Pálos Pilis és a pilisi piramisok

A Pilis-hegység Magyarország szakrális, spirituális középpontja, még a buddhista dalai láma is a Föld szívcsakrájának nevezte látogatásakor ezt a megszentelt területet, lévén rendkívül erős energiamezők lokalizálhatók errefelé. Az V. században nem véletlenül választotta központjának Atilla hun nagykirály ezt a titokzatos terepet, s ugyancsak nem véletlen, hogy az Ős-Budának is nevezett Ős-Székesfehérvár nem a mai helyén álldogált az Árpád-korban, hanem a Pilis területén. Egy 1543-ra datálható török szultáni levél egyenesen arról értekezik, hogy a Pilis alatt (!) egynapos járást kitevő titkos katakombarendszer található, mely talányos titkok tucatjait rejti. Ős-Buda romjai még a XVIII. században is ismertek voltak, ezt olyan remekbeszabott régészeti leletek igazolják, mint a "W.B." (Weissenburg-Fehérvár) felirattal ellátott pilisi kődarabok, mellyel a helyi sváb lakosság jelölte az egykori várrom széthordott köveit Mária Terézia idejében. 

Az úgynevezett "felvilágosodás" korában azonban történt valami, ami végérvényesen elpusztította dicső őseink letűnt korok nagyságát felidéző maradványait. A "modernség" és materializmus által meghajtott zsidó származású Habsburg, II. József mindent gyűlölt, ami akárcsak egy pillanatig is emlékeztethette a spirituális életszemlélet magasabbrendű mivoltára és a magyarság ősiségére, épp ezért a pilisi romok és a Pilis titkait őrző Pálos Rend legkérlelhetetlenebb ellenségének bizonyult tízéves országlása folyamán, mindent üldözött és rombolt, ami a régenvolt aranykor mesés momentumait felidézhette a magyarság elméjében. 1786-ban a "kalapos király" parancsára és a haladó, liberális szellem nevében betiltották a Pálos Rendet, a Pilis megmaradt titkait pedig végérvényesen lerombolták.

Gúla alakú rom a Rám-hegyen... pilisi piramismaradvány? 

A Pálos Rend az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, Boldog Özséb alapította 1250-ben. A testvérek a Pilisben építettek maguknak kolostort, ám valami nem stimmelt a szerzetesek körül, tudniillik a zsidó-keresztény dogmák magolása helyett inkább az ősmagyar múlt felé fordították figyelmüket, s az ősi rovásírások gyűjtőiként, valamint a letűnt "pogány" tudás hordozóiként váltak szűk körben ismertté. Kolostoraikat "Dobogó" nevű szakrális települések közelében építették fel, így a pilisi Dobogókő mellett fellelhető rendházuk a Cserhát béli Dobogó-tetőn, a Mátrában található Dobogón és az Eger melletti Dobogó-bércen is.

A pálosokkal kapcsolatos izgalmas titkokat tovább bővíti a Képes Krónika, mely több helyen piramisokat ábrázol királyaink koronázási szertartásának hátterében. Ha elfogadjuk azt az evidenciát, hogy az Árpád-ház Ős-Budán, azaz Ős-Fehérvárott székelt, akkor ezek a III. István és Imre király mögött látható piramisok csakis a Pilisben állhattak egykoron, s valószínűleg a szakrális terület alatt húzódó titkos járatokkal, valamint a pálos kolostorokkal voltak összefüggésben, összeköttetésben. Vajon bennük tárolták azt a felbecsülhetetlen értékű ősi tudást, amit a pogánynak titulált eleink rovásírással feljegyeztek? Vajon miféle spirituális információk rejlettek ezen piramisok mélyén, hogy a vadmaterialista ösztönélet felkent apostolai egész egyszerűen mindet (?) elpusztították?


http://www.szittya.com/Untitled_4.htm