A lassuló népességnövekedés okai
The Independent
The Independent
Sokan attól tartanak, hogy a Föld népességének növekedése súlyos
problémákat fog okozni az elkövetkezendő évtizedek során. Egyes tudósok
az erőforrások szűkössége miatt már azt is megpendítették, hogy a
fenntartható növekedés és az emberiség jövője érdekben vissza kellene
fogni a gyerekvállalást. A The Independent
brit baloldali lap összefoglalójának tanúsága szerint azonban nem kell
népességrobbanástól tartanunk. Sőt, épp ellenkezőleg: hamarosan az
alacsony születési arányszámok és az elöregedő társadalmak miatt főhet
majd a fejünk.
Dr. John Guillebaud, a University College London professzora nemrég a
British Medical Journal szerkesztőségi cikkében hívta fel a figyelmet a
népességrobbanás drámai következményeire. Egyebek között arra
figyelmeztetett, hogy a nagy népszaporulat következtében a
klímaváltozás visszafordíthatatlanná válhat, és egyre több lesz az
éhező.
Az érvelés régről ismert - kommentálja Gullibeaud professzor írását a The Independent.
Thomas Malthus brit közgazdász-demográfus már több mint kétszáz éve
kidolgozta a népességrobbanás elméletét. Malthus 1798-ban publikált Tanulmány a népesedés törvényéről
című művében kifejtette, hogy a lélekszám mértani, az előállított
élelmiszer mennyisége viszont számtani sor szerint növekszik, így minél
nagyobb a népszaporulat, annál nagyobb lesz az éhínség és a nyomor.
Malthus ezért azt tartotta volna helyénvalónak, ha a szegények inkább
csak kevesebb gyereket vállalnak. Mai követői is hasonló szellemben
próbálják elejét venni a túlzott népességnövekedésnek. „A demográfiai
robbanástól aggódók a szegényekkel foglalkoznak: a harmadik világban
akarják csökkenteni a születések számát." A baloldali lap szerint
azonban ez a megközelítés több szempontból is hibás. Nem a szegény
afrikai és ázsiai országok a világ legsűrűbben lakott területei, hanem
Európa: a népsűrűség Hollandiában a legnagyobb. „Mégsem mondja senki,
hogy túl sok a holland. Mindig az indiaiak és az afrikaiak száma túl
magas."
A The Independent szerint a népességrobbanással kapcsolatos
félelmek ráadásul mára alaptalanná válnak. Statisztikai adatok ugyanis
nem támasztják alá, hogy a Föld lakossága mértani sor szerint
növekszik. A huszadik század elején tapasztalt nagy demográfiai
robbanás már véget érni látszik. Míg az 1970-es években az egy nőre 6
gyerek jutott, ma csak 2,7, ami már alig több, mint a népesség
szintentartásához szükséges 2,1-es születési arányszám. A lassulás
persze csak egy-két generáció múlva fogja éreztetni a hatását. Az ENSZ
mindenesetre máris módosította számításait. Korábban azt jósolta, hogy
2050-re a Föld lakossága eléri a 11,5 milliárdot, ma viszont már csak
9,5 milliárd emberrel számolnak, és 2070-től népességcsökkenést
ígérnek.
A demográfiai adatok különösen Európában aggasztóak. A hatvanas évek
óta egyre kevesebb gyerek születik a kontinensen. Európa keleti
országaiban már csak 1,3 a születési arányszám, Olaszországban 1,2, az
észak-olasz városokban 1. Japánban sem sokkal biztatóbb a helyzet:
1975-ben még 1,91, ma már csak 1,33 az egy nőre eső születések száma.
Még a szegény országokban is sokkal kevesebb gyereket vállalnak, mint
néhány évtizede. Ázsiában az 1970-es 2,4-es születési arányszám mára
1,5-re esett vissza. Kínában a korábbi 6,06-ról 1,8-ra, Dél-Koreában
pedig mindössze 1,1 gyerek jut egy nőre. „Délkelet-Ázsiában 30 év alatt
csökkent olyan mértékben a születésszám, mint Európában az elmúlt 150
év alatt" - idézi a lap Jane Fankinghamet, a Southamptoni Egyetem
demográfiai és társadalompolitikai tanszékének tanárát. A helyzet
súlyosságát mutatja, hogy több ázsiai országban már adó- és egyéb
kedvezményekkel igyekeznek a családokat gyerekvállalásra ösztönözni.
Az általános visszaesés alól vannak azonban kivételek. Afrikában 11
olyan ország van, ahol még most is 2,6 az egy nőre jutó szülések száma.
India népessége is gyorsan növekszik. És akadnak olyan európai országok
is, ahol töretlen a gyerekvállalási kedv: Nagy-Britanniában,
Franciaországban, Hollandiában és a skandináv országokban születik a
földrészen a legtöbb gyerek, bár a népesség számának szintentartásához
szükséges aránytól még ezek az országok is elmaradnak - Nyugaton csak
az Egyesült Államokban jut egy nőre 2,1 gyerek. De a kilátások itt sem
bíztatóak: az amerikai diplomás nők harmadának még a harmincas évei
végén sincs gyereke, és az üzleti iskolát végzettek körében csak 30
százalék a gyerekesek aránya. A gyerekvállalási kedv az egyetemet nem
végzettek körében sem magasabb, pedig a mesterképzésből kimaradt nők 40
százaléka nem dolgozik. Amerikában - Németországhoz hasonlóan - az
1960-ban született nők 28 százalékának nincs gyereke.
Mi magyarázza a nagy különbségeket? Az elterjedt felfogások szerint a
gyerekvállalási kedv fordított arányban áll a jóléttel. Ha nagy a
nyomor, magas a gyerekhalandóság, és az emberek nem számíthatnak az
állam szociális intézményrendszerére. Így a szülőknek sok gyereket kell
vállalniuk, hogy a háztáji gazdaság működhessen, és legyen, aki
öregkorukban gondoskodik majd róluk. Ha az emberek kezdenek jobb
körülmények között élni, akkor kevesebb gyerek születik, a lányok
iskolába járnak és később alapítanak családot.
A statisztikák azonban ezt az elméletet sem támasztják
alá. Bangladesben és Nepálban még jóval a gazdasági fejlődés előtt
jelentősen visszaesett a születések száma. Az olajban gazdag, tehetős
arab államokban pedig a fellendülés után is sok gyereket vállalnak a
családok. Európában pedig egyre inkább a felső középosztálybeliek
vállalnak csak nagycsaládot.
A nők emancipációjának legalább akkora szerepe van a demográfiai
folyamatok alakulásában, mint a gazdasági helyzetnek. A leginkább
vallásos és tradicionalista társadalmakban általában sok gyerek
szüleik. Európában azonban még ez sem igaz. Olaszországban,
Spanyolországban és Görögországban többen vallásosak, mint a kontinens
más államaiban, ám a születések számában mégis a lista végén kullognak.
Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia és a skandináv országok, ahol
a legtöbb gyerek születik, nem különösebben vallásos társadalmak. A
jelenség hátterében a The Independent
szerint az állhat, hogy a férfiak ezekben az országokban veszik ki
leginkább a részüket a gyereknevelésből, a háztartási feladatokból, és
az állami is adókedvezményekkel és támogatásokkal segíti a
gyerekvállalást. Olaszországban viszont a feleségek végzik a házimunka
háromnegyedét, ami közrejátszik abban, hogy az olasz nők csak fele
dolgozik, míg a skandináv országokban 75 százalékuk. Japánban az
anyukák két és fél órát, az apukák alig negyedórát töltenek naponta a
gyerekekkel. Ezekben a társadalmakban az agyonhajszolt nők csak úgy
könnyíthetik meg életüket, ha kevesebb gyereket vállalnak.
De bármi is legyen a magyarázat, egy biztos - írja a baloldali lap. „A
következmények súlyosak lesznek. Az alacsony születésszám miatt
Európának komoly kihívást fog jelenteni az elöregedés, a nyugdíjválság,
az egyre későbbi nyugdíjazás, a munkavállalási szokások változása, az
elnéptelenedő városok és az egekbe szökő egészségügyi költségek.
Azokban az európai országokban, ahol kevés a gyerek, és sok a szülő, a
nagyszülő, netán még a dédszülő is, nehéz lesz az idősek ellátását
finanszírozni. És hamarosan ugyanezek a veszélyek fenyegetik majd az
elöregedő Kínát, Japánt és a távol-keleti országok zömét is."
A The Independent nem tesz javaslatot a demográfiai
kihívások megoldására, de megjegyzi, hogy a Guillebaud a népszaporulat
visszafogására irányuló javaslata nem hogy enyhítené, de inkább csak a
fokozná a nehézségeket.
http://www.independent.co.uk/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése