Szende Péter: Kárpát-medencei abszurd csendélet

Van úgy néha, hogy már egyszerűen nem lehet elrejteni az elrejthetetlent. Amikor előbukkan pőrén, és mindenki benézhet egy kicsit a kulisszák mögé.

De csak rövid ideig szokott tartani az ilyen, és amíg az ember csodálkozva áll, és nézi a jelenséget, addigra már tovalibben, eltünteti a hétköznapok rohanása, a közöny és a beletörődés. Az érintettek újrasminkelik magukat, úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna, és kezdődik elölről az egész bújócska...

Ilyen volt például, amikor az izraeli harci gépek berepültek Magyarország fölé, és senki az égvilágon meg nem tudta értelmesen magyarázni, hogy milyen alapon.

Dadogtak az illetékesek, fölényeskedett az izraeli nagykövet, de végül úgy siklott át rajta a közfigyelem, hogy épkézláb indoklás nem is született.

Vagy amikor Hunvald György nem a pártfőnökeit, Lendvait, vagy Kiss Pétert kérte meg, hogy húzzák ki a csávából, hanem a mazsihiszes Zoltainak szólt, hogy "sikálja" már el a dolgokat.

És a lehallgatott telefonbeszélgetésben Zoltai ezt meg is ígérte. (Feldmájer főrabbi szerint ez nem volt "helyes" dolog tőle. Hogy mi nem volt helyes, az nem teljesen világos: az, hogy megígérte a segítséget, vagy az, hogy ezt telefonon tette meg.)

Ezen ügynél azért nyilván elgondolkodott a leghitetlenebb magyar állampolgár is azon, hogy miképpen lehetséges, hogy egy icipici "egyház" vezető tisztviselője utasíthatja a Központi Nyomozó Főügyészséget. Azóta pedig - látva Hunvald ítéletét - egyértelművé vált, hogy nagyrészt sikerült "elsikálniuk" a dolgot.

Amikor az Ellie Wiesel nevezetű, kétes kilétű személy megérkezett, akkor is látszott, hogy ez most nagy esemény. Egy kivételével az összes politikai párt teljes vezetősége földig hajlongva köszöntötte, arcukon az alázat és a csodálat olyan kifejezésével, ami a "legragyogóbb" Rákosi időket idézte. Valószínűleg parancsot is hozhatott, hiszen nemsokára megszavazta a "független" parlamentünk a "holokauszt-tagadásról" és "gyűlöletbeszédről" szóló törvényt.

Később állítólag szóban inzultáltak egy nyugdíjas vallási vezetőt a kiválasztottak népéből, Schweitzer rabbit, amiből óriási ribillió kerekedett. Sokan már azt várták, hogy amerikai anyahajókat fognak vezényelni az Adriára.

Legutóbb az Izrael elleni labdarúgó-mérkőzésen nyilvánítottak véleményt a szurkolók meglehetősen nyersen, és mutatták ki "szeretetüket" a kiválasztottak felé.

Nem szeretem a "jogom van ehhez vagy ahhoz" kezdetű mondatokat, mert ezt általában a liberálisok használják az elfogadhatatlan "emberi jogok" alátámasztására, de azt hiszem, szeretni, vagy utálni igenis joga van bárkinek bárkit és bármit.

Legfeljebb kimutatni az érintetteknek nem túl elegáns dolog.
Igen ám, de a kiválasztottak azt mondják, ha Te nem szereted őket, akkor az a következő lépés, hogy Auschwitzba akarod őket szállítani. És el akarod őket gázosítani (ez az a bizonyos holo-bunkósbot).

És ez a grandiózus hazugság az egészben, ami azonnal politikai síkra tereli az egészet, és a valóságos mértéknek ezerszeresére nagyítva a veszélyt hisztériát kelt, amit politikai, vagy, ha kell, katonai hadjárat követ.

Magyarán vagy szereted őket, vagy Téged fognak elszállítani valahová.

Érted már a logikát, fafejű magyar?

Az idősebbek jól emlékeznek rá, hogy régebben, még a Szovjetunió idejében, amikor egy szovjet sportoló lépett színre, majdnem mindig erőteljes füttyszó hallatszott a nézőtérről. Ez nyilván nem személyesen a sportolónak szólt, hanem az erőszakos és elnyomó szovjet szuperhatalomnak, a fél Európát végigerőszakoló Vörös Hadseregnek és a hazug szovjet propagandának. A szovjetek úgy reagáltak erre, hogy nem reagáltak.

Úgy tettek, mintha nem is hallanák, pedig ez a füttyszó évtizedekig hallható volt. Tudták, hogy nincs értelme ez ellen fellépni, mivel az csak olaj lenne a tűzre.

De a mostani világhatalmat ennél sokkal keményebb fából faragták.
A jelenlegi magyar politikai rendszerben ugyanúgy létezik a komisszár-rendszer, mint a régiben. A politikai elit egy meghatározható részén keresztül a globális hatalom ugyanúgy rajta tartja a kezét a magyar politika vérkeringésén, mint a szovjetek tették.

Ezek a komisszárok mostanában már sokszor túl korán nyomják meg a politikai vészcsengőt. A "rettegő" gépezetet ilyenkor már nem lehet leállítani. Az megy a maga útján, és "bedarált" közéletünk illusztris tagjainak ilyenkor már a megfelelő sorrendben kell elhatárolódni, felháborodni, vagy éppenséggel meakulpázni.
És az ország közvéleménye méla undorral figyeli ilyenkor a már rutinná vált köztársasági elnöki, miniszterelnöki, pártelnöki és egyházfői stb. elhatárolódásokat. Egy papíron független ország méltóságának folyamatos sárba tiprását. Ilyen nyilvános szeánszokat még a Szovjetunió sem követelt meg soha a vazallusaitól.

A magyar-izraeli labdarúgó-mérkőzés után még 48 óra sem telt el az első nyilvános bocsánatkérésekig.

És aztán beindult a megalázkodó gépezet. Szanyi Tibor az ATV képernyőjén teljesen normálisnak nevezte, hogy ilyenkor elviszik az embereket a nézőtérről, és bebörtönzik őket. Olimpiai példákat hozott fel erre.

Csak hát ezzel több probléma is adódik, Szanyi úr. Több ezer embert elég körülményes elvinni és főleg bebörtönözni. És ráadásul ettől még a kiválasztottakat sem fogják jobban szeretni. És később egyre több embert kell majd elvinni. És hogy fér ez össze az Ön mélyen demokratikus természetével, Szanyi úr?

És a legfontosabb kérdést persze messziről elkerüli Szanyi úr! Nevezetesen hogy miért nem szeretik ezeket a szegényeket szinte sehol? Mert tudja, Szanyi úr, ez máshol is így van ám - számtalan országban! Sok helyen csak nagyon komoly biztonsági intézkedésekkel tudják megvédeni ezeket a szegény kiválasztottakat. Ahhoz képest ez a hátat-fordítósdi csak egy pajkos diákcsíny ám. És ha tankokat hozatna izzó hazaszeretetében, hogy megszerettesse őket, ez valószínűleg akkor sem fog menni.

Elárulok Önnek egy mély összefüggést. Tudja, az emberek nem szokták szeretni azokat, akik kifosztják az országukat. Tudjuk, hogy Ön nem él szegénységben, és magasan tesz arra, hogy a nép többsége abban él. De azzal a meglehetősen egyszerű szerkezetű agyberendezésével próbálja felfogni, hogy a népnek nem az a legfontosabb szempont, hogy Ön és az Önhöz hasonlók jó bizonyítványt kapjanak a szolgasorban tartóinktól.
De térjünk vissza eredeti tárgyunkhoz.

A politikusok gerincfelépítése és moralitása végül is azért nem jelent különösebb meglepetést e hazát benépesítők számára. Történelmi egyházaink "mélyrepülése" azonban egyre nagyobb aggodalmat kelt a náluk vigaszt keresőkben. Sajnos egyházaink még sokkal letaposottabb állapotban vannak, mint a szocialista rendszerben. Amint az a tényfeltárásokból már kiderült, hogy a szocializmusban gyakorlatilag senki sem kerülhetett felelős egyházi pozícióba, aki nem tette meg a maga súlyos kompromisszumát a hatalom felé. Sajnos nagyon félő, hogy a mostani garnitúráról ugyanez fog kiderülni néhány év múlva.

A magyar katolikus egyház főpapságánál tragikomikusabb csoportosulás még ebben az agyongyalázott országban sem nagyon létezik. Nem csoda, hogy morálisan szinte kettészakadt már az egyház. Az alsópapság jó része még nézni sem szereti ezt a komédiát, és nagyon sokan közülük hangot is adnak ennek.
Most már tényleg csak az van vissza, hogy valamelyik főpapunk beáll Gyurcsány mellé, és minden nap megbérmáltatja őszödi nemzeti objektumunkat.

Az, hogy a homokos parádékon katolikus kegytárgyakat használnak fajtalankodáshoz, az utóbbi években már nem érdekli őket. Az sem érdekli őket különösebben, ha a római katolikust kifelejtik az Unió kiadványaiban a fontosabb vallások felsorolásából. Az sem ciki, ha esetleg a kiválasztottak kicsinálják a veszprémi püspököt, az egyedülit, akinek néha megszólal a lelkiismerete. Aki úgy gondolta, hogy a főpapság nemcsak karriert és protokollt, hanem néha kis szolgálatot is jelent. A gender-ideológia bevezetése elleni fellépésük sem nevezhető még lagymatagnak sem.

De az, hogy Schweitzer rabbival valaki közölte, hogy nem kedveli a kiválasztottak népét, nos, az úgy tűnik, alapjaiban rengette meg a magyar katolikus egyházat.

Rekordidő alatt olyan heves reakciót váltott ki belőlük, hogy meg kell kérnünk a híveket, hogy ne engedjenek többé ilyen híreket eljuttatni hozzájuk, mert zaklatottságukban még kárt tesznek valamiben.

Szerintem Mindszenty, Prohászka, vagy Zadravecz egy méterrel mélyebbre kaparták magukat, szegények a sírjukban. (Ha most csak egyetlen ilyen főpapunk lenne!)

Csakhogy innen már nincsen sokkal tovább. Elő kell lépni az árnyékból, és nyíltan ki kell mondani, hogy a "kiválasztott nép" különb a többinél, rá más szabályok vonatkoznak, ők más megítélés alá esnek. Ahogy az a Talmudba és sok íratlan hagyományba bele is foglaltatott. (Ez néhány esetben félig-meddig már meg is történt.)

A Mazsihisz vezetőit pedig már ideje lenne megkoronázni, vagy legalább kapjanak egy kormányzói rangot, mint Hunyadi, Kossuth vagy Horthy. Ne a háttérből kelljen nekik irányítani az országot. úgyis nyújtottak már be törvényjavaslatot, 'sikáltak el dolgokat' Hunvald-féléknek, utasítottak kormányfőket. A sötét félhomályból irányítani olyan megalázó, nem? Amikor pedig úgyis mindenki tudja, hogy mi az ábra. Mire jó ez az állandó bújócska, emberek?
Mennyivel becsületesebb volt a szovjet déli hadseregcsoport! Ők nyíltan megmondták, hogy pofa be, mert különben lövünk.

Jól van no, tudjuk mi, hogy ez csak egy piciny helytartóság az Isten háta mögötti Kelet-Európában. És az itteni helytartó nem ugrálhat, nem találhat ki csuda-újdonságokat a pannonok népével...

kuruc.info

 Hallgasd el - tégy úgy mintha hülye lennél - tégy úgy mintha a másik fél lenne a hülye – ne ismerj el magától érthetődő dolgokat – ha valaki magától érthetődő dologgal áll elő kényszerítsd rá, hogy mégis bizonyítsa be igazát - adj közleményt, mintha te vetted volna észre a hibát – beszélj róla, csinálj neki nyilvánosságot, majd felejtsd el megint - tégy úgy mintha foglalkoznál vele, és várd meg még a másik fél belefárad…

Ismerjük a szabadkőművesek, a cionisták, a világhatalomra törekvők, az országhódítók által létrehozott bürokrácia útvesztőinek tárházát. 

Ulistyák Ottó