Mozgalom indult Székelyföld állóvizeinek megmentéséért, elsősorban a
jól ismert turisztikai látványosságért, a Gyilkos-tóért. Ez a tó
1837-ben keletkezett egy földcsuszamlást követően.
Hargita Megye Tanácsa Hegyimentő Közszolgálata akciója során, a hideg
vízben a hegyimentő szolgálat búvárai méréseket végeztek annak
érdekében, hogy kiderítsék az iszapréteg vastagságát, hiszen a víz
minősége egyre romlik, elindult a meder feltöltődése. A mért adatokból
aztán megállapítják, milyen óvintézkedésre lesz szükség a tó
megmentéséért.
A Gyilkos-tó legendája
Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter.
Haja kökényfekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben
hajladozó büszke jegenye. Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a
szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki
két karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, és aki a
legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, de tudott házat
ezermesterkedni és szekeret faragni is. Ahogy a szemük összevillant - és
mert a szerelem hirtelen jön, és szíven üt, mint a villám -
megszerették egymást. A fiú égszínkék selyemkendőt vásárolt Eszternek a
tükrös pogácsa mellé és megkérte, hogy legyen a mátkája. Az esküvőre nem
kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának. A lány hűségesen
várta kedvesét. Esténként, amikor a nap a hegyek mögé ereszkedett,
agyagkorsójával kiment a fenyvesek alá a csobogóhoz és ott sóvárgott
órákon át szíve választottja után.
Még a közeli hegyeknek is meglágyult a szíve a sóhajtozásaitól,
fájdalmas szép énekétől. Történt azonban egyik vasárnap délután, hogy
meglátta Esztert arra jártában egy zsiványvezér. Nyergébe kapta a
gyönyörű lányt és elvágtatott vele, mint a szélvész a Kis-Cohárdhoz, az
ezerarcú sziklák közé, ahol tanyája volt. Aranyát, ezüstjét ígérte
Eszternek, gyémántos palotát akart építeni, csakhogy megszeresse. A
fiatal lány nem viszonozta a zsivány szerelmét. Régi mátkáját várta
vissza, amikor felkelt a nap, és akkor is, amikor lehunyta szemét a
világ. Ennek láttán feldühödött a zsivány és kényszeríteni akarta
Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúkhoz, a hegyekhez
kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák és ezen a júliusi
éjszakán eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak.
Zuhogott az eső, a cikázó villámok megvilágították a koromsötét
éjszakát. Hajnaltájban hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a
mélybe, és az iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent, a
lányt, a zsiványt, sőt meg a pásztort is nyájastól, aki a szembe levő
hegyoldalban legeltetett. Július utolsó vasárnapjának hajnalán, a nap
első aranyló sugarai bevilágították a sziklákkal borított vidéket. A
völgyet, ahol tegnap még kristálytiszta vizével a Vereskő-patak
csobogott, teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. Amikor a megáradt
patakok zavaros vize elérte a sziklagát tetejét, megfojtotta a füveket,
bokrokat és megölte a fákat. A keskeny völgy helyén tó keletkezett,
amelynek vizéből máig is kiállnak a fenyőerdő maradványai. A környék
pásztorai Gyilkos-tónak nevezték el ezt a tavat. Így lett a hegy
halálából, az élet vize. Ha napsütésben belenézel a tó vizébe, Eszter
szürkészöld szemei tekintenek szelíden vissza.
Kárpáti Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése