Tisztelt Excellenciás Asszony!
Mindenekelőtt
elnézését kérem, de kénytelen lesz végighallgatni egy meglehetősen
obszcén és ízléstelen történetet, amely az én generációm majd minden
tagjával megesett a berlini fal innenső oldalán.
Miután
1984-ben felvételt nyertem az ELTE-TFK magyar-történelem szakára,
úgynevezett előfelvételisként egy évre elvittek katonának. Az ercsi
helyőrségbe vonultam be, a pontonos hidász ezredhez. Késő délután
érkeztünk a laktanyába, ahol elkezdődött egy hosszú és elég rémes
procedúra, melynek során elvették civil ruhánkat, betereltek a zuhany
alá bennünket, majd valami tetűirtó porral beszórták intim
testrészeinket, s így, meglehetősen megalázott és kiszolgáltatott
helyzetben egyenként oda kellett állnunk egy katonaorvos elé. Az orvos
belenézett a torkunkba, felhúzta szemhéjunkat, feltett néhány általános
kérdést, majd felszólított, hogy fordítsunk neki hátat, hajoljunk le, és
fogjuk meg a bokánkat.
Ez
volt a nagy csend pillanata. Ahogy a katonaorvos akkor és úgy
belebámult a seggünkbe. Nehéz ám ennél megalázóbb, de egyszersmind ennél
groteszkebb pillanatot elképzelni. A pillanatot egyedül Csilló honvéd
volt képes fokozni, ugyanis miközben ott állt a doktor előtt a megfelelő
pózban, az a következő kérdést tette föl neki:
- Van lyukas foga?
Mire Csilló honvéd őszinte megdöbbenéssel a hangjában így szólt:
- Jézusom! Onnan látszik?
Meg
kell értenie ezt a pillanatot, Tisztelt Nagykövet Asszony, csak ezért
mesélem el Önnek. Meg kell értenie, hogyan is éltünk mi itt, a Fal
innenső oldalán, és azt is meg kell értenie, hogy akkor az Ön hazája
volt a mi példaképünk, vágyott menedékünk. Megtestesülése minden
szabadságszeretetünknek és szabadságvágyunknak. Amerikába vágytunk és
készültünk majd' mindannyian, miközben politikai tisztünk elmagyarázta
nekünk, hogyan fogjuk a megfelelő pillanatban elpusztítani a gaz
imperialistákat; miközben Csicsó törzsőrmester a maga keresetlen módján
összefoglalta nekünk a Falon inneni világképet:
- Majd kapnak a pofájukba töpfével, és ha az nem elég, hát odab.unk nekik acsással!
Feloldom
Önnek a problémás szavakat: a töpfe tömegpusztító fegyver; az acsás
pedig atomcsapás. Csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy azok, akik ezt
az ideológiát képviselték a Fal innenső oldalán, ma mind az Önök talpát
nyalják. De ez nem számít ma már, ezért nem írnék Önnek egy sort sem.
Azért
írok, Tisztelt Nagykövet Asszony, mert eltelt 29 év, mióta ott álltam,
bokámat fogva az ercsi laktanya alagsorában - s lám, most az Amerikai
Egyesült Államok kukucskál a világ seggébe.
És
ez nem is olyan vicces ám. A pillanat csöndje még megvan, a
megalázottság is ott lapul mellette, de a groteszk valahogy eltűnt menet
közben. Pedig nekünk, itt, Kelet-Közép-
Európában a groteszk ám mindenünk, Tisztelt Nagykövet Asszony. De most nem találjuk.
Európában a groteszk ám mindenünk, Tisztelt Nagykövet Asszony. De most nem találjuk.
Edward
Snowden csak ennyit mondott: "Nem vagyok sem hős, sem áruló. Amerikai
vagyok." Nos, ebben nincsen groteszk. Ez nem a 22-es csapdája, nem a
katona fehérben, nem Yossarian és nem Őrnagy őrnagy őrnagy; ez nem a
Zendülés a Caine hadihajón és nem az idióta Queeg korvettkapitány. Ez
már rég nem az Oroszlánkölykök, ahol Noah Ackermant saját amerikai
katonatársai zsidózzák le, és mondják azt neki, hogy Hitlernek csak a
zsidóirtásban van igaza. Bizony, Nagykövet Asszony, vagy Irwing Shaw
hazudik, vagy ilyesmi esett meg Önöknél a nagy háborúban.
De
ma már ez is mindegy. Minden mindegy. Ez már nem Jack London "First and
last chance"-e és nem a Vadon szava. Nem szegény Ginsberg Üvöltése.
Updike Nyúlcipője is oda. Elnémult Capote Fűhárfája, nincsenek már Más
hangok, más szobák. A Vágy villamosa bedöcögött egy gyorsétterembe, és
elnyelte az aznapi kedvezmény. Az Összeomlást még le lehetne forgatni
naponta, és egyre jobban megértené mindenki, miközben egyre többen
szurkolnának Michael Douglas-nek a hazafelé tartó úton (persze, csak
addig). A Madárijesztőt már nem lehetne újra leforgatni. A halál ötven
óráját sem. Mert még az is tisztességes volt. A Becstelen brigantik már
nem az. Tarantino már nem az - de még zseniális. És mindent elmond
mirólunk, hogy a Ponyvaregény a kultuszfilmünk. És persze készült még
tisztességes film mostanában is: Clint Eastwood Grand Torinója és Mel
Gibson Apocalypto-ja. Például.
De
Edward Snowdennek már csak tragédiája és tisztessége van. Mert ki merte
mondani, hogy elég. Ez a lényeg, Tisztelt Nagykövet Asszony. Ez az
elég.
Elég
a PRISM-ből. Elég volt abból, hogy a "terrorellenes harc
kulcsfontosságú programjának" keretében az Ön hazája bármilyen adathoz,
e-mail-hez hozzáférhet, és bármilyen telefonbeszélgetést lehallgathat.
Elég
volt a Fisa-törvényből. "A Fisa lehetővé teszi - az amerikai alkotmány
negyedik módosítására hivatkozva -, hogy az amerikai hírszerzés
külföldiek adataiban kutakodjon, anélkül, hogy bűncselekmény
elkövetésének gyanúja merülne fel." (Ugye milyen nagy rendező a sors?
Éppen a negyedik alkotmánymódosításra hivatkozva gyalázzák meg önök a
demokrácia alapeszméjét, hát nem különös véletlen?)
Elég
volt abból, hogy az Egyesült Államok elnöke likvidáltathat bárkit. És
ezt az "apróságot" Eric Holder, az Önök igazságügy-minisztere jelentette
be tavaly, csak úgy, mellékesen, egy egyetemi előadás keretében. Eric
Holder arról értekezett, hogy az elnök a teljes igazságügyi és
igazságszolgáltatási rendszer kikerülésével ítélhet halálra amerikai
állampolgárokat. Holder szerint a kormánynak joga van ehhez. Joga van,
hogy "célzott támadással" megöljék saját állampolgáraikat, vádemelés,
bíróság és esküdtszék bevonása nélkül. Természetesen a jogi szöveget
titkosították.
Hát
mi lett az Ön hazájából, Nagykövet Asszony? Ilyesmit Sztálin, Ceausescu
és Honecker merészelt utoljára megtenni a saját állampolgáraival, de
legalább titokban tartották, és nem merészeltek büszkék lenni rá. Mi
lett az Ön hazájából, Nagykövet Asszony?
És
ehhez mit szól: Szeptember 11-e után Bush elnök bírósági engedély
nélkül lehallgatott és őrizetbe vett amerikai állampolgárokat. Akkor a
demokraták hevesen tiltakoztak. Volt köztük egy Obama nevű illinois-i
szenátor, aki különösen kikelt a bírósági eljárást nélkülöző fogva
tartások ellen.
Ez
az Obama most Istent játszik, és ítél, élet s halál felett. A
demokraták pedig befogják a szájukat, és lapítanak. Illetve dehogy
fogják be! Hangosan, öntudatosan kioktatnak bennünket demokráciából.
Abból az országból írnak dörgedelmes leveleket minekünk, ahol az elnök
bíró és hóhér egyszerre. Ahol bárkit, bármikor lehallgathatnak,
levelezését elolvashatják, és ehhez az sem kell, hogy bármilyen
bűncselekmény gyanúja felmerüljön. Abból az országból aláznak meg
bennünket, amely országban napi rutin Orwell 1984-e. Abból az országból
merészelnek oktatni bennünket, amely ország fenntartja Guantánamót, ahol
tárgyalás és ítélet nélkül tartanak fogva embereket hosszú-hosszú évek
óta. Az az ország, ahol törvényes a fogvatartottak fizikai kínzása. Az
az ország merészel bármit is mondani, amelynek katonái az Abu Ghraib
börtönben kutyákat uszítottak a meztelenre vetkőztetett és megkínzott
foglyokra, s mindezt röhögve fényképezték. Az az ország aggódik a
magyarországi demokráciáért, amelynek katonái halott afgánokat vizelnek
le. Az az ország konferenciázgat mirólunk, amely ország bevallotta, hogy
pontosan tudták, Szaddám Huszeinnek nincs vegyi fegyvere, csak kellett
valami indok a háború megindításához. És ez az ország most éppen Aszad
szíriai elnök vegyi fegyvereiről hazudozik, és elnézi, sőt támogatja,
hogy Izrael megtámadjon egy független államot ugyanerre hivatkozva.
Ebből
az országból dorgál bennünket Scheppele professzor asszony- miért is? A
negyedik alkotmánymódosítás miatt? Hűha! Tudja Scheppele professzor,
tudja Nagykövet Asszony, ha mi reggeltől estig alkotmányt módosítunk,
akkor sem tudunk odáig
süllyedni, ahol maguk tartanak. Ugyanis a mi alkotmánymódosításainkban nincsen semmi végzetes és a demokráciát fenyegető szörnyűség. A maguk hazájában ellenben talán éppen ebben a pillanatban rendeli el az elnök valaki meggyilkolását, bírósági eljárás és ítélet nélkül; a maguk hazájában éppen most olvasgatják a világ bármely országa állampolgárának leveleit, hallgatják le telefonját, s ehhez még bűncselekmény gyanújának sem kell felmerülnie; és eközben maguk azért aggódnak, mert egy pályázaton nem nyert a Klubrádió, és ezért temetik a magyar demokráciát. Nem érzi az egész dolog végtelen igazságtalanságát és penetráns aljasságát, Nagykövet Asszony?
süllyedni, ahol maguk tartanak. Ugyanis a mi alkotmánymódosításainkban nincsen semmi végzetes és a demokráciát fenyegető szörnyűség. A maguk hazájában ellenben talán éppen ebben a pillanatban rendeli el az elnök valaki meggyilkolását, bírósági eljárás és ítélet nélkül; a maguk hazájában éppen most olvasgatják a világ bármely országa állampolgárának leveleit, hallgatják le telefonját, s ehhez még bűncselekmény gyanújának sem kell felmerülnie; és eközben maguk azért aggódnak, mert egy pályázaton nem nyert a Klubrádió, és ezért temetik a magyar demokráciát. Nem érzi az egész dolog végtelen igazságtalanságát és penetráns aljasságát, Nagykövet Asszony?
Ez
hát a baj, Tisztelt Nagykövet Asszony. Hogy nemcsak szeretni, de már
tisztelni is felettébb nehéz az Ön hazáját. Mert az Ön hazája elárult
mindent, amiben mi hittünk egykoron. Amiben hittünk, a bokánkat fogva,
meztelenül, a Fal innenső oldalán. Az Ön hazája elárulta az én
generációm minden álmát, ugyanolyan kegyetlenséggel, ahogy katonáik
levizelik a halott ellenséget.
S mindeközben a lehető legfarizeusabb módon bennünket akarnak demokráciára tanítani.
S mindeközben a lehető legfarizeusabb módon bennünket akarnak demokráciára tanítani.
Végezetül
azt kell még megértenie Tisztelt Nagykövet Asszony, hogy ezt a levelet A
magam akaratából írtam Önnek. Nem kaptam rá utasítást senkitől. Tudom,
nehéz ezt elképzelni egy olyan országban, amelyben újságírók
megfigyelése és lehallgatása napi gyakorlat, és amelyik éppen most
kukucskál a világ seggébe. De higgye el, Nagykövet Asszony, bármennyire
is szeretnék, onnan nem látszik a lyukas fog.
Üdvözlettel: Bayer Zsolt
(Ui.:
Még egy apróságot fogadjon meg, ha kérhetem. Azt, amit Mel Gibson üzent
az Apocalypto elején: Egy nagy birodalmat nem lehet elpusztítani
kívülről, csak ha elpusztítja önmagát. Önök most még nagy birodalom. De
ráléptek az önpusztítás útjára. Sajnálom.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése