Jelentős
változásoknak vagyunk tanúi ma az amerikai külpolitikában. A
folyamatosan háborús uszítást folytató külügyesek lapátra kerültek,
repült több nagykövet, külügyminiszter és más utazó tisztviselők.
Helyettük jöttek a szintén cionista beállítottságú, de széles mosolyú
küldöttek. Colin Powell elismerte, hogy az USA hibát követett el, amikor
nem fontolta meg eléggé az iraki bevonulás következményeit. A NATO
Oroszországban szeretné megtartani az EU védelmi ülését, meghívva rangos
orosz képviselőket. Ugyanis az USA nem adta fel rakétavédelmi
elgondolásait, csak éppen pénz nincs rá. Valahogy nagyon, de nagyon jó
lenne Moszkvával kiegyezni. Az USA nem először követ el ilyen
párfordulást. Ugyanez volt a viselkedése a koreai háború után, vagy
éppen Vietnam után. Jött a nagy békeduma, legyünk jóban ezután, a CIA
félhivatalos oldala pár napja a kommunizmus dicséretébe kezdett, hogy a
Szovjetunió milyen nagy, szép és hatalmas ország volt, mennyi szépet és
jót tett.
Ennek
a sunyi politikának az oka lelki téren pontosan olyan, mint amikor egy
rossz, gonosz ember hirtelen súlyosan megbetegszik. Hogy sikerüljön
túlélnie a betegséget, megígér mindent, megjavulók, jó ember leszek,
csak ne kelljen felfordulnom. Aztán a gyógyulása után egy darabig nagyon
jó ember lesz. Mosolyog, mindenfelé híreszteli, hogy jó útra tért.
Mindenkivel barátkozik, egészen addig, amíg valamely érdekét fel nem
kellene adnia valahol. Abban a pillanatban, amikor kissé biztonságban
érzi magát, és amit elmúlt a háromnapos csoda, és az ő érdeke helyett
esetleg másé kerülne előtérbe, vagyis amint egy kicsit erőre kap újra
ugyanaz a gonosz, ugyanolyan álnok gyilkosság válik, mint aki előtte
volt. Ez a mostani látszólagos barátságos, belátó hangvétel sem más,
mint az érem egyik oldala.
Az
éremnek azonban legalább két oldala van, de inkább három. Az egyik
oldala a nagy békülékenység, a hirtelen jött "szeressük egymást
gyerekek". A másik oldalon ott vannak azok a folyamatok, melyekből nem
csinálnak reklámot. Az USA támogatná a szíriai ellenzék európai (rejtett
USA) fegyverekkel való ellátását. Miközben engedékeny hangot üt meg,
szépen mosolyogva nyújtja az egyik kezét, a másikban ott az élesre fent
kés. Soros a lepénzelt emberein keresztül be akarja fúrni magát
Moszkvába, hogy ott hasznot húzzon (mert most ott lehet) és persze ha
már ott van, akkor bomlasszon, ahol csak lehet. A koreai helyzet
kiéleződése is nekik köszönhető. Mielőtt mindenki Észak-Koreára fújna,
azért emlékezzünk vissza. Három évvel ezelőtt a két Korea nagyon nagy
gesztusokat tett egymás felé. Történtek határnyitások, átjárás egyik
országból a másikba, semmi mást nem kellett igazolni, csak a rokoni
kapcsolatot. A közeledés láttán az USA azonnal támadásba lendült, és a
következő választáson nyertes USA-barát dél-koreai vezető mindent
felborított. A viszony újra megromlott, és rosszabb lett, mint előtte.
Tehát a jelen helyzetért sem kell csak az egyik felet okolni csak. Sőt!
Sok
olyan dolgot lehetne felsorolni, amely az USA álnok viselkedését
igazolja, de az érem harmadik oldala, ami a legsunyibb. Az érem éle. Ez a
legkisebb, a legvékonyabb felület, ebből látszik a legkevesebb. Legyen
ez a CIA és az USA különböző bomlasztó szervezetei. Azok, amelyek
pénzelik az oroszokkal szemben a kaukázusi terroristákat, Kínával
szemben lázítják a belső népeket, amelyek a narancsos mételyt terjesztik
mindenfelé a világban. Ez az érem legkevésbé látható része, de ez
határolja, fogja körbe az egészet. Ha jól meggondolom, ez az érem igazi
valója, az igazi arca. Az az érem, ahol itt jó dolgok vannak, alapvetően
békés, és nagyrészt a rávésett szavak a jó felé mutatnak, ott nincs
nagyobb hiba. De ahol nincs más felvésve, csak halál és összeesküvés,
azt az érmét igenis be kell olvasztani. Legyen bármi a többi oldalakon,
mutassa bármely szép oldalát. Az semmi egyéb, mint álca. Pontosan olyan,
mint amit most az USA folytat. Megroppant, és most gyorsan álcázni
kell, egy kis időre rejtőzködni, hogy új erőre kapjon, és tovább
folytathassa azt, amit az igazi valója tesz és tett folyamatosan.
Az
atlantisa férgeknek soha nem szabad bedőlni, Nincs olyan tette, nincs
olyan szava, amely mögött ne húzódna meg az árulás. Már eleve a legszebb
mondatába is beépítve. Igaz-ember vagy gaz-ember. A különbség csak egy
betű. De ők most annyit tesznek, hogy i-gazemberekké váltak. Senki ne
dőljön be nekik.
Kemény Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése