Ahogy a szocialista áradat lassan ellepi a dél-amerikai kontinenst, három kiemelkedő vezető jelent meg az "Új Baloldalon", a venezueali Hugo Chavez, a bolíviai Evo Morales és az ecuadori Rafael Correa. Mindhárman a 21. század szocializmusának megjelenítői saját hazájukban, és az eltérő gazdasági, társadalmi, geográfiai, történelmi és politikai tényezők ellenére sikerült közös megoldást találni a jelentkező problémákra. Mindhárom vezető abszolút többséggel lett megválasztva és abszolút többséggel bír a kongresszusban, amely így megkönnyít minden újítást és változtatást. Mindhárom párt hatalmas tömegtámogatásnak örved saját országában.
Hugo Chavez a Partido Socialista Unido de Venezuela vezetője, Evo Morales a Movimiento al Socialismo feje Bolíviában, Rafael Correa pártja Ecuadorban pedig a Patria Altiva y Soberana. A három vezető társadalmi és politikai programjait aktív közösségi részvétellel, a nép közvetlen részvételével valósítja meg. A 21. század dél-amerikai szocializmusa erős erkölcsi, etikai elvek mentén épül ki, Hugo Chavez megfogalmazása: "a világnak új erkölcsi felépítményre van szüksége". Raffael Correa szerint "a szocialista kibontakozás tovább folytatódik. Az ecuadori nép megszavazta. A társadalmi igazságosságért folytatott harcunkban mindig is elsődlegesnek fogjuk tartani a legszegényebbek érdekeit, és mi értük vagyunk itt."
A szocializmushoz Bolíviában, Ecuadorban és Venezuelában erős hazafias érzelem társul, amit a spanyol megszállók elleni harc történelmi tapasztalata tovább táplál. Simon Bolivar közös nemzeti szimbólummá vált.
A spanyol gyarmatosítók elleni harc emléke meggyökeresedett a három nemzetben - különösen a bennszülött mozgalmak hordozzák a spanyol megszállók és a kizsákmányolás elleni harc örökségét. A három elnök is az őshonos nép soraiból kerül ki. Hugo Chavez 1954 július 28-án született sabanetai munkáscsaládban, indián és afrovenezuelai ősöktől származtatja magát. Elnökként rengeteg programot indított, hogy bevonja az őshonos lakosságot a venezuelai politikába. Sok kisebb törzs mellett a benszülött lakosságot többnyire a Wayuu-k alkotják nyugaton, a Warao-k az Orinoco vidékén és a Pemon a déli, La Gran Sabana-ként ismert vidéken.
Evo Morales október 6-án született Isallawiban (Bolívia) szintén munkáscsaládból. 2006-ban elnökké avatása előtt részt vett egy szimbolikus ajmara szertartáson Tiwanakuban több ezer megjelent ajmara indián előtt. Az ajmarák több mint 2000 éve élnek az Andoknak azon a részén, amit ma Bolíviának hívnak. Tiwanaku volt a fővárosuk, amit kr.e. 1500-ban alapítottak - most híres régészeti lelőhely. Bolíviában a spanyol mellett az ajmara és a kecsua a hivatalosan beszélt nyelv. A bolíviai lakossága 30%-a kecsua nyelven beszél, 25% ajmara, - jelenleg 2,5 millió kecsua és 2 millió ajmara él Bolíviában.
Rafael Correa 1963 április 6-án született ecuadori munkáscsaládba, kecsua nyelven tanult, és Ecuador őshonos lakosságával mindig saját nyelvükön beszélt.
Bolíviában és Venezuelában a szocializmus az őshonos lakosság hagyatékán, a közösségi szellemen és a kollektív tulajdonon alapszik. A magántulajdon ismeretlen volt, és bizonyos esetekben az ingatlan öröklése is tiltott volt. Az őshonos lakosság mindig is közösségi szellemet hordozott, ez jelenik meg a mai politikai ideában is.
A természeti erőforrások (olaj, gáz és lítium) többségét államosították. Venezuela rendelkezik világszerte a legnagyobb olajtartalékkal, Bolívia pozícióit pedig hatalmas szénhidrogén tartalékai erősítik. Bolívia rendelkezik Latin-Amerikában a második legnagyobb gáztartalékkal és 5,4 millió köbméter tonna lítiummal, ami egyben a világ lítiumkészletének 70%-át jelenti. Ecuador szintén államosította olajkészleteit.
Chavez, Morales és Correa három olyan vezető, aki világszerte hatalmas elismertségnek örvend (nem a nyugaton) és az ALBA (Amerikai Népeinek Szövetsége), az UNASUR ( Dél-amerikai Nemzetek Uniója) és a frissen megalapított CELAC (Latin-amerikai és karibi államok szövetsége) afelé mutat, hogy Dél-Amerikai nemzetei a jövőben egy valódi nemzeti alapokon nyugvó szövetségben vehetik fel a harcot a nyugat nemzetellenes erőivel szemben.
Molnár István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése