2009-ben még a "válsággal" magyarázták, hogy a benzin kiskereskedelmi ára átlépte a literenkénti 220 forintot, majd sokan a "válság enyhülésével" azt gondolták, ez az ár irreálisan magas, az árak a közeljövőben normalizálódnak. Azóta a benzin ára megduplázódott. A 450 forintos átlagárat az észak-amerikai olajkitermelés csökkenéstől az Irán körüli geopolitikai feszültségekig mindennel magyarázzák, egy valamiről feledkeznek csak meg: a benzin árának 21%-a ÁFA, 27%-a jövedéki adó. Ha Ön elmegy tankolni, minden második forintját közvetlen az Orbán-kormány kiadásaira adja.
Az olaj ára a közelmúltban több világpolitikai eseménynek köszönhetően is emelkedett. A líbiai NATO invázió, a csővezeték-robbantások Jemenben, a szudáni export akadozása, az iráni olajexport csökkenése mellett a kanadai és az északi-tengeri kitermelés csökkenése is az olaj árának emelkedéséhez vezetett. Ezek az emelkedések többnyire átmenetiek, de minden egyes ilyen esemény alkalmával az olajvállatok a megemelkedett árakat ráterhelik a továbbadott termék árára, így a közvetítők már magasabb áron veszik. Közvetítők hálózatán keresztül a kisebb emelkedések tovább emelik az árakat, és mikor egy-egy ilyen esemény után a helyzet normalizálódik az érintett térségben, se az olajvállalatok, se a közvetítők nem mondják azt, hogy "olcsóbban veszem, olcsóbban adom tovább", hanem zsebre teszik az olcsóbb beszerzés miatti többletnyereséget.
Ami a lakossághoz ebből eljut, az az 5-6 forint benzináremelést követően az 1-2 forintos benzinár csökkenés, amit egy-két hónapon belül újabb 5-6 forintos emelés követ. Ehhez csak hozzáadódik az, hogy a közvetítők többnyire olyan nemzetközi vállalatok, melyek a magyarországi közvetítőnek már eleve a nyereség ráterhelésével értékesítik az üzemanyagot, így annak nem sok választási lehetősége van. A fent említett és hasonló események mind egy-egy lépcsőfok ahhoz, hogy idehaza a benzin kiskereskedelmi ára egyre magasabbra kússzon.
Magyarországot nem csak az importfüggőség sújtja, hanem a Likud testvérpártjának gazdaságpolitikája is. Ez a kettő együttesen azt eredményezi, hogy ha az olaj árának emelkedése miatt a benzin kiskereskedelmi ára is emelkedik, minden 1 forintnyi áremelkedés ürügyén a kormány is megsarcolja a vásárlót egy forinttal. Ha Ön elmegy tankolni és 22000 forintot fizet, abból 10000 forintot a kormánynak fizet.
Felesleges másik pártban gondolkozni, mert Ön akkor is a kormánynak fizetne. Az eddigiek alapján mindig egyre többet.
Ahogy a magyarországi kiskereskedő a beszállítási árak emelkedése miatt, a mindenkori demokrata kormány is kényszerpályán van a befektetőktől való függőség miatt. A kapitalista rendszer sajátja, hogy a befektetők pénzelik az államot, és a befektetők csak hiteleznek az államnak, aminek sokszorosát közvetlen vagy áttételesen az állami költségvetésből kapják vissza. A kormány mozgástere így egyre szűkül, és még ha szándékában is állna, a jelenlegi rendszer keretein belül akkor sem tehetné meg, hogy állami beavatkozással csökkentse a benzinárat.
Egy 500 forintos benzinárral a többség még el-elingázik a munkahelyére, de a folyamat végén ott van az eddig viszonylag kényelmesen élőknek az autó elhagyása, a tömegközlekedési vállalatoknak pedig a biztos csőd. Ezek a tényezők pedig szép lassan érlelik a rendszerváltást, akár tetszik ez a pártban és adósságban gondolkodóknak, akár nem.
Fenyvesi Áron
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése