Lassan mindenki számára világossá
válik, hogy az Európai Unió nevében és képviseletében tevékenykedő
politikusok nagy része egyszerűen alkalmatlan feladatai ellátására. Hogy
ennek a kontraszelekció vagy a véletlenszerű kiválasztás az oka, azt
nem tudhatjuk, valószínűleg mindkettő. A magyar közvéleményt valósággal
sokkolta Kovács László egykori kommunista, majd szocialista politikus
energiaügyi biztossá történő jelölése.
Kovács
igen jól ismeri a marxizmus és a leninizmus világát, ideértve ezek
különböző - Nyugaton is népszerű - mutációját. Egész életében külügyi
vonalon tevékenykedett, s ahogy brüsszeli meghallgatásán elmondta, eddig
is találkozott energiaügyi problémákkal, mert otthon ő fizette a gáz-
és villanyszámlát… Ez már a rutinos EU-bürokratáknak is sok volt, ezért
némi szánalmas és nevetséges bizonytalankodás után adóügyi biztossá
nevezték ki a volt szocialista külügyminisztert, amihez ugyanúgy nem
értett, mint az energia-ügyekhez. De ez sem volt akadály, Kovács
EU-biztosként is kitöltötte az idejét.
De
van még rosszabb is. Amint az a Der Spiegelben olvasható Martin
Schulznak, az EP elnökének még érettségije sincs: két bukást követően, a
tizenegyedik osztály után elbocsátották az iskolából. Alkoholistaként
kezdte, apja volt a falu rendőre. Önmagát „kis proletárnak” nevezi, aki
számára a hatalom mindenre gyógyír, és mindennél fontosabb.
Kisebbrendűségi érzése miatt felháborítónak találja, hogy az állam-és
kormányfők tanácskozásáról az üdvözlőbeszéd után kiküldik. Rendszeresen
szidalmazza Angela Merkelt, de ugyanakkor mindenkivel tudatja, hogy neki
megvan a kancellár mobiljának a száma. Schulz a baloldali mozgalom
terméke, elmondása szerint ismer minden „disznót”.
Érdekes
jelenség Neelie Kroes, az EU média-és hírközlési biztosa is, akinek sok
álmatlan éjszakát okozott a magyar médiaszabályozás. Ő nemrégiben az
egységes európai mobilpiac szükségességét hangsúlyozta. Javaslata nem
okozott osztatlan sikert, ezért aztán lehet, hogy lecseréli kedvenc
jósnőit, elvégre szakértőkre neki is szüksége van.
Neelie
Kroes egyik riválisa a „luxemburgi oroszlán”, Viviane Reding, aki az EU
jogi ügyekért felelős biztosa, emellett az Európai Bizottság (EB)
alelnöke. A rendkívül rámenős hölgy antropológiát tanult, majd huszonegy
éven át újságíró és luxemburgi politikus volt. Annak ellenére, hogy
szakpolitikus, nincs jogi végzettsége, a jogtudományokban járatlan.
Tragikomikus és szinte érthetetlen, hogy valaki megfelelő (szakirányú)
egyetemi végzettség és műveltség nélkül az Európai Unió vezető
tisztségviselője lehet.
A
kommunistákra emlékeztető sokoldalúságát bizonyítja, hogy EU-biztosként
ez már a harmadik ciklusa, korábban ugyanis az oktatási és kulturális
ügyekért felelt, de telekommunikációs és médiaügyekért felelős
biztosként is megállta a helyét. Karrierjét gátlástalansága és szinte
beteges érvényesülni vágyása mellett - sokak szerint - Romano Prodi és
José Manuel Barroso támogatásának köszönheti. Reding az Európai Néppárt
tagja, és meggyőződéses föderalista. Nyilván szívesen lenne az Európai
Egyesült Államok elnöke. Álláspontja szerint történelmi időket élünk,
nagy szükség van az integráció további mélyítésére.
Aránytévesztésére
jellemző, hogy a Franciaországból kitoloncolt cigányok miatt az Európai
Bíróság elé akarta állíttatni Nicolas Sarkozy francia elnököt, aki
emiatt rendreutasította Reding fönőkét, José Manuel Barrosót. A hölgy
pedig kénytelen volt elnézést kérni. Mellesleg: Luxemburgba, valami
rejtélyes jogalap miatt, be sem engedik a vándorcigányokat, mégsem
nevezi senki nácinak a rasszista luxemburgiakat. Természetesen tőle
származik a női kvóta ötlete is. Ennek lényege: az európai cégek számára
kötelezővé tenné, hogy 2020-ig negyven százalékra emeljék a nők
arányszámát az igazgatótanácsokban. Az ötletet még az EU női politikusai
is problémásnak találták, ezért a hölgy visszakozott.
2013.
április 17-én Magyarországról szóló rövid vita helyszíne volt az
Európai Parlament. A szivárványszínű ruhakölteményben tündöklő Reding
önmagához képest elég visszafogott volt. Igazi politikai pitbullként
viselkedett viszont Hannes Swoboda szocialista frakcióvezető, aki
szerint Orbán Viktor letért a szabadság útjáról. Abszurdnak nevezte,
hogy a néppárti egykori maoista Barroso és Reding baloldali támadásban
venne részt Magyarország ellen. Érveit jelentősen gyengíti az a tény,
hogy Viviane Reding a franciaországi választások után üdvözölte a
szocialista Hollande győzelmét, ráadásul személyes karrierje érdekében
szüksége van a baloldaliak és a liberálisok támogatására. Amikor Swoboda
az antiszemitizmus növekvő veszélyéről kezdett beszélni, Martin Schulz,
az Európai Parlament zsidó származású elnöke az alábbi megjegyzés
kíséretében adott szót a tiltakozni kívánó Szájer József fideszes
EP-képviselőnek: Tegye fel a hülye kérdését! Ezt követően a gyűlölettől
sokszor fuldokló, liberális frakcióvezető Guy Verhofstadt már a hírhedt
hetes cikkelyben foglalt eljárás megindítását szorgalmazta, amit még
soha senki ellen nem indítványoztak, és ami csak az alapjogok súlyos
sérelme esetén alkalmazható.
Az
sem véletlen, hogy legutóbb a britek lázadtak fel az Európai Unió
esztelen költekezése láttán. Az Egyesült Királyság lakossága soha nem
rajongott az unióért. David Cameron miniszterelnököt saját konzervatív
párttársai szavazták le az unió költségvetésével kapcsolatban. A
képviselők sokallják az évi 8,4 milliárd eurót, ráadásul annak sem
örülnek, hogy senki által meg nem választott eurobürokraták hoznak
országokat érintő döntéseket. Az angolok által „kövér macskáknak”
nevezettek nagy része ráadásul a saját hazájában megbukott, semmihez sem
értő politikai száműzött.
Komoly
demokráciákban identitászavarral küszködő felkészületlen emberek ritkán
kerülnek ilyen magas pozícióba. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy az EU
rendkívül jól fizetett vezetői, tisztségviselői és képvelői egyre
népszerűtlenebbek.
Ami Strasbourgban és Brüsszelben folyik, az nem méltó Európához.
MD 2013. V. 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése