Isten nélkül feladod!

Szeretnék megosztani egy élet tapasztalatot azokkal az emberekkel akik úgy érzik a lelkük magasabban van hangolva, a harcos szint elérése a cél, mert legbelül mélyen a zsigerekből mindig kapunk egy biztatást, ne add fel, tovább, küzdj. Ez ideáig nem nehéz sok mindenkiben megvan ez a veleszületett képesség, de a legtöbben ezt a tüzet kioltják magukban, esetleg lebeszéli ősi ösztöneit arról amire e világra hivatott.

Nagyon nehéz egy ilyen értéktelen, aljas, hitetlen világban megélni a hősi ösztönök hívó szavait, mérlegelünk mondjuk mi, ezzel már meggátoltuk önmagunk kiteljesedését, ez ne azt jelentse hogy ezek után mindenkinek nekiesünk mert úgy érezzük ez a helyes, mert ebben a sötét világban már többet irányít a gonosz, hisz most tejhatalma van és az ember önálló akarattal bír, a fény pedig nem irányít minket hanem mi megpróbálhatunk az útján járni.

Itt szeretnék egy kis kitérőt tenni a belső késztetésünk helyes értelmezésére, nehogy rossz irányba lengjen ki az inga. Fizikai munka árán el lehet érni nagy tetteket, le lehet küzdeni nagyon kemény ellenfeleket, de aki ezt már kipróbálta és átélte az rájöhet, akármilyen erős a belső késztetés mindig van egy pont ahol mégis feladod még életed elvesztése árán is csak szabadulj a kíntól vagy megpróbáltatástól.

Igazán nagy tetteket azok tudnak véghez vinni akik ezt a pontot átlépik és küzdenek tovább, ez egyébként igaz az élet minden területére. Mi ez a küszöb amit át kell lépni? Nem véletlenül kezdtem gondolatomat a harcosokról, mert leghamarabb ők szembesülnek ezzel az akadállyal, és közülük ismerik fel a legtöbben azt aminek a világ legtermészetesebb dolgának kellene lennie.

ISTEN nélkül feladod! Ez a titok nyitja, nem több. Meg tanulnod, küzdelemben nem az előtted álló akadályt, ellenfélt kell legyőznöd, hanem saját magad fizikai és szellemi korlátait. Hiszen azt a leküzdendő akadályt is a jó ISTEN tette eléd, hogy bizonyosságot nyerjen hited erejéről képességeidhez mérten.

Én személy szerint minden egyes napon kérem hogy segítsenek hitem erősítésében minél nagyobb és keményebb akadályok leküzdésével bizonyítsam nem fordulok el az ISTENTŐL még akkor sem ha porrá zúznak, hisz csak magamat hibáztathatom, nem voltam eléggé alázatos és eszt a leckét meg kell tanulnom, a vereségből többet tanulok, mert azt nem felejtem el egyhamar, mint a győzelmet.

Na ez a fajta életfelfogás irányítson mikor a belső éned tettekre akar sarkalni, mert ha ezek alapján mérlegelsz és cselekszel az ISTEN előtt mindig tetsző lesz . Áldás-békesség, mi áldunk és utána jöhet a béke.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Hidvégi Szabolcs