2009. február 12., csütörtök

„Középosztály, demokrácia nélkül”

A kínai kommunista elit és a középosztály kiegyezése
Sokan azt gondolják, hogy a gazdasági szabadság szükségképp elhozza a politikai szabadságot és a demokráciát. Kína a hetvenes évek végén meghirdette a nyitás politikáját, és harminc év alatt a világgazdaság egyik vezető nagyhatalmává vált. A gazdasági szabadság következtében egyre inkább megerősödik a középosztály, demokratikus fordulatra egyelőre azonban nem sok jel mutat. A The Economist annak próbál utánajárni, hogy a középosztály miért nem követel határozottabban politikai reformokat.
Az elmúlt években sokan reménykedtek benne, hogy a gazdasági reformok meghirdetése után három évtizeddel megkezdődhet a politikai átalakulás is. Nem is teljesen alaptalanul, hiszen Kínában széles körben ismert és népszerű volt számos, a demokratikus politikai fordulat szükségességéről szóló tanulmány. A pártvezetés óvatos szavaiból is arra lehetett következtetni, hogy van esély a politikai reformokra. Az értelmiség nagy öregjei - akik közül többen hatvan éve párttagok - is az átalakulás mellett érveltek, és a jogállami normák és a demokratikus intézményrendszer bevezetését sürgették.
A gazdasági válság hatására azonban mintha a lassú reformok is megtorpantak volna. Tavaly decemberben nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, hogy a kínai rendőrség őrizetbe vette a Charta '08 aláíróinak egy részét. A Csehszlovák Charta '77 alapján az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 60. évfordulójára szövegezett ellenzéki kiáltvány az emberi jogok nevében átfogó politikai reformokat sürgetett Kínában. Az interneten terjesztett dokumentumot egy hét alatt több mint ötezren írták alá. A kiáltvány egyebek között a magántulajdon nagyobb védelmét és elismerését követelte, amely a középosztály egyik legfontosabb törekvése.
Számos társadalomtudományi elmélet szerint a politikai reformfolyamatokat általában a középosztály indítja el - írja a The Economist. A demokratizálódás és a középosztály szerepének összefüggéseit legalaposabban talán Barrington Moore amerikai történész fejtette ki. 1966-ban megjelent A diktatúra és a demokrácia társadalmi gyökerei. Úr és szolga szerepe a modern világ létrejöttében című könyvében a demokratikus berendezkedést a kommunista és a fasiszta rezsimekkel összevetve arra a következtetésre jutott, hogy az iparosodás és a decentralizáció mellett a középosztály hatalma és szerepvállalása határozza meg a társadalmi változások irányát. „Ha nincs polgárság, nincs demokrácia" - állítja Moore. A szállóigévé vált mondattal Moore nem azt akarta mondani, hogy a középosztályok hatalmából egyértelműen következtetni lehetne a társadalmi berendezkedésre vagy a társadalmim változásokra. A polgárság kialakulása és megerősödése szükséges, de nem elégséges feltétele a demokratizálódásnak: ha a középosztályok az arisztokráciával szövetkeznek, akkor valószínűbb, hogy fasiszta fordulat, és nem demokratikus reformok következnek.
Vajon Kínában milyen stratégiát követ majd a középosztály? - kérdezi a brit gazdasági hetilap. Ahhoz kevés kétség fér, hogy az elmúlt években nagyon megerősödött a középosztály: becslések szerint 800 millió kínait tekinthetünk középosztálybelinek. De a számbeli növekedéssel nem járt együtt a demokratikus reformok iránti elkötelezettség erősödése. Csakúgy, mint Oroszországban, a vagyonosodó és egyre nagyobb társadalmi és politikai befolyásra szert tevő réteg hallgatólagos szövetséget kötött az engedményekre hajló autoritárius rezsimmel. „Minkét országban jellemző, hogy a középosztály jobban fél a bizonytalanságtól, mint amennyire demokratikus fordulatot szeretne." A kínai kommunista rezsim már évekkel ezelőtt elismerte a magántulajdon korlátozott jogát, és bizonyos keretek között lehetőséget teremt a gazdasági és társadalmi kérdésekkel kapcsolatos véleménynyilvánításra. Önkormányzati szinten egyes falvakban már lehetőség van a kvázi-demokratikus választásokra. A kínai kommunista vezetés jól megfér a gazdasági növekedést biztosító magánvállalkozásokkal.
Bár általában igaz, hogy a középosztályok támogatják a szólásszabadságot és többpárti demokráciát, Kínában mégsem törekszenek a kommunista pártvezetés megdöntésére. Ennek hátterében elsősorban az áll, hogy a pártvezetés nyitott az apró reformokra. A Kínai Kommunista Párt fiatalabb vezetői maguk is középosztálybeliek. Már a múlté a hagyományos kommunista megközelítés, amely a parasztok soraiban kereste a tehetséges vezetőket: a kínai elit többsége diplomás, egy jelentős részük külföldön szerzett doktorátust. A pártvezetés nem zárkózik el a középosztály elöl, sőt, törekszik rá, hogy a feltörekvő ifjakat magába olvassza, és ezzel a rendszer részévé tegye.
„A virágzó középosztály nem elégség a demokrácia kialakulásához. Kínában van középosztály, de nincs demokrácia. Sőt, még csak azt sem állíthatjuk, hogy feltétlenül szükség lenne középosztályra a demokratizálódáshoz: Indiában már jóval azelőtt demokrácia volt, hogy létezett volna középosztály."

http://www.economist.com/surveys/displaystory.cfm?story_id=13063306

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése