Vajon hány gyerekkel fordul elő, hogy rémálmai vannak a föld
elolvadásáról vagy felrobbanásáról az ember által előidézett globális
felmelegedés miatt? Hányan gondolják azt, hogy nincs jövőjük, mert a
bolygó haldoklik, a jégpáncél olvad, a tengerszint emelkedik, szigetek
tűnnek el, a jegesmedvék és gyerekek elmerülnek az árban, növényi és
állatfajok halnak ki és az extrém időjárás nehézzé, vagy akár
lehetetlenné teszi a túlélést?
Ijesztő, nem megvilágosító
Mint kiderült, sok millió gyerek aggódik egy esetleges
klímakatasztrófa bekövetkezése miatt szerte a világon. Számos
pszichológus, pszichiáter, tanár és szülő számolt be arról, hogy a
gyerekek depressziósak, félnek, nem tudnak aludni és úgy gondolják,
hogy nincs értelme tanulni vagy karriert tervezni, mert szinte semmi
remény sincs egy élhető jövőre. Ez egyáltalán nem meglepő, ha arra
gondolunk, hány millió gyerekkel nézették végig Al Gore Kényelmetlen
igazság című „dokumentumfilmjét” vagy hasonló meséket a
klímaváltozásról. Miután szinte minden iskolai tárgyat alaposan
átitattak a klímaváltozás dogmával, nem kellene csodálkozni azon, hogy
a gyerekek depressziósak és aggódnak. (Klímaleckék: blog a gyerekeket ijesztgető kampányokról)
Iskolai bántalmazás egy „magasabb célért”
Sajnos a propaganda hatására egyes gyerekek a globális felmelegedés
miatti szorongásukat aktivizmussá alakítják és igazi kis klímaügyi
harcosokká válnak, akik fáradhatatlanul próbálják társaikat, szüleiket
vagy akár a politikai vezetőket is a „fenntartható fejlődés”
támogatóivá téríteni. Egyértelmű, hogy a klímaváltozással kapcsolatos
oktatásnak pontosan ez volt a célja. Maguk az illetékesek is kijelentették, hogy a kisgyerekeket és fiatalokat „klímaváltozási ügynökökké kell alakítani”.
Ugyanezt az üzenetet közvetítették az UNICEF, UNESCO és más ENSZ és
társadalmi szervezetek munkatársai az ENSZ éppen véget ért Katari
csúcstalálkozóján. A transzformáció elősegítése érdekében az UNICEF és
társügynöksége az UNESCO egy új tantervvel álltak elő „Klímaváltozási alkalmazkodás és kockázatcsökkentés az oktatásban” címmel.
A dokumentum első sorai nem mulasztják el tovább erősíteni a gyerekek szorongását:
„Én vagyok a jelen és a jövő. A klímaváltozás áldozata vagyok. Olyan régióban élek, amit folyamatos katasztrófák érnek és a hurrikánok és áradások a valóságom.” – Walter, egy 12-éves kisfiú Belize-ből.
A 12-éves Walter nyilvánvalóan a tanterv kitalálóinak agyából
pattant ki és nem egy létező személy, de legjobb esetben is a neki
tulajdonított szavakat a dokumentum készítői fogalmazták meg. Ki ismer
olyan 12-évest, aki így beszél? Vagy akár 16 évest? Az ENSZ
dokumentumaiban a 6-évesek és az írástudatlan bennszülöttek is ilyen
kifinomultan szólalnak meg.
A dokumentum 11. oldalán megtudhatjuk, hogy az anyag legfőbb célja
„elősegíteni, hogy a gyerekek a változás ügynökeivé váljanak”, kétszer
is egyértelművé téve, hogy a „fenntartható fejlődés” támogatásáról van szó:
A gyerekek jogainak biztosítása és a fenntartható fejlődés érdekében olyan fiatalok és felnőttek által vezetett rendszerekre van szükség, akik képesek a fenntartható gondolkodásra és cselekvésre. Ezeknek a rendszereknek kell áthatni a szabályozás és tervezés nemcsak nemzeti, de minden szintét. A minőségi és az átalakulásra képes oktatás biztosítása érdekében ezeket a változásokat a kerületi, falusi és iskolai fejlesztési tervek részévé kell tenni.
[Időkjelei: Fontos megjegyezni, hogy, a „gyerekek jogai” alatt
egyáltalán nem a gyerekek valódi érdekeit értik. Néhány nappal ezelőtt
írtunk arról a szintén ENSZ kezdeményezésről, aminek célja, hogy a gyerekekkel kapcsolatos döntésekben az állam szava felülírja a szülőkét.]
De vissza a dokumentumhoz:
Az iránymutató dokumentum legfőbb célja, hogy minden gyerek számára lehetővé tegye az oktatáshoz és a környezethez való jogainak gyakorlását, a Gyerekek Jogairól Szóló Egyezményben (CRC) megfogalmazottak szerint. Ennek a célnak része, hogy minél több gyereket érhessen el az oktatás, a fenntartható és méltányos fejlődést támogató tudás, készségek, értékek és gondolkodás erősítése érdekében.
A Gyerekek Jogairól szóló Egyezmény nem más, mint az az
ellentmondásos kezdeményezés, amit az amerikai szülők évtizedek óta
próbálnak meghiúsítani, hiszen fő célja nem más, mint a szülői jogok
megsemmisítése és a gyerekek kollektív állami tulajdonná alakítása.
A dokumentum tele van ellentmondással. Kijelenti, hogy a gyerekeknek
joguk van arra, hogy az állam és a szülők megvédjék őket a számukra
káros tevékenységektől. Amennyiben ezt komolyan gondolják, ide
tartoznának a fenti dokumentum által támogatott tevékenységek is,
hiszen ezeknek káros mivoltát szakértők hosszú sora állítja.
A globális felmelegedés hisztéria évek óta fejti ki rendkívül káros
hatását, nemcsak a szükségtelen stresszel, de azáltal is, hogy drága
időt vesz el a diákoktól, amit igazi ismeretek megszerzésével
tölthetnének.
Az UNESCO, UNICEF és a föld többi önjelölt megmentője „drasztikus
lépéseket” követelnek, aminek része, hogy minden ember adja fel
Istenadta jogát saját életének irányítására (a szabad akarat
gyakorlására), a nemzeti kormányoktól pedig szuverenitásuk átruházását
várják az ENSZ vezette globális kormányra.
Van jövő és van megoldás! Forrás: The New American
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése