Kína 1 kg-os aranyrudakat olvaszt tömegesen. Nagy esemény, hogy a globális kereskedelem kimozdul a holtpontról, és minden bizonnyal a globális bankrendszer is. A "nagy arany-szakértők" azt sugallják, hogy a kínaiak egy új kereskedési és elszámolási rendszerre készülnek. Ez esetben a folyamat során létre kell hozni egy alapot a lehetséges új monetáris rendszerhez, amely lehetővé teszi a kereskedelmi arany kompenzációját. Eredetileg a kereskedelmi célra szánták, és csak később akarták használni a bankrendszerben. Az amerikai pénzügyminisztérium így pazarol. A kínai projekt előfutára az adósság alapú dollár rendszer összeomlásának. A kínai elhelyeznek ezer tonna aranyat Londonban, New Yorkban és Svájcban. A veretlen arany súlyát már nem unciában, de kilogrammokban számolják. A nagy aranyszállítmányokat újraolvasztják 1 kg-os rudakba és Kínában tárolják. Nem világos, hogy az egész aranymizéria miért történik kizárólag Kínában? Vannak arra utaló jelek is, hogy felhasználják az öntödéket Svájcban, mert széles körű tapasztalatokkal és képességekkel rendelkeznek.
A történethez London a legjobb forrás. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a kínaiak készülnek az új kereskedési rendszerre, amely egybeesik egy új banki tartalékolási rendszer kialakításával. Ezek praktikus, 1 kg-os, igazából nem kifejezetten lakossági befektetőknek szánt, de a vagyonos emberek részére elérhető kínai aranyrudak.
Az Egyesült Államok, pénzügyminisztériuma által kibocsátott "toxikus értékpapírokkal" veri át banki tranzakciókon keresztül, a már sokszor becsapott nyugatot és keletet. A brit font és uncia rendszer végét járja. De talán valami sokkal fontosabb áll emögött. Előfordulhat, hogy rejtett módon kapcsolódik a 2010 eleji, az egész világot bejárt történethez, az "aranyozott volfrámrudak" botrányához, de ezt még mindig próbálják eltitkolni, takargatni. Minden ilyen út Forth Knox-hoz vezet, a kifosztott aranykészlethez, és a hozzá kapcsolódó leltári-panamához.
A történetet ismerjük: Az IMF a 191,3 tonna aranyat, egy 1978-as határozat alapján értékesíthetett volna Különleges Lehívási Jogként (SDRs), úgynevezett tartalék valutaként. Strauss-Kahn, az IMF volt vezetője, CIA-s bizonyítékok alapján, és a 2009. októberi kínai-amerikai államközi megállapodás szerint teljesítendő kifizetés hamis, aranyozott wolframrúdjai miatt, kétkedéssel fogadta a szállítmányt, mert szerinte a Fort Knox-i aranykészlet eltűnt.
A "hivatalos" álláspont szerint, a kétségbeeséstől kangörcsött kapott, és menekülés közben majdnem beleesett egy "fekete lyukba", de ezt a rendőrség megakadályozta, valamint azt is, hogy később elkaphasson valami... etc.
Mi történt a Forth Knox-i arannyal, és ki áll az egész mögött?
Erről Dr. Peter Beter 1975-ös audió leveléből tudhatunk meg többet. Rövidítve, és csak a lényeget kiemelve: Ford elnök és a szenátus, valamint a gazdasági-pénzügyi szakemberek, már akkor is tisztában voltak a várható pénzügyi összeomlással, és az ez által okozott dominóhatás veszélyeivel az egész világon.
Először végig vesszük a Forth Kox-i aranybotrány előzményeit, majd a fejleményeket Ford elnök terveivel, a gazdasági depresszióval kialakítandó USA-diktatúra létrehozásáról, és utána a leendő diktátor személyéről, és végezetül a konklúzióimat is taglalom.
A történet a 30-as években kezdődik, de áthúzódva a II. Világháborún, folytatódik napjainkig. Dr. Beter az 1975-ig terjedő időszakról számol be.
A Fort Knox-i arany botrányt hasonlít a Watergate-ügyhöz egy fontos szempontból: Ez egy kétségbeesett próbálkozás, és a történetet is titokban kellett tartani. "Amikor megpróbálták eltussolni az arany botrányt tavaly szeptemberben, szemérmetlenül túlléptek minden határon. Újbb csalás a Fort Knox-i arany-ellenőrzés színpadán". Azóta a kormány még mélyebbre sűllyedt. Kongresszusi tagok és újságírók, akik már jártak Fort Knox-ban szeptemberben, a népszerű médián keresztül tájékoztattak félre, hogy a látogatás után sor kerülhet a gazdasági tartalékot képező arany, General Accounting Office vizsgálatára . Ez csak arra szolgált, hogy úgy tűnjön, az ügyet komolyan vették és 15 embert nevezte ki a vizsgáló bizottságba, de csak 2 volt a General Accounting Office embere. Mindenki más a Kincstártól, vagyis "rókák a tyúkólban".
Kérdés, hogy a szigorú ellenőrzés ellenére hogyan tudták ellopni az aranyat?
"Az utóbbi időben néhány tényértékű anyag került napvilágra. A Barry Goldwater szenátor birtokában lévő nagyon érzékeny és nagyon fontos dokumentumok aprólékosan elmagyarázzák, hogy tulajdonították el minden gond nélkül az amerikai nemzet aranyát Fort Knox-ból", de előtte néhány mondat Nelson Rockefellerről...
A dokumentumok egy kiadatlan könyv kéziratában szerepelnek, melyt könyvet Stanley Tatom írt.
Tatom gépészmérnök volt és a hadsereg őrnagyaként állomásozott 1942/1943. időszakában Fort Knox-ban. Tatom volt a felelős, ha valami titkos, jelentős változások, módosítások történtek a nyilvántartási rendszerben. 1943. április 28-án Franklin D. Roosevelt elnök is ellátogatott Fort Knox-ba, hogy ellenőrizze a munkát. Tatom valószínűleg bárkinél többet tudott az arany raktározásáról, de 1973-ban meghalt a műtőasztalon titokzatos körülmények között.
Az arany, Tatom halála után egy hónappal kezdte meg nagy mozgását 1973. novemberében. Tatom néhány évvel halála előtt összebarátkozott Goldwater szenátorral, és átadta a neki a kéziratot. Aki arra gondol, hogy Goldwater szenátornak része lehet az arany ellopásában, téved, de a szerepe nem tisztázott.
Az aranyat a négy Rockefeller fivér lopta el.
Ford ekkor már furán viselkedett. Láthatóan beteg volt. Egészségi állapota nyilvánvalóan romlott. 1975. június 16-án az amerikai politikában szokatlan dolgot művelt. Nelson Rockefellert jelölte alelnökének, és 1976-ban még saját elnökjelölésének leadása előtt adta be jelölését. Rockefellert többször is jelölte pártja (1960, 1964, 1968). Nixon is támogatta Kennedy ellen.
Bár a liberális létforma akkor is csak egy álca volt, az USA választási manipulációja bizalmi válságot eredményezett. Az alkotmány átszervezési törekvések, totalitárius iránymutatásokkal, a "szabad vállalkozások" javára döntött és eltörölték az összes szabályzó és ellenőrző kormányzati rendszereket.
Ford beszédében, amely nem jelent meg a sajtóban, kihangsúlyozta, hogy az 1976-os választás magában foglalja a szabad vállalkozás rendszerét, és a hirtelen szabályozásra is képes államformát, amit Hoffman Nickerson 1930-ban, Rockefeller finanszírozásában megjelent "Az amerikai gazdagok" című könyvében leírt.
Nevezetesen, hogy eltörlik a köztársaságot, és örökletes diktatúrát jelentenek be.
Ford egy új egyensúlyról beszélt, a jelenlegi rendszer feladásáról.
Minden jel arra mutatott, hogy a Rockefeller-dinasztia terve - Nelson és testvérei ellenőrzése mellett, hogy eltöröljék a Köztársaságot, és Nelson Rockefeller, mint az első diktátor jelenjen meg - támogatásra talált. A Rockefellerek is kulcsfontosságú szerepet játszottak a jelölési és választási küzdelemben Franklin D. Roosevelt elnök viszonylatában. Nelson Rockefeller ekkor Roosevelt legközelebbi tanácsadója volt.
Nelson érvényesítette a befolyását Roosevelt elnökkel kapcsolatban, és elérte, hogy minden bank ellenőrzésével újraindítsák a refinanszírozást az adófizetők kárára. A Rockefeller-dinasztia kiterjesztette hatalmát a bankokra és a kreditrendszerre, ezzel megsértve az alkotmányt, hogy minden amerikai polgár aranyát a magántulajdonban lévő Federal Reserve System (FED) kezelje.
Ezzel az intézkedéssel sikerült elérni, hogy egy uncia arany esetében a külföldre szállított 20 $-os arany, nem sokkal azután, hogy rögzítették az arany árát 35 $-ban unciánként, az arany oda-vissza utazott. A különbözeteket zsebre tették. A jelenlegi Fort Knox-i arany-botrány, egy újra kiadása ennek a folyamatnak, csak ez most sokkal nagyobb mértékű.
Nelson Rockefeller aktívan beavatkozott a II. Világháború tervezésébe. Egyrészt a britektől a szaud-arábiai olaj-érdekeltségek átvételével, a másrészt, hogy Japánt eltették az útból, mert megpróbálták a kínai olajmezőket kiaknázni. A Kínai-tenger olaj -és gázmezői a mai napig kiaknázatlanok, mivel az USA okinawai támaszpontjával, és az ott tartózkodó hatalmas ütőerővel biztosítja, hogy Japán ne tudjon megegyezni Kínával a kitermelésben.
A szaudi olajkoncessziókkal kapcsolatos problémákra most nem térek ki, és a Rockefellerek németországi szerepére sem, mert Hitler, az IG Farben és sok más részvétele már egy másik, hosszú történet, de Pearl Harbour elleni támadás kereteinek meghatározása képezte a csúcsot, melyet John D. Rockefeller III - egyik bátyja Nelson Rockefellernek - közreműködése eredményezte a háromhatalmi egyezmény kiterjesztését (Anti-Komintern Paktum), bár ettől későbbi értelmezések szerint az USA elhatárolódott.
Dunkerque után, Churchill és a britek észrevették, hogy elveszítenék a háborút amerikai támogatás nélkül. Megállapodásról tárgyaltak, amely lehetővé tette a Rockefellerek számára a teljes hozzáférést a szaudi olajmezőkhöz. Utána elintézték a Pearl Harbor katasztrófát, hogy összeköthessék az amerikaiakat egy újabb háborúval. A szükséges forrásokat és a Pearl Harbor kikötőt nem hagyták jóvá a flotta parancsnokai. Ennek ellenére, az amerikai, összezsúfolással cselekvőképtelené tett hadihajókat összehívták a kikötőben, és mint csirkék a létrán helyezkedtek el, annak ellenére, hogy a növekedett a feszültség Japánnal, és annak ellenére, hogy a rémhírek keringtek a támadásról. Végül, amikor a támadás megkezdődött, a több forrásból érkező figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyta, és elfojtotta Washington.
Nelson Rockefeller és Roosevelt szépen keresett az "üzleten" (egyes források szerint 6 milliárd dollárt, ami a mai árfolyamon 200 milliárd).
A Rockefeller-klán beavatkozásai kiterjedtek a zavargások kezelésére, a fegyvergyártásra és eladásokra, de még a munkanélküliségi adatok meghamisítására is. A tőzsdei manipulációkban Laurance Rockefeller hozott létre mesterséges helyzetet. Szándékosan okozták, hozták be az "amerikai tejjel-mézzel folyó kánaánban" a leépítéseket, emelkedő árakat, az alapvető javak hiányát, az éhínséget, mint a legrombolóbb politikai fegyvereket. Mintha csak a jelenlegi helyzetet látnánk...
Lenin véleménye szerint, a kapitalizmus egyetlen elpusztítási módja, ha aláássák a valutáját. Másként értelmezve, a "valuta" értéktelen papír. Ezért történ az aranylopás, mert enélkül a dollárnak nincs lefedettsége, fedezete. Amelyik országnak nincs aranyfedezete, annak valutája iránt "elfogy a bizalom"!
Dr. Beter első jelentésében rámutat a lopás, Rockefellerek okozta katasztrófájára. Évezredeken keresztül próbálták kidolgozni az értéktelen pénzt, és minden egyes alkalommal gazdasági káoszhoz, pusztuláshoz vezetett.
David Rockefeller és testvérei arra számítottak, hogy a csalás nyeresége elérheti az 500 milliárd dollárt, és nem valószínű, hogy tévedtek. A Rockefeller-familia saját nyereségük, és Nelson Rockefeller diktátorrá tétele érdekében kormány-közreműködéssel és egyetértéssel kifosztotta Forth Knox-ot .
Dr. Beter egyik kollégája, Frank Chelf Kentucky egykori kongresszusi képviselője, eskü alatt tett nyilatkozatában hozta nyilvánosságra a botrányt. A tartalma megjelent különböző pénzügyi lapokban.
Chelf eskü alatti vallomásában, 1963. augusztusában azzal vádolta a kormányt, hogy eltávolították az aranyat Forth Knox-ból, rendszeres éjjeli szállítási intézkedésekkel. 1965. januárjában újra kérelmet talált a kormány részéről, Johnson elnök táviratával kísérve.
A kormány arannyal teli kamionjai képezték a vádat, és tanúkként több őrt is megnevezett. Nagyon sok aranyat elvittek, de soha nem került vissza.
A Forth Knox-i aranyrablást nem a filmek nevetséges és látványos trükkjei szerint hajtották végre, bár ez csak az utolsó fázisa volt a 15 éves folyamatnak, melynek alapjai már 30 évvel 1961. előtt elkészültek, a II. Világháború előtt.
(1961-1968 meglévő értékesítési konzorcium és beszerzési szindikátus a központi bankokat használta fel a következő országokban: Belgium, Németországi Szövetségi Köztársaság, Nagy-Britannia, Olaszország, Hollandia, Svájc, Egyesült Államok és (1967-ben) Franciaország, hogy stabilizálni tudják az arany árát a londoni aranypiacon, a hivatalos paritás összege szerint: 35 $ egy uncia színaranyban.)
Dr. Beter kijelentette, hogy az arany-botránnyal kapcsolatos összes állítását hiteles forrásokból származó szilárd bizonyítékokkal, tanúkkal tudja alátámasztani és nyilvánosságra hozni. Kérte a kormányt , hogy állításait bíróság előtt vizsgálják meg, és felajánlotta, hogy börtönbe vonul, ha nem tudja bizonyítani a bennük foglaltakat.
Az egyetlen nyilvános válasz Forth Knox 1974. szeptember 23-i ellenőrzési csalása volt, de nem szükséges taglalni számunkra, hogy mit jelent a kormányt perelni a bíróságokon. A kongresszus elé vitték, az Igazságügy Minisztériumhoz fordultak, megkeresték az Állami Számvivőszéket, a Legfelsőbb Bíróságot és elnökét, petíciót nyújtottak be, de semmi sem történt.
Csak példaként, 1974-ben az Egyesült Államok Pénzverdéje járatairól kaptak hivatalos dokumentumot, amely 1961. július 30-tól 1974-ig mutatja a Forth Knox szállításait, de ezeket nem tartalmazzák a hivatalos listák.
Mary Brooks, a pénzverde akkori igazgatója 1975-ben adott választ, miszerint:
"1965. január 20-án küldtek 1.762.381,363 uncia finom aranyat vasúton a nemesfém vizsgáló laboratóriumtól..."
Nincs magyarázat, hogy a szállítmány miért nem jelent meg a hivatalos listán.
Az állítólagos arany-állomány 1974-ben csak fele akkora volt, és állítólag csak 20%-át vizsgáltak meg. Ezen kívül, csak minden ezredik tömbből vettek mintát és ezeket a mintákat a rudak éléről vették, de nem fúrtak beléjük. Ezután 99 mintát vizsgálatra küldtek egy laboratóriumba, vagyis elküldték a New York-i Nemesfémvizsgáló Laboratóriumban. Ezek közül csak 54 érkezett vissza - egy nem definiált eredménnyel.
Végül a Számvevőszék vizsgálati eredményét Fort Knox-ban, soha nem publikálták.
A kiadott rövid nyilatkozat 1975. februárjában azt mondja: "úgy véljük", hogy az arany ott van.
A Forth Knox-i kettős burkolattal ellátott épület aranyozott ólomrúdcseréit felváltotta a volfram-betétes, és az Egyesült Államok aranykészletének egy része "gazdát cserélt", de a FED manhattani trezorjában még talán nem cserélték ki azt a darabonként 360 ezer dollár értékű 533 ezer darabos aranykészletet, amely 7 ezer tonnájával a világ monetáris aranyának egy helyen tárolt legnagyobb készletét képezi, bár ez utóbbi is kétséges, mert többek közt más országok aranyát is itt tárolják, és a venezuelai aranykészlet ott "tárolt" részét sem tudták átadni.
Összességében, a világ aranybányái gőzerővel termelik ki az aranyat, és mint tudjuk, az árat, mint minden árú esetében, a kereslet-kínálat elve határozza meg. A rögzített ár addig mértékadó, ameddig le nem rombolják túlkínálattal az árfolyamot. Kína és hamarosan a többi nagy aranykészlettel rendelkező ország is, össze kell, hogy üljenek, meghatározni az arany nemzetközileg elfogadott árfolyamát, de fel kell készülni az ezzel kapcsolatos manipulációkra. Történetesen arra is, hogy az eltitkolt aranykészletek nem a tényleges rendelkezésre álló aranymennyiség által meghatározott egységárat fogják mutatni, és a piacra dobott eltitkolt mennyiség kihúzza a gazdaságokból a tényleges termelési értéket, mert ne feledjük el, hogy az aranyat nem lehet megenni...
Évről-évre egyre nagyobb a világ aranykészlete, ami azt sugallja, hogy igazából az arany sem a legjobb értékmutató, értéketalon és fedezeti eszköz.
A világ élelmiszer termelésének vegyi-permetezéses, HAARP-technológiás manipulálása azt jelenti, hogy amikor már az életben maradás a tét, egy kilogramm élelmiszer többet fog érni, mint ugyanennyi arany. Igaz, eddig is többet ért, élelmiszerhiány esetén!
Az élelmiszer, a víz, a levegő, és az időjárás határozza meg életben maradásunk, nem a pénz, vagy a mögé tolt aranyfedezet, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a nemzetellenes kormányok állampolgáraik bőrére kötöttek életellenes megegyezést.
Az amerikai aranykészletek ellopása, Irak és Líbia lerohanása az arany alapú elszámolás bevezetési terve miatt, ugyanolyan helyzetet teremt, mint az ami az atomfegyverkezésben jelenleg is tapasztalható. Hatalomkoncentrálódás miatt még egy kérdés felmerül. Ki kerül ki győztesen a Rockefeller-Rothschild párharcból?
Mert harc már most is van a Bilderberg "ötök" között a legfelsőbb hatalomért, pedig a meccs kelet és nyugat között még nincs is lejátszva...
A történethez London a legjobb forrás. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a kínaiak készülnek az új kereskedési rendszerre, amely egybeesik egy új banki tartalékolási rendszer kialakításával. Ezek praktikus, 1 kg-os, igazából nem kifejezetten lakossági befektetőknek szánt, de a vagyonos emberek részére elérhető kínai aranyrudak.
Az Egyesült Államok, pénzügyminisztériuma által kibocsátott "toxikus értékpapírokkal" veri át banki tranzakciókon keresztül, a már sokszor becsapott nyugatot és keletet. A brit font és uncia rendszer végét járja. De talán valami sokkal fontosabb áll emögött. Előfordulhat, hogy rejtett módon kapcsolódik a 2010 eleji, az egész világot bejárt történethez, az "aranyozott volfrámrudak" botrányához, de ezt még mindig próbálják eltitkolni, takargatni. Minden ilyen út Forth Knox-hoz vezet, a kifosztott aranykészlethez, és a hozzá kapcsolódó leltári-panamához.
A történetet ismerjük: Az IMF a 191,3 tonna aranyat, egy 1978-as határozat alapján értékesíthetett volna Különleges Lehívási Jogként (SDRs), úgynevezett tartalék valutaként. Strauss-Kahn, az IMF volt vezetője, CIA-s bizonyítékok alapján, és a 2009. októberi kínai-amerikai államközi megállapodás szerint teljesítendő kifizetés hamis, aranyozott wolframrúdjai miatt, kétkedéssel fogadta a szállítmányt, mert szerinte a Fort Knox-i aranykészlet eltűnt.
A "hivatalos" álláspont szerint, a kétségbeeséstől kangörcsött kapott, és menekülés közben majdnem beleesett egy "fekete lyukba", de ezt a rendőrség megakadályozta, valamint azt is, hogy később elkaphasson valami... etc.
Mi történt a Forth Knox-i arannyal, és ki áll az egész mögött?
Erről Dr. Peter Beter 1975-ös audió leveléből tudhatunk meg többet. Rövidítve, és csak a lényeget kiemelve: Ford elnök és a szenátus, valamint a gazdasági-pénzügyi szakemberek, már akkor is tisztában voltak a várható pénzügyi összeomlással, és az ez által okozott dominóhatás veszélyeivel az egész világon.
Először végig vesszük a Forth Kox-i aranybotrány előzményeit, majd a fejleményeket Ford elnök terveivel, a gazdasági depresszióval kialakítandó USA-diktatúra létrehozásáról, és utána a leendő diktátor személyéről, és végezetül a konklúzióimat is taglalom.
A történet a 30-as években kezdődik, de áthúzódva a II. Világháborún, folytatódik napjainkig. Dr. Beter az 1975-ig terjedő időszakról számol be.
A Fort Knox-i arany botrányt hasonlít a Watergate-ügyhöz egy fontos szempontból: Ez egy kétségbeesett próbálkozás, és a történetet is titokban kellett tartani. "Amikor megpróbálták eltussolni az arany botrányt tavaly szeptemberben, szemérmetlenül túlléptek minden határon. Újbb csalás a Fort Knox-i arany-ellenőrzés színpadán". Azóta a kormány még mélyebbre sűllyedt. Kongresszusi tagok és újságírók, akik már jártak Fort Knox-ban szeptemberben, a népszerű médián keresztül tájékoztattak félre, hogy a látogatás után sor kerülhet a gazdasági tartalékot képező arany, General Accounting Office vizsgálatára . Ez csak arra szolgált, hogy úgy tűnjön, az ügyet komolyan vették és 15 embert nevezte ki a vizsgáló bizottságba, de csak 2 volt a General Accounting Office embere. Mindenki más a Kincstártól, vagyis "rókák a tyúkólban".
Kérdés, hogy a szigorú ellenőrzés ellenére hogyan tudták ellopni az aranyat?
"Az utóbbi időben néhány tényértékű anyag került napvilágra. A Barry Goldwater szenátor birtokában lévő nagyon érzékeny és nagyon fontos dokumentumok aprólékosan elmagyarázzák, hogy tulajdonították el minden gond nélkül az amerikai nemzet aranyát Fort Knox-ból", de előtte néhány mondat Nelson Rockefellerről...
A dokumentumok egy kiadatlan könyv kéziratában szerepelnek, melyt könyvet Stanley Tatom írt.
Tatom gépészmérnök volt és a hadsereg őrnagyaként állomásozott 1942/1943. időszakában Fort Knox-ban. Tatom volt a felelős, ha valami titkos, jelentős változások, módosítások történtek a nyilvántartási rendszerben. 1943. április 28-án Franklin D. Roosevelt elnök is ellátogatott Fort Knox-ba, hogy ellenőrizze a munkát. Tatom valószínűleg bárkinél többet tudott az arany raktározásáról, de 1973-ban meghalt a műtőasztalon titokzatos körülmények között.
Az arany, Tatom halála után egy hónappal kezdte meg nagy mozgását 1973. novemberében. Tatom néhány évvel halála előtt összebarátkozott Goldwater szenátorral, és átadta a neki a kéziratot. Aki arra gondol, hogy Goldwater szenátornak része lehet az arany ellopásában, téved, de a szerepe nem tisztázott.
Az aranyat a négy Rockefeller fivér lopta el.
Ford ekkor már furán viselkedett. Láthatóan beteg volt. Egészségi állapota nyilvánvalóan romlott. 1975. június 16-án az amerikai politikában szokatlan dolgot művelt. Nelson Rockefellert jelölte alelnökének, és 1976-ban még saját elnökjelölésének leadása előtt adta be jelölését. Rockefellert többször is jelölte pártja (1960, 1964, 1968). Nixon is támogatta Kennedy ellen.
Bár a liberális létforma akkor is csak egy álca volt, az USA választási manipulációja bizalmi válságot eredményezett. Az alkotmány átszervezési törekvések, totalitárius iránymutatásokkal, a "szabad vállalkozások" javára döntött és eltörölték az összes szabályzó és ellenőrző kormányzati rendszereket.
Ford beszédében, amely nem jelent meg a sajtóban, kihangsúlyozta, hogy az 1976-os választás magában foglalja a szabad vállalkozás rendszerét, és a hirtelen szabályozásra is képes államformát, amit Hoffman Nickerson 1930-ban, Rockefeller finanszírozásában megjelent "Az amerikai gazdagok" című könyvében leírt.
Nevezetesen, hogy eltörlik a köztársaságot, és örökletes diktatúrát jelentenek be.
Ford egy új egyensúlyról beszélt, a jelenlegi rendszer feladásáról.
Minden jel arra mutatott, hogy a Rockefeller-dinasztia terve - Nelson és testvérei ellenőrzése mellett, hogy eltöröljék a Köztársaságot, és Nelson Rockefeller, mint az első diktátor jelenjen meg - támogatásra talált. A Rockefellerek is kulcsfontosságú szerepet játszottak a jelölési és választási küzdelemben Franklin D. Roosevelt elnök viszonylatában. Nelson Rockefeller ekkor Roosevelt legközelebbi tanácsadója volt.
Nelson érvényesítette a befolyását Roosevelt elnökkel kapcsolatban, és elérte, hogy minden bank ellenőrzésével újraindítsák a refinanszírozást az adófizetők kárára. A Rockefeller-dinasztia kiterjesztette hatalmát a bankokra és a kreditrendszerre, ezzel megsértve az alkotmányt, hogy minden amerikai polgár aranyát a magántulajdonban lévő Federal Reserve System (FED) kezelje.
Ezzel az intézkedéssel sikerült elérni, hogy egy uncia arany esetében a külföldre szállított 20 $-os arany, nem sokkal azután, hogy rögzítették az arany árát 35 $-ban unciánként, az arany oda-vissza utazott. A különbözeteket zsebre tették. A jelenlegi Fort Knox-i arany-botrány, egy újra kiadása ennek a folyamatnak, csak ez most sokkal nagyobb mértékű.
Nelson Rockefeller aktívan beavatkozott a II. Világháború tervezésébe. Egyrészt a britektől a szaud-arábiai olaj-érdekeltségek átvételével, a másrészt, hogy Japánt eltették az útból, mert megpróbálták a kínai olajmezőket kiaknázni. A Kínai-tenger olaj -és gázmezői a mai napig kiaknázatlanok, mivel az USA okinawai támaszpontjával, és az ott tartózkodó hatalmas ütőerővel biztosítja, hogy Japán ne tudjon megegyezni Kínával a kitermelésben.
A szaudi olajkoncessziókkal kapcsolatos problémákra most nem térek ki, és a Rockefellerek németországi szerepére sem, mert Hitler, az IG Farben és sok más részvétele már egy másik, hosszú történet, de Pearl Harbour elleni támadás kereteinek meghatározása képezte a csúcsot, melyet John D. Rockefeller III - egyik bátyja Nelson Rockefellernek - közreműködése eredményezte a háromhatalmi egyezmény kiterjesztését (Anti-Komintern Paktum), bár ettől későbbi értelmezések szerint az USA elhatárolódott.
Dunkerque után, Churchill és a britek észrevették, hogy elveszítenék a háborút amerikai támogatás nélkül. Megállapodásról tárgyaltak, amely lehetővé tette a Rockefellerek számára a teljes hozzáférést a szaudi olajmezőkhöz. Utána elintézték a Pearl Harbor katasztrófát, hogy összeköthessék az amerikaiakat egy újabb háborúval. A szükséges forrásokat és a Pearl Harbor kikötőt nem hagyták jóvá a flotta parancsnokai. Ennek ellenére, az amerikai, összezsúfolással cselekvőképtelené tett hadihajókat összehívták a kikötőben, és mint csirkék a létrán helyezkedtek el, annak ellenére, hogy a növekedett a feszültség Japánnal, és annak ellenére, hogy a rémhírek keringtek a támadásról. Végül, amikor a támadás megkezdődött, a több forrásból érkező figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyta, és elfojtotta Washington.
Nelson Rockefeller és Roosevelt szépen keresett az "üzleten" (egyes források szerint 6 milliárd dollárt, ami a mai árfolyamon 200 milliárd).
A Rockefeller-klán beavatkozásai kiterjedtek a zavargások kezelésére, a fegyvergyártásra és eladásokra, de még a munkanélküliségi adatok meghamisítására is. A tőzsdei manipulációkban Laurance Rockefeller hozott létre mesterséges helyzetet. Szándékosan okozták, hozták be az "amerikai tejjel-mézzel folyó kánaánban" a leépítéseket, emelkedő árakat, az alapvető javak hiányát, az éhínséget, mint a legrombolóbb politikai fegyvereket. Mintha csak a jelenlegi helyzetet látnánk...
Lenin véleménye szerint, a kapitalizmus egyetlen elpusztítási módja, ha aláássák a valutáját. Másként értelmezve, a "valuta" értéktelen papír. Ezért történ az aranylopás, mert enélkül a dollárnak nincs lefedettsége, fedezete. Amelyik országnak nincs aranyfedezete, annak valutája iránt "elfogy a bizalom"!
Dr. Beter első jelentésében rámutat a lopás, Rockefellerek okozta katasztrófájára. Évezredeken keresztül próbálták kidolgozni az értéktelen pénzt, és minden egyes alkalommal gazdasági káoszhoz, pusztuláshoz vezetett.
David Rockefeller és testvérei arra számítottak, hogy a csalás nyeresége elérheti az 500 milliárd dollárt, és nem valószínű, hogy tévedtek. A Rockefeller-familia saját nyereségük, és Nelson Rockefeller diktátorrá tétele érdekében kormány-közreműködéssel és egyetértéssel kifosztotta Forth Knox-ot .
Dr. Beter egyik kollégája, Frank Chelf Kentucky egykori kongresszusi képviselője, eskü alatt tett nyilatkozatában hozta nyilvánosságra a botrányt. A tartalma megjelent különböző pénzügyi lapokban.
Chelf eskü alatti vallomásában, 1963. augusztusában azzal vádolta a kormányt, hogy eltávolították az aranyat Forth Knox-ból, rendszeres éjjeli szállítási intézkedésekkel. 1965. januárjában újra kérelmet talált a kormány részéről, Johnson elnök táviratával kísérve.
A kormány arannyal teli kamionjai képezték a vádat, és tanúkként több őrt is megnevezett. Nagyon sok aranyat elvittek, de soha nem került vissza.
A Forth Knox-i aranyrablást nem a filmek nevetséges és látványos trükkjei szerint hajtották végre, bár ez csak az utolsó fázisa volt a 15 éves folyamatnak, melynek alapjai már 30 évvel 1961. előtt elkészültek, a II. Világháború előtt.
(1961-1968 meglévő értékesítési konzorcium és beszerzési szindikátus a központi bankokat használta fel a következő országokban: Belgium, Németországi Szövetségi Köztársaság, Nagy-Britannia, Olaszország, Hollandia, Svájc, Egyesült Államok és (1967-ben) Franciaország, hogy stabilizálni tudják az arany árát a londoni aranypiacon, a hivatalos paritás összege szerint: 35 $ egy uncia színaranyban.)
Dr. Beter kijelentette, hogy az arany-botránnyal kapcsolatos összes állítását hiteles forrásokból származó szilárd bizonyítékokkal, tanúkkal tudja alátámasztani és nyilvánosságra hozni. Kérte a kormányt , hogy állításait bíróság előtt vizsgálják meg, és felajánlotta, hogy börtönbe vonul, ha nem tudja bizonyítani a bennük foglaltakat.
Az egyetlen nyilvános válasz Forth Knox 1974. szeptember 23-i ellenőrzési csalása volt, de nem szükséges taglalni számunkra, hogy mit jelent a kormányt perelni a bíróságokon. A kongresszus elé vitték, az Igazságügy Minisztériumhoz fordultak, megkeresték az Állami Számvivőszéket, a Legfelsőbb Bíróságot és elnökét, petíciót nyújtottak be, de semmi sem történt.
Csak példaként, 1974-ben az Egyesült Államok Pénzverdéje járatairól kaptak hivatalos dokumentumot, amely 1961. július 30-tól 1974-ig mutatja a Forth Knox szállításait, de ezeket nem tartalmazzák a hivatalos listák.
Mary Brooks, a pénzverde akkori igazgatója 1975-ben adott választ, miszerint:
"1965. január 20-án küldtek 1.762.381,363 uncia finom aranyat vasúton a nemesfém vizsgáló laboratóriumtól..."
Nincs magyarázat, hogy a szállítmány miért nem jelent meg a hivatalos listán.
Az állítólagos arany-állomány 1974-ben csak fele akkora volt, és állítólag csak 20%-át vizsgáltak meg. Ezen kívül, csak minden ezredik tömbből vettek mintát és ezeket a mintákat a rudak éléről vették, de nem fúrtak beléjük. Ezután 99 mintát vizsgálatra küldtek egy laboratóriumba, vagyis elküldték a New York-i Nemesfémvizsgáló Laboratóriumban. Ezek közül csak 54 érkezett vissza - egy nem definiált eredménnyel.
Végül a Számvevőszék vizsgálati eredményét Fort Knox-ban, soha nem publikálták.
A kiadott rövid nyilatkozat 1975. februárjában azt mondja: "úgy véljük", hogy az arany ott van.
A Forth Knox-i kettős burkolattal ellátott épület aranyozott ólomrúdcseréit felváltotta a volfram-betétes, és az Egyesült Államok aranykészletének egy része "gazdát cserélt", de a FED manhattani trezorjában még talán nem cserélték ki azt a darabonként 360 ezer dollár értékű 533 ezer darabos aranykészletet, amely 7 ezer tonnájával a világ monetáris aranyának egy helyen tárolt legnagyobb készletét képezi, bár ez utóbbi is kétséges, mert többek közt más országok aranyát is itt tárolják, és a venezuelai aranykészlet ott "tárolt" részét sem tudták átadni.
Összességében, a világ aranybányái gőzerővel termelik ki az aranyat, és mint tudjuk, az árat, mint minden árú esetében, a kereslet-kínálat elve határozza meg. A rögzített ár addig mértékadó, ameddig le nem rombolják túlkínálattal az árfolyamot. Kína és hamarosan a többi nagy aranykészlettel rendelkező ország is, össze kell, hogy üljenek, meghatározni az arany nemzetközileg elfogadott árfolyamát, de fel kell készülni az ezzel kapcsolatos manipulációkra. Történetesen arra is, hogy az eltitkolt aranykészletek nem a tényleges rendelkezésre álló aranymennyiség által meghatározott egységárat fogják mutatni, és a piacra dobott eltitkolt mennyiség kihúzza a gazdaságokból a tényleges termelési értéket, mert ne feledjük el, hogy az aranyat nem lehet megenni...
Évről-évre egyre nagyobb a világ aranykészlete, ami azt sugallja, hogy igazából az arany sem a legjobb értékmutató, értéketalon és fedezeti eszköz.
A világ élelmiszer termelésének vegyi-permetezéses, HAARP-technológiás manipulálása azt jelenti, hogy amikor már az életben maradás a tét, egy kilogramm élelmiszer többet fog érni, mint ugyanennyi arany. Igaz, eddig is többet ért, élelmiszerhiány esetén!
Az élelmiszer, a víz, a levegő, és az időjárás határozza meg életben maradásunk, nem a pénz, vagy a mögé tolt aranyfedezet, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a nemzetellenes kormányok állampolgáraik bőrére kötöttek életellenes megegyezést.
Az amerikai aranykészletek ellopása, Irak és Líbia lerohanása az arany alapú elszámolás bevezetési terve miatt, ugyanolyan helyzetet teremt, mint az ami az atomfegyverkezésben jelenleg is tapasztalható. Hatalomkoncentrálódás miatt még egy kérdés felmerül. Ki kerül ki győztesen a Rockefeller-Rothschild párharcból?
Mert harc már most is van a Bilderberg "ötök" között a legfelsőbb hatalomért, pedig a meccs kelet és nyugat között még nincs is lejátszva...
Tulok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése