Hazugság és megtévesztés - ez az élet ma

A napi hírekben két három olyan hírrel találkozhatunk, amely statisztikai adatokat közöl. Mennyien születtek? Nőt vagy csökkent? Milyenek a bérezések? Mennyit is keresünk? Hányan is dolgozunk?

Nos, a cikkek elolvasása után egy valamivel kerül azonnal szembe az olvasó: mindenki hazudik. A kormány nyomására kiadott hírek agyonhamisítanak minden adatot, az ellenzék meg nem azzal foglalkozik, amivel kellene. Terelés, hazudozás, csalás minden vonalon.

Az egyik ilyen cikk azzal foglalkozik, hogy milyen komoly béremelést kaptak a versenyszférában dolgozók. Hogy pontosan kik is dolgoznak a versenyszférában, azt valójában senki nem tudja. Azt azonban tudjuk, hiszen a Jövőnk.info elemzései után már más is ki merte jelenteni, hogy a reálbérek komolyan csökkentek, és az adóváltozások és infláció miatt szükséges 15-18 százalékos béremeléssel szemben alig 5 % jutott, már akinek jutott. Sokkal inkább tapasztalható a bérek csökkentése, a bérstop, a juttatások megvonása. Hazudik a kormány, de hazudik az ellenzék is, mivel látható, hogy a rendszer alapvetően rossz. Egy esetleg fellobbanó népharag az egész rendszert annak hazudozóival együtt el fogja söpörni, így a jelenlegi ellenzéket is. Tehát a kis jól jövedelmező fejőstehénhez mindenki ragaszkodik.

A másik: emelkedik a házasságok száma. Ha azonban elolvassuk a cikket, hogy a hangzatos címmel ellentétben a számadatok kezelése teljességgel átláthatatlan. A hasonló előző időszak... annak felének a harmada... de több a halálozás, ami akkor éppen csökkent, de most nő... ha összességében nézzük ilyen, de ha összevetjük az előzővel a későbbi ugyanolyan időszak... egyszerűen érthetetlen. De nem véletlenül volt béna aki írta! Szándékosan. Az egész egy terelés azokról a megdöbbentő adatokról, hogy a népességfogyás egyre jobban gyorsul, a válások száma növekszik, egyre kevesebb gyerek születik. Nem is csoda, ha konkrét felmérés van róla, hogy a világ legpesszimistább országa vagyunk.

Mi a pesszimizmus oka annak ellenére, hogy pár éve még minden hülye futott a nullbefizetéses autóért? Az, hogy világosan látjuk kifosztanak, meglopnak, elcsalnak mindenünket, a fizetésektől az állami tulajdonokon át a lakásokig, és tudjuk, kevés nép dolgozik olyan sokat, mint a magyar. Ahhoz képest pedig duplán, de inkább négyszeresen kifosztottak vagyunk. Tökéletesen jól tudják az emberek, hogy áldozatos munkájukon idegenek zsírosodnak.

Demagógia? Fogja fel mindenki az igazságot úgy, ahogy akarja. Demagógnak, realitásnak, rosszmájúságnak, bárminek. De ahogy azt Kádár elvtárs nagyon okosan megjegyezte: a tények elvtársak... a tények nagyon makacs dolgok!

Az egész hibás rendszer, amely magát a hazugságot gerjeszti nem más, mint a pártokrácia és a liberális demokrácia. Ugyanis az ország érdekével szemben a pártérdekek érvényesülnek. A pártérdekeket pedig a pártokhoz köthető gazdasági érdekek vezérlik. Az egyetlen megoldás a haza felvirágoztatására, ha pártokráciát kiiktatjuk. Lehet pártok nélkül élni? Lehet! Méghozzá sokkal szabadabb életet, és sokkal tisztább életet.

Ahhoz, hogy a híreket ne a pártérdek és a hazugság irányítsa a média működését erkölcsi alapokra kell helyezni. A párt alapvetően ellentétes az erkölcs értékrendjével. A pártokrácia soha nem működhet erkölcsi alapokon. Ennek nagyon egyszerű oka van. A párt működéséhez jelentős mennyiségű pénzre van szükség. Ráadásul olyan pénzekre, melyeket ezerszer jobb, okosabb dolgokra lehetne fordítani. Nem segít ezen a kisebb pártokrácia, vagy kisebb parlament. A működéshez szükséges több tíz milliárdot pedig valahonnan elő kell kaparni, a párthűséget pedig jó gazdasági juttatásokkal viszonozni. Mert fontosabb a párthűség, mint a haza hűség - nekik. A pártok nélküli szociális társadalom lehet a válasz egyedül a jelenlegi problémákra.

Álmodozás lenne? Egyáltalán nem az. Ugyanis ha az lenne, akkor a hatalom le sem sajnálná azokat, akiknek ez az irányelvük alapja. Ezzel szemben viszont a hatalmi nyomás senkivel szemben sem akkora, mint ezekkel az elvekkel szemben, tehát a hatalom ettől fél legjobban. Okkal! Mert ez a jövő társadalma!

Kemény Gábor

Orbán és a költségvetési hiány

Szerdán az Európai Bizottság javasolta 495 millió euró Magyarországnak szánt kohéziós támogatás befagyasztását, mondván hogy Magyarország nem teljesítette deficitcsökkentési kötelezettségeit. A kérdés több problémát is felvet. Egyrészt: miért van olyan, hogy költségvetési hiány. Ez a nyugati liberális demokráciában elterjedt, mert minden országnak valami őrület folytán kötelessége az eladósodás. Csakhogy amelyik kormány nem képes úgy kormányozni egy országot, hogy az állami vagyon gyarapodjon, az nem valós kormány, csak helytartók csoportja, ezért le kell számolni vele. Az elszámolás majd utána.

Másrészt: mi köze Brüsszelnek ahhoz, hogy mi szerepel Magyarország költségvetésében és mi nem? Egy valós, független kormány költségvetésébe semmilyen beleszólása nem lehet egy külföldi, nemzetközi szervezetnek. Alapvető kérdés, de nagyon sokan még mindig nem látják, hogy Magyarországon csak helytartókról van szó, független kormányról évtizedek óta nem beszélhetünk.

Újabb nagy tévedés, hogy a fővonalú média úgy adja elő, mintha a befagyasztás súlyosan érintené a kormány költségvetését. Csakhogy az összeg megvonása annyit jelent, hogy az ország a rendelkezésre álló keret 71%-át hívhatja csak le. A kormány tervei egyébként szélsőséges esetben sem haladják meg a 29%-ot. Akkor meg miről van szó?

Arról, hogy a propagandának tápot kell adni. Az IMF mindenáron hitelt akar adni Magyarországnak. Azért akar hitelt adni, mert akkor tíz év alatt visszakövetelheti a százszorosát. (Valójában jóval többet.) Kovács László cionista politikus szerint Magyarország elkerülheti a most javasolt intézkedéseket, de ehhez a kormánynak sürgős lépéseket kell tenni. Mint azt már olvasóink is kitalálhatták, természetesen egy újabb IMF hitel lenne a legjobb biztosíték arra, hogy az EU ne akarjon megtorló intézkedéseket hozni Magyarország ellen. Ugyanis az IMF hitel biztosítaná, hogy a költségvetési hiány ne szökjön a bűvös 3% fölé, és a támogatás még 100%-os (azaz a jelenleg mozgósított források négyszerese) lehívása esetén sem jelentene akkora gondot, mivel az IMF akármikor visszakérhetné a sokszorosát, amit gond esetén folyósítana is az uniónak hitel formájában.

Továbbra is kihangsúlyozzuk: a költségvetési hiány mértéke politikai döntés. A kormányon múlik, nem a gazdasági viszonyokon. Nem kell az éves költségvetés 14%-át uniós programokra költeni, máris nem lesz 3%-os költségvetési hiány.

Fenyvesi Áron