Orbán a kis engedelmes

Az EU vezetését egyetlen állampolgár sem választotta meg, vagyis az csak és kizárólag az európai dúsgazdag, és kimondhatatlan jólétben élő oligarchák érdekeit képviseli. Azoknak az érdekeit, akiknek nincsenek mindennapi gondjaik; azoknak az érdekeit, akik az adósrabszolgák és a gyári munkások életének rendkívül sok, folyamatos szenvedéséért felelősek. A nyilvánvaló önkény napjai ezek: az oligarchák orgiákkal jól tartott EU-s ölebei ellentmondást nem tűrően számolják fel a demokratikus cirkusz még létező, halovány kereteit. Az önkényt a telhetetlen kapzsi profit-étvágy szüli; az önkény a bankokon és a multikon keresztül táplálja és mozgatja a folyamatos háború gépezetét. Az önkény kevesli Magyarország áldozatát és többet akar, mert többet szeretne háborúzni. A több háború még több zsákmánnyal kecsegteti az oligarchát.

Orbán azt hitte, szórakozhat, és talán még irányíthat egy kicsit. Azt hitte, hogy építgetheti a saját családi birodalmát, és felépít egy olyan csapatot, ami feltétlenül támogatja céljait, elfogadja zavaros magyarázatait, és küzd őérte is. Talán még a zsákmány felosztását is eltervezte, hogy odadob néhány morzsát a követőinek, kicsit nagyobbakat a harcostársainak, a nép meg ezentúl nem nyugatra fizet, hanem egyre inkább neki. Ha a helyzetet stabilizálni tudja, ez a nép talán még hálás is lett volna, mert a körülményeinek folyamatos és erőteljes romlásához volt hozzászokva. Ezt az állapotot a zsákmányolt pénzekből egy erős és jól szervezett reklám-hadjárat akár 10%-os gazdasági növekedésnek is fel tudta volna tüntetni.

A számításokba azonban több helyen is hiba csúszott. Hiába na, Orbán sem tökéletes! Ezt ugyan annyira még nem éreztették vele, de most ezt is meg kellett szoknia. Eddig a legyőzhetetlen és feddhetetlen államférfi szerepében tetszelgett, pedig erős férfi nem volt soha, csak egy Soros-pénzen tanult törtető és karrierista szélhámos. Hagyták, hogy higgyen, amit akar, mert akkor hihetőbben játssza a szerepét. A környezetében ezt néhány ember mindvégig jól tudta, és látták is előre a Viktor által okozott és általa nem várt bonyodalmakat. Ezeknek az embereknek egy része már sejtette előre, hogy jó lesz vigyázni, mert itt baj lesz. Az illúziókat kergető kis elkényeztetett, beképzelt Orbán minden határozott lépése közelebb vitte a fideszes érdekszövetséget a gazdasági-politikai katasztrófához. És mivel egy értelmesebb emberekből álló érdekkör nem szereti, ha közelebb kerülnek káros vagy beláthatatlan események, ezért megkezdték a saját, Orbán-nélküli demokráciájuk kiépítését.

Orbánnak most látszólag a nép és a várható szavazatok érdekében sok régi gazember a pártját fogja. Valójában Orbán sorsa senkit sem érdekel. Orbánt nem harcostársak, hanem hozzá hasonló szerencsevadászok veszik körül, akik egyike sem jobb nála. Ezek az emberek éppen úgy hajlandóak elárulni ezt az egyre erősebben öregedő, és egyre többet hibázó embert, mint a nyugati önkényt irányító pénzéhes oligarchák, akiknek a pillanatnyi érdeke egy kiválóan működő terv- és hadigazdaság. Egy ilyen hadigazdaságban pedig kiadásokat nem szeretnek látni, magukat önállósító pozőröket még kevésbé. A nyugatnak valóban egy feltétlenül hűséges és engedelmes emberre van szüksége. Egy igazi katonára, de sajnos egy igazi katona már az ő politikai rendszerükben nincs. Azzal kell tehát dolgozniuk, ami van. Egy selejtes, minden árulásra és hitszegésre kész, zavaros eszmékkel meghülyített, ezen felül végtelenül önhitt társaságra. Olyan emberekre, akik még ahhoz is buták, hogy felfogják, hogy mások érdekeit szolgálják ki. Minél nagyobb a zavar, annál inkább butább és hülyébb vezetőségre van szükségük. Az ilyen embereket viszont a környezetük nem viseli el. Az értelmes emberek tehát látva, hogy egyre rosszabb a helyzet, manőverezni próbálnak. A hülyék nyilvánvaló árulások és politikai csaták főszereplői lesznek, az értelmesebbek pedig megpróbálják hol szítani a feszültséget, hol pedig elsimítani az ellentéteket, a saját érdekeik szerint. Minél erősebb az ellenérdek, annál erősebb a burkolt vagy nyílt ellenállás. A párton belüli veszély nagyobb, mint a párton kívüli. Ez lassan minden pártra igaz lesz, és Orbánon kívül is minden vezetőre.

Az utóbbi napokban, úgy tűnik, hogy Orbán a diplomatikus választ adva, beletörődést és engedelmességet színlel. Jó színész, ismerjük. Az igazi, gyarló természete viszont nem tud változni: ezektől a lelki gyengeségektől csak egy nagy formátumú politikus tudna megszabadulni. Orbán nem nagy formátumú, de nagyon-nagyon szeretne annak tűnni. Most már érzi egy kicsit, hogy ez nem megy, és ez fáj neki. Minden megalkuvás és kompromisszum, amit olyan átgondolt játékkal színlel, tulajdonképpen időnyerés, hogy tovább tudjon a maga illúzióvilágában taktikázni. Ez egyeseknek meggyőzőnek tűnhet, nekünk nem az. Orbán engedelmes lesz és küzd, amíg ki nem talál valamit. Vagy amíg ki nem találnak helyette valamit.

Almás Károly


Békemenet Magyarországért
Budapest, Hősök tere
2012. január 21-én, szombaton délután 16 órakor
(Megjegyzéseink kékkel közbeszúrva!)

Mi, magyar demokraták (illene tudni, hogy a magyarok nem demokraták, hanem nemzetiek!), akik hiszünk egy erkölcsös polgári demokráciában (a ti zsidódemokráciátokban!), hiszünk a nemzet függetlenségében, hiszünk hazánk jelenében és jövőjében, akik saját akaratunkból választottunk magunknak kormányt (csalásos választási törvénnyel!), amelytől hazánk felvirágoztatását várjuk. A kommunizmus és posztkommunizmus lélekölő évtizedei után (amelyet a zsidók okoztak Magyarországon!) egyre növekvő aggodalommal látjuk, hogy a nemzetközi nyilvánosságban megjelenő félrevezető és elfogult híradások miképpen erősítenek föl egy olyan közhangulatot, amely méltatlan és igazságtalan színben tünteti fel országunkat, s amely egyre nagyobb károkat okoz hazánk gazdaságának és a magyar embereknek. Magyarország népe egyszer már megismerte a világ ellenszenvének szörnyű következményeit, amikor ugyancsak elfogult híradások következtében védtelenül álltunk a trianoni ítélőszék bírái előtt. (a Károlyi Mihály-féle zsidóbanda miatt!) Nem akarjuk, hogy ez a szörnyű pillanat megismétlődjék. Azt akarjuk, hogy a világ, benne Európa és az Amerikai Egyesült Államok népei is megértsék, nem óhajtunk mást, csak békében, egyetértésben, a demokrácia keretei között, másokat tisztelve szabadon élni. Mi tudjuk, milyen a diktatúra (amit a ti fajtátot csinált!), mint ahogy azt is tudjuk, mert nem felejtettük el, hogy miképpen kell akár a túlerővel is szembeszállva az igazságért és a szabadságért harcolni, ahogy tettük azt 1956-ban, amikor Európa és Amerika népei együtt éreztek velünk. Ezért örömmel csatlakoztunk a művelt Európához, mert megtanultuk, hogy csakis a megértés, a kölcsönös tisztelet és a népek közötti harmónia ad teljes garanciát a nemzetek közötti békéhez.(Ámen!) Mi, magyar demokraták ezért békemenetet hirdetünk január 21-én, szombaton délután 16 órára a budapesti Hősök terére, ahonnan az Országházig megyünk. Kérünk minden magyart, aki szándékainkkal egyetért, akinek fontos hazánk függetlensége és fölemelkedése, aki szentnek tartja a polgári demokrácia (Értsd: zsidó-demokrácia!) eszményeit, csatlakozzon hozzánk és tartson velünk! Hozzon mindenki magával egy mécsest vagy egy gyertyát! Hozzatok nemzeti színű zászlót (Árpádsávost szabad vinni?), öltsétek fel a legszebb ruhátokat (le vagyunk rongyolódva és kifosztva!), és gyertek! Induljunk el! Várjuk a civil szervezetek, a közéleti személyiségek és minden hazafi (??????) csatlakozását.

A kezdeményezők nevében:

Bayer Zsolt közíró, Bencsik András főszerkesztő, Bencsik Gábor történész, Bíró Ica énekes, Pataki Attila zenész, Pozsonyi Ádám író, Schulek Ágostonné, Stefka István főszerkesztő, Szentmihályi Szabó Péter író, Szalay Károly író, Széles Gábor vállalkozó, Szőnyi Kinga műsorvezető és mások. A Civil Összefogás Fóruma támogatja a nyilatkozatot és a békemenethez csatlakozik. Az egész ország megmozdult. A vidékiek autóbuszokat szerveznek. Úgy néz ki, hogy rengetegen leszünk. Legyünk is, mert ki kell állni a síkra hazánk, az általunk választott kormány, a magyar szuverenitás védelmében. És ne kerteljünk, ki kell állni Orbán Viktorért is (Orbán kiállt a magyarokért 2006-ban?). Mi akartuk őt miniszterelnöknek, s ő pontosan azt teszi, amit a kétharmados többség elvárt tőle. Büszkék vagyunk rá és társaira, és nem hagyjuk, hogy idegen erők ettől minket eltántorítsanak. A mi választásunkba ne legyen beleszólása se bankárnak, se politikusnak, se bármilyen egyéb hatalomnak, se útszéli fröcsögőknek. Szeretnék ezúttal részletesebb tájékoztatást adni a dolgok állásáról, hiszen csodálatos sebességgel alakul minden. Ma voltam a rendőrségen, ahol nagyon szívélyesen fogadtak és tüzetesen elmagyaráztak a tudnivalókat. Mivel én jelentettem be még kedden délelőtt (a felhívás közzététele előtt, nehogy valakik rászervezzenek) (Ugyan kik szerveznének rátok? Beképzeltek!) a békemenetet, így lettem életemben először főszervező is (a Magyar Gárdában is főszervező voltál!), de szerencsére ez csak a kezdeményezés felelősségét illetően egyszemélyes, mert már most is sokan vagyunk, akik egyet akarunk, de még többen leszünk. A rendőrségen tisztáztuk a programot. Eszerint 21-én szombaton délután 3 órától lehet gyülekezni a Hősök terén, lehetőleg úgy, hogy a sokaság ne lógjon ki a Dózsa György útra s ne zavarja a forgalmat. Délután négykor indulunk. Végigmegyünk az Andrássy úton, befordulunk a Bajcsy-Zsillinszky útra, majd onnan balra az Alkotmány utcába, aminek a végén elérjük a Kossuth teret. Ez körülbelül másfél órás séta lesz, vagyis – figyelembe véve a tömeg eleje és vége közötti időkülönbséget – legkésőbb hét órára a rendezvény véget ér. A menet itt eléri célját: a lánckordonon kívül, a villamossíneket nem zavarva, elhelyezzük a meggyújtott mécseseket, majd szépen hazatérünk (ahogy azt Csurka Pista bácsi is szokta csinálni...). Sem az induláskor, sem az érkezéskor nem lesz beszéd. Nem kell.(Ez má bizony elég gyanús....! Főleg tőletek, akik mindig habosra jártatjátok a szátokat...) Tudunk mi mindent. És most mi leszünk a főszereplők: a csendes, de elszánt tömeg. (Fogjuk be a szánkat a zsidók kedvéért?) Többet mond majd ez a menetelés mindennél. Menet közben énekelni azonban szabad, sőt ajánlatos. (szovjet csasztusákat?) Jó volna, ha minél több zenekar is csatlakozna hozzánk, akik eloszolva a tömegben – mert most már biztos, hogy sokan leszünk – a sétálva zenéléssel teremtenének jó hangulatot. (Kletzmer zenekar jó lesz?) Kiket várunk? Mindenkit, akinek fontos Magyarország, jövője, fontos hazánk függetlensége és boldogulása, aki igazságtalannak tartja azt a nemzetközi lejáratókampányt, ami most ellenünk folyik. Kiket nem várunk? A gyűlölködőket, a kötekedőket, az őrülteket. (???)  De ne féljünk, ők nem is jönnek el, mert ez a fajta nem szereti a sokaságot, csak azt, ha ő van fölényben. S ha mégis megjelenik egy-kettő? A rendezők majd szépen arrébb tessékelik őket. (a Dávid-csillagosokat?) Mit hozzanak a felvonulók? Zászlót. Mécsest. Sokaknak van olyan táblájuk, amin településük, szűkebb pátriájuk neve olvasható. Azt feltétlenül hozzák el! Öltözzenek rétegesen és melegen. (már mondtuk, hogy mi rongyosok vagyunk, nem a belvárosból jöttünk!) Jó erős és meleg cipőt húzzanak! Nagy valószínűséggel akkor még mindig ez a bolondos, szeszélyes áprilisi tél fogad. De ez legyen a legnagyobb gond. Most érkezett a hír, hogy hagyományőrző lovas huszárok is jönnének (Jancsi bohóc nem lesz?), kérdezik, hányan legyenek. Hát, legyenek minél többen! Micsoda remek gondolat! Jöjjenek a hagyományőrző huszár- és egyéb bandériumok! Jöjjenek az íjászok is! (és ők kibe lőjenek????) Lóháton vagy gyalog. Jöjjenek a tánccsoportok, jöjjenek a gazdák (Traktorral? Mint 2003-ban?), akik már egyszer megismertették a világgal a magyar virtust a Gazdák Terén. Valami nagy és szép dolog alakul itt...

Bencsik András

www.demokrata.hu

http://elhallgatotthirek-hungariannews.blogspot.com/

Szombatra tervezik Budapesten azt a "civil felvonulást", ami azt kívánná alátámasztani, hogy a Fidesz továbbra is a lakosság többségének támogatását élvezi. Az is kiderült, hogy a felvonuláson nem fognak zászlót égetni, és "nem szeretnének olyan feliratot, amelyek bárkit is emberi méltóságukban sérthetnének". Beszédek sem lesznek.

A felhívás világos: a Fidesz ideológiailag zavaros, világnézetileg rendkívül összetett támogatói táborából azok menjenek el, akik nem akarják se az Európai Unió, se Izrael zászlaját égetni, és akkor is hajlandók beállni a kamera elé, ha a Fidesz vezető politikusai egyetlen szót sem szólnak hozzájuk. Hiszen az elmúlt másfél év eredményei után aligha lenne mit mondani.

A kormány kommunikációjának arra van most szüksége, hogy a nemzetközi sajtót bejárhassák egy olyan kormánypárti tüntetés felvételei, amik kifejezik, hogy se a kormány, se a szimpatizánsai nem akarnak az EU-nak ellent mondani.

A Fidesz támogatottsága jelenleg 40%-os választói hajlandóság mellett 39%. Akárhogy is szépítik, az alig több mint a választásra jogosultak 15%-a. Ha megfelelően fotózzák, még összejöhet az a több százezer résztvevő!

Molnár István