HAARP: Tények és legendák

Amikor szélsőséges időjárási anomáliák, vagy természeti katasztrófák következnek be bárhol a bolygónkon, mint például most hazánkban is, szinte törvényszerűen fölvetődik az időjárás-befolyásolás vagy a katasztrófák mesterséges előidézésének a kérdése. Természetes dolog ez, hiszen az emberek válaszokat és magyarázatokat keresnek a szokatlan vagy rendkívüli jelenségekre, és a sokszor egymásnak is ellentmondó szakértők és álszakértők nem segítik ezt elő, sőt, ellenkezőleg, még nagyobb zavart okoznak a fejekben. Ebből adódóan a legelképesztőbb összeesküvés-elméletek kaptak és kapnak szárnyra napjainkig is, melyek egyik 'örökzöld slágere' a HAARP rendszer.

A HAARP-nak nevezett létesítmény pontos célját és feladatát ugyan nem kötik a nyilvánosság orrára (bár számos mérési eredményt és adatot megosztanak a honlapjukon), mindazonáltal nem kell tudományos kutatónak lenni ahhoz, hogy következtetéseket vonjunk le arra vonatkozóan, hogy egy ilyen komplexum mire lehet alkalmas és mire nem. Átlagos műszaki és technikai ismeretek birtokában ezek a kérdések megválaszolhatóak.

Mindenekelőtt nézzük meg az időjárás és az időjárás-befolyásolás kérdését. Teljes biztonsággal kijelenthetjük, hogy a fent nevezett létesítmény nem tudja befolyásolni az időjárást. Az időjárásról minden meteorológiával fogalakozó tudja, hogy a Troposzférában ‘alakul ki’. A Troposzféra a talajszinttől számítva csupán 11 km magasságig terjed. Minden, ami az időjárást befolyásolhatja, itt jön létre, itt alakul ki, változik stb.. A felsőbb rétegek, mint például az Ionoszféra, már nincsenek hatással az időjárásra. A szelek, a viharok, a csapadék, egyszóval minden, amit mi időjárásként érzékelünk, ebben a szűk 11 km-es tartományban jön létre - ezért ezt befolyásolni csak itt, ebben tartományban lehetséges, vagy lenne lehetséges.

A HAARP-nak nevezett létesítmény rövidhullámra méretezett kereszt-dipól antennáival a rövidhullámú tartományban lehet tevékenykedni, amely a rádiófrekvenciás spektrumnak egy bizonyos szelete, és 3 MHz-től 30 MHz-ig terjed. A rövidhullámról – nagyon röviden – annyit kell tudni, hogy az Ionoszférához ‘van köze’, amely 80 km-től 420 km-es magasságig terjed átlagosan. Az Ionoszférán belül is elsődlegesen az F1 és F2 rétegnek van jelentősége a rövidhullámok szempontjából, amelyek 300 km-től 420 km között 'találhatóak', és az alacsony-pályás nem geostacionárius műholdak pályáját is 'eléri'. Az F1 és F2 réteg a nappali órákban válik ketté, az éjszakai órákban viszont összeolvadnak egy réteggé, és egyesülve följebb emelkedik. Nagy teljesítményű rövidhullámú rádiófrekvenciás jelet ide sugározva érdekes kísérleteket és megfigyeléseket lehet folytatni, de ennek az időjárásra nézve befolyásoló hatása nincsen. Főleg nem okoz földrengést – ugyanis ez a másik ostobaság, amit fölvetnek ezzel a rendszerrel kapcsolatban.

A kíváncsi természetű ember ezek után fölteszi a kérdést, hogy akkor mire jó ez az egész, és főleg a 3,6 Megawattnyi teljesítményt miért éri meg belepumpálni az antennákba. Nos, nem kell Alaszkáig menni, ha különleges, nagy energiaigényű antennarendszereket keresünk. A korabeli Szovjetunió területén is épültek nagyon furcsa, különleges rendeltetésű antennarendszerek, melyeknek technikai részleteiről nem nagyon szerettek információt közölni a működtetői – sőt nagyon morcosak lettek, ha valaki kíváncsiskodott. Ezek többnyire a ballisztikus rakéták korai előrejelző rendszerének az elemeit képezték, és noha ezeknek egy részét mára üzemen kívül helyezték (mert van helyette korszerűbb megoldás), a mai napig is működik olyan rádiótechnikai berendezés Oroszország területén, amelyről nem lehet tudni pontosan, hogy mi a funkciója.

Egy Alaszka területén telepített nagy teljesítményű, széles sávú berendezéssel akár 'kiüthető' az Oroszország felől indított, támadó ballisztikus rakéták irányítórendszere a pályájuknak egy bizonyos szakaszán, de az alacsony-pályás műholdak számára is okozhatnak vele kellemetlenségeket, többek között ilyen funkciója is lehet a komplexumnak. Felhasználható még szélessávú zavarásra, vagy akár nagy nyereségű antennacsoportként egy hatalmas 'fülként', amely nagy távolságból képes figyelemmel kísérni a bármilyen célú rádiókommunikációt a rádiófrekvenciás spektrum bizonyos részein. Továbbá sok érdekes kísérletre és megfigyelésre adhat lehetőséget egy ilyen rendszer, de egy dolog egészen biztos: az időjáráshoz semmi köze, a földrengésekhez meg pláne.

A légkör- és ionoszféra kutatás több tudományágat foglal magába és a tudományos eredmények felhasználása is számos területen valósul meg, beleértve a kommunikációs technológiákat alkalmazó állami és magán struktúrákat, és a katonai és védelmi célú alkalmazásokat egyaránt. A kutatások magas költségei, valamint az összetett műszaki és tudományos ismeretekkel rendelkező szakembergárda biztosítása miatt több állami intézmény, egyetem és magán cég összehangolt tevékenységére van szükség egy ilyen léptékű program megvalósításához, így nem csoda, ha elsősorban Oroszország (SURA) és az Egyesült Államok (HAARP) foglalkozik ilyesmivel.

Ha Magyarország nem lenne ilyen nyomor ország, mint amilyen, semmi akadálya nem lenne hasonló egyetemi kutatások végrehajtásának, akár különleges antennapark megépítésével is. Jellemző, hogy a Műegyetem fejlesztőcsoportja által tervezett alig 1 kg tömegű miniműhold (MASAT 1) megépítésére is több mint ötven cégtől és szervtől kellett összekalapozni a bekerülési költségeket. Be kell látnunk, hogy még Észak-Korea is messze előttünk jár lehetőségekben - na persze náluk nem kell eltartani egymillió cigányt, és a zsidók sem hordták szét talicskával a nemzeti vagyonukat (ráadásul zsidó sincs), a szabadkőművességet hírből sem ismerik, és az államvezetés sem tette kiszolgáltatott kamatgyarmati országgá a hazáját, de ez már más kérdés és nem is témája ennek az írásnak.

Az alábbiakban az elmúlt hónapok során egy, a HAARP komplexummal folytatott kísérletet ismertetünk, amelyből következtetni lehet a jelenlegi kutatási irányukra. Mindenek előtt azonban idézzük föl ismereteinket az Ionoszféra alsóbb rétegeire vonatkozóan.

A légkör alsó, nagyjából 11 km-es magasságig terjedő szakasza a Troposzféra. Az időjárási jelenségek jellemzően ebben a légrétegben zajlanak le. A 11 km és 80 km között található rétegben található a Sztratoszféra. A 80 km feletti magasság neve Ionoszféra, melynek a rádióhullámok terjedése szempontjából nagy szerepe van. Nevét onnan kapta, hogy az itt található gázokat a Nap sugárzása erősen ionizálja, a semleges gázmolekulák atomjaiból elektronokat taszít ki, így pozitív töltésű ionokat és szabad elektronokat hoz létre. E szabad elektronok egy semleges molekulával negatív iont alkotnak, vagy egy pozitív ionnal találkozva rekombinálódnak. A töltött részecskék nagy koncentrációjának következtében az ionoszféra egyes rétegei elektromosan vezetővé válnak, és az elektromágnes hullámokat bizonyos frekvenciákon képesek visszaverni, reflektálni.

Az Ionoszférát is több, különböző tulajdonságú rétegre osztják fel (D, E, F1, F2). Nincs egységes álláspont arra vonatkozóan, hogy a legalsó D réteget az Ionoszférához, vagy még a Sztratoszférához sorolják, de a lényeg az, hogy 40 km és 80 km között a nappali órákban jön létre a napsugárzás hatására, és az éjszakai órákban eltűnik. Ez a réteg inkább elnyeli, csillapítja az elektromágneses hullámokat, különösen a középhullámok felső, és a rövidhullámok alsó tartományában, nagyjából 1,5 MHz és 10 MHz között.

A csillapító hatás függ a földrajzi helyzettől, az egyenlítőtől távolodva csökken a sarkok felé haladva. A mi szélességű körünkön például jól megfigyelhető, hogy ez a csillapító hatás a nyári hónapokban meglehetősen erős, télen pedig csökkenő tendenciát mutat. Mindez a mindennapi gyakorlatban annyit jelent, hogy ezeken a frekvenciákon télen, különösen éjszaka sokkal könnyebb nagy távolságú, akár kontinentális rádió összeköttetést létesíteni, mint nyáron, vagy nappal. A nyári hónapokban nappal szinte csak közeli összeköttetések hozhatók létre ezeken a frekvenciákon, ami annyit jelent, hogy a Föld felszínét követő felületi hullámként legfeljebb 80-100 km, és az Ionoszféra F rétegéről visszavert térhullámként is legfeljebb 300-400 km-re korlátozódik az áthidalható távolság a D réteg csillapító hatásának következtében. Így elmondhatjuk, hogy nappal, de különösen nyáron és nappal a közeli (pár száz km-en belüli) közvetlen összeköttetés nehezen biztosítható, ugyanis a rövidhullámú tartomány felsőbb része (10 MHz-től 30 MHz-ig) csak távolabbi összeköttetésekre alkalmas, mivel az első visszaverődési zóna hullámhossztól függően 800-900 km-re is lehet, a közvetlen összeköttetés lehetősége pedig párszor tíz km, tehát kialakul egy széles holtzóna.

A nemrég nyilvánosságra hozott felvételből és a HAARP-kísérlet leírásából arra lehet következtetni, hogy az amerikaiak többek között erre a jelenségre keresnek valamilyen használható megoldást, ami nagymértékben javíthatná a horizont alatti radarok felderítő képességeit is. A kísérlet egy olyan terjedési módot idéz elő mesterségesen, amit leginkább a sporadikus E-terjedéshez, vagy a szórthullám-terjedéshez (scatter) lehetne hasonlítani, amelyek az ultrarövidhullámok bizonyos tartományában jönnek létre különleges légköri körülmények között.

A közölt felvétel állítólag 2012. november 12-én készült, amikor a 4,34 MHz ez frekvencián az NVIS technikával kisugárzott (erről bővebb cikk később) rádiófrekvenciás sugárzással úgynevezett ködfényfelhőket, vagy más néven nagy sűrűségű fény plazmafelhőket sikerült létrehozni, amit a 3,6 megawatt teljesítményű adóberendezés – a 3,6 megawatt egyáltalán nem számít különlegesen nagy teljesítménynek, viszonyításként elmondhatjuk, hogy az Alföldön a solti nagyadó legnagyobb teljesítménye 2 megawatt – a magas légkör viszonylag kis területére koncentrált sugárzással idézte elő, amely mint egy mesterséges tükör 50 km-es magasságban, képes reflektálni a rádióhullámokat, amelyek lehetnek radar jelek, vagy kommunikációs célú rádióadások egyaránt. Ám ennek az eljárásnak jelenleg az a gyenge pontja, hogy a létrehozott reflexiós góc meglehetősen instabil, és a kísérletek során csak néhány percig maradt fönt.

A beszámolók arról szólnak, hogy a kutatók ezt az időtartamot próbálják megnövelni. A kísérletek során volt, amikor 45 másodpercig tartott, máskor tíz percről számoltak be, az eddigi leghosszabb időtartam egy órás volt. A céljuk a minél sűrűbb és tartósabb plazmagóc létrehozása, az elmúlt hónapok során állítólag ezen dolgoztak.

Könnyű nekik mondhatnánk, van pénz, paripa, fegyver, megfelelő háttér a kutatáshoz, nem úgy, mint nálunk. Mi magyarok a legkiválóbb szakembergárdával rendelkeztünk korábban a rádiókommunikáció bizonyos területein, sőt a védelmi szférában annyira hatékonyak voltunk, hogy az amerikaiak nyomására kellett felszámolni és szélnek ereszteni a világviszonylatban is kitűnő szakembergárdát. Amire pedig nem volt elég anyagi forrás, azt a magyar szürkeállomány megoldotta ésszel, nem kis fejtörést okozva az amerikai cioncsürhének.

Magyarország kiváló adottságokkal rendelkezne tudásban és emberanyagban egyaránt, de ha nem lesz rövidesen rendszerváltozás, akkor mindez az enyészetté válik, tehetséges fiataljaink pedig elhagyják az országot - és a 'nakiket' fogják tudásukkal gyarapítani. A magunk részéről egyfajta értékmentést folytatunk ezen a téren is, sok évtizedes tudást próbálunk megőrizni és a változások után hazánk szolgálatába állítani. A jobb időjárás közeledtével – és zsebpénzünk függvényében – a központi táborban megkezdjük saját terjedési kísérleteinket és egyedi antennák kifejlesztését, amelyhez műszaki érdeklődésű bajtársaink is bátran csatlakozhatnak.

MNA híradó és rádiótechnikai csoport