Várhatóan ki fogják költöztetni a budai Várból az államfő hivatalát. A
köztársasági elnöknek azért kellene vennie a sátorfáját, hogy mégiscsak a
miniszterelnök vehesse birtokba a Sándor-palotát. A 2007-es
kisajátítási törvény most zajló módosítása az ingatlantulajdonosok gyors
és kíméletlen kiebrudalásának a lehetősége miatt keltett eddig
feltűnést, a készülő szabályok azonban számos vezető közjogi intézmény
új helyre költözése előtt is megnyithatják az utat. A törvényjavaslat
nem csinál titkot abból, hogy a kisajátítási szabályok kiterjesztésére
részben a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) kiebrudalása miatt kerül
sor.
A parlamenti vita során az állam által megszerezni kívánt objektumok
között többször szóba került a kormányfő által nemrég emlegetett pesti
Balettintézet is. A legfrissebb törvényhozási fejlemények alapján nem
elképzelhetetlen, hogy az Operaházzal szembeni épületet Orbán Viktor
esetleg csereingatlanként kívánja felkínálni a Miniszterelnökség
történelmi épületét jelenleg még birtokló Áder Jánosnak. Egy efféle
hármas csere egybevágna a kormányfő régi tervével, hogy a három hatalmi
ág kapja vissza háború előtti központi ingatlanát. A Parlament teljes
egészében kerüljön tehát az Országgyűlés kezelésébe, a Kúria költözzön
vissza a Hauszmann Alajos tervezte (ma a Néprajzi Múzeum által használt)
épületbe, a Sándor-palota pedig megint a kormányfő és stábja
elhelyezését szolgálja.
A koalíció célkeresztjébe került a Kossuth téri metróállomás fölött
magasodó MTESZ-székház is. Ezt a komplikált tulajdonosi hátterű
ingatlant az Országgyűlés hivatalául készülnek megszerezni a
kormánypártok. A parlamenti büró július 1-jétől (a KEH-hez hasonlóan)
név szerint is szerepelni fog a kisajátításokat „alanyi jogon”
kezdeményezni jogosult mintegy másfél tucat hazai intézmény, illetve
ágazat között. A T. Ház még egy budai irodaépület gyors
„nacionalizálására” készül: a volt Ipari Minisztérium Margit körúti
központjának kisajátítása a Millenáris Park továbbépítése kapcsán vált
aktuálissá. A
közvéleményt e székházügyeknél is jobban érdekelheti, hogy a
kisajátítási törvény átalakítása nyomán valóban az „államosítás”
veszélye leselkedik-e a jövőben a frekventált helyen álló magán- és
társasházakra Magyarországon. Az állam és az önkormányzatok által
kártalanítás mellett elvehető ingatlanok száma kétségkívül emelkedhet
idehaza, hiszen a jövőben már nemcsak energetikai, bányászati,
természetvédelmi és más közérdekű célra hivatkozva teheti rá a
közhatalom a „kezét” egy-egy épületre, hanem vezető közjogi
tisztségviselők személyes kívánságára is.
A
2014-es parlament kétszáz képviselőjének, valamint az Országgyűlés
által választott állami csúcsvezetőknek voltaképpen elég lesz rábökniük a
tetszésüket elnyert és megfelelő helyen álló házra, s a kisajátítás
hivatali gépezete működésbe fog lendülni – akár meg akar válni a
telekkönyvi tulajdonos az ingatlanától, akár nem. A hazai VIP-ek
kívánságának a jövőben legfeljebb néhány elvont jogelv, meg a
költségvetés teherbíró képessége szab majd csak határt. A különösen
fontos személyeknek minősített polgárok nemcsak a saját elhelyezésük
érdekében túrhatják ki házukból az addigi tulajdonosokat, hanem
hivataluk beszállásoltatása céljából is, ami azért talán még a
jobboldali többségű Alkotmánybíróság néhány tagjának az érdeklődésére is
számot tarthat.
Nem
csak a kisajátítási eljárás kezdeményezésére felhatalmazott intézmények
és személyek száma ugrik meg hamarosan itthon. Az állami rekvirálásnak
ezentúl lesz egy királyi útja is, amelyen jóval gyorsabban célba lehet
majd érni, mint általában. E procedúrát akkor veheti igénybe az állam
vagy egy önkormányzat, ha egy résztulajdonában álló ingatlant óhajt
teljes mértékben megkaparintani. Ilyenkor a közhatalmat gyakorló szervek
voltaképpen hatósági segédlettel lerohanhatják majd a többi
tulajdonost, amennyiben azok pert merészeltek indítani a kisajátítást
kérő állammal vagy helyhatósággal szemben. A gyorsított procedúrát a
törvénytervezet „előzetes eljárásnak” keresztelte el – erre ugyanis a
tényleges kisajátítási folyamat előtt kerülhet sor. Az előzetes eljárás
teljes körű építési tilalmat léptet életbe az egész ingatlanon, ez
azonban a kisajátítást kérő állami szervre nem vonatkozik. Ellenkezőleg:
a hatalom két éven keresztül zavartalanul építkezhet majd az egyébként
zárolt telken vagy objektumon, nyilván hogy kész tények elé állítsa a
továbbiakban a tulajdonostársakat.
A
kisajátítási hatóságoknak (például a városi építési osztályoknak)
eközben csak annyit kell majd megállapítaniuk, hogy az állami einstand
jogalapja valóban fennáll-e, s hogy mekkora kártalanítási összeg illeti
meg szerintük a beruházást tehetetlenül tűrni köteles tulajdonost.
Amennyiben viszont az ezzel párhuzamosan zajló birtokvédelmi per során
az ellenszegülő felperes tulajdonosi státusa netán igazolást nyer, a
kisajátítást kérő intézménynek továbbra sem kell meghátrálnia. Ebben az
esetben legfeljebb normál kisajátítási eljárásban kérheti majd a
bíróságtól, hogy az ingatlant mégiscsak vegye el a társtulajdonostól.
A közérdekűnek mondott kisajátítások lehetőségének bővítése elég
pontosan tükrözi a jelenlegi kabinet mentalitását. Az
Orbán-adminisztráció a jogállam egyik legfőbb ismérvét, a jogbiztonságot
bármikor kész háttérbe szorítani, hogy céljait minél gyorsabban elérje.
Aligha véletlen azonban, hogy a mai kisajátítási törvényt felülíró 14
oldalas tervezetet egy biológia és testnevelés szakos tanár és néhány
mérnökember nyújtotta be a parlamentben, miközben a Fidesz
képviselőcsoportjában körülbelül három tucat szakvizsgázott jogászdoktor
ül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése