2011. október 15., szombat

Magyar labda-terelgetés és annak picinyke háttere

Meddig ugrasszák még egymásnak a „birkákat”? - Magyarnak nevezett labda-terelgetés – azaz futball 2011 őszén…
Egyik fővárosi csapatnál az egyik játékos ki mert állni az érdekeiért, úgy is mondhatnák, „felébredt” és elmondta: miközben a klub tulajdonosa (magán cégei okán) rendőrségi meghallgatáson csücsült - bizony hónapok óta egy fillért sem látott a játékos, albérletre sem telik már, családját, kisgyermekükkel együtt az utcára teszik…
Mi lett a válaszreakció? A hátvédet kirakták, no még nem a lakásából, hanem a csapat keretéből… Nyisd ki szád, betörik a fejed.
Aztán egy vidéki klubnál – amely a Magyar Kupa védője – levonul a fél csapat meccs közben! Burkoltan figyelmeztetik a tulajdonost, jó lenne végre fizetni…
Mi a válaszreakció? A tulajdonos nem érti a dolgot.
- Ez a módszer elfogadhatatlan a számomra – mondta az állítólag roppant sikeres üzletember. – Sehol a világon nem szokás két-három hetes csúszás miatt levonulni a pályáról. Megdöbbenve álltam a lelátón, szerintem a játékosok többsége fel sem tudja fogni, milyen kárt okozott ezzel.
Kérdés: kinek okoztak kárt?
Netán annak a pár száz szurkolónak, aki a lelátón a hasát fogta a röhögéstől a „nem mindennapi” látvány okán? Vagy neki, mert esetleg a fenemód jó hírneve csorbulni látszott?
Hogy mi a hasonlóság a két említett csapat között?
Nos, itt is, ott is munkát kapott, kap egy sportvezető, mai divatos kifejezéssel élve, klubigazgató, akit a fővárosi csapattól először azért űztek el – aztán később még egyszer állást kapott ugyanott, - mert állítólag saját zsebre dolgozott…
Aztán, ennek a pesti csapatnak a törzsszurkolói az éj leple alatt a főbejárat mellett „Dávid” csillagokat rajzoltak a falra, és aláírták az a említett klubigazgató nevét, valamint a grafiti szövegben még megjegyezték neki, hogy; takarodjon.
Mi volt akkor a reakciója? Azt válaszolta nekem: "Nem kéne róla írni!"
Persze, amiről nem beszélnek, az nincs. Gondolják ők.
Mint, ahogy egy évtizeddel ezelőtt sokszor elgondolkodott egy másik fővárosi klub ifi-edzője, amikor a hétvégén összeállítást kellett hirdetnie; legutolsóként a „gazdag apuka” csemetéjének a nevét mondja-e, aki balszélső volt és botlábú, vagy pedig ne mondja? De mindig játszania kellett a gyereknek, mert akkor nem lett volna meleg víz az öltözőben, vagy az idegenben játszott mérkőzésekre csapatbusz.
Az öregedő edző pedig mindig halkan hozzátette: "A bal szélre teszem a srácot, ott legalább senkit nem zavar. Igaz, megint emberhátrányban kezdünk, hiszen csak tíz futballistával lépünk pályára."
A más helyett gürizőkből aztán éhezők lettek. Tükörkép…
Sajnos, az országban több millióan mondhatják ezt el magukról. Aztán az „éhező” labda-terelgetőt az „éhező” szurkoló szidja. Jól ki van ez találva.
Hogy is mondják; "Ugraszd egymásnak őket, mi pedig röhögünk a markunkba." Már csak az a kérdés: meddig? Bizonyos csoportoknak mikor fagy le a mosoly az arcukról?
Gyalu - Szabad Riport Tudósító Iroda

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése