Richard Williamson püspök 2011. november 5-i Eleisón-kommentárja, ami az elméletek kritikus vizsgálatára hívja fel a figyelmet és arra, hogy ne essünk túlzásokba.
Amennyiben a 2011. október 15-i Eleison kommentár után néhány olvasó abban reménykedett, hogy az Eleison kommentárok gyakran fognak foglalkozni a zsidó népnek a világtörténelemben játszott szerepével, akkor ezeknek az olvasóknak csalódniuk kell. Az eddig megjelent 225 kommentár közül legfeljebb, ha fél tucatban volt szó a zsidókról. Hiszen akármilyen problémát is jelentsenek a zsidók, egész biztosan nem ők jelentik a fő problémát. A legnagyobb probléma sokkal inkább a modern emberek istentelensége, és én remélem, hogy a legtöbb olvasó ezt a problémát tekinti az Eleison kommentárok fő ügyének.
Olyan összeesküvés-elméletek, mint például, hogy a zsidók világuralomra törnek, mindenütt ismertek. Mindazonáltal a túlzásnak két fajtája van, és ugyan nehéz, de bölcs döntés, e kettő között a helyes középutat megkeresni. Az egyik oldalon ott áll az emberek túlnyomó többsége, akik a médiát vakon követve azon a véleményen vannak, hogy minden összeesküvés-elmélet ostobaság, melyekben csak az „összeesküvés-fanatikusok” hisznek. A másik oldalon egy ugyan kicsiny, de annál szilárdabb meggyőződésű kisebbség áll, mely azt mondja, hogy minden világesemény mögött ez vagy az – elsősorban zsidó – összeesküvés bújuk meg.
Az igazságot az ilyen elméletekről 1800 évvel ezelőtt egy híres egyházi szerző fogalmazta meg a legtalálóbban: Tertullianus (160-220) ugyanis azt mondta, hogy a katolikus hit és a zsidó hatalom úgy viszonyul egymáshoz, mint egy mérleg két nyelve. Ha a katolikus hit emelkedik, akkor a zsidó hatalom süllyed, és ha a katolikus hit csökken, akkor növekszik a zsidók hatalma. Mindazonáltal a hit mindig letromfolja a hatalmat. Ezért nem a zsidók cselekedetei a döntők, hanem az emberek hitének növekedése vagy csökkenése.
Ez okból vannak egyáltalán összeesküvések. Ezek ugyan fontos szerepet játszanak, és ezért nem szabad egyszerűen elvetnünk a létezésüket. Mégis, a legfőbb problémát az embereknek az igaz Istentől és a hittől való elfordulás jelenti. Hogy a lényeget még egyszer leszögezzük: maguk a nem-zsidók hibásak abban, hogy ma a zsidók hatalma ilyen nagy.
Aki tehát kezdi felismerni, hogy a kulisszák mögött egy sötét hatalom határozza meg a világot, az ne vesse el a sulykot, és a zsidókat, szabadkőműveseket vagy bárki mást ne átkozza el, hanem értse meg Szent X. Pius szavainak bölcsességét: „Ha mindenki teljesíti a kötelességét, akkor minden rendben lesz.”
Ezek a szavak azért olyan igazak, mert legelső kötelességünk az, amivel Istennek tartozunk, ahogy az első parancsolat kimondja. Ha tehát mi mindannyian teljesítenénk a kötelességünket, és ezáltal visszatérnénk Istenhez, akkor az Ő számára gyerekjáték lenne, különféle ellenségeinek hatalmát kikapcsolni – főképp, hogy ezek egyáltalán egyedül Isten segítségével kerülhettek hatalomra, azáltal, hogy beavatkozása által Ő ebben nem akadályozta meg őket.
Így vonták például az Egyház ellenségei a portugál kormányt teljesen ellenőrzésük alá, mielőtt Miasszonyunk 1917-ben Fatimában megjelent. Amikor aztán gyakorlatilag az egész portugál nép elkezdett imádkozni és bűnbánatot tartani, ahogy ezt Miasszonyunk megkövetelte, az Egyház ellenségeinek hatalma egy vértelen forradalom által egyszerűen eloszlott, és Portugália évtizedekig katolikus mintaállammá vált az istentelen 20. század közepén, amikor különben körülötte mindenütt a kommunizmus győzedelmeskedett.
Isten legokosabb ellenségei nagyonis tudják, hogy Ő korbácsként használja őket, mely hűtlen népének hátán csattan. Ha Isten minden barátja is tudná, hogy azért üti őket az ellenség, hogy minden lélek segítséget kapjon a Hozzá való forduláshoz és ezáltal a mennybe jutáshoz, akkor minden összeesküvés-elmélet a neki megillető fontosságot kapná csak meg, azaz se fontosabb, se érdektelenebb nem lenne, mint amilyen a valóságban.
(Kyrie eleison, Hagyományhű magyar katolikusok honlapja)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése