Palesztina: az ország, mely a Földközi-tenger partvidékén fekszik, s neve mára ismerőssé vált a világ népei számára. Az országnak közös határa van Libanonnal, Szíriával, Jordániával és Egyiptommal. Fővárosa Beitolmoqadasz (Jeruzsálem). Lakosai arabul beszélnek, s az országnak rengeteg turisztikai látnivalója van, különösen a vallási területen. Az első világháborút követően brit mandátum alá, majd a változások után nemzetközi igazgatás alá került.
1917 november másodikán Artor Janos Balfour levelet írt Lord Rotschildnak, a nagy-britanniai cionista föderáció elnökének, hogy beleegyezik a zsidó állam létrehozásába Palesztina területén. A Balfour-nyilatkozatot követően a cionisták elkezdtek beszivárogni Palesztina területére. Ennek következtében a palesztinai zsidó lakosság száma 70 ezerről 450 ezerre emelkedett. 1948-ra a cionisták felvásárolták és elfoglalták Palesztina területének nagy részét, ennek eredményeként jött létre a cionista rezsim. Ezzel a lépéssel Qudsz is a cionisták kezébe került. Mivel ezt a helyet a cionisták is szent helynek tartják, a Jeruzsálem nevet adták neki.
Miután a zsidók megszállták Palesztina területét, az ottani élet meghatározó eleme az arab-izraeli konfliktus volt. A térségben eddigre számos összecsapás volt a palesztin nép és az izraeli hadsereg közt. Az arab országok többször is kísérletet tettek a kisajátított területek visszafoglalására (1948, 1956, 1967, majd 1973-ban), de ezek az összecsapások többnyire eredménytelenek voltak. Végezetül néhány arab kormány barátságos kezet nyújtott az izraeliek felé és próbáltak jó kapcsolatot ápolni a cionista kormánnyal, így a palesztin nép egyedül maradt, az anyaföldet nem sikerült visszahódítani a megszállóktól.
1979-ben egy nagy fordulat történt a világtörténelemben és a palesztin fejleményekben, mikor az Iszlám Köztársaság alapítója egy bölcs döntést hozott, és meghirdette a Quds Napját. Így akarta megőrizni Palesztina törekvéseit, hogy folytassák a harcukat egészen addig, míg az anyaföldet vissza nem foglalják. Ez alapját adta az iszlám országok közötti nemzetközi együttműködésnek, hogy a cionista rendszer szívétől szabadulhassanak meg.
Az Iráni Iszlám Köztársaság Khomeini ajatollah által vezetve győzedelmeskedett. Az ajatollah korábban is biztatta Iránt a palesztin néppel való szolidaritásra és a palesztin nép védelmére, így ez a forradalom mind a megszálló cionizmus, mind a globális arrogancia gondolatai ellen volt. A forradalmat követően ellenezte a cionista rezsimmel bármiféle kapcsolat ápolását, és az iszlám köztársaság külpolitikáját is a cionista rezsim ellen és a palesztin nép célkitűzései megvédésének jegyében hirdette meg. 1979 augusztus 7-én levelet írt a muszlim világnak, melyben figyelmeztette az iszlám országokat az Izrael jelentette fenyegetésre, és meghívta őket, hogy minden évben a Ramadán utolsó péntekén mutassák ki összetartozásukat a palesztin néppel. Emiatt a Ramadán utolsó péntekét a palesztin nép megsegítésének céljából a szolidaritás napjává nyilvánította. Khomeini politikája és ideológiája azt célozta meg, hogy segítséget nyújtson az emberiségnek, segítsen a muszlimoknak és megvédje az iszlámot.
Ő Izraelt a hagyományos gyarmatosítás eszközének nevezte, és úgy gondolta, Izraelt azért hozták létre, hogy Izrael és a nyugati gyarmatosítók egymással összejátszva nyomást gyakoroljanak a muszlimokra, és a muszlim országokat megosztva uralkodhassanak a Közel-Keleten.
Az iráni iszlám forradalom már a kezdetektől nem adta fel magát a cionizmus megtévesztéseinek, a hamis hatalmaknak és erősen törekedett arra, hogy példát mutasson azoknak, akik a palesztin nép és föld felszabadulását akarják. Emiatt mondják, hogy az Iszlám Köztársaság alapítója bölcs döntést hozott, amikor a Qudsz napját kinyilvánította. Így akarta megvédeni a palesztin népet és felszabadítani a muszlim országokat a gonoszságtól. Qudsz egy olyan nap, mely a szegényeket és elnyomottakat védi. Ez a nap azt jelenti, mindenkinek törekednie kell, hogy Qudsz felszabaduljon, hogy újra kell éleszteni az iszlám világot, és meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy az otthonaikból elüldözöttek otthonaikba visszatérhessenek és azok, akik elfoglalták a földjeiket, azok is visszatérjenek saját otthonaikba. A Qudsz egy olyan nap, mely a helyes utat a helytelentől elválasztja. Első megközelítésben azt mondhatjuk, hogy Imam Khomeini célja a Qudsz nap névadással a muzulmánok első qebleh-nak felszabadítása, az emberi jogok védelme és az elnyomással szembeni ellenállás volt, de ezek mellett a fő és elődleges célok mellett egyéb stratégiai célok és gondolatok is rejtőznek, melyek közül néhány a következő:
- Újjáéleszteni a dzsihádot és a mártírság szellemiségét az iszlám eszményeinek és értékeinek védelmében
- Erősíteni a muzulmánok egységét és az ellenség megosztó tevékenységével szembeni ellenállást
- Újraéleszteni a haza és szülőföld védelmének szellemiségét és az ez iránti elkötelezettséget
- Folyamatosan lesújtani a muzulmán és nem muzulmán országok számára veszélyt jelentő cionista gondolkodásmódra
- Megtörni a világszintű szennyes gőg erejét és a népek gondolatai feletti uralom rendszerét;
- Felébreszteni a népeket, hogy ne hallgassanak könyörtelen, és Izraellel üzletelő vezetőikkel szemben
- Terjeszteni az iszlám tisztaság gondolatát és a szabadság szellemiségét a világ népei között
- Rámutatni az öntelt kormányok lakossági támogatottságának gyengeségére, törvényességének és elfogadottságának hiányára
- Terjeszteni az iszlám forradalom eszméit, elveit és értékeit, sikeres példakép nyújtása a hatalom gyakorlásáról a nemzeteknek.
Ha megfigyeljük a világ fejlődésének folyamatait az utóbbi években, észrevehető, hogy a világszintű gőggel és a cionista gondolkodással szembeni ellenállásra az iszlám forradalom után 33 évvel a korábbinál lendületesebb és elevenebb módon fektetnek hangsúlyt. Ma az iszlám világának súlypontjai közelében nemzetek támadtak, amelyek követik az iráni iszlám forradalom eszméit és ellenállnak az erőszakos kormányzatoknak.
Az iszlám nemzetek nemcsak hogy nem hagytak biztonsági rést a kormányzataik számára, de elérték, hogy Izrael elnyomó rezsimje lépésről lépésre megérezze az összeomlás és a pusztulás veszélyét. A dolgok addig jutottak, hogy Amerika közel-keleti kutatóközpontja „Izrael utolsó napjairól” beszél: „2025-ben Izrael létezésének vége szakad. A történelmi haza elhagyásának és a korábbi lakóhelyre való visszatérésnek a folyamata az izraeliták számára visszafordíthatatlanná vált. Több mint 500 ezer etiópiai és más afrikai eredetű zsidó szándékozik az elkövetkező 10 évben visszatérni a fekete kontinensre. Több mint egymillió orosz és több tízezer európai szintén szeretne visszatérni korábbi lakhelyére. Az Izraellel szomszédos országokban a nacionalizmus hullámai, de ezen is túl, az iszlamizmus erőteljes robbanása Egyiptomban Izrael népében aggodalmat ébreszt az életük, a jövőjük, a gyerekeik és hozzátartozóik jövője szempontjából. Az izraeliták visszatérnek azokra a helyekre, ahol megszülettek...”
Hossein Z.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése