úgy összegezte a Der Taggspiegel cikkét a közösségi oldalakról, hogy „a Facebook profil hiánya lehet az első jele annak, hogy egy tömeggyilkossal van dolgunk”.

A cikk rámutat, hogy Holmes, akit 12 ember, köztük egy meg nem született gyermek megölésével és további 58 személy megsebesítésével vádolnak és Breivik, aki 77 embert gyilkolt meg egy lövöldözésben, nem vagy csak nagyon kevés digitális online lábnyomot hagytak maguk után.

Breivik a MySpace közösségi portált használta, Holmes pedig egyes értesülések szerint az Adult Friend Finder (felnőtt társkereső) oldalt látogatta.

Christopher Moeller, pszichológus a magazinnak nyilatkozva elmondta, hogy manapság a Facebook használat az egészséges szocializálódás jele.

A pszichológusok megjegyzik, hogy Holmes és hozzá hasonlóan, számos más tömeggyilkos sem rendelkezett igazi barátokkal.

A feltevés lényege tehát, hogy a legtöbb fiatal számára magától értetődőnek számító Facebook profil hiánya az abnormális vagy diszfunkcionális, illetve esetenként kifejezetten veszélyes magatartás vagy személyiség jele lehet. 

Forrás: Daily Mail

Facebook kamerák: a közösségi oldal kilépett a fizikai világba

 

 „Jelentkezz be az arcoddal.” Ez a mottója annak az új direkt-arcfelismerő technológiát alkalmazó amerikai cégnek, amelyik népszerű boltokban, kávézókban elhelyezett kamerák segítségével kínál személyre szóló ajánlatokat, kedvezményeket regisztrált felhasználóinak.

A Nashville-i Redpepper cég azt ígéri, hogy szolgáltatásuk igénybevételével a felhasználók jelentős pénzt takaríthatnak meg, módszerük azonban lényegesen agresszívabb, mint az eddig ismert kuponrendszerek.

A folyamat egy „Facedeal” kamera felszerelésével kezdődik az adott üzlet bejáratánál, ami leolvassa és azonosítja a belépő arcát az illető Facebook profiljában található képek alapján, majd attól függően, hogy a felhasználó milyen oldalakat „lájkolt”, személyre szabott ajánlatokat kínál neki.

A Redpepper szerint „a Facedeal alkalmazást a Facebook-on kell engedélyezni. Az alkalmazás, a felhasználó közreműködésével megerősíti, hogy melyek azok a legfrissebb fényképek, amiken a felhasználó megjelölésre került, hogy azok alapján rögzíthesse és azonosíthassa az arcát. A kifejezetten erre a célra kifejlesztett kamerák ezek alapján az adatok alapján azonosítják a felhasználót a fizikai világban. A regisztrációt követően a felhasználó okostelefonján keresztül értesül a neki szóló ajánlatokról, amihez csupán arra van szükség, hogy az arcát „megmutassa” a kamerának.”

Az arcfelismerő technológia persze nem új keletű dolog a Facebook-nál. 2011 júniusában a céget sok kritika érte miután előzetes bejelentés nélkül elkezdték alkalmazni a „megjelölés” javaslat rendszert, ami felismeri a feltöltött képeken látható személyeket. Ehhez megvették a módszert kifejlesztő izraeli céget, a face.com-ot.

A Redpepper arcfelismerő technológiája kísértetiesen hasonlít a Tom Cruise nevével fémjelzett Különvélemény című filmben látott, személyre szóló reklámokhoz, ahol még néven is szólítják az arra járókat és ahol mindenkiről mindig pontosan tudják, hogy hol van és mit csinál. A filmbéli kamerák retina és íriszleolvasó technológiát alkalmaztak.

Mostanában egyre több, a biometrikus azonosítást kihasználó reklámozási módszer kifejlesztéséről hallani.

Az IBM 2010-ben jelentette be, hogy RFID technológiát fognak bevetni a fogyasztók célzott megkeresésére. A London Telegraph szerint a módszer segítségével megkímélik a fogyasztókat a számukra irritáló reklámoktól, mert így csak az őket érdeklő termékeket, szolgáltatásokat ajánlanának nekik. (Lásd még: http://www.youtube.com/watch?v=JCVHNGolm7k)

Az IBM fejlesztőlaboratóriumának egyik kutatója is rámutatott a Különvélemény és az IBM rendszer közötti hasonlóságra: „A filmben a kivetítők az emberek szemét olvasták le. Mi inkább az RFID technológiát választottuk, mivel ez már eleve az emberek zsebében vagy táskájában van és a magukkal hordott eszközök segítségével személyre szóló üzeneteket küldhetünk nekik.”

Februárban arról érkeztek hírek, hogy Londonban nagyfelbontású kamerákat telepítenek a buszmegállókba, hogy nemekre bontott reklámokat vetítsenek a várakozóknak. A kamerák az arc meghatározó jellemzői, az állkapocs, az arccsont, az orr és a szemek alapján próbálják kitalálni az emberek nemét.

A múlt héten pedig kiderült, hogy New York városa és a Microsoft megállapodtak egy új „domain tudatosság rendszer” bevezetéséről, ami nem más, mint egy rendkívül fejlett megfigyelési adatbázis és a város különböző pontjain elhelyezett 3000 térfigyelő kamera segítségével fogja ellenőrizni, hogy az arra haladó állampolgárok benne vannak-e valamelyik bűnügyi vagy terrorista nyilvántartásban.

Tegnap a Wikileaks egyik legújabb felfedezéséről jelentek meg hírek, amikből kiderül, hogy a kormány Trapwire nevű megfigyelőrendszere minden térfigyelő kamera anyagát képes használni, legyen az egy bolt, kaszinó vagy bármilyen cég biztonsági rendszerének része vagy sima utcai térfigyelő kamera és a videó felvételek alapján képes azonosítani egy keresett személyt.

(Az új Wikileaks-ről és a Trapwire rendszerről a magyar Index.hu is írt: http://index.hu/kulfold/2012/08/15/mindenkit_megfigyelhet_egy_rejtelyes_ceg/)

Nyilván sokan azt mondják majd, hogy az új Facebook alkalmazás ártalmatlan reklámfogás, a módszer mégis precedenst teremt, amit nyilván más cégek is követnek majd a jövőben. Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy ezeket az új kamerákat összekössék a már most is működő, több millió térfigyelő kamerával vagy a titkosszolgálatok által használt rendszerekkel? Hamarosan tényleg ott tartunk, hogy az állam mindenkiről mindig tudni fogja, hogy hol van és éppen mit csinál.

A Facedeal rendszer promóciós videója:

 Forrás: Infowars.com

Hányszor szólunk be egymásnak naponta?

Egy 3000 pár segítségével végzett felmérés szerint egy hétköznapi házaspár átlagosan naponta hatszor - évente 2455-ször - tesz szemrehányást egymásnak. A listavezető az: “oda sem figyelsz, miről beszélek!”. Ez évi 112-szer veri ki a biztosítékot.

A túllépett családi költségvetés 109 szemrehányást szül, a pénz – úgy általánoságban –  újabb108-at.

Horkolásért 102-szer szekáljuk a másikat, és 80 alkalommal akadunk ki egy-egy sáros lábnyom miatt a lakásban.

88-szor panaszkodunk a szex hiányára vagy minőségére, és 69-szer hangzik el: “sosem mondod, hogy szeretsz”.

Említést érdemel még a gyors vezetés, és a tévé függőség. Ezek legalább hetente egyszer terítékre kerülnek...
Csak remélni merem, hogy ha kifejezetten keresztény házaspárokkal végezték volna a felmérést, kisebb számok jöttek volna ki...

http://szeretetfoldje.hu/index.php/hirek-esemenyek/34-hirek-esemenyek/2109-hanyszor-szolunk-be-egymasnak-naponta 

Szíria a Kelet és a Nyugat ütközőállama

Jordániai jelentések szerint francia csapatok támogatják a terrorista csoportok kormány és Asszad elnök elleni harcát. Egy hivatalos francia közlemény szerint a katonák csak a menekültek segélyezését hivatottak megoldani. Hétfőn a Szíriai Nemzeti Taanács szóvivője, Bassma Kodmani megemlítette Szaúd-Arábiát és Katart, mint olyan országokat, amelyek fegyverrel támogatják a felkelőket. A nyugati támogatottsággal működő "humanitárius" szervezeteket is nyugati támogatásnak lehet számítani.

Szíriában már korábban is fogtak el francia katonákat. Márciusban helyi jelentések szerint több, mint 120-an estek fogságba. Az országban azonban komoly erőkkel van jelen az Iráni Forradalmi Gárda is, az orosz katonai tanácsadók pedig a legfelsőbb szinteken dolgoznak.

A harctérihez hasonló hévvel megy a harc a nemzetközi diplomáciában, és az ENSz-ben is. Az USA és szövetségeseinek szankciókra és blokádokra vonatkozó javaslatai rendre elbuknak az orosz ellenálláson, így egyelőre nem sikerült eredményeket elérnie a nyugati imperialistáknak.

Szíria ütközőpont, így mindkét fél minden eszközét be fogja vetni az országban, hogy a saját akaratát juttassa érvényre. És nem csak az ország sorsa fog itt eldőlni, hanem a jelenlegi, és jelenleg is éleződő Kelet, és Nyugat közötti konfliktusok forgatókönyvét is komolyan befolyásolni fogja.

Kiss András

Aleppo kiszabadult a Nyugat-bérenc terrorista csoportok fogságából

 

A hivatalos jelentések szerint a szíriai kormányzati csapatok kiűzték a Nyugatról támogatott terrorista zsoldosokat az ország gazdasági központjából, Aleppoból, és visszavették az irányítást a városban.

Az úgynevezett "Szabad szíriai hadsereg" (PAS) fegyveresei (értsd: NATO patkányok) is elismerték, hogy kénytelenek voltak visszavonulni.

A városért folytatott csata létfontosságú volt Bashar el-Asszad, valamint a fegyveres ellenzék számára is. A patkányok győzelme esetén képesek lettek volna átvenni az irányítást egy másik nyugatra található a város, Idlib felett is, így lehetővé vált volna számukra, hogy az észak-nyugati török ​​határ mentén kiépítsenek egy "biztonsági zónát", amelyet mint egy ugródeszkát lehetne használni a további harchoz.

Aleppo lakosai megkönnyebbülten sóhajtottak fel a kormányzati csapatok érkezésekor, ám a város maga siralmas állapotban van. Rengeteg épület megsemmisült annak ellenére, hogy a légierő gépei körültekintően támadták a terroristák állásait, akik hordozható légvédelmi rakétákkal is föl voltak szerelve és a legmodernebb nyugati fegyverzetet és kommunikációs eszközöket biztosították számukra megbízóik.

Kun András

Franciaországban zsoldosokat toboroznak szíriai bevetésre

 

Szerkesztőségünk olyan információ birtokába jutott, miszerint Franciaországban intenzív toborzás kezdődött, melynek célja a fegyveres csoportok Szíriába küldése.

A művelet jellegzetessége, hogy nem egyesével keresnek meg katonai múlttal és harctéri tapasztalattal rendelkező személyeket, hanem olyan összeszokott csoportokat próbálnak beszervezni, amelyek tagjai korábban is együtt tevékenykedtek különböző háborús helyszíneken. Több olyan csoportról is tudomásunk van, melyek tagjai között magyarok is vannak, és akik négyszemközt, de nevüket nem vállalva sok érdekes információt megosztanak. Ennyit a hír forrásáról...

Egyik ilyen informátorunk elmondta, megkeresték őket, hogy lenne számukra munka. Dollárban kapnák a fizetésüket (ez általános gyakorlat, akárhol is vannak). Kiderült, hogy Szíriába kellene menniük Törökországon keresztül, és minimum 3 hónapról lenne szó. Elmondta még, hogy nem egy-egy embert, hanem tapasztalt, kizárólag összeszokott csapatot keresnek. Ők nem vállalták a megbízást, de azt tudja, hogy sok ilyen csapat van arrafelé, akiknek nincs munkájuk, és akik emiatt „az éjszakából csinálnak pénzt. Ezek azonnal ugranak az ilyen lehetőségekre, szóval biztos lesz, akit ki tudnak vinni."

A fentiekből is látható, hogy rosszul halad a Szíria elleni nyugati rendszerdöntő művelet, és tovább folyik a nemzetközi csőcselék toborzása a szíriai terrorista cselekmények végrehajtása céljából.

Újszászi István

VI. Pál pápa próféciái a házasságról és a szexualitásról

A Humanae vitae miatt az egész világ szembefordult VI. Pállal, ugyanakkor kivívta többek közt Szent Pio atya és az életvédő mozgalmakat alapító Paul Marx OSB elismerését. Steve Mosher nemzetközileg elismert életvédőnek, a Population Research Institute elnökének gondolatait ismertetjük.

Nem sokan emlegették, hogy július 25-én volt a Humanae vitae enciklika megjelenésének 44. évfordulója. Ugyan ki emlegette volna? A világi média bizonyosan nem; hiszen még a gondolatot is nevetségesnek tartja, hogy az ember önfegyelmet gyakorolhat a szexualitás terén. Szót nem ejtenének VI. Pál bátor kiállásáról, amellyel elutasította a sterilizációt és a fogamzásgátlást, mint amelyek ellentétesek a természeti törvénnyel és Istennek a házasságra vonatkozó, szerető elgondolásával. De még a katolikusok között is sok a bizonytalanság afelől, hogy miért is tiltja az Egyház a fogamzásgátlást.

Pedig VI. Pál gyönyörű, prófétikus és a világ kultúrájával olyannyira ellentétes enciklikája nem hagy kétséget afelől, hogy a mesterséges fogamzásgátlás és az általa kirobbantott szexuális forradalom szét fogja választani a házastársakat, mert meggyengíti a házasság egyesítő hatását és termékenységét.

A Humanae vitae miatt az egész világ – és sajnos sok katolikus is – szembefordult VI. Pállal, aki ugyanakkor kivívta a szentek és a szentéletű hívők elismerését. Szent Pio atya utolsó levelét, amelyet röviddel halála előtt írt, VI. Pálnak címezte.

1968. szeptember 12.

Szentséged,

...Tudom, hogy szíve sokat szenved ezekben a napokban … amiért sokan, még a katolikusok közül is, nem engedelmeskednek a magasztos tanításnak, amelyet Ön a Szentlélektől ihletve, Isten nevében ad számunkra. Imáimat és mindennapi szenvedéseimet ajánlom fel Önnek mint legkisebb fia apró, de szívből jövő hozzájárulását, hogy Isten vigasztaló kegyelme segítségével folytassa az egyenes, ugyanakkor fájdalmas utat az örök igazság védelmében, amely nem változik az évek múlásával. Lelki gyermekeim és az imacsoportok nevében köszönöm Önnek egyértelmű, határozott szavait, amelyeket különösen legutóbbi enciklikájában, a Humanae vitaeben fogalmazott meg; és újra megerősítem hitemet és feltétlen engedelmességemet az Ön világos iránymutatása iránt.   

Isten adjon az igazságnak győzelmet, Egyházának békét, a világnak nyugalmat, Szentségednek pedig egészséget és jólétet, hogy miután ezek az átmeneti kétségek eloszlanak, Isten Országa győzedelmeskedjék minden szívben, Önnek mint az egész kereszténység legfőbb Pásztorának vezetésével. 

Alázatos tisztelettel,

Padre Pio kapucinus,
San Giovanni Rotondo

Paul Marx OSB (1920–2010), a Human Life Center, a Human Life International (jelenleg a világ legnagyobb életvédő szervezete) és a Population Research Institute alapítója ugyancsak röviddel halála előtt írt levelében szintén e nagy és sokak által félreértett tanítással foglalkozik – írja a levél címzettje, Steve Mosher, a Population Research Institute elnöke.

Kedves Steve,

1968. július 25-én VI. Pál pápa Humanae vitae enciklikája megerősítette a katolikus tanítást az életről, a szerelemről és az emberi szexualitásról. E dokumentumban a pápa felsorolta, milyen következményekkel jár a katolikus tanítás elhagyása. Előre megmondta a következőket:

1. A fogamzásgátlás miatt több lesz a házasságtörés.
2. A fogamzásgátlás gyakorlata az „erkölcsiség általános romlásához” fog vezetni.
3. A fogamzásgátlás hatására a férfiak nem fogják többé tisztelni a nők egész lényét, hanem „önző élvezetük puszta eszközeinek” tekintik majd őket, nem pedig szeretett társuknak.
4. Végül pedig, ha a házaspárok által széles körben elfogadottá válik a fogamzásgátlás, gátlástalan kormányok nyomásgyakorlással fogják ráerőltetni az emberekre. 

Vagyis VI. Pál megjövendölte, hogy a fogamzásgátlás „választott életformából” tömegpusztító fegyverré fogja kinőni magát. Milyen hátborzongatóan igazolják e próféciát a népességszabályozó és kötelező sterilizációs programok, a termékenységkorlátozó kvóták és az abortusz terjesztése gyakorlatilag a világ minden táján!  

A fogamzásgátlás rombolja az egyesítő és termékeny házastársi aktus integritását, s ez társadalmilag és lelkileg egyaránt tragikus következményekkel jár. Más szóval a fogamzásgátlás Isten valóságképének elutasítása. Ék a legmeghittebb szeretetközösség szférájában, amit ember – az Eucharisztia szentségén kívül – egyáltalán ismer. Lealacsonyító méreg, mely elsorvasztja az életet és a szeretetet a házasságban és a társadalomban. 

A pápa látta, hogy a szexualitás és a szaporodás közti természetes, Isten által rendelt kapcsolat elszakításával a nők és a férfiak – de főleg a férfiak – számára a szexualitás kínálta élvezet lehetősége kerül a középpontba, és az emberek nem úgy tekintenek majd a szexualitásra, mint az új élettől és a házasság szentségétől elválaszthatatlan valóságra.    

Kétségbe vonja-e bárki, hogy ma itt tartunk?

Üdvözlettel,
Krisztusban,

Paul Marx OSB
Szent János Apátság

*

A fogamzásgátlást elutasító asszonyok rejtett élete

A mai világ úgy véli, nincs épeszű nő, aki ne élne a modern technológia „áldásával”, a mesterséges fogamzásgátlással. Jennifer Fulwiler, a felnőttként megtért családanya tapasztalata épp ellenkező.

Az ötgyermekes, népszerű katolikus blogszerző egy jellegzetesen „mai” cikket idéz, mely szerint a mesterséges fogamzásgátlók megjelenése előtt a nők az otthon és a gyermekszülés rabjai voltak. A cikk – írja Fulwiler – jól megrajzolja a fogamzásgátlással nem élő nő képét, aki saját biológiájának foglyaként sínylődik otthona börtönfalai között. „Magunk előtt látjuk a nyúzott, beesett szemű szerencsétlent, aki egy tucat rongyos, nyafogó gyerektől körülvéve verejtékezik a forró tűzhely mellett, s közben arról álmodozik, milyen is lenne az élete, ha galád termékenysége ki nem játssza; majd ökölbe szorított kézzel kiáltja az égre: ó, bárcsak létezne fogamzásgátlás!”

De vajon tényleg ez az igazság?
     

Egy nemrég megjelent könyvben – melynek Jennifer Fulwiler is társszerzője – tíz katolikus nő vall az életéről. „A tízből kilencen házasságban élünk, valamennyien természetes családtervezéssel. A kötet tehát betekintést enged ama titokzatos asszonyok életébe, akik elutasítják a mesterséges fogamzásgátlást.” Fulwiler érdekesnek, üdítőnek találja a társszerzők írásait. A legerősebb benyomása azonban az, hogy ezek az asszonyok boldogok.

„Mindez a katolikus vallással való ismerkedésem kezdetét juttatja eszembe. Akkoriban időm egyik felében világi nők ateista/agnosztikus szemléletű blogjait, a másik felében katolikus nők blogjait olvasgattam az interneten. Valamennyien értelmesen, szellemesen, művelten, frappánsan írtak. A katolikus nőkben azonban volt valami, ami senki másban. Valami, ami kézzelfoghatóvá vált, valahányszor egy katolikus blog helyett véletlenül világi blogra kattintottam: ezek a nők derűsek voltak. Öröm és béke sugárzott belőlük. Úgy éreztem, boldogabbak, mint mi, többiek.”

Természetesen ez nem jelenti azt – folytatja Fulwiler –, hogy a katolikus aszonyok mindig vidámak lettek volna; a vidámság más, mint a boldogság. Az örömük olyasféle volt, mint az utazóé, aki izgalmas, feltérképezetlen tájon jár. „Nem voltak tökéletesek, és sokszor nem tükrözték Krisztust. Ám az életükben olyan teljességet érzékeltem, mint korábban senkinél. Mintha birtokolták volna az emberi lélek titkos útmutatóját, amit én nem.”

A mai társadalom „igazságai” alapján az említett, vallomásokat tartalmazó könyv minden lapjának kétségbeesett szorongásról és a jobb élet utáni vágyról kellene tanúskodnia – csakhogy ez egyszerűen nincs így. „A szerkesztő külön kérte, hogy legyünk őszinték, és azok is voltunk. Mindannyian valós képet adtunk a gyakorló katolikus mindennapi életének örömeiről és nehézségeiről. S az olvasóban így is megszületik a talán meglepő, mégis biztos felismerés: így élni jó!”

Hogy lehet – kérdi végül a szerző –, hogy a nagyobb boltokban úgy elkapkodták a könyvet, hogy a kiadó alig győzi postázni a közvetlenül megrendelt példányokat? „Azt hiszem, úgy, hogy az emberek cenzúrázatlanul betekinthettek olyan nők életébe, akik elutasítják a fogamzásgátlást, amit a feministák a boldogság legfőbb feltételeként állítanak be – és ebben az életformában igazi, nagy boldogságra leltek.”

Forrás: ncregister.com (képünk illusztráció)
Kapcsolódó:
A természetes családtervezés módszeréről bővebben
További cikkek a szerzőtől
Magyar Kurír

Új dokumentumok kerültek elő a fogamzásgátlás egyházi tilalmának előzményeiről

Egy neves erkölcsteológus eddig ismeretlen dokumentumokat tett közzé az interneten a Humanae vitae enciklika előkészítésében közreműködő bizottság munkájáról. „A testület munkájáról kialakult véleményt a mesterséges fogamzásgátlás hívei alakították. Éveken át az ő beszámolóik terjedtek a történtekről” – mondta Germain Grisez, a marylandi Mount St. Mary's College filozófia- és erkölcsteológia-tanára. A professzor a teljes tárgyilagosság érdekében néhány olyan dokumentumot közöl, amelyeket az egyházban mindeddig nem sokan ismerhettek meg.

Grisez, aki az 1963 és 1966 között a fogamzásgátlás kérdését vizsgáló bizottság munkáját segítette, elmondta: a testület tevékenységével kapcsolatos félreértések 1967-re nyúlnak vissza, amikor egyesek olyan bizottsági dokumentumokat szivárogtattak ki a sajtónak, amelyek a mesterséges fogamzásgátlást támogatták. Ebből fakadt az a széles körben elterjedt tévhit, hogy VI. Pál pápa a mesterséges fogamzásgátlást elítélő 1968-as Humanae vitae enciklikájával egyszerűen „felülbírálta” a bizottságot (noha a testületnek nem volt döntési jogköre).

A hagyományos tanítás hívei viszonzásul kiszivárogtathatták volna a saját anyagaikat, de nem tették, mert úgy vélték, a bizottsági munka bizalmas jellegű, kötelesek diszkréten kezelni, és meg kell várniuk a pápa döntését. „Nem fecsegtek róla” – fogalmazott Grisez, aki szerint a testület munkájáról ily módon kialakult egyoldalú vélemény miatt tűnt úgy, mintha VI. Pál pápa egyszerűen figyelmen kívül hagyta volna a többség álláspontját.

A most közölt dokumentumokból azonban kiderül, hogy a pápa mindkét oldalt komolyan vette, és minden esélyt megadott a mesterséges fogamzásgátlás híveinek, hogy kifejtsék álláspontjukat. Az is látszik, milyen erősen tudta befolyásolni a testületet a mesterséges fogamzásgátlás elfogadásának irányában Henri de Riedmatten, a bizottság főtitkára, annak ellenére, hogy az elnök, Alfredo Ottaviani bíboros ellentétes álláspontot képviselt.

Grisez megjegyezte: nem igaz, hogy VI. Pál lesöpörte a mesterséges fogamzásgátlás mellett szóló érveket; tényleg érdekelték az új fogamzásgátló módszerek által felvetett kérdések. „Nagyon örült, hogy a bizottságban sokan lehetőséget látnak a változásra. Tudni akarta, mivel tudják alátámasztani álláspontjukat.” Ugyanakkor – tette hozzá – nem kívánta tanító hatalmát átruházni a bizottságra. „Meg sem fordult a fejében, hogy átadja egy bizottságnak az egyház leendő tanítása feletti döntési hatalmat.”
   
A változást sürgetők eleinte azzal érveltek, hogy a fogamzásgátló tabletta eltér a korábbi módszerektől, ezért elfogadása nem mond ellent az 1930-as Casti connubii enciklikában megfogalmazott – a mesterséges fogamzásgátlást elutasító – egyházi tanításnak. VI. Pál támogatta, hogy a bizottság vizsgálja ki ezt a kérdést – ám arra nem számított, hogy a vizsgálat részleteit kiszivárogtatják. „A bizottságot nem nyilvános testületnek szánta, és nem akarta, hogy anyagaik nyomtatásban megjelenjenek. Úgy gondolta, a téma tanulmányozása után neki számolnak majd be, hogy jobban megértse és át tudja gondolni a kérdést. Amikor 1967-ben kiszivárogtak a dokumentumok, a pápa rendkívül fel volt háborodva. A bizottságban részt vevő valamennyi püspöknek és bíborosnak levelet írt az ügyről. Egyáltalán nem ez volt a szándéka” – mondta Grisez.

A bizottsági tagok zöme végül letett arról, hogy a fogamzásgátló tabletta használatát megpróbálja összeegyeztetni az egyházi tanítással. „A végén már szinte senki nem próbált azzal érvelni, hogy a tabletta más. A bizottsági iratokban ilyesmi már szinte sehol sem szerepel, pedig ezzel indult az egész.”

VI. Pál pápa figyelembe vette a bizottság munkáját, de egyre határozottabb meggyőződésévé vált, hogy a többségi álláspont téves. „Kristálytisztán látta, hogy a tabletta rossz. Ez vezetett a Humanae vitae-ben foglalt megnyilatkozáshoz.” A kiszivárogtatott dokumentumok azonban – amelyek a bizottság fogamzásgátlást támogató többségének álláspontját tükrözték – addigra már széles körben jól megalapozták az enciklika rendkívül ellenséges fogadtatását.      

Grisez reméli, hogy a most közzétett dokumentumok valamelyest csökkentik az akkor elszenvedett kárt, és sokakat nyitottabbá tesznek az egyház szexualitásról szóló tanításának befogadására. „Jót tenne a mai egyháznak, ha az emberek jobban értenék, mi történt valójában; milyen volt VI. Pál tényleges hozzáállása, amellyel tanulmányozni akarta a kérdést, de nem kívánta átruházni a hatalmát” – idézi a teológusprofesszort a CNA.

A dokumentumok több nyelven olvashatóak itt.

Magyar Kurír