Újabb orosz-amerikai tárgyalás Szíria ügyében

John Karry amerikai külügyminiszter Moszkvában ismét Szíriáról tárgyalt. A találkozó előtt az USA úgy gondolta, hogy megpróbálják Moszkva álláspontját megváltoztatni. A hosszúra sikerült, több órás, éjszakába nyúló megbeszélés előtt Putyin elnök is találkozott az amerikai külügyminiszterrel. A közös nyilatkozat és az utána feltett kérdésekre adott válaszok azonban elárulták, hogy a megbeszélésnek nem sok eredménye volt az Egyesült Államokra nézve.

A közös nyilatkozat a szokásos tiszteletkörökkel kezdődött, az üzletről, a két állam közötti szerződésekről, és pénzügyi kérdésekről. A két külügyminiszter rövid tájékoztatást adott Szíriával kapcsolatban is, amely nem árult el semmi lényegeset. Ezek után következtek az újságírók kérdései. A Magnyickij lista és pár lényegtelen dolog is felmerült, de az Interfax orosz hírügynökség bedobta a kényes kérdést. Miért jött az amerikai külügyminiszter ide tárgyalni, ha éppen most fogadták el a szíriai ellenzék (terroristák) felfegyverzéséről szóló törvényt. A kérdés és maga a megfogalmazás is olyan provokatív volt, amire igazából válaszolni sem lehetett, Karry hebegett-habogott valamit arról, hogy a törvény még nincs aláírva, és az csak arra vonatkozik, hogy egy lehetőség, ha a kormány vegyi fegyvereket használna, de végül Lavrov húzta ki szorult helyzetéből az amerikai külügyminisztert. 

A tárgyalás teljes orosz győzelemmel ért véget újra - ha lehet így fogalmazni -, mert az orosz és az USA külügyminiszter egyaránt a tárgyalásos megoldás mellett szált síkra. A Genfi Konvenció alapján kell elindulni, fogalmazott Lavrov. 

Mi értelme van ezt erőltetni, ha egy év alatt sem lehetett így elérni semmit? Kérdezte egy másik újságíró. Lavrov kifejtette, hogy nem a Genfi Konvencióval van a baj, amely tárgyalásos megoldást, és a felek tárgyalóasztalhoz ültetését szorgalmazza, hanem a szíriai ellenzékkel. Ugyanis valójában nincs ilyen, hogy szíriai ellenzék. Jól tudja a világ minden híreket figyelő embere, hogy a szíriai ellenzéknek nevezett harcoló csoportok java része külföldi. A csoportok között semmiféle együttműködés, koordináció, politikai akarat vagy kapcsolat nincs – tehát nincs kivel tárgyalni! A nyugat felelőssége éppen abban lenne, hogy ha már kapcsolatai vannak a csoportokkal, akkor hatást fejtsenek ki, hogy hozzanak létre közös intézményeket, amelyekkel egyáltalán lehet tárgyalni. Asszad elnök már kifejtette, ha lesz kivel tárgyalni, ő tárgyalóasztalhoz ül.

Egyértelműen látható volt, hogy most senkit nem érdekelt például a koreai helyzet, sem a BRICS vezetésének gazdasági lépései, a tárgyalás kifejezetten a szíriai helyzetre fókuszált. Mindazonáltal egyértelmű, hogy a múltkori egyeztetéshez hasonlóan, most sem sikerült elérni semmit a nyugatnak. Ahogy Lavrov fogalmazott, Putyin elnök nagyon egyértelmű és határozott állásfoglalásokat adott, melyekben nincs helye vitának a részükről. 

Ennek ellenére a közös nyilatkozatban mégis egyezség hangzott el arról, hogy az Egyesült államok és Oroszország egyaránt a tárgyalásos megoldás híve, katonai erővel senki sem avatkozhat be semmilyen ürüggyel - ahogy Lavrov fogalmazott a világ egyetlen pontján sincs senkinek joga beavatkozni más ország belügyeibe, ha mást nem, ennyit megtaníthatott az elmúlt száz év történelme mindenkinek. Amit el kell érnie a két nagyhatalomnak az csak annyi lehet, hogy mielőbb tárgyalóasztalhoz ültesse a feleket.

Érdemes szót ejteni a testbeszédről azért is, mert eléggé feltűnő, másrészről a jelentős különbséget a két külügyminiszter viselkedésében nagyon sokan észrevették, és foglalkoznak vele a jelentősebb újságok is.

Lavrov nagyon határozott volt. A szokásos pókerarccal beszélt, határozottan és egyenesen fogalmazott. A kellemetlen kérdésre ugyanígy, sőt majdnem visszatámadó hangnemben válaszolt jelezvén, hogy nem tűri a provokatív kérdéseket. A szíriai ellenzékkel kapcsolatos véleményét nem rejtette véka alá, beszédében többször történelmi példákat hozott fel, igyekezett széleskörű tájékoztatást adni a kérdésekre. Kitért a terrorizmus és a vallási szélsőségesség veszélyeire, mint közös veszélyre, de minden esetben a legfontosabbnak jelölte meg a tárgyalások fontosságát.

Karry teljes ellentéte volt Lavrovnak. A tiszteletkörök után a feltett kérdésekre sok esetben határozatlanul válaszolt. Elgondolkodva kereste a választ, ezalatt többször próbált viccelődni. Kezeivel folyamatosan hadonászva gesztikulált, amiből látszott, hogy nagyon meg kívánja győzni a hallgatóságot. Ehhez hozzá kell tennünk, Karry láthatóan hisz abban, amit mond, újonnan kapott tisztségét valóban igyekszik felhasználni, hogy elképzeléseit végrehajtsa. Nagyon úgy néz ki, mint egy báb, akit kitettek a kirakatba békülékeny arcnak, míg a háttérben folyik az aknamunka. Ez látszott abból, hogy nem igazán tudott mit kezdeni az ellenzék felfegyverzéséről szóló törvénnyel, valószínűleg ő maga sem helyesli. A mosolygó, nevetgélő, jópofáskodó Karry, így jellemezhetnénk.

Az orosz külügy az utóbbi időben sorra vágja zsebre a diplomáciai győzelmeket. Az már más kérdés, hogy mire lesz ez elég, a világban zajló nagy háttréjátékok vonatkozásában. Mindenesetre a Lavrov vezette orosz külügyi tárca meglehetősen jó kezekben van jelenleg.

A libanoni Hezbollah bejelentette, hogy elege van a semmitérő megoldásokból és dűlőre viszi a kérdést Szíriában. A libanoni kormány külügyminisztériuma szerint Libanon nem vesz részt hivatalosan a szíriai harcokban, ellenben a Hezbollah katonákkal segíti Asszadot. A hátország biztosítása után most a Hezbollah sok ezer katonát vezényelt át Szíriába, és folyamatosan küldi át a harcosait. Ahogy fogalmaztak, véget vetnek a rendszer elleni kakaskodásnak, felszámolják az ellenzéknek nevezett hordákat, a rájuk jellemző módon (nincsenek hadifoglyok). Az arab világban a Hezbollah katonái az elit, a legharciasabb és legjobban kiképzett erő. Egyedül talán az Iráni Forradalmi Gárda mérhető hozzájuk. Közben Iránban is önkéntesek toborzását kezdték meg a szíriai rendszer megsegítésére. A felhívást Khamenei ajatollah internetes oldalán tették közzé.

Hídfő.net