A pornográfia rabja voltam

Kamaszként, kíváncsiságtól hajtva, az interneten nézelődve váltam a pornográfia rabjává. Tíz éven át botladozva küzdöttem ellene. Beleborzongok, ha arra gondolok, milyen sötétségbe jutottam volna, ha nincsenek türelmes, szerető szüleim, ha nincs az a csodálatos lány, aki ma a feleségem, ha nincs élő kapcsolatom a végtelenül irgalmas Istennel. – John Jalsevac, a LifeSiteNews szerkesztője osztja meg az olvasókkal tapasztalatait, gondolatait.

Évekig azt hittem, egyedül vagyok ezzel a szenvedéllyel. Jóval később ébredtem rá, hogy kortársaim milliói idézik meg a „csodalámpa” gonosz szellemét, aki képes elénk varázsolni a legtitkosabb képzelgéseinket, és nem kér érte cserébe mást, csupán ártatlanságunkat, önbecsülésünket, szabadságunkat és boldogságunkat.

Az ismert adatok szerint ma átlagosan 11 éves korban kerülnek kapcsolatba a gyerekek a kemény pornóval; az internetes keresések 25 százaléka pornográf tartalmakra vonatkozik; a 18–24 éves férfiak 70 százaléka havonta látogat pornóoldalakat, és a nők körében is rendkívüli mértékben növekszik az ilyen oldalak iránti érdeklődés.

Egyesek szerint a pornográfia általánosan elterjedt, normális dolog, a fiatalság velejárója. Csakhogy míg normálisnak egyáltalán nem, általánosnak is legfeljebb napjainkban mondható. A fiataloknak minden történelmi korban meg kellett küzdeniük a nemiségükkel, a mai generációnak azonban úgy kell egészséges nemiségű felnőtté válnia, hogy közben áradatként zúdul rá a pornográfia. Amit ma tapasztalunk, példátlan a történelemben: bárkinek – akár gyerekeknek is – bármikor egy kattintással rendelkezésére áll a kendőzetlen, kemény pornó.

Ráadásul a mai pornográfia már nem a Playboy. Az átlag tizenévesek által látogatott „kemény” internetes pornó az idősebb nemzedékek számára felfoghatatlan, erőszakos, gonosz perverziók tárháza, aminek köze sincs a normális szexualitáshoz. De még a szelídebb „erotika” nagy felbontású, explicit videói is rendkívül károsak és addiktívak, különösen a kialakulatlan psziché számára.

Mindezt saját tapasztalatból, immár – Istennek hála – kellő rálátással és bizonyos tárgyilagossággal látom. Ugyanakkor elborzadok, ha arra gondolok, mennyire megmérgezte ez a szenvedély a képzeletemet, elrabolta a kamaszkoromat, sőt kis híján a felnőttkoromat is. S a probléma egyre súlyosbodik. Az okostelefonnal a zsebünkbe került az internet, a kultúrát egyre jobban áthatja a pornográfia. Egyre nehezebb ellenállni a csábításnak.

Nem hallgathatunk hát. Nem engedhetjük, hogy a fiatalok a pornográfiából szerezzék be a szexualitásra vonatkozó ismereteiket; nem engedhetjük, hogy a szenvedély rabságába esve azt higgyék, egyedül küzdenek, vagy ami még rosszabb, elhiggyék, hogy a pornó normális, sőt „egészséges”. Ki kell mondanunk, hogy a pornográfia a mai kor pestise, a vérünkben lappangó gonosz, amit ki kell űznünk, mielőtt a szívünkig érve örökre megfosztana attól, hogy szeretni tudjunk.

Miért veszélyes a pornográfia?

A pornónézegetést sokan ártalmatlan, pajzán magánszórakozásnak tartják, pedig messze nem az. Egyre több gyereket és fiatalt késztet erőszakosságra és visszataszító cselekedetek utánzására. Eltorzítja a szexualitás igazi értelmét – a szeretetben történő önajándékozást –, és önző gyönyörszerzés eszközévé alacsonyítja a másik ember testét, személyes találkozás nélkül. Minden pillanat, amit ilyen képek nézegetésével tölt az ember, lealjasít. A legnagyobb veszélye azonban az, hogy aki pornót néz, kisebb vagy nagyobb mértékben, de mindenképpen elveszíti a szeretetre való képességét. 

Ez az oka annak, hogy olyan világban élünk, ahol a fiatalok egyre kevésbé tudnak hosszú távú kapcsolatban elköteleződni. Ahol az „egy éjszaka” a divat. Ahol a válások száma az égbe szökik, s az esetek többségében ott szerepel a válóokok között a pornó. Ahol házasság helyett egyik élettársi kapcsolatból a másikba lépnek az emberek, abban a hiú reményben, hogy valakitől egyszer majd mindent megkapnak anélkül, hogy cserébe bármit adniuk kellene. Ahol egyre több férfi keres kielégülést pornósztároknál, akik nemhogy szeretetet, de még csak gyönyört sem kérnek cserébe. Ahol a nők már nem hisznek az igazi szerelemben, mert sohasem találkoztak mással, mint – jobb esetben szerelemnek álcázott – szexuális közeledéssel.

Keményen hangzik, de a pornográfia a civilizáció alapjait veszélyezteti. Rászoktatja az embert, hogy kapjon anélkül, hogy adna; hogy a másik emberben pusztán a gyönyör eszközét lássa, ne pedig vele egyenlő méltóságú, szerethető embertársat. A pornográfia a társadalom gyökerére helyezett fejsze. S minthogy hatalmas tömegeket tart hatalmában, nehéz volna eltúlozni hatását, mellyel átformálja az emberi szíveket s végső soron a társadalmat.

Régi bölcsesség, hogy minden rosszat csírájában legkönnyebb kiirtani. Ha engedtük elhatalmasodni, sokkal nehezebb a küzdelem, a kegyelem segítségével mégis van kiút.

Szakértők szerint a pornószenvedély nem kevésbé erős függőséget okoz, mint a kokain. Ezért aki belátja, hogy a pornográfia rossz, és szabadulni akar a rabságából, rendkívül nehéz feladatra vállalkozik. Az anonim, felelősségmentes szexuális élvezet kísértése oly erős, hogy sokan komoly elhatározásuk ellenére vissza-visszazuhannak a régi, gyűlöletes szokásba, melyről jól tudják, hogy csak magányt, keserűséget, önvádat terem. Az első lépés ezért az, hogy reális elvárásokat támasszunk magunkkal szemben és bocsássunk meg magunknak, ha olykor igyekezetünk ellenére elbukunk.

Különösen fontos ez azok esetében, akik olyan családban vagy közösségben élnek, amely nem veszi tudomásul, milyen mélységig átitatja a mai kultúrát a pornográfia, s ezért tabunak tekintik a témát. Jelen írásom egyik célja éppen az, hogy őszinte beszélgetésre indítsak, hogy – a jóra való elszánt törekvést fel nem adva – elvessem a túlzott elvárásokat, az irreális tökéletességigényt, amely sok esetben csak bénító szégyenkezéshez vezet. Ez a feltétele annak, hogy a pornó csapdájából szabadulni vágyók megtehessék a gyógyulásukhoz szükséges első lépéseket.

Saját küzdelmem éveire visszagondolva három pornómentes időszakra emlékszem, melyek mindegyike egy-egy szemponttal segíthet a szexuális tisztaságért folytatott küzdelemben. Szempontjaim nem kizárólagos vagy átfogó megoldási módszerek, csupán személyes tapasztalatok.

Az első tiszta időszak 17 éves koromban volt. Az iskolában fülig szerelmes lettem egy lányba. Hamar járni kezdtünk. Mint a legtöbb diákszerelem, nem tartott soká, visszatekintve mégis két fontos dolgot látok benne. Az egyik: lángoló, igaz szerelmemben még csak fel sem merült bennem soha, hogy bármilyen módon eszközként használjam a kedvesemet, ezért a kapcsolatunk teljesen tiszta volt. A másik, ami még fontosabb: e szerelem idején nem vágytam semmiféle tiltott gyönyör után, egyrészt mert a kedvesem mellett minden más nő, a pornószínésznők is elhalványultak, másrészt mert méltó akartam lenni a szerelmére. Később, amikor a feleségemet megismertem, mindez százszoros erővel újra beigazolódott.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenkinek, aki szabadulni akar a pornószenvedélytől, bele kell szeretnie valakibe. Azt azonban igen, hogy az igazi szeretet kiemel önmagunkból. A szeretet az önzés ellentéte. Éppen ezért hatékony ellenszere a pornónak, amely csupa önzés, hiszen egyetlen célja az egyoldalú, önző gyönyörkeresés. Aki tehát szabadulni akar a pornográfia rabságából, annak érdemes önmagából kilépve nyitnia mások felé: több időt szánni barátokra, mások segítésére. De a szeretet bármely formája, a tanulás, a művészet, a sport szeretete is képes kiemelni az embert önmagából. A lényeg, hogy kilépjen szobája végtelen, fullasztó magányából, ahol nincs más, csak az internet, a tévé, a videójátékok és a pornó.

A következő sikeres időszakom a művészeti főiskola éveire esett. A főiskolán egyetlen helyen volt nyilvános internet, a könyvtárban, amely a szobámhoz képest a campus túloldalán volt. Talán túl egyszerűnek hangzik, de azzal, hogy ilyen messzire kerültem a kísértés forrásától, maga a kísértés is szinte megszűnt. E tény fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A pornófüggőség robbanásszerű terjedése az internetnek köszönhető, amely karnyújtásnyira hozza a szennyes tartalmakat. Így nagyon könnyű belesétálni a csapdába.

A szabadulás második módszere tehát: távolítsuk el magunktól az internetet! Tudom, a Facebook és a Google korában ez szinte lehetetlennek hangzik, és talán nem is mindig szükséges. Ám aki többször elbukott a pornó elleni küzdelemben, tudja, hogy a kudarc oka egyszerűen a túl könnyű hozzáférés. Ezért aki a pornóval küzd, annak azt javaslom, hogy a korlátlan internetezéssel szemben válassza inkább a szabadságot. Mondja le az otthoni internetet, és okostelefon helyett egyszerű mobilt használjon. Ha nem tudja elkerülni az internethasználatot, menjen a könyvtárba internezni; ha végképp elkerülhetetlen az otthoni netkapcsolat, tegyen szűrőprogramot a gépére, és valaki mással állíttasson be jelszót. Amit csak tud, tegyen meg, hogy minél messzebb kerüljön a kísértés forrása! Minél nagyobb a távolság, annál gyengébb a kísértés és annál nagyobb a szabadság.

A pornó elleni küzdelmem harmadik sikeres időszaka részben egybeesett a másodikkal. Ekkor lábaltam ki a hitetlenség hosszúra nyúlt időszakából, és újra szerelmes lettem, ezúttal leendő feleségembe. Mindkét folyamat tovább erősítette a pornó iránti gyűlöletemet. Addigra már komoly előrehaladást tettem függőségem felszámolása terén, és végleg szakítani akartam vele. Nagy lépésre szántam el magam. Elhatároztam, hogy böjtölni fogok: hetente két napon nem reggelizem és nem ebédelek. 

Az eredmény kézzelfogható volt; aki valaha böjtölt, érti, mire gondolok. A nap egy bizonyos pillanatában az éhség mardosása alábbhagy, és az embert igazi béke tölti el. Megszűnik a test követelőzése, kitisztul az elme, és megszületik a különös, boldogító érzés, hogy sikerült úrrá lenni „szamár testvér” fölött, ahogy Szent Ferenc nevezte a testet.

Ha az ember hozzászokott, hogy mindig mindent megad a testének, természetes, hogy a pornó kopogtatására is azonnal ajtót nyit. A harmadik javaslatom tehát: éljünk a lemondás ősi katolikus szokásával, hogy átvegyük az irányítást a saját életünk fölött! Bármiről lemondhatunk, amit szeretünk, és ami ténylegesen nélkülözhető: kávéról, csokoládéról, internetről, filmről, tévéről. Ezek a leggyakoribbak, és teljesen megfelelőek; de aki képes rá, vállalhat teljes böjtöt is.   

Három módszert ajánlottam, személyes tapasztalatom alapján, amelyek segíthetnek megszabadulni a pornográfia rabságából. Természetesen sok más, egyéni módszer is szóba jöhet. Egyetlen dolog van, ami biztosan nem működik: várni, hogy majd magától elmúlik a kísértés. Nem múlik el. Valaki egyszer viccesen azt mondta, a kísértés el fog múlni - tíz perccel a halál után. Ahhoz pedig, hogy le tudjuk győzni, komoly elhatározásra van szükség. Az élet kemény küzdelem; ha nem kapaszkodunk felfelé, visszacsúszunk. Merjünk hát kemény elhatározásokat tenni! A rendkívüli idők rendkívüli elszántságot követelnek. Ami pedig a normális nemiségért való küzdelmet illeti, a mainál rendkívülibb időket még soha nem élt az emberiség.

Magyar Kurír (mk)