Ítélet a hamis bombadetektorok ügyében
A
brit törvényszék bűnösnek találta az 56 éves James McCormickot, egy
volt (fegyelmi okok miatt kötelékből elbocsátott) rendőrt, aki hatalmas
vagyont harácsolt össze a számos országnak, többek között Iraknak,
Thaiföldnek, Pakisztánnak és Grúziának eladott “bombadetektorokkal,”
miközben tudta, hogy nem működnek.
McCormick
állítása szerint ezek a “detektorok” fel tudják ismerni a
robbanóanyagokat, levegőben és vízben is, nagy távolságokról. De az
ADE-651 nevű, leginkább egy golflabda-keresőre hasonlító készülék, amit
forgalmazott, és amibe a keresett anyagra “érzékenyített intelligens
kártyákat” kellett rakni, semmit sem csinált. Körülbelül annyira volt
megbízható és hatékony, mint egy varázsvessző. Elem se kellett bele,
mert a készüléket állítólag a statikus elektromosság hajtotta, amit a
felhasználó mozgása kelt. A készülék működési módját tárgyaló kis cikk
parasztvakító, tudományos kifejezésekkel telezsúfolt hablaty volt,
úgymint hogy az “magkvadrupól-rezonancia és magmágneses rezonancia”
elvén működik. A forgalmazó szerint (a belerakott kártyától függően)
kitűnően felismer fegyvereket, drogokat, szarvasgombát, emberi
tetemeket, csempészett elefántcsontot, sőt bankjegyeket akár egy
kilométerről is, föld alatt, falakon át, víz alatt, még repülőgépről is.
Az ára teljesen baráti, 28-40.000 euróért kaphatók a csodakészülék
különféle modelljei.
De
aztán kezdtek kibukni a problémák. A New York Times egyik levelező
riportere, hivatásos iraki sofőr és őrszemélyzet, kilenc rendőrségi
ellenőrzőponton ment át két (engedélyezett) AK-47-essel a birtokában
anélkül, hogy egyetlen alkalommal is megállították volna, pedig minden
ellenőr számára kötelező volt a készülék használata. Az iraki polgárok
is több alkalommal tettek panaszt, mivel a készülék “tévedhetetlenül
felderítette a sampon és a szappan legkisebb maradékát is.” Az iraki
rendőrség egy tisztje, Dzsahim Husszein is nyilatkozott, mely szerint
“akiket megállítunk, a legtöbb esetben túl erős parfümöt viselnek, és
ennyi.” McCormick természetesen visszavágott, melyben közölte, hogy a
parfümökben nyomokban megtalálható az RDX nevű robbanóanyag, és mivel a
készülék ilyen érzékeny, azért reagál rá.
Nem
ez az első eset. Voltak már korábban mások is, akik ilyen hülyeségeket
adtak el még hülyébbeknek, akik bevették — aztán az Egyesült Államok
katonasága tesztnek vetette alá a készülékek hadát, melyek közül egyik
sem tudott észlelni egy _tonna_ TNT-t, még akkor sem, amikor közvetlenül
az azt hordozó teherautó mögött voltak. Hasonló csodákat árult pl. a
Quadro Corp (Quadro Tracker néven), a német Unival (Sniffex Plus és
HEDD1), és a brit ComsTrac (Alpha 6). Egyik sem tud még egy petárdát sem
érzékelni…
Aztán
dr. Markus Kuhn, a Cambridge Egyetem számítógéplaborjának munkatársa
alaposabban górcső alá vette a készüléket. A “csodakártyák” nem voltak
mások, mint azok a fajta rádiós matricák, amiket a boltokban
lopásgátlásra használnak. Nincs bennük semmi, amit programozni lehetne,
se memória, se processzor, és egyáltalán semmiféle plusz információt nem
lehet rajtuk rögzíteni. Egy ilyen kártya beszerzési ára majdnem húsz
forint! Viszont jó arra, hogy legalább valamennyire elektronikusnak
látsszon, és elég lapos. A készülék “kártyaolvasója” nem volt más, mint
egy teljesen üres műanyag doboz, a maradék részekbe pedig kiselejtezett
lemez- és CD-meghajtók elektronikáját rögzítették bele
ragasztószalaggal, hátha valaki mégis szétszedi. Az, hogy miért tudott
akármit is csinálni, igazából az antenna rögzítési módjából fakadt,
ugyanis a használó legkisebb kéz- vagy csuklómozdulatára is elkezd
ide-oda remegni — ami a “pozitív jelzés” volt. Az egész készülék,
nagyvonalú becslések alapján sem került 40-50 eurónál többe.
Ez
még mindig nem volt elég az átvert népek meggyőzésére. Aztán amikor
több ezren sebesültek meg Bagdadban 2009 októberében és decemberében
bombázások kapcsán, már túl sokan kezdtek el gyanakodni. A felszínt
kicsit megkapargatva kiderült, hogy összesen legalább 15 iraki katonai
vezető és parlamenti politikus kapott nagy összegű kenőpénzt, hogy a
köznép számára azt nyilatkozzák, amit csak kell. Egyikük például: “Nem
azért tartóztatták le McCormickot, mert a készülék nem működik, hanem
mert nem hajlandó az amerikai és brit titkosszolgálatoknak elárulni,
hogy működik a készülék.” Természetesen a több millió dollárnyi baksis
sokat nyom a latban.
Szóval
a “vállalkozó urat” végül bíróság elé citálták: SZÁMOLJON EL azzal az
58 millió euróval, amit ezekért keresett — nevetséges, hogy nem is
közönséges, hanem csupán adócsalás miatt bukott meg. Csak Iraknak több
mint 1500 készüléket adott el, és az ezek hatására kialakult
bizonságérzet miatt a motozások számát nagymértékben csökkentették, és
számos bombagátló falat, mert fenntartásuk költséges, lebontottak. Aztán
ennek meg is lettek a következményei, amellyel természetesen egy brit
bíróság nem foglakozhat. (Pár száz emberélet? Ja, hogy nem nálunk? Akkor
mindegy.)
James
McCormick tehát megkapta a bírótól a maga tíz év börtönbüntetését.
Tanulságos história. Vajon mikor állítjuk hazánkban bíróság elé azokat,
akik mindenféle működésképtelen vackot (úgymint: nyugati demokrácia,
hitelek, új tandíjrendszer, minden iránti tolerancia stb.) tudatosan
adnak el jó áron, lepénzelt funkcionáriusok közreműködésével NEKÜNK?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése