Már 50 állam összesen 700 ezer állampolgára akar kiválni az USA-ból

Kevesebb, mint egy héttel azután, hogy New Orleans egyik lakója petíciót indított Louisana kiválására az Egyesült Államokból, hét állam gyűjtött elég aláírást ahhoz, hogy a Fehérház köteles legyen foglalkozni a kérdéssel. (https://petitions.whitehouse.gov/petitions) Szerda reggel keleti idő szerint 6 óráig összesen 675 ezer digitális aláírás gyűlt össze az 50 különböző állam összesen 67 darab külön benyújtott kiválási petíciójával. Vermont, ahol az Egyesült Államokból való kiválás a politikai élet szerves része, utolsóként állt be a sorba.

Alabama, Florida, Georgia, Louisiana, North Carolina, Tennessee és Texas esetében már összegyűjt az a 25 ezer aláírás, ami ahhoz szükséges, hogy a Fehérház köteles legyen foglalkozni a kérdéssel.

Az aláírásgyűjtésben Texas vezet, ahol ez idáig több mint 98 ezer aláírás gyűlt össze, bár Rick Perry, Texas kormányzója úgy nyilatkozott, hogy nem támogatja a kezdeményezést.

„Perry kormányzó hisz az egység nagyságában és ennek megváltoztatására semmit sem kellene tenni. Ugyanakkor osztja honfitársainak a szövetségi kormánnyal szemben érzett frusztrációját,” áll a kormányzói hivatal által kiadott nyilatkozatban.

Ellencsapásként, hétfőn egy olyan petíció is indult, ami kéri, hogy a kiválást kezdeményező petíciók aláíróit fosszák meg amerikai állampolgárságuktól.

Hasonló megfontolásból a texasi Austin városa petíciót indított arra, hogy Texas államnak az USA-ból történő esetleges kiválása esetén kiváljon Texasból.

Egy Houstoni csoport által kedden indított petícióban pedig az áll, hogy a kiválást fontolgató texasiak „értelmileg visszamaradottak és nem akarjuk, hogy ők képviseljenek bennünket. Több oktatást akarunk ennek a betegségnek az eltörlésére.”

A felülvizságlathoz szükséges 25 ezer aláírás a következő államokban nem gyűlt még össze:

Alaska, Arkansas, Arizona, California, Colorado, Connecticut, Delaware, Hawaii, Idaho, Illinois, Indiana, Iowa, Kansas, Kentucky, Maine, Maryland, Massachusetts, Michigan, Minnesota, Mississippi, Missouri, Montana, Nebraska, Nevada, New Hampshire, New Jersey, New Mexico, New York, North Dakota, Ohio, Oklahoma, Oregon, Pennsylvania, Rhode Island, South Carolina, South Dakota, Utah, Vermont, Virginia, Washington, West Virginia, Wisconsin és Wyoming.

Tizennégy állam egynél több petíciót is indított a kérdésben. Missouri és South Carolina esetében a külön petíciók összeadva már elérik a kívánt küszöböt.

A Daily Caller megkérdezte Joshua Earnest fehérházi szóvivőt, hogy vajon a Fehérház csupán a Romney tábor frusztrációjaként tekint-e a kezdeményezésekre, de mindezidáig nem érkezett válasz.

Forrás: Daily Caller

Texas és Louisiana állam kilépne az amerikai államok szövetségéből

 

Már nem új téma, hogy egyes amerikai települések kikiáltják önállóságukat és szuverén államként szervezik meg saját rendőrségüket városvédelmi egységeiket. Arról is több hír napvilágot látott már az elmúlt években, hogy egyes államok szeretnének kiválni az USA jelenlegi államszövetségéből, azonban ez lesz az első alkalom, hogy a Fehér Háznak foglalkoznia kell valamely állam függetlenedési törekvésével.

Ugyanis a Fehér Háznak foglalkoznia kell azzal az on-line petícióval, amely Texas és Louisiana állam kilépésével kapcsolatos. Az amerikai kormányzat vállalta, hogy a "We The People" program keretében figyelmet fog fordítani minden olyan társadalmi kezdeményezésre, amelyért 30 nap alatt legalább 25 ezer aláírást gyűjtenek össze. A Texas kilépésével kapcsolatos felhíváshoz november 9-től több mint 60 ezer aláírás gyűlt össze. A petíciók szerzői elégedetlenek a központi kormányzat politikájával, és kérik, hogy békés úton biztosítsák a két állam számára a függetlenséget.

A függetlenedési törekvés alapja, hogy Texas állam olajban gazdag, gazdaságilag fejlett, továbbá jelentős az állattenyésztése is, melyek mellett a színes bőrű lakosság aránya a többi államhoz képest alacsony. Ezzel párhuzamosan a munkanélküliségi ráta is alacsonyabb, az életszínvonal pedig magasabb a többi államéhoz képest. A szövetségi rendszer újraelosztási politikája viszont azokat az államokat is rosszabb körülmények közé kényszeríti, akik amúgy többet érdemelnének.

Azok az államok, ahol a feketék többségben vannak, ahol a munkanélküliségi, valamint a bűnözési ráta is magasabb az átlagosnál, ahol a gazdasági stabilitás is gyengélkedik, oda a szövetségi politika több forrást rendel, mely elégedetlenséget vált ki a gazdagabb államokban.

Igor Panarin professzor már több mint 10 évvel ezelőtt azt prognosztizálta, hogy az Amerikai Egyesült Államok össze fog omlani. Prognózisai akkor fantasztikusaknak tűntek, de most nem egy meglátása megvalósulni látszik.

Szekeres Pál

Hősök hazája Magyarország

Van az úgy néha, hogy kellenének a hősök. A kérlelhetetlenek, az elvek és értékek mentén haladó megingathatatlan bajnokok. Akik kérés nélkül is mennek és küzdenek, ha látják: baj van. Mert olyankor biztosan kellenek a hősök, amikor baj van. Akkor kiáltunk nekik,rémülten keressük őket, majd jól a hátuk mögé állunk, mert hiszen neki kell előre menni mellel a golyók felé, hiszen ők a hősök.

Általában akkor. Bár ha jól végiggondoljuk, a hősökkel akkor is kéne mit kezdeni, amikor éppen nincsen semmi rendkívüli, semmi olyan amitől mindenki beijed, amikor csak úgy vannak. Ezekkel a hősökkel viszont ilyenkor csak a baj van. Mert amikor a simulékonyság, az érvényesülés ideje van, amikor nem az érték, hanem az érdek vezérel mindent és mindenkit, ők akkor is olyanok, amilyennek a Teremtő gondoskodása révén leszülettek erre a világra: Kemények, kérlelhetetlenek, és csak egyenes vonal mentén, és csak valódi értékekért képesek élni és harcolni ezekben az időkben is, és amilyen botorság a sorstól, ezek képesek rá, és ezt is tennék és teszik is, amikor éppen nincsen rájuk szükség, akkor is. Pontosítok: Szükség mindig lenne rájuk, de vannak hosszú időszakok, amikor igen kellemetlenek ezek a kemény emberek, többek között például amikor a lágyság, a lágyságból fakadó kegyetlenség, a suskus, az ügyeskedés uralja a terepet. Amikor jobb lenne ha nem lennének. Ilyenkor jó lenne egy kis időre kikapcsolni őket. És ha nem megy egy időre, akkor végleg ki kell őket kapcsolni. Na ezért vannak nekünk manapság ilyen végleg kikapcsolt hőseink. Mert csak utólag minősítik őket hősnek, és csak akkor tudunk róluk, amikor már jól megöldösték őket, és az elmúlt teljesítmény borzongós-kegyeletes emlegetése valamilyen jó kis hasznot hozhat az érdek embereinek. Mert ők azok, akik miután megöldösték a nemzet segítségére teremtett és akként működő harcosokat, kis idő elteltével, ( általában ez 20-50 év), méltóságteljesen, kegylettel és áhítatosan suttogva fürödnek az elpusztított hősök dicsfényében, saját malmukra hajtják az belőlük kiontott vért, majd suttyomban körültekintenek, hogy van e most valaki hős-jelölt, akiket vagy így vagy úgy de el kell tüntetni ebből a világból, mert még előfordulhat, hogy idő előtt bekapcsolnak, és akkor jaj az érdekembereknek. Mert ezek arra születtek kérlelhetetlen programmal a lelkükben, hogy a TÖRVÉNYT, annak minden betűjét érvényre juttassák ebben a teremtettnek csúfolt világban. Mondom a TÖRVÉNYT, és nem a törvényt. Nem az érdekemberek által mindig újrafércelt törvényt, ami csak arra jó, hogy tovább pusztíthassák a tagadás „emberei” az áldott világot. Ezért vannak nekünk kizárólag halott őseink. Pedig életképes emberi közösségek pontosan tudják, hogy kik azok az emberek, akikre baj esetén számíthatnak. Normális esetben vigyáznak rájuk és megbecsülik őket ezért.  Az egy sajnálatos tény, hogy ezek az emberek akkor is igen hatékonyan tudják szolgálni népüket, amikor nincsen nagy vész. De akkor az ügyeskedők, a világpusztítók mikor érvényesüljenek? Normális esetben sose. De hol normális a mi esetünk? Ezért a pusztítók legfontosabb foglalatossága hatalmuk biztosítása érdekében, hogy kiirtsák a leküldött hősöket. Azt a néhányat is, akik túlélték az agymosás óvodáit és iskoláit, akiket a nagybetűs élet nem tudott darabokra rágni, na azokat is igen hirtelen el kell pusztítani. Ma csak mellőzéssel, híresztelésekkel, intrikával, helyezkedéssel,  médiával, de eljön az idő, amikor újra fel kell tárni e nemzet hőseinek kilétét, hollétét, és rendre el kell őket taposni. Az 1700-as években ehhez  még 8 év kellett, akkor még olyan sok hősünk volt, bár addigra már alaposan megcsócsálta e teremtett nép gerincét a pusztítók hada. Az 1800-as években ehhez már elég volt másfél év. Fejlődött a módszer, és már kevesebb hőst kellet eltüntetni a használható népességből. ( „Sándor a sáncban van?”)  ’56 -ban már 2 hét is elég volt hogy kiszűrje a nemzetből az hőslelkűeket. A technika tovább fejlődött, és már csak kevés pusztítandó maradt. 2006 -ban pedig nem egészen egy nap kellett mindehhez. Minden világos. Fogynak a hősök, a cél pedig változatlan. Elvenni az embertől ami az emberé és elvenni az Istentől, ami az Istené. És akik ma híreket és intrikákat terjesztenek, akik lapulva rágódnak, akik sutyorogva tesznek lehetetlenné célra küldött embereket, azok irtanak és temetnek. Temetnek többek között jövőt, múltat és embert. Aztán majd csodálkoznak: Milyen rossz lett a világ…. Mert akik megtarthatták volna ezt az ORSZÁGOT az ISTEN oldalán, azok már el vannak temetve. Élve vagy halva, de eltemettettek. Ilyenből nekünk sok van. Temetett hősből nagyhatalom vagyunk. Amíg éltek, amíg hagyták őket élve szolgálni ezt a nemzetet, addig valójában is az voltunk. Nagyhatalom. Emberségből, képességből, szeretetből TÖRVÉNYBŐL  szőtt hatalom, amely hősi vállakon nyugodott. Porladnak már ezek a vállak, és az újonnan született, újonnan küldött erősekre vadászik a világ, hogy még mielőtt hatni tudnának kerüljenek a föld alá, vagy a feledés földje alá. Mindegy . Nekünk marad, amit magunknak választottunk. Egy temető. A Hősök temetője: Magyarország...

"Az Igazság fel fog szabadítani bennünket!"

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/magyarsag/1989-hsoek-hazaja-magyarorszag

A nevem, Thúry György!

Ez csak egy név, nem ez vezetett sikerre, ha a munkámat amit életem ideje alatt végeztem lehet ezzel a jelzővel illetni. Miért mondom hogy munka az a több mint 650 életre-halálra vívott párbaj-tusa, hol puszta kézzel, kés, fokos, szabja, íj, ostor, buzogány használatával és még sorolhatnám mi mindennel képes voltam dolgomat végezni mint a jó juhász a nyája gyarapodása érdekében? Mert ahogy és amiért cselekedtem az munka volt Isten udvarán.

Amit kaptam a Úr Istentől születésem pillanatában az nem volt más mint egy olyan szem, ami az emberben belül van és magába lát vele. Láttam az agyamban, és testemben mi mindennek szabok szűk határt kicsinyességem és gyenge hitem miatt. Meg kellett tanulnom még életem hajnalán, hogy amiben tiszta szívből hiszem azt nem gátolhatja meg csak egy valaki, és mindig láttam szívemet tiszta-e, vagy sem, így gyorsan rákényszerültem megtanulni a bűnös dolgok kizárását, szűrését mert e nélkül nem lehet elérni Istennek tetsző dolgokat.

Ti ott a földön dicsőségért, hírnévért, vagyonért, kegyekért sok mindenre képesek vagytok, lelketek megnyugtatása érdekében jó célok, egyház és Isten nevében próbáltok tetszelegni, de ott van mögötte a sátán, nincs teljesen önzetlen cselekedetek, mindig motoszkál valami a háttérben ami nem őszinte, káros a lelketekre, megromlik a kapcsolat lelkeddel így Istennel is, aki bennetek is lakozik.

A munkám nem másból állt mint hirdetni Isten hatalmát és Dicsőségét fizikai harc árán, mert tudjátok a gyerek lelkének nagyobb tanulás és fejlődés egy pofon a csínyért, ami erősíti, büszkeséget tartást és mellé szeretetet ad. Hogy ad szeretetet a pofon? A pofon nem a gyereknek szól, hanem a lelkét csalogató gonosznak, mert bizony már gyermeki korban elültetjük a jó vagy rossz képviseletét a lélekben. Ez elkísérhet életünk végéig, és amikor az Úr színe előtt állunk már pedergethetjük a bajuszt az már nem segít semmit.

De nincs minden veszve, az Úr mindig vár bennünket mert szeret minket minden rossz tulajdonságunkkal együtt, mert ő maga a szeretet! Találjuk meg a harmóniát az élet minden területén, és akkor az Úrnak tetszően élünk. Az a fajta munka amit én kaptam, a földi életben csak kívülről csábító, hírhedt rettegett harcos nevében állni, a legyőzhetetlen dunántúli oroszlán, pej lova hátán, pompás díszes fegyverei, ragyogóan szúrós tekintet, minden fehérnép álma, férfiak példaképe, soroljam még? Ami mögötte van az teljesen más, aminek egy napját sem bántam meg. Elmondom hát mi volt felnőtt napjaim nem látott cselekedetei.

Reggel a nappal keltem, testi alázatmutatással kezdődött napom, letérdeltem az Úr elé és imádkoztam amíg nem szóltak "készen állsz, mehetsz". Első utam az istállóba paripáimhoz vezetett, persze voltak segítőim akik már ellátták őket, énnekem már csak köszönöm és áldást kellett rájuk kérni. Megreggeliztem és irány a fegyverek és a páncélok kiválasztása amire szintén áldást és fényt kértem, nehogy a gonosz irányításába kerüljön. Lovas és gyalogos harcmodornak szinte minden formáját gyakoroltam, naponta kétszer. Délben kint az ég alatt alázatgyakorlás, utána étkeztem bőséggel amiért szintén köszönetet mondtam. Társaimmal elindultunk hol portyázni vagy vadászni esetleg a környező falvakba megjelenni reményt adva a fejet leszegőknek, Isten általunk vigyáztatik rájuk. Hazatérésemkor dolgaim elvégeztével az Úr színe előtt mutattam alázatot, és amennyit ebből én mérek annyi mérést kapok vissza, tehát mértem én eleget sokszor ebben rogytam össze. Tavasztól őszig 20-30 kihívóm akadt, ezek mind a hitem erejét tették csak próbára még akkor is ha életre-halálra vívtunk, hisz mindenki Isten teremtménye hasonló képességekkel vagyunk megáldva.

Akkor kérdezitek miért kellett életével fizetni annyi vitéz török harcosnak, hisz ők is Isten teremtményei, bennük is ott él az Isten? Az úr annyira szeret minket hogy értünk feláldozta fiát, Jézus meghalt érettünk, ki lenne még erre képes? Bemutatta az Úr az én munkám által, nélküle nincs se élet se halál. Ezzel, mindenki tisztában volt. Gondoskodtam róla, hogy Európa szerte követték történéseimet, amit az Úr hirdetett általam. Ha Isten előtt letérdelek, bárki ellen képes vagyok felállni! Ezt jól jegyezzétek meg, és kövessétek példámat, nem tudni mikor jön el a ti Thúry Györgyötök. Ezt a munkát közületek is vállalni kell valakinek! Légy bátor mint az oroszlán hisz az Úr veled van, és térdelj le előtte.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Hidvégi Szabolcs

Aquinói Szent Tamás: Adoro te devote

Rejtőző istenség, hittel áldalak,

Ki elrejteztél itt bor és kenyér alatt. 

Szívem te előtted megalázkodik, 

Mert ha téged szemlél, megfogyatkozik. 

Sebeid Tamással nem szemlélhetem, 

Te vagy mégis, vallom, Uram, Istenem. 

Add, hogy egyre jobban higgyek Tenéked, 

Tebenned reméljek és szeresselek. 

Kegyes Pelikánunk, égi szeretet. 

Véredben, tisztátalant, moss engemet, 

Egy cseppje elég, ha a mérlegbe hull, 

Az egész világnak bűnváltságul. 

Jézus, most csak arcod leplét láthatom, 

Add meg, Uram, amit úgy szomjúhozom, 

Boldogan, lepletlen lássam színedet 

És dicsőségedben dicsérhesselek. 

(Sík Sándor fordítása)

Greyerz: Az intézkedések egyre kétségbeesettebbek, a helyzet egyre rosszabb

Egon von Greyerz, a svájci Matterhorn Vagyonkezelő alapítója és társtulajdonosa, a King World News-nak nyilatkozva az év hátralévő részére és a 2013-ra vonatkozó kilátásokról beszélt.

Greyerz: „A történelem, talán az évszázad vagy az évezred egyik legvészterhesebb időszakához értünk. A világgazdaság helyzetének változása hosszú időre és komolyan megnehezíti majd életünket.

Tanúi leszünk a gazdasági összeomlásnak, az összeomlás pedig további társadalmi zavargásokhoz és háborúhoz vezet majd. Néhány további várható következmény a korlátlan pénznyomtatás, a kötvények összeomlása és az elszálló kamatlábak lesznek. Az értéktőzsde (az arany árfolyamhoz viszonyított) összeomlását is látni fogjuk.”

„Fontos, hogy a befektetők értsék, bizonyos árfolyamkorlátokat fognak bevezetni, mert ezeknek a folyamatoknak, eseményeknek hatására megindul a pénzkiáramlás, amit a kormányok egy bizonyos ponton nyilván megkísérelnek majd megállítani…

Azt nehéz megmondani, hogy ezek a korlátok 2013-ban vagy később kerülnek-e bevezetésre, de komoly esély van arra, hogy hamarosan megtörténjen.

Végül fontos megemlíteni a hiperinflációt is. Tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy 2013 lesz a világra váró katasztrófa kezdete. Azt is tudjuk, hogy a korlátlan pénznyomtatásnak nem lesz eredménye. Teljesen értelmetlen intézkedés, de mégis egyre többet fogjuk látni, ahogy az egyes kormányok kétségbeesése növekszik.”

„Európában egyre fokozódnak a gondok. Görögország pénze (ismét) elfogyott és hamarosan újabb 5 milliárd eurót kellene kifizetniük, amire természetesen nincs fedezet. Számítani lehet némi halasztásra, mert a bürokraták nem fogják hagyni, hogy Görögország kilépjen a monetáris unióból. A munkanélküliség a görög fiatalok körében elérte a hihetetlen 58 százalékot. Spanyolországban ugyanez az adat 54 százalékon áll. A teljes lakosságra nézve a munkanélküliségi ráta Görögországban és Spanyolországban is közel 30%. Ez egy katasztrófa.

Globális szinten a fiatalok körében a munkanélküliség 25 és 50 százalék között van és ez jelentősen hozzá fog járulni a világ gondjaihoz és egyre több társadalmi zavargást eredményez majd. Ezek a fiatalok nem fognak ülni a babérjaikon és szó nélkül szenvedni. Bajt fognak okozni, mert előbb-utóbb éhesek lesznek és enni akarnak.”

„Az idő előrehaladtával és a káosz mélyülésével a központi bankok egyre többet vállalnak majd át az értéktelen adósságokból, így az ő mérlegüket is kibillenti az egyensúlyból ez a temérdek értéktelen papír, amit soha senki nem lesz képes visszafizetni. Rá lesznek kényszerülve, hogy még többet nyomtassanak.

Egy másik komoly baj a világban, amivel sokan nem számolnak, a katasztrofális helyzet Japánban. Az ország adóssága az 1 billiárd (10¹⁵) yen (2,8 billiárd forint) felé közelít és Japánban jelenleg nulla százalékos kamatláb van érvényben.

Amennyiben a kamatláb 1 vagy 2% lenne, még a kamatokat sem tudnák fizetni. Képzeljük el, mi történne, ha elindulna a hiperinfláció! Szóval Japán egy kitörés előtt álló gazdasági tűzhányó.

Akinek van valamennyi tartaléka, vegyen aranyat és ne a bankrendszerben tartsa. Az arany és az ezüst pozitívan fog teljesíteni az előttünk álló nehéz időszakban.”

Forrás: King World News

Egy taxisofőr története

„Volt egy időszak az életemben, úgy húsz évvel ezelőtt, amikor taxisofőrként kerestem a kenyerem, New Yorkban. Igazi cowboy-élet volt, nem volt főnököm. És mint a szerencsejátékos, annyira élveztem, hogy minden egyes új utas más és más, előre megjósolhatatlan élményt tartogatott: pont, mint amikor kockát dobsz a játékteremben. Amire nem számítottam, hogy az autóm elkezdett amolyan gyóntatófülkeként is üzemelni. Éjszaka vezettem, nem láttam az utast, csak mentünk, mindig két idegen az éjszakában, és hallgattam, ahogy alkalmi útitársam az életéről mesél. Olyan bensőséges dolgokat osztottak meg velem, amelyekről fényes nappal, szemtől szemben biztosan nem beszéltek volna.

Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis inkább kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem. ’Egy pillanat’ – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Hallottam, hogy valamit vonszolnak a padlón.

Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot, kalaptűvel. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki.

Mellette egy kis bőrönd pihent. Ahogy benéztem a lakásba, olyan volt, mintha évek óta senki sem lakna benne. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. Nem voltak órák a falakon, egyetlen kép vagy dísztárgy sem a polcokon. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenféle fotókkal és vázákkal teletömve.

’Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.’ Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott. ’Semmiség’ – feleltem. ’Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.’

’Milyen jó fiú maga!’ – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: ’Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?’

’Nem az a legrövidebb út.’ – vágtam rá gyorsan.

’Ó, azt egyáltalán nem bánom.’ – mondta. ’Egy hospice-házba tartok.’

Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak. ’Nincs már családom. Mindenki meghalt.’ Nagyon csendesen beszélt. ’A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.’ Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.

’Mit szeretne, merre menjünk?’

A következő két órában bebarangoltuk a várost. Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.

Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.

Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton azt monda: ’Most már mehetünk. Elfáradtam.’ Szótlanul haladtunk a megadott címig. Alacsony épület volt, a feljáró az előtetővel fedett főbejáratig vitt.

Két egyenruhás alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítettek, figyelték az asszony minden mozdulatát.

Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.

’Mennyivel tartozom?’ – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.

’Semmivel.’ – feleltem.

’Magának is meg kell élnie valamiből.’ – mondta.

’Vannak más utasaim is.’ – szereltem le.

Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.

’Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak.’ – mondta végül: ’Köszönöm.’

Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja. Egy életre zárták rá az ajtót.

Aznap csak vezettem, céltalanul. Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélni. Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?

Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.

Egész életünkben a nagy dolgokra várunk. És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el.”

A Julián-naptárhoz igazítják a húsvétot

A Juliánusz-naptárhoz igazítják a szentföldi katolikusok a húsvétot 2013-ban, hogy együtt ünnepelhessenek az ortodoxokkal.

XIII. Gergely pápa 1582-ben vezette be a Gergely-naptárt, amelyet manapság a világ nagy részén használnak. Ez a naptár lépett a helyébe a Juliánusz-naptárnak, amelyet még Julius Caesar hagyott jóvá uralkodása alatt. Az ortodox egyházak még most is az utóbbit használják.

A Jeruzsálemi Latin Patriarchátus szándéka az, hogy 2015-től a katolikus egyház a Szentföldön véglegesen áttérjen az ortodox egyház által használt Juliánusz-naptárra, és ettől kezdve a keresz- tények a húsvétot, a hit központi ünnepét együtt ünnepeljék majd – olvasható a Vatikánról és a pápáról híreket nyújtó honlapon.

Az egység érdekében a patriarchátus úgy határozott, hogy – gesztust gyakorolva – a liturgikus menetrendet már 2013-ban az ortodoxokéhoz igazítja. Ez azt jelenti, hogy jövőre a húsvétot a Szentföldön május 5-én ünneplik március 31. helyett. Jeruzsálemben és Betlehemben azonban nem követik a Juliánusz-naptárt, mert félő, hogy az megzavarná a nagyhétre érkező zarándokokat.

A változtatást nemcsak ökumenikus kérdések, hanem a családok lelkipásztori szükségletei is indokolták – mondta Pierbattista Pizzaballa, a ferences rend szentföldi vezetője, úgynevezett kusztosza. Rávilágított, hogy a Szentföldön szinte minden család vegyes, egyik része ortodox, a másik része pedig katolikus. A családok tehát két különböző naptár, a Gergely- és a Juliánusz-naptár szerint tartják az ünnepeket.

Pizzaballa szerint ez gondot jelent a keresztény családok számára, ugyanis együtt szeretnék ünnepelni a karácsonyt és a húsvétot.

A katolikus egyház ezért döntött úgy, hogy a húsvétot a Juliánusz-naptár szerint fogja ünnepelni. A karácsonyra vonatkozóan egyelőre nem foganatosítják a változtatást.

(erdely.ma)

Ellopták tőlünk a karácsonyt!

Mimmo Muolo, az Avvenire vatikánszakértője könyvet írt Ellopott ünnepek – fedezzük fel újra az ünnep keresztény értelmét címmel. Annak a hosszú ideje fennálló kulturális jelenségnek a hatásait vizsgálja, hogy a fogyasztói társadalom elveszi a keresztény ünnepek igazi tartalmát.

Az előszót Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke írta: „A könyv megmutatja azt a lassú, de fékezhetetlennek tűnő folyamatot, amely elfeledteti azt, ami szent, és újpogány látásmódot állít a helyébe. Nem tudjuk, hová vezet ez a hullámverés. Ami biztos, hogy ez a jelenség a hit által táplált kulturális alapban gyökerező  azonosságtudat széthullásához vezet, egyéni és társadalmi szinten is.”

A szerzőt az indította a vizsgálódásra, hogy kisfia, Giuseppe egyszer megkérdezte tőle: „Ha a karácsony a gyermek Jézus ünnepe, akkor miért beszélnek olyan sokat a Télapóról és olyan keveset a gyermek Jézusról?” Megértette, hogy a gyermekek olykor természetesebb módon képesek a dolgok mélyére látni, amíg mi, felnőttek igazodunk a megszokásokhoz, a felszínhez, néha pusztán azért, mert egyéb dolgainkkal vagyunk elfoglalva.

Ez a széles körben elterjedt jelenség sajnos nemcsak a karácsonyt érinti, hanem a többi ünnepünket is: a húsvét tavaszünneppé válik, mindenszentek ünnepére a fiatalok körében rátelepszik a Halloween.

Muolo úgy fogalmaz, hogy ellopták az ünnepeinket. Mintha az uralkodó kultúra genetikai mutációt idézet volna elé a keresztény ünnepek DNS-ében, megtartotta nevüket, felszíni struktúrájukat, mégis a legmélyebb szinten változtatta meg lényegüket.

A karácsonyi üdvözlőlapokon az emberek nagy része már meg sem említi Jézus születését. Jó példa erre a Google is: ha egy híresség születésének, halálának van évfordulója, látványosan jelzik, rá lehet klikkelni a figyelemfelkeltő ikonra. 2011. december 25-én az aktuális, piros sapkát és havazást ábrázoló logó mellé csak az volt írva: Kellemes ünnepeket! „Jézust cenzúrázta a Microsoft? Nem csak a Microsoft. 2010-ben az Európai Bizottság több mint hárommillió példányban nyomtatta ki az Európai Uniós naptárt az iskolások számára: ebben szó sem esett a karácsonyról, pedig szerepeltek benne zsidó, muzulmán, sőt még hindu és szikh ünnepek is” – írja le megdöbbenését a szerző.

A nagyböjt esetében az történt, hogy átformálódott a szó jelentése, a hangsúlyt a pszichológiai tartalmakra, a viselkedésre helyezték. A húsvétra való felkészülésnek ily módon elveszett a spirituális tartalma, és az örömökről való lemondássá változott. A szerző Aranyszájú Szent Jánost idézi, aki szerint ez az időszak „olyan, mint egy tornaterem, ahol gyakorlatokat, edzéseket végzünk”. Olyan korban élünk, amelyben virágzik a test kultusza, zsúfolásig telnek az edzőtermek. Miért nem próbálunk egy kicsit a lélek tornatermében is edzeni, táplálni hitbeli életünket? Ebben az esetben a lemondások nem maradnak öncélúak. Ahogy a sport komoly gyakorlása is sok lemondással, életmódváltoztatással jár, úgy az önmegtartóztatás ennek a lelki edzésnek a velejárója.

A kereszténység legnagyobb ünnepe, a húsvét immár a húsvéti tojás és a kirándulások ideje lett. Az iskolás gyerekek számára tavaszünnepet jelent, amikor a természet felébred téli álmából. Az iskola nem támogatja az ünnep valódi értelmének közvetítését, vagyis nem adja át kultúránk alapjait a diákoknak. Pedig hogyan lehet megérteni a művészettörténet, az irodalom, a zene, a filozófia nagy alkotásait a húsvét misztériuma nélkül? Hogyan lehet megérteni az elmúlt 2000 év történelmét? A szerző szerint ez olyan, mintha úgy tanítanánk matematikát, hogy kihagytuk a szorzótáblát.

Magyar Kurír