Görögország „nagyon is elképzelhetően a jövő hónap során” kilép az eurózónából. A spanyol és olasz bankokból óriási mennyiségű összegeket próbálnak Németországba menteni. Ennek következtében bankok tömege fordulna az Európai Központi Bankhoz kölcsönért a banki összeomlást elkerülendő. Esetleg átutalási és készpénzfelvételi korlátozásokat vezethetnek be.
Ezen a ponton Németország döntésre kényszerülne: Vállalja a spanyol/olasz, stb. adósságok terhét vagy hagyja összeomlani az egészet. Az euró vége.
Krugman következtetése szerint „egy ilyen forgatókönyv esetében hónapokról, nem évekről beszélünk.”
A forgatókönyv extrémnek hangzik, pedig a jelen helyzetben egyáltalán nem elképzelhetetlen. A lényeg, hogy a görög kilépés elindíthatja a dominókat. Az eurózónából történő kilépés szörnyű következményekkel járhat, amivel mindenki tisztában van, és részben ezért gondolja a legtöbb befektető, hogy ez nem fog megtörténni. A helyzet ilyen mértékben drámai.
Az idő előrehaladtával és a gazdasági helyzet további romlásával soha nem látott mértékű bizonytalanság uralkodik el a világ pénzpiacain. Amikor ez bekövetkezik, az emberek úgy érzik majd, hogy csupán egy gazdasági zseni húzhatja ki a világot a bajból. Paul Henri Spaak, az Egyesült Nemzetek első főtitkára azt mondta: „Megfelelő kaliberű embert szeretnénk, aki engedelmességre bír minden népet, és kihúz minket abból a gazdasági fertőből, melybe egyre inkább belesüppedünk. Ilyen emberre várunk, és ha eljön – legyen akár Isten, vagy maga az ördög – tárt karokkal fogadjuk majd.”
És pontosan ez fog történni. A világ népei megváltót keresnek, aki visszahozza a stabilitást és gazdasági jólétet. Amikor az Antikrisztus megjelenik a színen, látszólag éppen ezt teszi majd, így az emberek hősként fogják üdvözölni őt is és az általa bevezetésre kerülő új pénzrendszert is. Az Antikrisztus „kimenti” majd a világot a saját maga által létrehozott gazdasági csapdából és övé a győzelem – de csak egy kevés időre. – Joseph Candel
Megdöbbentő látni a Görögországban folyó bankrohamokat, pedig ez még csak a kezdet. Néhány nap leforgása alatt 700 millió euróval csökkent a banki betétállomány az országban. Ez a teljes betétállomány fél százaléka, de a jelenség önmagában is könnyen pánikot indíthat, az amúgy is gyenge lábakon álló országban.
Ki ne akarná kivenni pénzét egy görög bankból? Amennyiben az ország kilép a monetáris unióból a bankban lévő eurókat nyilván drachmára váltanák, aminek az árfolyama minden bizonnyal drámai zuhanásnak indulna. Egyes becslések szerint az eurózónából történő kilépés esetén a görög állampolgárok bankbetéteinek értéke akár 50%-kal is csökkenhet.
Tehát, akinek egy görög bankban van a pénze, minden bizonnyal megpróbálja minél gyorsabban egy másik országba átmenteni. Az eurózóna fokozatos összeomlásával ez a jelenség egyik országról a másikra terjedhet. Bolondság lenne egy olasz vagy spanyol bankban tartani a pénzünket, ha Németországba is átvihetjük. Ebből következtetve a mostani görög rohamok csak az előfutárai annak, ami még hátravan.
Egy görög kilépés következményei tehát igen csúnyák lehetnek. Aki azt mondja, hogy Görögország távozása a monetáris unióból rendezetten is végbemehet, nem tudja, miről beszél, vagy nem őszinte. Az Independent a következőket írta a napokban:
A zöld út Görögországnak, az eurózóna elhagyására, egyúttal zöld utat jelentene a többi tagországnak is. Amint neszét veszik, hogy ezek az országok is visszatérhetnek korábbi valutájukhoz, egyetlen épeszű ember sem akarná spanyol vagy olasz bankokban tartani a pénzét.
A félelem rendkívül erős hajtóerő. A görög eurók drachmára váltása egyértelműen jelezné, hogy nem minden euró értéke egyenlő. A pénz német bankokba történő mentése felgyorsulna.
Ugyanakkor a görög kilépés már az IMF szerint is lehetséges:
Talán Olaszországot kellene leginkább szemmel tartani. Ambrose Evans-Pritchard a következőket írta a helyzetről:
Természetesen sok mindent lehetne tenni, ha az európai politikusok letérnének a hatalom által kitaposott ösvényről.
Az igazság az, hogy Görögország négy egyszerű lépésben megoldhatná pénzügyi gondjait. Ehhez persze szembe kellene fordulnia Európával és elfogadni, hogy a nemzetközi közösség fekete listájára kerül, de azért lehetséges.
Íme a recept:
Természetesen meg kellene birkózzanak az inflációval, de a jelenlegi gazdasági borzalomhoz képest az semmi.
Miután a görög gazdaság ismét növekedésnek indult, egy idő után áttérhetnek egy „keményebb valutára” ha jónak látják.
Jó lenne, ha az emberek megértenék, hogy csupán azért, mert a globális pénzrendszer ma egy bizonyos módon működik, nem jelenti azt, hogy mindig így kell működnie.
Mikor ébrednek rá, hogy a központi bankrendszer nem a megoldás, hanem a probléma gyökere?
Mikor ébrednek rá, hogy a kormányoknak nem lenne feltétlenül szükséges eladósodniuk, ha nem akarják?
A világban ma sokkal több adósság van, mint pénz.
A rendszer óhatatlanul össze fog omlani, pedig léteznek alternatívák.
Sajnos a politikusok továbbra is a jelenlegi adósságalapú pénzrendszer szolgái akarnak maradni és mindannyian kénytelenek leszünk viselni ennek következményeit.
Forrás: The Economic Collapse
Az idő előrehaladtával és a gazdasági helyzet további romlásával soha nem látott mértékű bizonytalanság uralkodik el a világ pénzpiacain. Amikor ez bekövetkezik, az emberek úgy érzik majd, hogy csupán egy gazdasági zseni húzhatja ki a világot a bajból. Paul Henri Spaak, az Egyesült Nemzetek első főtitkára azt mondta: „Megfelelő kaliberű embert szeretnénk, aki engedelmességre bír minden népet, és kihúz minket abból a gazdasági fertőből, melybe egyre inkább belesüppedünk. Ilyen emberre várunk, és ha eljön – legyen akár Isten, vagy maga az ördög – tárt karokkal fogadjuk majd.”
És pontosan ez fog történni. A világ népei megváltót keresnek, aki visszahozza a stabilitást és gazdasági jólétet. Amikor az Antikrisztus megjelenik a színen, látszólag éppen ezt teszi majd, így az emberek hősként fogják üdvözölni őt is és az általa bevezetésre kerülő új pénzrendszert is. Az Antikrisztus „kimenti” majd a világot a saját maga által létrehozott gazdasági csapdából és övé a győzelem – de csak egy kevés időre. – Joseph Candel
Megdöbbentő látni a Görögországban folyó bankrohamokat, pedig ez még csak a kezdet. Néhány nap leforgása alatt 700 millió euróval csökkent a banki betétállomány az országban. Ez a teljes betétállomány fél százaléka, de a jelenség önmagában is könnyen pánikot indíthat, az amúgy is gyenge lábakon álló országban.
Ki ne akarná kivenni pénzét egy görög bankból? Amennyiben az ország kilép a monetáris unióból a bankban lévő eurókat nyilván drachmára váltanák, aminek az árfolyama minden bizonnyal drámai zuhanásnak indulna. Egyes becslések szerint az eurózónából történő kilépés esetén a görög állampolgárok bankbetéteinek értéke akár 50%-kal is csökkenhet.
Tehát, akinek egy görög bankban van a pénze, minden bizonnyal megpróbálja minél gyorsabban egy másik országba átmenteni. Az eurózóna fokozatos összeomlásával ez a jelenség egyik országról a másikra terjedhet. Bolondság lenne egy olasz vagy spanyol bankban tartani a pénzünket, ha Németországba is átvihetjük. Ebből következtetve a mostani görög rohamok csak az előfutárai annak, ami még hátravan.
Egy görög kilépés következményei tehát igen csúnyák lehetnek. Aki azt mondja, hogy Görögország távozása a monetáris unióból rendezetten is végbemehet, nem tudja, miről beszél, vagy nem őszinte. Az Independent a következőket írta a napokban:
„Aki azt állítja, hogy a görög kilépés nem lenne komoly dolog, az vagy idióta, vagy hazudik, vagy őszintétlen,” mondja Sony Kapoor, a Re-Define nevű európai agytröszttől. A közgazdászok attól tartanak, hogy egy kaotikus kilépés befektetői rohamot eredményezne a spanyol és olasz adósságokra, arra kényszerítve ezeket az országokat, hogy mentőcsomagot kérjenek az EU mentőalapból, ami mindössze 500 milliárd eurós tartalékával félő, hogy nem tudna megbirkózni egy ekkora nyomással.”A görög kilépés nemcsak a spanyol és olasz kötvényekre lenne negatív hatással, de bankrohamokat okozhat a spanyol és olasz bankokban.
A zöld út Görögországnak, az eurózóna elhagyására, egyúttal zöld utat jelentene a többi tagországnak is. Amint neszét veszik, hogy ezek az országok is visszatérhetnek korábbi valutájukhoz, egyetlen épeszű ember sem akarná spanyol vagy olasz bankokban tartani a pénzét.
A félelem rendkívül erős hajtóerő. A görög eurók drachmára váltása egyértelműen jelezné, hogy nem minden euró értéke egyenlő. A pénz német bankokba történő mentése felgyorsulna.
Ugyanakkor a görög kilépés már az IMF szerint is lehetséges:
Christine Lagarde, az IMF vezetője arra figyelmeztet, hogy „technikailag készen áll bármire” hozzátéve, hogy mindent meg kell tenni a görög kilépés rendezett lezajlása érdekében. A lépés hatása valószínűleg „elég csúnya lesz,” jelentős kockázattal a növekedésre, a kereskedelemre és a pénzpiacokra nézve. „Ez rendkívül sokba kerülne, hatalmas kockázattal járna, de ez is egy opció és technikailag muszáj számba vennünk,” mondta.Mindeközben más európai bankok alatt is inog a talaj. A spanyol bankrendszerben teljes a káosz, a Moody’s pedig 26 olasz bankot minősített le hétfőn.
Talán Olaszországot kellene leginkább szemmel tartani. Ambrose Evans-Pritchard a következőket írta a helyzetről:
Romano Prodi, Olaszország egyik volt miniszterelnöke azt mondta, az EU az állandó spanyol, olasz és francia gazdasági zsugorodást kockáztatja azzal, ha elengedi Görögországot. „Az egész kártyavár borulni fog,” mondta.Mit lehet tenni?
Angelo Drusiani, a Banca Albertini eszközkezelési igazgatója szerint, a katasztrófa kizárólag úgy kerülhető el, ha az Európai Központi Bank egy végső hitelező intézménnyé alakul, különben Olaszország „hihetetlen mértékű leértékeléssel, három-öt év hiperinflációval és tarthatatlan mértékű munkanélküliséggel néz majd szembe.”
Természetesen sok mindent lehetne tenni, ha az európai politikusok letérnének a hatalom által kitaposott ösvényről.
Az igazság az, hogy Görögország négy egyszerű lépésben megoldhatná pénzügyi gondjait. Ehhez persze szembe kellene fordulnia Európával és elfogadni, hogy a nemzetközi közösség fekete listájára kerül, de azért lehetséges.
Íme a recept:
- Jelentsék be a fizetésképtelenséget valamennyi adósságra,
- Lépjenek ki az eurózónából,
- Térjenek vissza az adósságmentes drachmához, amit nem egy központi bank, hanem közvetlenül a görög kormány ad ki és állít forgalomba,
- Elindulhatnak a jólét felé vezető úton.
Természetesen meg kellene birkózzanak az inflációval, de a jelenlegi gazdasági borzalomhoz képest az semmi.
Miután a görög gazdaság ismét növekedésnek indult, egy idő után áttérhetnek egy „keményebb valutára” ha jónak látják.
Jó lenne, ha az emberek megértenék, hogy csupán azért, mert a globális pénzrendszer ma egy bizonyos módon működik, nem jelenti azt, hogy mindig így kell működnie.
Mikor ébrednek rá, hogy a központi bankrendszer nem a megoldás, hanem a probléma gyökere?
Mikor ébrednek rá, hogy a kormányoknak nem lenne feltétlenül szükséges eladósodniuk, ha nem akarják?
A világban ma sokkal több adósság van, mint pénz.
A rendszer óhatatlanul össze fog omlani, pedig léteznek alternatívák.
Sajnos a politikusok továbbra is a jelenlegi adósságalapú pénzrendszer szolgái akarnak maradni és mindannyian kénytelenek leszünk viselni ennek következményeit.
Forrás: The Economic Collapse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése