A világ megrendült az
édesanya hősies példáját látva, aki életét adta gyermekeiért „Hányszor
néztelek, de csak most fedeztem fel igazi szépségedet…” - A férj,
Enrico tanúságtétele:
„A világ megrendült a hősies édesanya példáján, aki életét adta
gyermekeiért”, „A mennybe megyek, te pedig maradj itt a papával. Ott
fogok imádkozni értetek.” – E cikk megjelenésével nemrég hírt adtunk
Chiara Corbella megdöbbentő élettörténetéről, aki életét adta azért,
hogy megszülhesse gyermekét. Most pedig közöljük férjének, Enriconak
nagy hatású tanúságtételét valamint versét, melyet feleségének ajánlott.
„A mennybe megyek, hogy gondoskodjak Máriáról és Dávidról, te pedig
maradj itt a papával. Ott fogok imádkozni értetek.” írta egy héttel
halála előtt Chiara Corbella 28 éves római fiatalasszony fiának,
Francesconak. A rákbetegséget áldott állapotának ötödik hónapjában
fedezték fel. Várandóssága alatt bátran szembeszállt betegségével, és
úgy határozott, hogy a gyógykezelését gyermekének megszületése után
kezdi csak el. Chiarának ez már a harmadik terhessége volt. Első két
gyermeke: Mária és Dávid is súlyos testi károsodással született, és
néhány órán belül meghalt.
Enrico Petrilla, Chiara Corbella férje a Vatikáni Rádiónak nyilatkozva tett tanúságot.
Enrico, Chiara férjének tanúságtétele
Chiarával, a feleségemmel az élet: együtt járásunk és házasságunk
alatt is csodálatos volt. Valóban teljes életünk volt. Nem is tudom,
hogy fejezhetném ezt ki legjobban… Majd ugyanezt fedeztük fel
gyermekeink életén keresztül is, hogy az élet olyan érték, melynél
nincs nagy különbség, hogy az 30 percig vagy 100 évig tart. És mindig
csodálatos volt felfedezni ezt a mindennél nagyobb szeretetet, amikor
egy problémával, drámával szembesültünk. Mi a keresztben a hit által
megláttuk azt, hogy e mögött valójában az Úr hatalmas kegyelme
rejtőzik. És így minden alkalommal egyre jobban beleszerettünk egymásba
és Jézusba. Ez a szeretet sohasem tett csalódottá bennünket, és ezért
sohasem vesztegettük el az időt, akkor sem, amikor körülöttünk mindenki
azt mondta: „várjatok, ne siessetek a második gyermekkel.” Mi azt
válaszoltuk: „de miért kellene várnunk?” Mindent ebben a szeretetben
éltünk meg, amely erősebb a halálnál. Kegyelem volt ez, amelyet az
Úrtól kaptunk, így nem akadályoztuk áradását. Kimondtuk azt az „igent”,
és minden erőnkkel elfogadtuk Őérte. Azért is, mert biztosan tudtuk,
hogy amit kért tőlünk, az nagyobb nálunk. És mert bíztunk Őbenne, és
tudtuk, hogy ez egyedül nem fog sikerülni nekünk, csak Ővele. Átlagos
ideig jártunk együtt, e közben volt, hogy meg is szakítottuk
kapcsolatunkat, kicsit veszekedtünk, mint a fiatalok. De abban a
pillanatban, amikor eldöntöttük, hogy komolyan akarjuk tenni a
dolgokat, minden megváltozott. Felfedeztük, hogy az egyetlen rendkívüli
dolog, maga az élet. Az Úr mondja, „mindazoknak, akik befogadták,
hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekei legyenek.” Chiara és én
mélyen vágytunk erre: az Úr gyermekeivé lenni. El kellett döntenünk,
miben hiszünk, abban, hogy ez az élet csak véletlen vagy, hogy van egy
Atyánk, aki teremtett, és szeret bennünket.
Chiara életét sokan hasonlítják Gianna Berette Molle
történetéhez, akit II. János Pál pápa - az élet himnuszának, a
mindennapok szentjének – nevezett. Elmondásod szerint az élet iránti
szeretet vezette Chiara életét mindvégig…
Igen, pontosan így van. Chiarát kicsi korától kiváló szülők nevelték
a kereszténységre, a Jézussal való találkozásra. Már korán különleges
érzékenységet és engedelmességet mutatott a Szentlélekre, és kicsi
korától kezdve különös kapcsolata volt Szűz Máriával is. Ezt hordozta
egész életén keresztül, és teljesen logikus az, hogy ha szereted Jézus
Krisztust, akkor, hogy ne szeretnéd az életet minden aspektusával
együtt?
A Youtoubon is megtalálható tanúságtételében Chiara a
következőket mondta: „az Úr mindnyájunkba az igazságot helyezi, és ezt
nem lehetséges tévesen magyarázni”. Annak fényében, ami történt –
fájdalom, bizonytalanság, választás – mely igazságot fedezted fel?
Azt gondolom, hogy a világ – szemben a mi gondolkodásunkkal – egy
téves utat kínál az abortusszal, a beteg gyermek esetében illetve az
eutanáziával az idős emberek esetében, akik az élet utolsó fázisában
vannak. Az Úr a mi történetünkkel válaszol erre. Ahogyan ezt már
korábban is mondtam: ezekben az években mi kissé önmagunk megfigyelőivé
lettünk. Ez által hihetetlen mélységű kérdésekre kaphattunk választ. És
az Úr mindig nagyon világosan válaszol. Mi – emberek – szeretünk
filozofálgatni az életről, és arról, hogy ki teremtette. Végül aztán
odáig jutunk ebben a zűrzavarban, hogy életünk uraivá akarunk lenni és
megpróbálunk elmenekülni attól a kereszttől, amelyet az Úr ajándékoz
nekünk.
Valójában ez a kereszt – ha Krisztussal éled meg – nem olyan
borzasztó, mint amilyennek tűnik. Ha bízol Őbenne, akkor felfedezed,
hogy ebben a tűzben, ebben a keresztben nem fogsz megégni, és hogy a
fájdalomban békesség van, a halálban pedig öröm. Sokat gondolkodtam –
különösen ebben az évben – az evangélium azon szavairól, amelyekben az
Úr édes igát és könnyű terhet ígér.. Amikor láttam Chiara haldoklását,
érthető, hogy sokkos állapotba kerültem. Reggel 8 óra körül
összegyűjtöttem annyi bátorságot – Chiara délben halt meg –, hogy
megkérdeztem tőle: „Chiara, szerelmem, ez a kereszt valóban olyan édes,
ahogyan az Úr mondja?” Ő rám nézett, elmosolyodott és halk hangon így
szólt: „Igen, Enrico, nagyon édes”. Így az egész család, mi mindannyian
nem csak azt láttuk, hogy Chiara békében haldoklik, hanem azt, hogy
boldogan hal meg, és ez egészen más.
Mit fogsz elmondani fiadnak, Francesconak mindabból, ami történt,
és mit mondasz majd akkor, hogyha az édesanyjáról, Chiaráról kérdez
majd téged?
Biztosan el fogom mondani neki, milyen szép átadni magunkat Isten
szeretetének, mert hogyha szeretve érzed magad, akkor mindent
megtehetsz. Ez az én gondolkodásomnak a lényege, a legfontosabb dolog
az életben: megengedni, hogy szeretve legyél, a mi esetünkben pedig
szeretni és boldogan meghalni. Ez az, amit el fogok mesélni neki, és
azt is elmondom majd, hogy ezt tette az ő édesanyja, Chiara is. Ő
megengedte, hogy szeretve legyen, és bizonyos értelemben úgy tűnik
számomra, hogy már az egész világ szereti őt. Sokkal inkább érzem
élőnek ma, mint korábban. Az a tény, hogy láttam boldogan meghalni,
számomra a halál feletti győzelmet jelenti. Óriási félelmet okozott
bennem az a gondolat, hogy ahogyan átéltem gyermekeim, Dávid és Mária
elvesztését, ugyanez megtörténhet fiammal, Francescoval is. Ma már
tudom, hogy létezik valami csodálatosan szép dolog a másik oldalon, ami
vár ránk.
Amikor azt mondják neked, hogy Chiara körül a szentség illata érezhető, ez nyugtalanná tesz-e téged?
Őszintén mondom, eléggé közömbösen hat rám. Chiara és én az életet
választottuk, pedig annyira szerettünk volna együtt megöregedni. De
visszagondolva életünkre azt látom, hogy Isten naponta elbűvöl engem…
Tudtam, hogy a feleségem különleges: hiszek a boldogságban; abban hogy
egy személyt boldoggá lehet avatni, mert boldoggá lenni azt jelenti,
örömtelinek, boldognak lenni. Chiara és részben én is történetünket
nagy örömmel a szívünkben éltük meg, és ez nagy dolgok megsejtéséhez
vezetett engem. Ma el vagyok bűvölve, mert ezek a dolgok sokkal
nagyobbnak tűnnek, mint, amit eltudtam képzelni.
Enrico egy dalt is írt feleségének. Chiara kívánsága a temetésén
minden jelenlévő megkapta ezt a verset, és mellé az élet szimbólumaként
egy szál virágot.
Emlékezés Chiarára (Enrico dala elhunyt feleségéhez)
Sikerült feljutnunk együtt e dombra,
megígértük Neki,
hogy szeretni fogjuk egymást.
Vártuk, hogy láthassuk Őt, aki messziről érkezik,
éjjel és nappal, mindig égő mécsessel kezünkben.
Arról álmodoztunk, hogy együtt látjuk majd meg Őt,
de Ő többet szánt nekünk.
A tavasz halk szelídségével érkezett,
és megadta, hogy virág születhessen általunk.
Kísérnie kellett bennünket,
mert egyedül mi ezt nem tudtuk volna.
Illata a virág békéje volt,
felejthetetlen ez, az örökkévalóság a te szemedben.
Már találkoztam vele, mégsem tudtam elhinni,
az Ő szemében, a tiédben és abban a békében
csak Ő a béke.
Felismertem őt a Szeretet által,
így szemem megtisztult az Övében,
hogy el ne veszítselek és ne féljek,
és a mi szerelmes szívünk a kereszten
tavasz csodája.
Hányszor néztelek,
de csak most fedeztem fel igazán szépségedet,
te vagy a legszebb virág,
én pedig legboldogabb méhecske.
Sejtettem én ezt,
de Ő kezdettől fogva tudta
mekkora csoda az élet szerelmem!
Mindig üres kézzel állok előtte,
az örökkévalóság óta így van ez,
mindig annyira nagylelkű irántunk.
Ő az élet
és benned Őt éltem meg.
Kiválasztottatok ezrek közül, hogy kísérjelek,
bátorságot adott nekem, hogy köszöntselek.
Azt gondoltam, hogy ez örömöm vége,
de akkor Francesco rá emlékeztetett.
Ő Isten hűsége,
a szeretet, amely nem okoz csalódást.
A szerelem keresztjének balgasága
egyszerűen adatott.
Azt mondta: „ahogyan az Atya küld engem, én is úgy küldelek titeket”.
De csak most értettem meg,
csak Isten tud így szeretni,
nekünk egyedül ez lehetetlen.
Mi a tavasz csodája vagyunk,
amely életet ad a télnek,
tudva, hogy meghalva fogjuk legyőzni a halált.
Úgy szeretlek, mint tavasz a telet
gyengéden és csendben
felolvasztottad körülöttem a jeget,
hogy újra még jobban elvarázsoljuk
a hitetleneket, akik majd látják, hogy újra visszatérünk
még egyszer
de ezúttal mindörökre
együtt.
fordította: Sarnyai Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése