2012. január 19., csütörtök

Kárpótolja az indiánokat az amerikai kormány

Hárommilliárd-négyszázmillió dollárt ítélt meg egy amerikai szövetségi bíróság őshonos amerikaiak, vagyis az indiánok kártérítésére. Ez a valaha volt legnagyobb summa, melynek megfizetésére az amerikai kormányzatot kötelezték.
Elouise Cobell asszony, a montanai Browningból, huszonöt esztendő óta küzdött a döntésért. Szüleitől és nagyszüleitől sokszor hallotta a történeteket, amelyeket a montanai Sziklás-hegység lábánál élő Feketelábúak nemzedékről nemzedékre adtak tovább, s amelyek szép lassan a törzs kultúrájának részei lettek.
Minden tavasszal, midőn megérkeztek a récék, a Feketelábúak összegyűltek, nagy tüzeket gyújtottak, és szent rítusok kíséretében beszélték el történeteiket küzdelmeikről és vereségeikről, kisemmiztetésről és megaláztatásról, fiaik és az ő fiaik lelkére kötve, hogy midőn ők is elbeszélik majd a hagyománnyá nemesült sorsot, jottányit se színesítsenek rajta. Ne szépítsék azt sem, hogy még az amerikai kormányzat is becsapja őket, azzal, hogy miközben szorgalmasan termeli ki a földjeik mélyén lappangó olajat és gázt, és hasznosítja más birtokaikat is, nem folyósítja az ezért járó tisztes bérleti díjat, és a haszon egy részét. Időről időre érkezik ugyan valamiféle csekk ettől a fránya kormánytól, de hát senki sem érti, hogy miféle összegek azok, és minek alapján, hogyan számolták ki őket.
A Feketelábúak törzsének browningi rezervátumában fából emelt kis emlékmű idézi meg a törzs történetét, az irdatlanul kemény teleket, az éhínségeket, a példátlanul nehéz sorsot. Valaha ez az indián törzs harcias volt, szabadon vágtázott a szélfútta pusztaságban, mindaddig, míg éhínségek és bölénycsordáik lemészárlása a megalázó rezervátum-létre nem kényszerítette tagjait. Kifosztásuk ellen tenni nem sokat tudtak, hacsak nem annyit, hogy megörökítették és fiaikra hagyományozták történeteiket.
Elouise Cobell közülük való: ő is indián, a Feketelábúak törzsének leánya, s életének nagy részét szintén a rezervátumban élte. Ötvenhat esztendős, és Browningban fiatal indiánokat tanít üzleti ismeretekre. Erre égető szükség is van, hiszen telenként, mikor állatot tartani s földet művelni lehetetlenség, hetvenszázaléknyira is felkúszik a munkát keresők aránya.
Cobell asszonynak azonban emellett van egy „másik" élete is: egy olíva-zöld faház második emeletén kicsiny irodát nyitott, s onnan intézi övéi ügyeit: megígérte ugyanis a törzsnek, hogy megszerzi a kormányzattól a nekik járó, „elcsent" pénzeket. Dollár-milliárdokról van szó.
1887-ben a szövetségi Kongresszus törvényt fogadott el az indiánok „civilizálásáról", és törzsi struktúráik felszámolásáról. Az úgynevezett Dawes Törvény értelmében minden egyes indián családfő mintegy 320 acre földet kapott. Ám mivel a kormány úgy gondolta, hogy az indiánok képtelenek gondoskodni magukról és irányítani a saját ügyeiket, ezért a föld mellé nem adta meg nekik a tulajdonjogot. A birtokokat vagyonkezelőkbe tömörítették, és a tulajdonosi jogokat a kormány gyakorolta. Nincs mit szépíteni: az indiánokat gyámság alá helyezték. Ráadásul a törvényben volt piciny, de nem elhanyagolható hézag is: ez lehetővé tette a „többlet-földek" eladását. Az indiánok nagy kiterjedésű birtokai így kerültek fehér telepesek tulajdonába. 1932-re kilencven-milliónyi acre földet - az indiánok földjeinek mintegy hatvanöt százalékát - adták el, s a maradék indián-földeket a szövetségi belügyminisztérium kezelte. Elvileg a kormányzatnak bérleti díjat kellett fizetnie az indiánoknak.
Nem teljesen így történt, s részben a kormány hibájából. De maguk az indiánok sem ismerték jól a kormányzati munka részleteit, így nem tudták, kihez és milyen címen forduljanak. Nem így Elouise Cobell. Igaz, fiatalként ő is csak a törzsi történeteket ismerte, de miután elvégezte az egyik montanai állami egyetemet, s felvértezte magát megannyi tudással, úgy döntött: segít tágabb családján. Minden tudását és idejét ennek szentelte. 1987-ben például ő alapította meg az első, indián-tulajdonú bankot az Egyesült Államokban.
„A kormányzat rosszul kezelte az indiánok földjeinek erőforrásait" - mondta ki a minap Thomas Hogan, szövetségi bíró, és megítélte a hárommilliárd- négyszázmilliós összeget a Feketelábúaknak. A szentencia felolvasásakor pedig hozzátette: még ez az összeg sem kárpótolhatja az amerikai indiánokat az elmúlt több mint egy évszázadban elszenvedett veszteségeikért.
Barack Obama közleményében így fogalmazott: „a döntés újabb fontos lépés a szövetségi kormányzat és az indián közösségek közötti viszony javításában". Egyúttal megígérte, hogy Washington más indián törzsekkel is hasonló megegyezést keres majd.

http://mkh.valosag.net/index.php/koezzetevk/magyarsag/toertenelem/999-karpotolja-az-indianokat-az-amerikai-kormany

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése