Visszakapták helyüket a karácsony jelképei Franciaországban

Múlt decemberben Franciaországban a köztéri betlehemek és a karácsonyi vásárok a vallási semlegesség nevében több településen is vitát kavartak. A hagyományokhoz ragaszkodó lakosok fellépése azonban idénre meghozta gyümölcsét.

2010-ben és 2011-ben több karácsonyi jelkép is vitát kavart Franciaországban, mert a vallási semlegesség hívei több településen is tiltakoztak ezek köztéri elhelyezése ellen. Idén azonban úgy tűnik, hogy a tiltakozásokat szervezők többsége mérsékeltebb álláspontra tért.

Egy évvel ezelőtt a párizsi polgármesteri hivatal nem akart engedélyt adni, hogy betlehemet állítsanak fel a Champs-Élysées-n megrendezett karácsonyi vásárban. A betlehem „túlságosan erős vallási szimbólum” – védekezett az önkormányzat. A tiltakozás mértékére tekintettel azonban a hatóságok végül engedélyezték a Saint-Pierre de Chaillot plébániának egy betlehem felállítását, azzal a feltétellel, hogy hittérítési tevékenység nem kapcsolódhat hozzá. Idén a kezdeményezés vezetője, Dominique de Causans már felállíthatta a Betlehemi Nővérektől kölcsönkapott figurákat anélkül, hogy bárki is kifogást emelt volna ellenük.

Az észak-franciaországi Leers község polgármesteri hivatalának jelentése szerint „az egyik lakos által festett és a faluháznak ajándékozott betlehemet a szokásoknak megfelelően felállították”. Sőt, karácsonyi várást is szerveztek, és élő betlehemet rendeztek be a Saint-Vaast templom bejárata előtt. Mindezt anélkül, hogy az ellenzéki képviselő a tavalyihoz hasonló tiltakozásba kezdett volna. „A Jézust, Máriát és Józsefet ábrázoló nagy, festett háromszögeket a szokásos helyükre állítottuk” – mondta el az önkormányzat szóvivője, aki hozzátette: örömmel látja, hogy ez a hagyomány immár „megszokottá vált”.

Montiers-ben, egy szintén észak-franciaországi faluban tavaly – az akkori polgármester kezdeményezésére – a képviselőtestület megtiltotta a betlehem felállítását a falu főterén. A jelenlegi polgármester, a Saint-Sulpice templom védegyletének támogatásával idén állított betlehemet és karácsonyfát, igaz nem a főtéren, hanem a templom mellett. Ez ellen senki nem élt kifogással, pláne, hogy a volt polgármester azóta elköltözött a faluból.

Azért idén is keringtek hírek egy-egy településsel kapcsolatban arról, hogy nem engedélyeznek betlehemet vagy karácsonyfát állítani, de ezek a hírek végül mind alaptalannak bizonyultak. A Párizs melletti Le Chesnay-ben található, Parly 2 nevű, hatalmas kereskedelmi központ vezetősége is álhírnek minősítette a felröppent pletykát, miszerint idén nem állítják fel a hagyományos betlehemüket. Sőt, a betlehem mellett a helyi plébánia egy egész karácsonyi stand felállítására is lehetőséget kapott.

Innen nem túl messze, Clamart-ban is visszaváltozott karácsonyi vásárrá a szocialista képviselőtestület által tavaly „avAnt”-nak átnevezett vásár. Az „avant” szó azt jelenti „előtt”, és kiejtése azonos az „advent” jelentésű „avent” szóval. A képviselők azonban szándékosan el akartak térni az advent szótól, és ennek nyomatékosítására nagybetűvel írták a szóközi „A”-t, így lett a vásár neve „avAnt”. A változtatás azonban a helyi katolikusok erős ellenállásába ütközött, akik tömegével írtak tiltakozó leveleket a polgármesternek. A képviselőtestület így jónak látta visszavonni a döntését, és idénre visszaállította a karácsonyi vásár elnevezést.

La Croix/Magyar Kurír

Fontos információk a bankok (Fugger féle) működéséről, itt Magyarországon:Fontos információk a bankok (Fugger féle) működéséről, itt Magyarországon:

Ahogy hisszük, hogy működik a bakrendszer:

A klasszikus banki bevétel abból fakad, hogy a bank betéteket gyűjt (amire betéti kamatot ad) illetve kölcsönöket folyósít (amire kölcsönkamatot számol fel). Ennek a kettőnek a különbsége adja a bank hasznát.

És a valóság: a probléma ott kezdődik, hogy a bankok megfigyelték hogy egyszerre, egyidőben az összes betétes soha nem veszi ki az összes letétbe helyezett pénzét. Max 10% pénzkivét van. Ezt az elvet felhasználva (megfordítva) a bankok 10% os tartalékráta esetén 10x es mennyiségű pénzt helyeznek forgalomba amit a semmiből hoznak létre úgy hogy a tízszeresét kölcsönadják annak amit betétként birtokolnak mivel ezt a gyakorlat és a tartalékráta törvény megengedi. Maurice Allais a Nobel díjas francia közgazdász ezt közönséges pénzhamisításnak nevezi.

Amikor a pénzedet beteszed a bankba (a fizetésedet kötelezően bankszámlára utalják ! ) és a számládon jóváírják, azzal a bank úgy rendelkezik, mintha a saját központi jegybankpénze lenne, és a bank a betétbe helyezett összeg majd százszorosát helyezi ki hitelbe. A banki tartalékráta teszi ezt lehetővé - ami ma itthon 2-5 % közt mozog.Tehát gyakorlatilag nincs fedezete a kihelyezett hitelnek - ezt a pénzt hívják számlapénznek!!

Tehát a kereskedelmi bankok által a majdnem a semmiből teremtett hitelpénzt valós munkával szerzett pénzzel kell törleszteni, amiért ők még kamatot is kérnek, és mivel jelzáloghitelről beszélünk, nem teljesítés esetében a hitelestől valós, tárgyi értéket követelnek. Mi ez, ha nem az elmúlt évezred legnagyobb átverése?

A másik abszurditása ennek a rendszernek, hogy a kamat összegét a bank NEM teremtette meg. Ez makroökonomia viszonylatban hiányzik az összpénzmennyiségből, és ezért ezt a gyakorlatban nem pénzzel, hanem a jelzáloggal kell egyeseknek kiegyenlíteni. A szabad verseny nem más, mint harc a kamatszolgálat teljesítéséért. Mivel ez az összeg nincs a összpénzmennyiségben, ezért törvényszerű, hogy a hitelfelvevők egy részének el kell veszítenie a tulajdonát, lakását.

Tehát - jogászok figyelem - amennyiben a bank a hitelkihelyezésnél ezzel a pénzzel nem rendelkezett, akkor a törlesztés elmulasztásával a banknak kára nem keletkezhet !!
A fentiekhez járult még egy speciális helyzet, ami a bankok mérhetetlen mohóságáról, kapzsiságáról tanúskodik - a devizában nyilvántartott hitel ...

Ahhoz, hogy a kereskedelmi bankok semmiből ne teremthessenek pénzt, a tartalék rátának 100%-nak kell lenni, egyszerű törvényi szabályozás!!

Forrás:http://kalozpart.org/2012/12/22/penzteremtes-ex-nihilo-az-evezred-legnagyobb-atverese

és http://ecopedia.hu/kotelezo-tartalekrata

A verduni püspök megáldotta támadóját

François Maupu, Verdun püspöke a rendőrkapitányságon megáldotta azt a 28 éves, a társadalmon kívül élő, állandó lakóhely és munka nélküli fiatalembert, aki augusztus 31-én este a püspökség épületében megtámadta őt.

December 13-án Maupu atyát behívták a verduni rendőrkapitányságra, hogy azonosítsa azt a férfit, aki augusztus 28-án este a püspökség épületében egy késsel megfenyegette és kétezer eurót követelt tőle. „Megengedték, hogy beszéljek vele. Hebegve kért bocsánatot… Arra kért, hogy áldjam meg, és természetes, hogy megtettem – mondta el Maupu atya a L’Est Républicain című helyi napilapnak. – Nem ijesztett rám igazán. (...) Nem volt agresszív. Inkább bizonytalannak tűnt.”
A püspök támadója elismerte tettét, valamint azt a tényt, hogy az elkövetés pillanatában alkohol befolyása alatt állt. Amikor augusztus 31-én elmenekült a helyszínről, nyomot hagyott maga után: egy kis flakon kéztisztító folyadék kiesett a zsebéből. Így a verduni kapitányság nyomozói DNS-mintát tudtak venni, és azonosították a férfit, aki már szerepelt az országos rendőrségi nyilvántartásban. A fiatalembert jelenleg lopás vádjával tartják fogva Metzben.
Maupu atya fenntartja döntését, melyet rögtön a támadás után meghozott, hogy nem jelenti fel a hajléktalan fiatalembert. „Remélem, hogy a börtönben elgondolkodik, és mihamarabb kiszabadul” – nyilatkozta.
La Croix/Magyar Kurír

Magyar mezőgazdaság -- a rendszerváltozás nagy vesztese

A rendszerváltozás nagy vesztesének minősítette a magyar mezőgazdaságot Raskó György az Európai Tanulmányok Alapítvány kedd esti budapesti szimpóziumán. Miközben a világpiacon óriási az élelmiszer iránti kereslet, és szinte mindent el lehetne adni, az Európai Unió termeléscsökkentő ártámogatási rendszere miatt Magyarországon is csökken az agrártermelés, és kb. másfél milliárd euróval kevesebbet termelünk, mint a rendszerváltás előtt – foglalta össze az agrárközgazdász előadását a Magyar Szociális Fórum szerdán. 

Raskó hibásnak nevezte a termelés visszafogását, és felhívta a figyelmet az ázsiai piacok fontosságára. A készülő földtörvényről azt mondta, hogy azokat hozza még előnyösebb helyzetbe, akik nem hajlandóak munkaigényes termeléssel foglalkozni, mert az EU-támogatások nem a foglalkoztatás növelésére ösztönzik őket. Raskó abban jelölte meg az EU agrárpolitikájának és ártámogatási rendszerének legfőbb fogyatékosságát, hogy nem a termelés és a foglalkoztatás fellendítésére irányul, hanem mindkettő visszafogására miközben a világpiaci kereslet nőttön-nő, egyre nagyobb a fogyasztás. Bár Kanada, az Egyesült Államok és Ausztrália nem támogatja termelőit, így is lekörözi az EU-t. Erre utal, hogy az EU agrártermelőinek jövedelme mindössze egyharmada, a magyaroké pedig egy huszada az amerikaiakénak. A társadalomban betöltött szerepére egykoron oly büszke magyar gazda ma szégyelli magát, mert értéktelennek tartja munkáját. Másfél milliárd euróval kevesebbet termelünk, mint régen, és ez hiányzik. Magyarország a világ egyetlen olyan országa, amelyikben a rendszerváltás óta visszaesett (csaknem a felére) a búza átlaghozama” – mondta. 

Éder Tamás, az ÉFOSZ és a Hússzövetség elnöke arról tájékoztatott, hogy 1990 óta 25 százalékkal esett vissza a magyar élelmiszeripari termelés. Ennek legfőbb oka az, hogy a hazai termékek fogyasztása 35 százalékkal csökkent a magyar piacon. A külföldi tőke részaránya az élelmiszeripari termelésben 57 százalékos volt 2011-ben. „Élelmiszeriparunk messze alulteljesít lehetőségeihez képest, a termékpályák versenyképtelenek, még a szinten tartó fejlesztések is rendre elmaradnak, hiszen nincs nyereség, vagy legfeljebb 1-2 százalékos nyereség adódik” – mondta. Éder hangsúlyozta a keleti nyitás fontosságát, mert véleménye szerint is nő az élelmiszerek iránti világpiaci kereslet. 

Gráf József volt mezőgazdasági miniszter emlékeztetett honi mezőgazdaságunk „ideális korszakára”, a termelőszövetkezeti rendszerre, majd annak lebontására a rendszerváltással. A mezőgazdaság ma mindössze 4-5 százalékot képvisel a bruttó hazai termékben (GDP). Elmondta, hogy az EU-hoz újonnan csatlakozott államok, köztük hazánk 75 százalékkal kevesebb támogatást kaptak, mint amennyiben az előttünk csatlakozók részesültek. „Akkor léptünk be az EU-ba, amikor a fő irány a termelés elválasztása volt a támogatástól” – mondta. Az EU új támogatási rendszere keretében arra kötelezi tagjait, hogy művelhető területük 7 százalékán „fenntartható gazdálkodást” folytassanak, azaz ökológiai termesztésre rendezkedjenek be, vagy pihentessék a földet. Magyarországon ez minden valószínűség szerint azzal jár majd, hogy a termelők 99 százaléka pihentetni fog 400 ezer hektárt, mert a pénzért nem kell tennie semmit – vélekedett. Gráf elismerően szólt a hazai termelés minőségi javulásáról, különösen a borászat és az állattenyésztés terén. Ugyanakkor aggodalmának adott hangot a tejkvóta tervezett megszüntetése miatt, mert tejtermelőink nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek. 

(Magyar Szociális Fórum)

MAGYAR KARÁCSONY AZ ÉGBEN

Aki még nem tudott róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit.

Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához, s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja, s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velük a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiábavaló, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja azt mindenki.

De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönt az égben. Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit s tudatták velük, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz odafönt.

Ilyesmi még nem történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. De Jézus Úr így látta illőnek s helyesnek, s így is történt.

Mikor aztán megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi harangok, egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönt, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani is kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást, és a kint várakozók számára csupán egy szűk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt, s elrejtőzött a karácsonyfa lehajló ágai alá.

Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette föl a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadja a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán!

Elsőnek az ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú, hosszú sorban. „Pro libertate”, suttogta a nagyságos fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendbe kigyúlt az egész magyar történelem, s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s felsírt a húrokon a magyar „Mennyből az angyal…” De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót.

Majd az Úr Jézus jelt adott megint, s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetségből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől.

Sok-sok időbe került, míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ! Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamenynyit, s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset, s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba.

Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is, s a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis angyalka köntösének a csücske volt az. Az újdonsült szeplős kis angyalka, aki elejtette az aranycsengőt, kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat, s kézen fogva elővezette onnan a szeplős kis angyalt. „Hát te minek bújtál oda?” – kérdezte tőle mosolyogva. „Restellem magamat” – vallotta be a szeplős. – „Elfelejtettem volt azt a csengőt, lássa.” „Oh, hát te voltál az!” – nevetett az Úr. „Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged még nem láttalak itt eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor?” „Katika a nevem s Budapestről jöttem – felelte a vézna, szeplős kicsi angyal – november negyedikén, Uram.

Néhány pillanatig mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték, s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csendet. „Isten hozott, Katika” – mondta jóságosan, s keze gyöngéden megsimogatta a kis szöszke fejet. „Aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?” „Küldtem, Uram” – felelte Katika, s elpirult a szeplői alatt. „Aztán mit küldtél?” – kíváncsiskodott az Úr Jézus. „Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek?” A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. „Nem imádságot küldtem” – vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. „Nem-e? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?” „Kenyeret” – felelte szepegve Katika. „Szép fehér égi kenyeret. Minden nap félretettem, amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok még máskor is” – tette hozzá bizalmasan. „S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már…”

Mély, döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek. Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból.

Aztán az Úr Jézus lehajolt s homlokon csókolta a kislányt. „Jól tetted, Katika”, mondta halkan s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, „sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a Földön. Kenyeret.”

Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. „Ne sírj, nagymama!” – kiáltotta hangos, csengő angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot – „Apuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart sokáig!”

Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem: kisütött a nap Magyarország fölött!

 Wass Albert (1908-1998)

Amerika Második Függetlenségi Háborúja

Nem, nem és nem! Te kiköltözöl??? (David Icke)

Emberek milliói veszítik el otthonaikat és kerülnek világszerte az utcára! Vegyük akkor végig. -Miért veszítetted el a házad barátom? -Mert nem tudtam fizetni a részleteket. -Miért nem tudtad fizetni a részleteket? -Mert elveszítettem a munkámat. -Miért veszítetted el a munkádat? -Mert a nagy bankválság...összeomlás...ninc

­sen ez..nincsen az...a cégem is csődbe ment... -És ki veszi el az otthonodat? -HÁT A BANKOK- AKIK OKOZTÁK EZT A PROBLÉMÁT!!! ÉS MI KIKÖLTÖZÜNK???? MÉGIS MIT MŰVELÜNK???