Tony Blair korábbi angol miniszterelnök bejelentette, hogy a térség hatalmi rendszereinek átalakulása miatt Anglia a közeljövőben ki fog lépni az Európai Unióból, és ezt a brit lakosság többsége is támogatja.
Az Egyesült Királyság gyakorlatilag már így is az Unióból való kilépés szélén áll. A birt lakosságnak csak 35%-a támogatja az európai uniós tagságot, és a parlament ebben az évben már kiírt egy népszavazást az uniós tagság fenntartása vagy megszüntetése kapcsán. Ezt a népszavazást David Cameron határozatlan időre elhalasztotta.
Tony Blair most bejelentette, hogy ennek ellenére a népszavazás meg lesz tartva. Az uniós hatóságok jogköreinek átrendezésére tett utalások miatt feltételezhetjük, hogy az Európai Egyesült Államok működésbe lépése idején lesz megtartva ez a népszavazás. Ezt megerősíti az is, hogy Blair arra hivatkozott, Brüsszel hatalma évről évre egyre nő, ami szembe megy mind a „demokratikus értékekkel”, mind a brit nemzeti érdekkel.
Már korábban felhívtuk a figyelmet arra, hogy az Európai Egyesült Államokat létrehozni akarók nem csak a nemzeti ellenállásba, hanem a saját maguk által létrehozott demokratikus ellenzékbe is beleütköznek, és az EU-ból való kilépéssel fenyegetőzésben hatalmas zsarolási potenciál van. Ezt már az olasz szabadkőműves maffiózó Berlusconi is felismerte, és onnantól csak idő kérdése volt, hogy mindenki az unióból kilépéssel fog fenyegetőzni, akinek a brüsszeli vezetés nem veszi figyelembe a politikai (vagy gazdasági) érdekeit.
A brit lakosság aggódik a „függetlenség elvesztése” miatt (bár ez a függetlenség eddig sem létezett), a brit szabadkőműves vezetés pedig elsősorban amiatt aggódhat, hogy elvesztik azt a pénzügyi pozíciót, amit a brit gazdasággal az uniós tagság ellenére is igyekeztek fenntartani, és most a széthullás előtt álló Európai Unió magával ránthatja ezt a régóta fennálló Rotschild-birtokot.
Ez a két érdek pedig sikeresen egymásra talál, és a brit politikai-gazdasági vezetés az utóbbi években szép lassan orosz és kínai gazdasági kapcsolatokkal helyettesíti be az Unió felé fennálló kitettségeket. Ez a bizonyos kilépés akkor következhet be, mikor a kilépéssel járó, várható gazdasági veszteséget már minimalizálták, az adósságunió kihirdetése pedig megteremti a kilépéshez a politikai feltételeket.
Molnár István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése