Felháborító igazságtalanság

Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármestere bejelentette, hogy vagyonosodási vizsgálatot kezdeményez a nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (NAV) néhány sátoraljaújhelyi segélyezett lakós esetében.

A hatósághoz fordul, mert véleménye szerint: "Felháborító igazságtalanság, ami néhány segélyezett esetében történik. Többen szemmel láthatóan nincsenek rászorulva a segélyek felvételére, hiszen luxusautókkal közlekednek a városban. Van, aki azzal jön a segélyért folyamodni, miközben azon adófizetők többsége – akiknek az adójából ezeket a segélyeket kifizetik – a szegénységi küszöbön él. Az az igazságtalanság a rendszerben, hogy a ezek a segélyhez folyamodók a szabályok szerint jogosultak ezekre a segélyekre, miközben mindenki tudja róluk, hogy bár kimutatható jövedelemmel, munkahellyel nem rendelkeznek, mégis milliós vagyonokat halmoztak fel. Miután nekem eszközöm nincs arra, hogy ezeket a vagyonokat vizsgáljam, ezért fordulok a hatósághoz, hogy csak olyanok részesüljenek segélyben, akik valóban rászorultak."

Az, hogy a segélyek és az egyéb támogatások elbírálását megszabó törvény szövege rossz szándékból vagy vétlenségből, de igazságtalanul van megfogalmazva, az ma már mindenki számára egyértelmű. Ennek megállapításához nem kell felsőfokú államigazgatási, vagy gazdasági végzettség.

Úgy van kitalálva ez a rendszer, hogy annak akinek igazán szüksége lenne a segélyre vagy támogatásokra, annak ne járjon, vagy ha igen akkor alacsony összeg és rövid ideig. Aki pedig luxusautóval megy a hivatalba a segélyért, az meg folyamatosan kapja a magas összegeket, mert törvény szerint az megjár neki. Hűt itt mutatkozik meg igazán a jelenlegi rendszer igazi hibája! Mert ez így sajnos törvényes, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy ugyan akkor igazságtalan! Ezt ismerte fel Sátoraljaújhely polgármestere, és ezért kezdeményezi a vagyonosodási vizsgálatokat.

A felháborító szabályozása egyik ékes példája volt, amikor egyik ismerősöm a vállalkozásához fel szeretett volna venni egy új embert és ezért elment a Munkaügyi Központba, hogy milyen lehetőségeket kínál a kormány. Akkor azt a javaslatot kapta az ügyintézőtől, hogy alkalmazzon bűntett előéletű munkavállalót, mert aki épp most szabadult a börtönbüntetése alól, azután a munkavállaló után extra kedvezmény jár. Milyen dolog az, amikor a becsületet, a törvény tiszteletet háttérbe szorítják egy olyan előnyére, aki vétett a társadalom együttélési szabályai ellen?

Ingyen étkeztetés, ingyen tankönyv, lakhatási támogatás, egyszeri támogatások... A felsorolást hosszan lehetne folytatni. Van belőlük bőven. Tudjuk, látjuk a mindennapjainkban, hogy vannak akik kizárólag ezekből az állami, vagy önkormányzati juttatásokból élnek. Attól függetlenül, hogy jelen helyzetben képesek vagyunk-e befolyásolni ezeket a folyamatokat, vagy sem, egy dolgot biztosra kijelenthetünk. A mai törvényi szabályozás és jogalkalmazás igazságtalan és gyomorforgató! Üdítő hír, hogy azért szerencsére vannak még olyan tisztességes közösségi vezetők, mint Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármestere is, hogy felemelik szavukat a szegély magyar embereket sújtó igazságtalansággal szemben.

A közöny és a mindent átható szellemi métely olyan mélységekbe süllyesztette egykor harcos, büszke társadalmunkat, amiből nagyon nehezen, kemény küzdelem árán lehet már csak kimászni. Meg kell értetni mindenkivel. A segély, és támogatás nem megoldás! Egy jól működő társadalomban segélyre nincs szükség! Harcunk győzelmével első döntéseink egyike lesz a magyar társadalom szociális igazságosságának helyreállítása! A megélhetés alapja a munka lesz és nem az, hogy kinek mi fér rá a pofájára.

A hungarista értékrend a munkát végző embert -a munkást- emeli a társadalomalkotó emberiség legfelső fokára. Munkás az az értéktermelő, értékközvetítő, vagy értékőrző tevékenységet végző ember, aki a tőle elvárható és megkövetelhető munkájával teljesíti a vele szemben támasztott társadalmi, családi és egyéni elvárásokat. Jogosult az általa megtermelt, közvetített, őrzött értékkel arányos bérre, díjra, árra, amit személyi, családi élet-feltételeinek biztosítása és fejlesztése érdekében megkövetelhet, sőt, ki is kényszeríthet. A hungarista munkástársadalom nem ismeri el a piacközpontú, fogyasztói társadalom degenerált értékrendjét, mely a munkát és a munkást beteges gazdasági szempontok alapján osztályozza, de elutasítja a kollektivizmus gyakorlatát is, mely a munkásokat lélektelen rabszolgasereggé alacsonyította. A munka nemzetszolgálat, és ezért a munkásállam a munkát végző munkások között semmiféle osztályozást, megkülönböztetést nem tehet.

A munkásállam teljes jogú állampolgárnak -néptársnak- csak és kizárólag a munkásokat tekinti. Állampolgári -néptársi- jogok gyakorlása, a szociális gondoskodás biztosítása, a védelem és a közéletben való részvétel csak a munkavégzése által teljes jogúvá vált állampolgárokat illeti meg. A munkásnak nem tekinthető személy az alapvető állampolgári jogokkal nem élhet (nem választhat, közéletben részt nem vehet, magánvagyona nem lehet, gyermekei állami nevelésbe vonhatóak, stb.). A munkásállamban a munkanélküliség -mint társadalmi jelenség- ismeretlen fogalom. A munkához való jog alapjoga minden embernek, a munkalehetőséget (a nemzetszolgálatot) a társadalom minden tagja számára a munkásállam biztosítja.

Ulisnyák Ottó