2013. május 8., szerda

Tóth Gy. László: Európai komisszárok

Lassan mindenki számára világossá válik, hogy az Európai Unió nevében és képviseletében tevékenykedő politikusok nagy része egyszerűen alkalmatlan feladatai ellátására. Hogy ennek a kontraszelekció vagy a véletlenszerű kiválasztás az oka, azt nem tudhatjuk, valószínűleg mindkettő. A magyar közvéleményt valósággal sokkolta Kovács László egykori kommunista, majd szocialista politikus energiaügyi biztossá történő jelölése.
Kovács igen jól ismeri a marxizmus és a leninizmus világát, ideértve ezek különböző - Nyugaton is népszerű - mutációját. Egész életében külügyi vonalon tevékenykedett, s ahogy brüsszeli meghallgatásán elmondta, eddig is találkozott energiaügyi problémákkal, mert otthon ő fizette a gáz- és villanyszámlát… Ez már a rutinos EU-bürokratáknak is sok volt, ezért némi szánalmas és nevetséges bizonytalankodás után adóügyi biztossá nevezték ki a volt szocialista külügyminisztert, amihez ugyanúgy nem értett, mint az energia-ügyekhez. De ez sem volt akadály, Kovács EU-biztosként is kitöltötte az idejét.
De van még rosszabb is. Amint az a Der Spiegelben olvasható Martin Schulznak, az EP elnökének még érettségije sincs: két bukást követően, a tizenegyedik osztály után elbocsátották az iskolából. Alkoholistaként kezdte, apja volt a falu rendőre. Önmagát „kis proletárnak” nevezi, aki számára a hatalom mindenre gyógyír, és mindennél fontosabb. Kisebbrendűségi érzése miatt felháborítónak találja, hogy az állam-és kormányfők tanácskozásáról az üdvözlőbeszéd után kiküldik. Rendszeresen szidalmazza Angela Merkelt, de ugyanakkor mindenkivel tudatja, hogy neki megvan a kancellár mobiljának a száma. Schulz a baloldali mozgalom terméke, elmondása szerint ismer minden „disznót”.
Érdekes jelenség Neelie Kroes, az EU média-és hírközlési biztosa is, akinek sok álmatlan éjszakát okozott a magyar médiaszabályozás. Ő nemrégiben az egységes európai mobilpiac szükségességét hangsúlyozta. Javaslata nem okozott osztatlan sikert, ezért aztán lehet, hogy lecseréli kedvenc jósnőit, elvégre szakértőkre neki is szüksége van.
Neelie Kroes egyik riválisa a „luxemburgi oroszlán”, Viviane Reding, aki az EU jogi ügyekért felelős biztosa, emellett az Európai Bizottság (EB) alelnöke. A rendkívül rámenős hölgy antropológiát tanult, majd huszonegy éven át újságíró és luxemburgi politikus volt. Annak ellenére, hogy szakpolitikus, nincs jogi végzettsége, a jogtudományokban járatlan. Tragikomikus és szinte érthetetlen, hogy valaki megfelelő (szakirányú) egyetemi végzettség és műveltség nélkül az Európai Unió vezető tisztségviselője lehet.
A kommunistákra emlékeztető sokoldalúságát bizonyítja, hogy EU-biztosként ez már a harmadik ciklusa, korábban ugyanis az oktatási és kulturális ügyekért felelt, de telekommunikációs és médiaügyekért felelős biztosként is megállta a helyét. Karrierjét gátlástalansága és szinte beteges érvényesülni vágyása mellett - sokak szerint - Romano Prodi és José Manuel Barroso támogatásának köszönheti. Reding az Európai Néppárt tagja, és meggyőződéses föderalista. Nyilván szívesen lenne az Európai Egyesült Államok elnöke. Álláspontja szerint történelmi időket élünk, nagy szükség van az integráció további mélyítésére.
Aránytévesztésére jellemző, hogy a Franciaországból kitoloncolt cigányok miatt az Európai Bíróság elé akarta állíttatni Nicolas Sarkozy francia elnököt, aki emiatt rendreutasította Reding fönőkét, José Manuel Barrosót. A hölgy pedig kénytelen volt elnézést kérni. Mellesleg: Luxemburgba, valami rejtélyes jogalap miatt, be sem engedik a vándorcigányokat, mégsem nevezi senki nácinak a rasszista luxemburgiakat. Természetesen tőle származik a női kvóta ötlete is. Ennek lényege: az európai cégek számára kötelezővé tenné, hogy 2020-ig negyven százalékra emeljék a nők arányszámát az igazgatótanácsokban. Az ötletet még az EU női politikusai is problémásnak találták, ezért a hölgy visszakozott.
2013. április 17-én Magyarországról szóló rövid vita helyszíne volt az Európai Parlament. A szivárványszínű ruhakölteményben tündöklő Reding önmagához képest elég visszafogott volt. Igazi politikai pitbullként viselkedett viszont Hannes Swoboda szocialista frakcióvezető, aki szerint Orbán Viktor letért a szabadság útjáról. Abszurdnak nevezte, hogy a néppárti egykori maoista Barroso és Reding baloldali támadásban venne részt Magyarország ellen. Érveit jelentősen gyengíti az a tény, hogy Viviane Reding a franciaországi választások után üdvözölte a szocialista Hollande győzelmét, ráadásul személyes karrierje érdekében szüksége van a baloldaliak és a liberálisok támogatására. Amikor Swoboda az antiszemitizmus növekvő veszélyéről kezdett beszélni, Martin Schulz, az Európai Parlament zsidó származású elnöke az alábbi megjegyzés kíséretében adott szót a tiltakozni kívánó Szájer József fideszes EP-képviselőnek: Tegye fel a hülye kérdését! Ezt követően a gyűlölettől sokszor fuldokló, liberális frakcióvezető Guy Verhofstadt már a hírhedt hetes cikkelyben foglalt eljárás megindítását szorgalmazta, amit még soha senki ellen nem indítványoztak, és ami csak az alapjogok súlyos sérelme esetén alkalmazható.
Az sem véletlen, hogy legutóbb a britek lázadtak fel az Európai Unió esztelen költekezése láttán. Az Egyesült Királyság lakossága soha nem rajongott az unióért. David Cameron miniszterelnököt saját konzervatív párttársai szavazták le az unió költségvetésével kapcsolatban. A képviselők sokallják az évi 8,4 milliárd eurót, ráadásul annak sem örülnek, hogy senki által meg nem választott eurobürokraták hoznak országokat érintő döntéseket. Az angolok által „kövér macskáknak” nevezettek nagy része ráadásul a saját hazájában megbukott, semmihez sem értő politikai száműzött.
Komoly demokráciákban identitászavarral küszködő felkészületlen emberek ritkán kerülnek ilyen magas pozícióba. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy az EU rendkívül jól fizetett vezetői, tisztségviselői és képvelői egyre népszerűtlenebbek.
Ami Strasbourgban és Brüsszelben folyik, az nem méltó Európához.
MD 2013. V. 8.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése