2012. január 24., kedd

Megbocsátás

Ma, a magyarság megújulására egy gondolatot adok.
Ez a gondolat jobbá tesz benneteket, egymás felé fordít, és a bajokban részvétet adtok, a kenyeretekből az elesettek számára letörtök egy darabot.
Ez a gondolat szinte a kezetekben van, ezt élitek naponta, hiszen a ti alapvető természetetek egyik legszebb és legértékesebb tulajdonsága.
A gondolat az, amit úgy is meg lehet fogalmazni, hogy „szegény, nem tudom, milyen keresztet hordoz…” De úgy is, hogy „szegény gyermekem, barátom…, a te kereszted biztosan nagyobb az enyémnél, hiszen én bírom, én erősebb vagyok nálad.”
A keresztet vegyük észre a másikon, amit ti talán nem is gondolnátok nehéznek, de arra gondoljatok, hogy a kar elviselő képességét, a karon kívül sok-sok minden határozza meg. Ez lehet egy olyan betegség, ami lappang bennetek, de lehet egy olyan gyermekkor, amiben nem készítettek fel a nehézségek elviselésére, de lehet számtalan olyan, amivel a kereszt nehezebbnek tűnik annál, mint amit elviselni tudtok. A másét pedig sohasem értékeljétek! Se azt ne gondoljátok, hogy kicsi az vagy nagy a tiétekhez képest, csak arra gondoljatok, hogy „szegény, olyan nehezen viszi, segítek rajta!” Segítek a szavaimmal, segítek a szívem melegével, segítek a kenyerem darabjával, de segítek azzal is, hogy nem nézem le, nem nevetem ki, nem becsmérelem le azért, hogy vinni sem tudja azt, ami nekem könnyű lenne.
A kereszt, ami Jézus legszentebb szimbóluma, elindítja bennetek azt a gondolatsort, amivel a másik embert megértitek, és ez a megértés teszi könnyebbé az együttélést, de az utolsó idők legnehezebb óráit is.
Drága Testvéreim, Jézus mindenkinek adott egy keresztet, amire nemcsak a bánatokat, a terheket, a betegségeket fűzte, hanem az örömöket is! Azt, amit olyan nehezen vesztek észre, mert csak panaszkodtok, csak sajnáltatjátok magatokat. Gondoljatok arra a keresztre, amire rásütött a Nap, amit fényben visztek, amit a derű és a szeretet ereje hordoz, mert az is kereszt, Jézus keresztje az is.
Akkor, ha ezt meg tudjátok különböztetni, és össze tudjátok adni, akkor látjátok, hogy a bánatok sokkal kevesebben vannak az örömnél, és akkor azt is látjátok, hogy a kereszt árnyéka változik. Délben alig látszik, de soha sincs akkora, amekkora a napfény mellette. A föld csillog a napfénytől, és a kereszt árnyéka csak egy kis helyet foglal el benne, de az is eltűnik, ne féljetek, nem örök a bánat!
Akkor, ha így néztek a kedves szomszédokra, a barátokra, a hajléktalanok nyomorára, a drogosok szerencsétlen szemeibe, akkor a ti kereszteteket elönti a napfény, és sugárzóvá válik, és nektek szinte alig kell adni valamit, a kereszt szétszórja a bennetek levő csillagáradatot!
Drága Testvéreim! Ez az egy év könnyebb lesz akkor, ha így gondolkodtok, és sohase bántjátok azt, akit úgy gondoljátok, hogy megérdemli. Mert senki sem tökéletes, és senki sem rossz vagy jó, csak egy-egy pillanatban, és ezt a pillanatot, ha megbántott benneteket, bocsássátok meg neki!

http://mkh.valosag.net/index.php/koezzetevk/igazsag-kutatasa/1028-megbocsatas-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése