1895-ben Andrew Murray Angliában tartózkodott, és iszonyú hátfájásban szenvedett, ami évekkel azelőtti sérüléséből adódott. Egy reggel reggelizés közben vendéglátója említette, hogy az előszobában egy asszony nagy bajban van, és tudni akarja, hogy adna-e neki valamilyen tanácsot. Andrew Murray átadott vendéglátójának egy papírszeletet, amit éppen akkor írt tele és ezt mondta: “Add át neki ezt a tanácsot, amit magamnak írtam le. Talán hasznosnak találja majd.” Ez volt a lapra írva: “A baj idején mondd ezt: »Először is, ő hozott engem ide. Az ő akaratából vagyok ezen a feszültségekkel terhes helyen; ebben megnyugszom.«Aztán: »Ő tart meg itt engem az ő szeretetében, és kegyelmet ad ebben a próbában, hogy gyermekéhez méltóan viselkedjem.«Aztán mondd ezt: »Ő áldássá teszi a próbát, tanulságokkal lát el, és működik bennem kegyelme által.«És végül, mondd ezt: »Ő a megfelelő időben kivisz engem ismét. Hogy hogyan és mikor, azt csak ő tudja.«Ezért mondd: »Itt vagyok (1) Isten rendeléséből, (2) megtartó kegyelmében, (3) kiképzése alatt és (4) az ő időrendje szerint.«”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése