Idén karácsonykor a világ az év közben bekövetkezett tragédiák miatt szenved és gyászol. Sok élet kettétört, és sok álom szertefoszlott. A világ népeinek az első karácsonykor közénk érkezett szeretet fényére van szüksége, hogy megláthassák, megérezzék a vonuló felhők mögött továbbra is süt a nap és kék az ég. Ézsaiás próféta azt írta: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézsaiás 9, 1)
Napjainkban úgy tűnhet ez a fény teljesen eltűnt, mivel egyre sötétebb árnyak vesznek körbe bennünket. Lehet, hogy a látszat csal? A sötétség soha nem győzhet a világosság felett! Nem kell mást tennünk, mint felkapcsolni a lámpát vagy gyertyát gyújtani és a sötétség eltűnik.
Ezt az élet más területein is megtehetjük. Add tovább a szeretet fényét! Ha nagy a sötétség, egyetlen gyertya fénye is messziről látszik.
Hallottam egy történetet egy emberről, aki az óceán partján sétálva felszedte a viharban partra vetett tengeri csillagokat és visszadobálta őket a vízbe. Egy arra járó ember odaszólt neki: – Mi értelme van annak, amit csinál? Több száz, vagy ezer csillag van csak ezen a partszakaszon. Mit számít ez az egy?
A férfi lehajolt, hogy felszedjen egy újabb csillagot és ezt felelte: – Neki számít!
Soha ne gondoljuk, hogy tetteink hiábavalók!
* * *
Az évnek ebben a szakaszában sok ember teszi fel magának a kérdést: – Mit adhatnék azoknak, akik a legtöbbet jelentik számomra?
Egy sikeres ügyvéd elmesélte mi volt az az ajándék, ami egész életét meghatározta:
„Egyik karácsonykor apám egy kicsi dobozt adott át, amiben egy rövid levél volt a következő szavakkal:
- Fiam! Idén 365 órát kapsz tőlem. Az év minden napján egy órám a tiéd. Arról beszélgetünk, amiről te szeretnél, oda megyünk, ahová szeretnél, és azt játsszunk, ami te választasz.”
„Az apám nemcsak, hogy megtartotta a szavát, de minden évben megújította ígéretét. Ez volt a legnagyszerűbb ajándék, amit valaha kaptam. Életem az apám idejének az eredménye.”
Nem az számít, amit adunk, hanem, amit megosztunk a másikkal, mert az ajándékot az ajándékozó személye teszi értékessé.
Karácsony ünnepe a keresztény-keresztyén közösségekben az év egyik központi eseménye. A gyermekek izgatottan várják, mit hoz a Jézuska, a felnőttek pedig figyelnek arra, hogy minél bensőségesebb körülmények között ünnepelhessen együtt a család. Minden "modern" külsőség ellenére, melyet globalizálódott világunk ráaggatott az ünnepre, egy dolog továbbra is tartja magát az ünnephez kapcsolódóan: ez a várakozás, mely nagyon szépen kifejeződik a karácsony előtti adventi hetekben is.
A Karácsony azonban nem erről szól, hanem az összetartozásról. Összetartozunk Istennel, aki több mint kétezer évvel ezelőtt emberi testben közöttünk járt és emberi halált is halt, csak azért, mert annyira szeret minket. Csak és kizárólag ezért. Szeretetből. Ugyanígy összetartozunk szeretteinkkel, barátainkkal, bajtársi közösségeinkkel, népünkkel, nemzetünkkel is. A kapocs az az igazi szeretet, mely nem szab feltételeket. Feltétlen: ez élteti. A szeretet, ha őszinte, eltéphetetlen, elpusztíthatatlan, ezért időtlen is.
Az őszinte és önzetlen szeretet olyan ajándéka Istennek, mellyel az élet minden nehézségét le lehet küzdeni. Figyeljünk a valódi szeretetre és Isten ajándékaira! Itt hevernek a lábaink előtt, mégis sokszor oly' nehéz észrevenni őket a világ csillogásában! Pedig itt vannak mindannyiunk körül, az életünkben, karnyújtásnyira. És nem csak Karácsonykor, hanem az év minden napján.
Hogy eljött az időknek teljessége,
Bétölt már minden szentek reménysége;
Kit régtől fogva minden szent vára:
A Fiú testet öltött magára.
Nyilván lett hozzánk Isten jószándéka:
Ím, emberek közt van az ő hajléka;
E világ épen már-már megavult,
De Jézus eljöttével megújult.
Bétölt már minden szentek reménysége;
Kit régtől fogva minden szent vára:
A Fiú testet öltött magára.
Nyilván lett hozzánk Isten jószándéka:
Ím, emberek közt van az ő hajléka;
E világ épen már-már megavult,
De Jézus eljöttével megújult.
(Református Énekeskönyv, 321. dícséret, 1. vers)
Karácsony ünnepe a keresztény-keresztyén közösségekben az év egyik központi eseménye. A gyermekek izgatottan várják, mit hoz a Jézuska, a felnőttek pedig figyelnek arra, hogy minél bensőségesebb körülmények között ünnepelhessen együtt a család. Minden "modern" külsőség ellenére, melyet globalizálódott világunk ráaggatott az ünnepre, egy dolog továbbra is tartja magát az ünnephez kapcsolódóan: ez a várakozás, mely nagyon szépen kifejeződik a karácsony előtti adventi hetekben is.
Figyeljünk a valódi szeretetre és Isten ajándékaira!
A hívő ember ilyenkor különösen várja, hogy Isten szeretete megérintse a lelkét. Az elanyagiasodott közélet ezt a várakozást alacsonyította le azzal a várakozással, mely nem a szeretetre, hanem a szeretet pótlékaira vár. Napjaink slágerajándékai: az okostelefonok és a plazma televíziók, bármennyire divatosak is, nem tudnak szeretet sem adni, sem pedig pótolni. Az ilyesmikre koncentráló ajándékozó pedig legfeljebb azt tudja bizonyítani, hogy anyagiakban képes követni a legújabb divatot.A Karácsony azonban nem erről szól, hanem az összetartozásról. Összetartozunk Istennel, aki több mint kétezer évvel ezelőtt emberi testben közöttünk járt és emberi halált is halt, csak azért, mert annyira szeret minket. Csak és kizárólag ezért. Szeretetből. Ugyanígy összetartozunk szeretteinkkel, barátainkkal, bajtársi közösségeinkkel, népünkkel, nemzetünkkel is. A kapocs az az igazi szeretet, mely nem szab feltételeket. Feltétlen: ez élteti. A szeretet, ha őszinte, eltéphetetlen, elpusztíthatatlan, ezért időtlen is.
Az őszinte és önzetlen szeretet olyan ajándéka Istennek, mellyel az élet minden nehézségét le lehet küzdeni. Figyeljünk a valódi szeretetre és Isten ajándékaira! Itt hevernek a lábaink előtt, mégis sokszor oly' nehéz észrevenni őket a világ csillogásában! Pedig itt vannak mindannyiunk körül, az életünkben, karnyújtásnyira. És nem csak Karácsonykor, hanem az év minden napján.
Dícsőség mennyben az Istennek!
Dícsőség mennyben az Istennek!
Az angyali seregek
Vígan így énekelnek:
Dícsőség, dícsőség Istennek!
Dícsőség mennyben az Istennek!
Az angyali seregek
Vígan így énekelnek:
Dícsőség, dícsőség Istennek!
(Református Énekeskönyv, 326. dícséret, 1. vers)
Németh Krisztián
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése