Interjú Ilya Fabricsnyikov kommunikációs és PR stratégával a Pussy Riot- botrány céljairól és módszeréről
„Ez egy jól kitervelt akció volt, és most nem a Pussy Riot-hoz tartozó lányokról beszélünk, hanem azokról, akik ezt az egészet kitervelték és akik a szálakat mozgatják ezekkel a történésekkel kapcsolatban.”
Először is emlékeztetnünk kellene olvasóinkat arra, miről is szól ez az egész történéssorozat.
A Pussy Riot punkbanda esetének már egész története van. Különösen a letartóztatott tagoknak, de emlékeztetném önöket arra is, hogy nem három, hanem öt lányról van szó, akik oroszország-szerte a legkülönbözőbb akciókat hajtották végre, és első nyilvános megjelenésük idén év elején történt. Talán, miikor először felléptek a Vörös Téren a bazilika előtt. Akkor egyszerűen elvitték őket a rendőrök, de erről még nem igazán kerültek nyilvánosságra információk, nem lett ekkora show kerítve belőle.
Gondolja, hogy lefizették őket?
Igen, le voltak fizetve…
Pénzt ígértek nekik?
Igen, de erről majd később szót ejtünk. Ebből az esetből kezdetben nem is lett igazán nagy felbolydulás, mert at kifejezetten az elnökválasztás időszakára időzítették. Abban az időszakban adták elő azt a bizonyos „punk imát” a Megváltó Krisztus Székesegyházban, ami az Orosz Ortodox Egyház fő katedrálisa Oroszországban. Ebből az egy eseményből lett továbbforralva az egész felháborodás.
Nyilvánvalóan, mert mindig vannak határok, amiket be kell tartani, pldául a tolerancia.
A toleranciáról ebben az esetben inkább ne ejtsünk szót.
Miért ne?
Mert az együttes tagjai a közerkölcs megsértése miatt lettek letartóztatva és bíróság elé állítva.
Ez huliganizmus volt?
Igen, de a műveletsorozat egésze a vallás ellen intézett támadás volt.
Vallás elleni támadás?
Igen.
Ezzel nem teljesen értek egyet, de erre majd még később visszatérünk.
Később visszatérünk rá. Ez a történet olyan messze ment, hogy végül a média tálalásában már csak néhány szegény lánykáról volt szó, akit hangot adtak a politikai nézeteiknek és el lettek hallgattatva.
Azt mondanám, ez már egyértelműen egy támadó művelet.
A szó legszorosabb értelmében. De ahogy a nemzetközi médiát nézzük, az ottani tálalás szerint a lányok nem az Egyház elleni támadó szándékkal léptek fel, és a tárgyaláson az ügyvéd is erre hivatkozott.
Mit akartak elérni ezzel a fellépéssel?
Itt érkezünk el az érdekesebb ponthoz, ahol már el kell különítenünk a cselekvés mélyebb értelmét és a külső megjelenést, ahogyan a hírekben megjelenő logika is ezt teszi, és teszi mindezt egy meghatározott cél érdekében. Itt nem spontán cselekvésekről van szó, sokkal inkább egy technikáról.
Ez egy médiakampánynak tekinthető?
Ami utána következett, az minden szempontból annak tekinthető, de most magáról a cselekedetről kell szót ejteni, ami viszont egyáltalán nem tekitnhető spontán akciónak. Ez egy jól kitervelt akció volt, és most nem a Pussy Riot-hoz tartozó lányokról beszélünk, hanem azokról, akik ezt az egészet kitervelték és akik a szálakat mozgatják ezekkel a történésekkel kapcsolatban.
Legyünk következetesek. Hogyan tudná bizonyítani, hogy ez egy kitervelt akció volt, és nem spontán megnyilvánulás?
Legalább három vitatott pont van, ami azt mutatja, hogy ez nem spontán akció volt, hanem politikai célzatú. Elsősorban, hogy választás előtti, illetve választási időszak volt. Amennyire én emlékszem, a Megváltó Krisztus Székesegyháznál történt eset csak néhány nappal a tényleges választás előtt történt. A második, hogy ez a csoport már régóta próbálkozik a nyilvánosság figyelmének megszerzésével, és mindeddig senkit nem érdekeltek a korábbi akcióik. A fordulópontot az jelentette, mikor az Ortodox Egyházat választották ki arra a célra, hogy a következő üzenetükhöz a széles nyilvánosságot megszerezzék. A harmadik tény, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ehhez az egy akcióhoz a média teljes figyelmet és összehangolt támogatást biztosított – ha megnézzük, hogyan alakultak az események, azt láthatjuk, hogy a hazai és a nemzetközi média szinte egymással versengett abban, hogy támogatásukat fejezzék ki. Ennek a támogatásnak a logikája a művészi vagy politikai jelentéseken kívül áll. Lépésről lépésre építették fel azt a képet, hogy három lány üldözötté válik pusztán a politikai nézetei miatt. De ha a korábbi működésüket nézzük, azt láthatjuk, hogy szinte csak és kizárólag erős politikai ttartalmú megnyilvánulásaik voltak, ennek ellenére ezek közül egy sem nyerte el a nagyközönség figyelmét, senkit nem érdekeltek. Csak és kizárólag a média segítségével váltak „áldozatokká”.
Miért van szükség arra, hogy áldozatokként állítsák be őket?
A háttérből manipulálókról nem nyilatkozhatunk tényszerűen, csak arról, ami a felszínen van. A felszínen három lányt láthatunk, akiket bíróság elé állítottak huliganizmusért. Tény, hogy a törvény szerint őket megillető büntetésnél súlyosabbakat helyeztek kilátásba. De ha ugyanezeket a tényeket más megvilágításba helyezzük, azt láthatjuk, hogy mesterségesen lett kialakítva egy kép, ami lehetőleg a tárgyalássorozat végéig fenn akartak tartani, hogy a hatóságokra ezzel mindévig nyomást gyakorolhassanak.
Az Amnesty International „politikai foglyoknak” nyilvánította őket. Pedig láthatóan hozzá sem mérhetőek olyan személyekhez, akik valóban politikai fogolynak nevezhetőek, mint…
Mint Szolzsenyicin.
Vagy Nelson Mandela.
Igen, helytálló.
Csak próbálom megérteni. Mint Ön is mondta, a törvénysértés nem volt olyan mértékű, mint a kiszabott büntetés – amit bár sejteni lehet, de nyilvánosan csak augusztus 17-én lesz majd kihirdetve. A dolog másik oldala, hogy a nyugati országok nyilatkozataiból úgy tűnik, mintha közvetlenül érintve éreznék magukat az ügy kapcsán, de ez csak egy a média által felfújt buborék.
Teljes mértékben! Ez egy komplett médiakampány, és a másik oldalon ez folyamatosan egyre nagyobbra van felfújva újabb és újabb információkkal. Mint például megjelent Danny DeVito, aki a lányok oldalán foglalt állást, és kinyilvánította, hogy…
Csodálkoznék, ha a botrány előtt bármit is tudott volna erről a csoportról!
Igen, és ez az a kérdés, ami a leginkább aggasztó. Nem hinném, hogy korábban bármilyen zenét is hallott volna ettől a teljes ismeretlenségben működő punk bandától.
Az egyszerűség kedvéért hívjuk zenének.
Igen, amit ezek a lányok játszanak.
Majd megjelent Madonna is.
Ő szintén támogatóan szólalt fel az oroszországi turnéján. Minden eszközt bevetnek, hogy a kellő reklám meglegyen.
Ez így van! De lenne mégegy kérdésem. Először is, tudható, hogy ők egy punkbandaként pozícionálják magukat, zenei csoportként, vagy valami hasonló. De mi motiválja őket arra, hogy ilyen nyelvezetet használjanak, mint amit a nevükként is választottak?
Ez olyan valami, aminek eleve nem lenne szabad megjelennie se a TV-ben, se a rádióban, mert a név már maga is provokatív és erkölcstelen.
Ez egy újabb, a médiát felhasználó provokáció, vagy reklámkampány?
Teljes mértékben! Mert egy sikeres médiakampány három elemre épül. Az első a pénz, a második a közvetlenség, a harmadik a botrány. Nézzük tehát a botrányt. Hogy a botrány mégnagyobb botrány legyen, a média a lehető leghosszabb ideig a felszínen tartotta. Mindig újabb és újabb adalék információkkal egészítették ki, hogy a botrány mindvégig napi téma maradjon. Amiatt fejezték ki ismert személyek a támogatásukat, hogy időről időre szóba lehessen hozni az ügyet, és a botrány a felszínen legyen tartva. Később mások is becsatlakoztak.
Az Európai Tanács.
Mint az Európai Tanács, mint az Amnesty International. Bármi, ami tovább táplálhatja a botrányt. Minél tovább gyűrűzik a botrány, annál nagyobb a nyomás a politikai vezetésen és az egyházi vezetésen egyaránt.
Mi köze ehhez az ügyhöz az egyházi vezetésnek?
Ez a botrány a Megváltó Krisztus Székesegyháznál kezdődött, és elsősorban Kirill pátriárka személyére összpontosul.
Ez főként amiatt érdekes, mert próbáltam már Kirill pátriárka reakcióit keresni a botrány kapcsán.
Nem volt ilyen.
Nem, csak egy utalás volt fellelhető, mindössze annyit mondott, hogy – nem idézem pontosan, de a mondandó lényege ez volt – „sajnálatos, hogy olyan időben élünk, mikor alapvető szellemi értékeket semmibe vesznek és…”
És megkérdőjeleznek.
És az egyetlen, amit a hívő közösség tehet, hogy imádkozzon ezekért a szerencsétlenekért. Ez volt az egyetlen reakció.
Nem ez volt az egyetlen reakció az Egyház részéről, de ez volt az egyetlen reakció a pátriárka részéről.
Másrészről viszont, ha a törvényhozás körében kibontakozó vitát nézzük, azt láthatjuk, hogy azok az emberek, melyek a vita egy-egy álláspontját képviselik, teljességgel közönyösek a mindennapi élet és az Ortodox Egyház felé. Ez azt jelenti, hogy az egyház nem közvetlen érintett.
Az Egyház nyilvánosan azt a pozíciót vette fel, hogy próbál olyan távol maradni a botránytól, amennyire csak lehet.
Teljes mértékben!
De az akció szimbolizmusa miatt nem maradhatnak teljesen ki a médiahisztériából. A média megkérdőjelezi az Egyház és az Egyház szóvivőinek hitelességét, miközben levonják a következtetéseiket, és nem mondják, hogy az Egyház reakciója megfelelő lenne, mert ez az egész művelet elsősorban a tradícionális nemzeti értékek ellen irányul. Aláássa ezeket az értékeket, és a szólásszabadságra hivatkozva megpróbál szabatosságot a helyébe ültetni. Csakhogy elfelejtjük azt a lényeges pontot, hogy ahol az egyik személy szólásszabadsága véget ér, a másiké ott kezdődik.
Vagy a vallás szabadsága.
Vagy a vallás szabadsága. Nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy az orosz állampolgárok túlnyomó többsége az Orosz Ortodox Egyházhoz tartozónak vallja magát. Ezért ez az egész művelet nem csak egy vallás lejáratása, hanem azokat az alapokat támadja, aminek mentén az orosz nép meghatározza, hogy mi a jó és mi a rossz.
Még mindig nem látom, hogyan irányul ez a művelet az orosz nép hitére, mert én orosz ortodox vagyok, és bár én sem szívesen hallom, hogy egy ilyen eset egyáltalán megtörténhet, én ezt elsősorban egy megszentségtelenítésnek tartom. Részben egyetértek, de nem hinném, hogy ennek az esetnek valós vallási dimenziói lennének.
Az esetnek önmagában nincs vallási dimenziója, és már a kezdetekkor sem volt. Ez az eseménysorozat arra irányult, hogy nép által az Egyházról alkotott képet bemocskolja, mert még most is, és az eseménysorozat folyamán végig az Egyház összes reakciói kapcsán azt hozta elő a média, hogy a lányok az Egyház miatt szenvednek.
Pedig maguk miatt szenvednek, vagy azok miatt, akik felbérelték őket erre a feladatra…
Mindig van valaki, akit hibáztatni lehet. A lányok egy állítólagos „punk imát” akartak felvenni.
Ez az, amit ők mondanak.
Természetesen, ezt ők mondják. De ezt a „punk imát” a fő katedrálisban végrehajtani szimbolikus, így az Egyházról alkotott képet célozták vele, és minden következménnyel, ami azután előkerült. Mindig az Egyházat okolják, és mint később láthattuk, a jelenlegi politikai rendszer hamisságát akarják felmutatni.
Egy olyan képet mutatnak, ami nem igaz.
Ami nyilvánvalóan nem igaz, de erről senki nem beszél. A rádió által készített interjúban azt mondják, hogy egy jó történetben nem szabad hagyni előtérbe kerülni a tényeket. Tehát, az a jó történet nagyon jól sikerült. A média és a PR szakértők feltűnően jól szerepeltek ebben a történetben.
Azt mondja, ezt az egészet szakmailag is előkészítették?
Nyilvánvalóan, és nehéz elképzelni Danny DeVito-t, amint az interneten szörfözik az együttesről szóló friss hírek után kutatva. Nem gondolom, hogy ezt Oroszországban készítették elő - elsősorban a politikai vonatkozásai miatt nem. Még csak azt sem hinné, hogy korábban akár egyetlen számukat is hallotta volna. De később ez úgy lett alakítva, hogy ő mint ismert ember, nagyon személyesen érintve érezte magát valaki miatt, akinek a világ másik felén éppen gondjai vannak. Majd felajánlotta a segítségét, hogy a helyzetet még tovább fokozza és az üzenet kellőképpen érthető legyen mindenki számára. De az egész történet mögött elsősorban egy médiaterv állhat, ami sikeresen működésbe lépett.
Ilya, ejtsünk néhány szót ezekről a technikákról. Először is, ezek a lányok nyilvánvalóan nem hívők.
Nyilvánvalóan.
Nem hívők, máskülönben nem fogadták volna el az ötletet, amit végül megvalósítottak, legyenek akár muszlimok, buddhisták vagy keresztények. De az érdekes az, hogy nem csak ezek a lányok kerültek elő, volt egy másik felvonás is, ami Kirill pátriárkát támadta, azt Kijevben egy másik feminista csoport hajtotta végre.
Igen, az egy FEMEN nevezetű politikai csoport, fiatal ukrán lányokból áll, akik a saját politikai nézeteiket a fővonalú médiában terjesztik.
Nagyban hasonlít a Pussy Riot esetére.
Igen, mert ugyanaz a módszer.
Igen, amit tesznek, az több szempontból is hivatásosnak tűnik. De miről szól ez az egész? Ez egy régóta bevett módszer?
Ez egy jól körülvonalazható módszer, mert ha a lánycsoport korábbi tevékenységét nézzük, azt láthatjuk, hogy rengeteg fellépésük, megnyilvánulásuk volt már, de ezek mind a háttérben maradtak, nem értek el semmiféle sikert. De aki a Megváltó Krisztus Székesegyházban történtekre rávezette őket, annak valószínűleg feltett szándéka volt, hogy ebből az ügyből később alaposan médiahisztériát keltsen, ami olyan véget ér, hogy a céljaikat nem érik el, de tetőfokára hág a hangulat. Valami ahhoz hasonló befejezéssel, mint amit nemrég a tárgyalásuk során láthattunk.
Miért éppen így?
Mert mindig könnyebb eljutni a szívekhez, elnyerni a nép támogatását, ha a tradícionális nyelvezetet használják, ha tartják magukat a kulturális háttérhez.
Tudatos megtévesztés?
Megtévesztés, de tradícionális alapokon. Amit elkövettek, az nyilvánvaló huliganizmus. De a cselekmény szimbolikus jelentése, és a végkifejlet mind azt a célt szolgálták, hogy megteremtsenek egy előre meghatározott politikai klímát a nagyközönség számára, és a média számára is további tápot adjanak a valós célok előléptetéséhez.
De abból, amit Ön mondott, és abból, amit látni lehet, arra lehet következtetni, hogy a lányok csak eszközök voltak, olyan személységek, akiket csak mellékszereplőként használtak fel.
Teljes mértékben így van! Úgy gondolom, hogy szerencsétlen, de jól megválasztott eszközök voltak bizonyos politikai vagy információs célok eléréséhez.
Általában milyen személységeket szoktak eszközként felhasználni?
Karizmatikus személyeket, akik készek elmenni a végsőkig, akik elég alacsony szintű megértéssel rendelkeznek a következményeket illetőleg, de ugyanakkor politikailag motiváltak. A politikai aktivitás 2011-es fokozódását követően nem nehéz ilyet találni. Arról nem is beszélve, hogy a modern politikai környezet eleve kedvez az ilyen személyeknek, akik készek akár a börtönt is felvállalni a saját elképzeléseikért.
Tehát, ha találni lehet akár egyetlen olyan személyt is, aki elég elszánt ahhoz, hogy akár médiabotrány segítségével jusson nyilvánossághoz, bármit el lehet intézni – és ezt értsék szó szerint.
Jól értem tehát, hogy számukra nem a politikai motiváció az elsődleges, hanem hogy a figyelem középpontjába kerüljenek?
A motivációik elég összetettek, de ami a médiából kitűnik, hogy rendkívül elkötelezettek céljaik mellett, de nem gondolták volna, hogy a dolgok idáig fajulnak és ilyen összetett következményeik lesznek. És ami igazán nyugtalanít, az az, hogy valami arra készteti őket, hogy szándékosan feszítsék a húrt egészen odáig, hogy végül börtönben végezzék.
Ez az igazi tragédia.
Igen, ez tragikus, és a helyzet az, hogy a jelenlegi politikai vákuumban bárki eljuthat odáig, hogy elég felkészültté váljon a dolgok idáig fajulásához, csak azért, hogy a figyelem középpontjába kerülhessen.
Ön azt mondja, a politikai klíma a karizmatikus vezetőknek kedvez. Gondolja, hogy egy olyan típusú vezető, mint például Adolf Hitler széleskörű támogatásra lelne?
Egyértelműen, és több modernkori nyugati filozófus annak ad hangot, hogy a politikai környezet egy új típusú fasizmus kiépülésének és egy karizmatikus vezető megjelenésének kedvez, különösen Nyugat-Európában, ahol nemsokára nagy szükség lesz az ilyen vezetőkre, de globálisan, a globálisan az lesz majd tapasztalható, hogy a politikai dühből karizmatikus vezetők fognak kiemelkedni.
Nekem az az érzésem, hogy a három lány elítélését követően ez a történet még nincs lezárva, a társadalmi alapértékek a közeljövőben megkérdőjeleződhetnek.
Igen, társadalmunk értékeinek, és a tradícionális társadalom alapjainak aláaknázására jelenleg is nagy erőfeszítéseket tesznek.
Emiatt sorban a célkeresztbe fognak kerülni.
Úgy ássák alá ezeket az értékeket, hogy a célkeresztbe kerülnek. És ebből a szempontból a média, a tömegkommunikáció a legveszélyesebb fegyver.
Nekem az egész eset kezd szélsőségesen cinikussá válni.
Igen, mert az. A végére mindig az, mert ez már a kezdetektől nem a három lányról szól, hanem hogy a megfelelő időpontban a megfelelő pontra a megfelelő nyomást gyakorolják, hogy botrány legyen. A reakciók szintén emiatt túlfokozottak. Ebből a szempontból minden csak eszköz.
A reakciók már a kezdetektől túlfokozottak és nem megbízhatóak. Nem hiheted el, amit olvasol, vagy amit látsz.
Igen, mert az ügy eleve nem erről az ügyről szólt, hanem a túlfokozott reakciókról.
Értem, de ha ilyen céljaik vannak, használhattak volna nagyobb léptékű eszközöket, hogy elérjék, amit akarnak.
Nem tudhatjuk, hogy kicsit később ki és milyen eszközzel fog még előhozakodni ugyanebben a műveletben.
Forrás: Oroszország Hangja
Juhász Iván
Tovább: http://topwar.ru/16888-kak-ssha-budut-bombit-rossiyu.html
