A judeofeudalista, címkórságos, a
munkát és a munkásembert lenéző Horthy rezsim korszakát
megmagyarázhatatlan okok miatt a magukat nemzetinek nevezők széles
rétege valamiféle aranykornak látja. Beteges nosztalgiával gondolnak
arra az időszakra, amikor szavakban folyt a nagy nemzeti propaganda, a
valóságban viszont úgy szétszaggatták a magyar népet, hogy mind a mai
napig érezteti romboló hatását. A főméltóságú legfelsőbb Hadúrnak
-kormányzónak-, a kegyelmes, méltóságos, nagyságos urak világának
visszasírása nagyfokú kreténségre vall. A Nem, nem, soha! lózungra úgy
gondolnak, mintha annak bármiféle tartalma lett volna. Arra viszont nem
akar senki emlékezni, hogy a budai Várban, a kormányzói lakosztályban,
bridzspartik közben a zsidó Chorin báró és szintén zsidó baráti körének
véleményei alapján döntött a korlátolt szellemi képességű Horthy az
ország dolgairól.
Két
fia, István és Miklós a pesti éjszakai élet botrányfigurái voltak. A
kormányzóhelyettest, aki repülőtiszt volt, egy átdorbézolt éjszaka után
furcsa baleset érte az orosz fronton, a kisebbik fiát Miklóst, a szerb
partizánokkal való együttműködés (hazaárulás) miatt a Gestapo vitte el,
mert itthon senki nem mert fellépni ellene.
Ennek
a "büdös proli, büdös paraszt és büdös baka" korszaknak egy közismert
szereplőjét, Horthy István kormányzóhelyettes özvegyét a mai napon
temették el. Ez nem adna okot a véleményünk kinyilvánítására, már csak
azért sem, mert a holtakról vagy jót, vagy semmit - elvet ebben az
esetben be is tartjuk. Tehát nem Horthy Istvánné (Mrs. Ilona Bowden),
Edelsheim-Gyulai Ilona tisztességes temetését kifogásoljuk, hanem azt a
furcsa komédiát, mely ezt a temetést kísérte.
Horthy
Istvánnét a második világháború alatti ellenállásért 1993-ban a
Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. Ez még nem ok
arra, hogy Lezsák és a búcsúztatón megjelentek úgy viselkedjenek, mintha
valami nagy közéleti személyiséget temettek volna. Arra, hogy a
jobbikosok mit kerestek ott, nincs magyarázat. Talán hiányzott nekik a
"büdös proli" jelző, amit akkoriban -a régi szép békeidőkben- biztosan
megkaptak volna. De nem ezek az apróságok tették furcsává ezt a
temetést, hanem a cionmédia rég tapasztalt nyüzsgése.
Minden
hírközlő eszköz versengve tudósított erről az óriási hírértékű
eseményről. A belvárosi Főplébánia-templomban készült fényképek a
díszszázaddal, Lezsákkal, a panoptikumból kivonult,
agyonjelvényezettekkel együtt sem volt akkora szenzáció, mely ekkora
nyilvánosságot érdemelt volna. Különösen a cionmédia részéről. Akkor
mire fel ez a nagy nyüzsgés?
Hát
a Horthy család híres zsidóbarátsága okán. Horthy egész famíliája a
zsidóság lekötelezettje volt. A Nemzeti Hadsereget a szegedi rabbik
által összegyűjtött pénz indította el a kibontakozás útján, a
hatalombirtoklás időszakában minden tanácsot zsidó vezető személyektől
kapta, és Portugáliában a zsidó Chorin báró járadékából élt a család.
Nincs ebben semmi különlegesség, ez volt, és kész. De a cionmédia nem
így gondolja, ők egy demonstratív kampányba keveredtek, mert úgy
gondolják, Horthy Istvánné is közéjük tartozik. De az is lehet, hogy ezt
nem csak gondolják, hanem tudják is. Különösen azóta, amikor a régi
szép békeidőkben a Nemzeti Színházban elhangzott: "Rebeka, ki a
színházból!". Agyon is vertek ezért pár embert, akkoriban.
Egy
idős hölgy halála természetes, mint ahogy az is, hogy a családja és a
barátai elbúcsúztatják. A nagy hajcihő pont ennek az eseménynek a
méltóságát vette el.
Kassai Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése